A szerződésszegés esetei, esetleges jogkövetkezményei, illetőleg jogdogmatikai alapjai fontos kérdései a magánjogi szabályozásnak. Miután minden szerződő felet - függetlenül az adott szerződés konkrét tartalmától vagy éppen jogi természetétől - jogok illetnek meg és kötelezettségek terhelnek, ezért sokszor elkerülhetetlen, hogy a szerződésszerű teljesítés valamilyen hibában szenvedjen a teljesítés ideje, helye, módja stb. vonatkozásában. A releváns polgári jogi szabályozások ennek megfelelően elsődlegesen a potenciálisan alkalmazandó jogkövetkezményekre koncentrálnak, és alapvetően nincs ez másként a jelen tanulmány tárgyát képező munkajogi dogmatikában sem azzal, hogy néhány specialitás és unikális jogértelmezési lehetőség mindenképpen jellemzi e területet. Ennek megfelelően a tanulmány röviden felvázolja a szerződésszegés jelentőségét és esetköreit munkajogi szempontból, különös figyelmet szentelve annak, hogy a munkajogi jogkövetkezmények alkalmazhatósága sok esetben nem feltétlenül követi az egyébként kiindulási alapnak tekintett polgári jogi logikát. A kutatás szintén érinti a szerződésszegés időbeliségének dilemmáját, ami egy kifejezetten a munkaviszony létesítéséhez köthető sajátos jogi helyzet. A tanulmány végén lehetséges válaszok olvashatók a feltett kérdésekre elméleti és gyakorlati nézőpontból.
1. Bevezető gondolatok
2. Kiindulási pont - a megkötött szerződést teljesíteni kell
3. A szerződésszegés fogalmáról és felmerülésének időbeliségéről
4. A szerződésszegés munkajogi esetkörei
5. A szerződés vagy a tényleges teljesítés bír jogviszony-alakító erővel?
5.1. Érvénytelenség, szerződésszegés és jogellenesség elhatárolása
5.2. A fogalmi elhatárolás gyakorlati relevanciája
6. Következtetések
Sajátos, ugyanakkor több szempontból is szoros viszony jellemzi a magyar jogi gondolkodásban a polgári jogot és a munkajogot. E két jogterület közeli "rokonsága", jogelméleti és rendszertani összefüggései, valamint joggyakorlati kapcsolódási pontjai ma már többnyire tisztázott jogtételek és alapelvek mentén értelmezendők,[2] ugyanakkor az a sajátos koordináta-rendszer, amelyben a munkaviszony, illetve a munkaszerződés bizonyos tartalmi, elsősorban kötelmi jogi kérdéseit vizsgáljuk, időről időre mégis újabb dilemmákat hoz felszínre. Másként fogalmazva a vonatkozó legfontosabb jogszabályok szintjén - a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) - alapvetően tisztázott az, hogy milyen általános és konkrét jogi kapcsok kötik össze e két területet,[3] de olyan fundamentális, már-már evidenciaként kezelt munkajogi kérdések kapcsán, mint a munkajogviszony létesítése, a munkaszerződés jogi természete, a szerződés teljesítése vagy éppen annak megszüntetése,[4] sokszor kérdéses, hogy miképpen hívható segítségül a Ptk. valamely konkrét normája vagy kötelmi jogi alapelve.
Szükséges megemlíteni az Mt. 31. §-át, amely gyakorlatilag - kiegészítve az Mt. miniszteri indokolásában foglaltakkal[5] - meghatározza a Ptk. alkalmazandó szabályainak körét
- 1/2 -
azzal, hogy azokat megfelelően kell alkalmazni a munkaviszonyra nézve. Fontos distinkció, hogy a felsorolt Ptk.-részek a munkajogi jognyilatkozatok tekintetében hívhatók fel további törvényi felhatalmazás vagy éppen joggyakorlati elv citálása nélkül. Ebben az összefüggésben tehát az Mt. és a Ptk. viszonya sajátos jellemzőket mutat, ugyanis azzal a logikával ellentétben, amely egyébként általánosságban áthatja a munkajogi gondolkodást,[6] csupán néhány, bár kétségtelenül kulcsfontosságú Ptk.-beli szabályt rendel direkt módon alkalmazni az Mt. hatálya alatt a jogalkotó. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy mind a jogtudomány, mind a gyakorlati jogalkalmazás szempontjai érvényre juthatnak bizonyos fokig ilyen módon, hiszen az Mt. 31. §-a alapján további felhatalmazás vagy eltérő törvényi rendelkezés már nem szükséges a felsorolt szabályok alkalmazásához, ezzel egyfajta speciális automatizmust teremtve a munkajogi jognyilatkozatok vonatkozásában. Azaz a felsorolt polgári jogi rendelkezések expressis verbis jelen vannak a munkajogi jognyilatkozatok szabályozásában, legyen szó a munkaszerződés létesítéséről vagy éppen a most tárgyalandó szerződésszegésről.
Habár ez a jogalkotási megoldás - mérlegre téve a kitűzött jogpolitikai célokat - összességében érthető,[7] úgy véljük, hogy éppen a jelen kutatás tárgyát is képező munkajogi szerződésszegést érintő elméleti és gyakorlati dilemmák is könnyebben tisztázhatók lennének, ha ez a rendszer kiterjedtebb, esetleg részben más szemléletű lenne; értve ez alatt a jognyilatkozatokra vonatkozó szabályok ilyen típusú megkötésektől mentes általános alkalmazásának lehetőségét. Mert bár a polgári jogot és a munkajogot számos jellemző összeköti, a két szabályozási módszertan között jelentős differenciák is vannak, hiszen a munkaviszony alapvetően egymással nem egyenlő - alá-fölé rendelt - pozícióban lévő személyek között jön létre,[8] míg a polgári jogi normák tekintetében a felek egyenlősége jellemző. Vagyis még a jognyilatkozatok struktúrája és szabályozási elvei sem feltétlenül mutatnak egységet, habár a korábban említettek szerint az elvi és szabályozási összefonódások így is számosak.
Problémafelvetésünk szerint a szerződésszegés témaköre éppen olyan, amelyen keresztül a már érintett elméleti és joggyakorlati kihívások azonosíthatók, illetőleg több megoldandó problémát vetnek fel a törvényi szabályozás szintjén is. Alapvető elvárás ugyanis a jogalanyokkal szemben mindkét jogterületen a szerződésszerű teljesítés, amely vonatkozásban ismét elmondható, hogy az alapvető elvárások hasonlóak a két jogviszonytípus tekintetében - például a teljesítés ideje, helye vagy módja egyaránt releváns -, de a munkajogi szabályozás számos specialitást hordoz magában, így ezek vizsgálata az említett polgári jogi (magánjogi) nézőponton keresztül mindenképpen szükséges. Fontos megjegyezni, hogy jelen tanulmány olyan munkajogi kérdésekkel foglalkozik, amelyek bár természetszerűleg hozzákapcsolhatók a munkajog "közjogi" oldalához is[9] bizonyos, elsősorban a munkavállalói érdekeket védő kógens szabályokon keresztül, de a vizsgálat a Ptk. releváns szabályaival való viszonyra, illetőleg az egyes, magánjogi elveken nyugvó, de különleges munkajogi szabályok hatásainak vizsgálatára koncentrál. Utóbbiak kapcsán meg kell említeni a munkaszerződés jogi természetét, a felek szerződésszerű teljesítésének kritériumrendszerét és a potenciális szerződésszegés magánjogi karakterisztikáját.
Említettük fentebb, hogy a munkaviszony alanyainak szerződésszerű teljesítését alapvetően nagyon hasonlóan tudjuk jellemezni a polgári jogi szabályokkal összevetve, aminek elsősorban a jogviszony tárgya, illetve maga a szinallagmatikus kötelmi karakterisztika[10] az oka. Habár előbbi kapcsán a munkajogviszony kétségkívül különlegesnek mondható,[11] alapjaiban egy Ptk. szerinti megbízás tárgya nem sokban különbözik az Mt.-ben rendezett jogviszonyokétól, amennyiben ezek más számára történő munkavégzés-jellegére koncentrálunk.[12] Vagyis összességében maga a munka, a kifejtendő tevékenység, annak módja, időtartama, mennyisége stb., illetőleg az ellenérték, annak mértéke, megfizetésének körülményei állnak a középpontban akkor is, ha éppen e jellemzők lehetnek azok, amelyek mentén egy tipikus jogviszony-klasszifikációs kérdés megválaszolható.[13] Mivel jelen elemzésnek nem ez az egyébként szintén fontos kérdéskör a tárgya, ezért ettől a fogalmi megszorítástól eltekintünk a továbbiakban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
