Az Európai Unióban - a szabadság, biztonság és igazságosság térségének kialakítását célul kitűző Amszterdami Szerződés óta - különösen nagy hangsúly helyeződik a polgári (kereskedelmi) ügyekben való igazságügyi együttműködésre.
Ezen, kiemelten kezelt cél felé vivő útnak olyan mérföldköveit említhetjük meg, mint a 743/2002/EK rendelet2, az állam és kormányfők által az Európai Tanács előtt, 2004. november 4-5-én elfogadott Hágai Program3, vagy az e program keretében 2005-ben, az Európai Bizottság és a Tanács által elfogadott Cselekvési Terv4. Ez a Cselekvési Terv a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén 13 olyan konkrét tárgykört nevesít, melyekben 2011-ig eredményeket kell elérni, illetve felmutatni.
E tárgykörök egy részében már születtek - részben hatályba még nem lépett - rendeletek, más tárgykörökben a rendeletjavaslatok stádiumába jutott a jogalkotási folyamat, s végül több olyan dokumentum ismert, melyek a jogalkotás kezdeti stádiumában, azaz Zöld Könyv formájában kerültek megfogalmazásra.5
Ezek egyike a jelen tanulmány témáját adó ún. "Zöld könyv az ítélet-végrehajtás hatékonyságának javításáról az Európai Unióban: a bankszámlák letiltása"6. Itt kell ugyanakkor megjegyeznünk, hogy e Zöld Könyvnek az EU hivatalos oldalán megtekinthető magyar fordítása igen sok kívánnivalót hagy maga után. Ez részben pontatlanságnak tekinthető ("ítélet-végrehajtás" helyesen: bírósági határozatok végrehajtása), de több fordítási hiba megértési nehézséget okoz (pl. "végrehajtási határozat" értsd: végrehajtható határozat, "védhatározat" értsd. biztosítási intézkedést elrendelő határozat), illetve eleve megtévesztő. E Zöld Könyv ugyanis valójában nem az adós bankszámlájának letiltásával, hanem az erre vezetett biztosítási intézkedéssel foglalkozik. Jelen tanulmány célja tehát egyrészt ezen előkészítő dokumentum bemutatása, másrészt az "érdekelt feleknek" a Zöld Könyvre adott, a Bizottság által rövid tanulmányban összefoglalt észrevételeinek ismertetése.7
A Brüsszel I. rendelet 2. szakaszában - címével ellentétben - csupán a végrehajthatóvá nyilvánítás eljárási szabályait rögzíti, magának a végrehajtásnak a szabályozását a tagállamok belső jogára bízza. A tagállamok szabályozásában fennálló, a végrehajtás eredményességére is kiható különbségek ugyanakkor torzíthatják a vállalkozások közötti versenyt attól függően, hogy olyan rendszerben működnek-e, amelyben hatékony a kintlévőségek behajtása vagy olyanban, ahol nem ez a helyzet.8 Mindemellett a másik tagállamban végrehajtási eljárást kezdeményező hitelezőket komoly nehézségek elé állítják az eltérő eljárási követelmények, a nyelvi nehézségek és a mindezzel együtt járó többletköltségek. Ezért is nevezik gyakran a végrehajtási jogszabályokat az Európai Polgári Igazságügyi Térség Achilles-sarkának.
Mind az egy tagállamon belüli végrehajtásnak, mind a határokon átívelő végrehajtásnak alapvető, az eredményességet befolyásoló kérdése az, hogy
1. a végrehajtást kérő milyen módon juthat információhoz az adós vagyonával kapcsolatban,
2. milyen gyorsan tud lépni, meg tudja-e akadályozni, hogy az adós a végrehajtás elől e vagyontárgyakat elvonja.
Jelenleg az uniós tagállamokban különböző szabályozás rendszerek ismertek atekintetben, hogy milyen információforrások biztosítják az adós vagyonának átláthatóságát.9
- Az első rendszerben - Németországban, Ausztriában, Görögországban, Angliában - az adósnak a teljes vagyonára vonatkozóan kötelező nyilatkozatot tennie. Néhány tagállamban (Spanyolországban és Portugáliában) az adós csupán a követelés kielégítéséhez szükséges mértékben köteles vagyonáról számot adni.
- Más tagállamok, így Franciaországban vagy hazánk is - ahol e vagyonnyilatkozat nem ismert - meghatározott típusú információkat szolgáltató keresőrendszerhez, nyilvántartásokhoz való hozzáférést tesznek lehetővé.
Az adós bankszámlájának végrehajtás alá vonása során - mely a végrehajtás egyik leggyorsabb, leginkább költségkímélő és így legnépszerűbb módja lehet - a legvalószínűbben jelentkezhet a végrehajtás egyik legnagyobb hátulütője: a vagyontárgy végrehajtás alóli elvonása. Az adósok - figyelemmel a tőke szabad áramlására vonatkozó uniós alapelvre és az új információs, kommunikációs technológiákra - képesek pénzeiket azonnal átutalni a hitelezőjük által nem ismert számláról egy másik számlára ugyanabban vagy egy másik tagállamban, míg a hitelezők nem képesek ugyanilyen gyorsasággal zárolni ezeket a pénzeket. A jelenleg hatályos közösségi jogi eszközökkel nem lehet elérni az adós bankszámlájának biztosítási intézkedéssel történő zárolását egy, az egész Unióban végrehajtható aktussal. Hiszen a 44/2001 rendelet (Brüsszel I)10 sem biztosítja, hogy az ex parte módon elért banki lefoglalást elismerjenek és végrehajtsanak egy másik tagállamban, mint amelyben azt elrendelték. Az Európai Bíróság a Bernard Denilauer kontra SNC Couchet Freres ügyben11 1980. május 21-én kelt határozatában kifejtett álláspontja szerint az olyan bírósági határozatok, melyek ideiglenes, ill. biztosítási intézkedéseket rendelnek el, úgy, hogy az intézkedés által kötelezett fél számára nem teszik lehetővé az eljárásban való részvételt, nem esnek a Brüsszeli Egyezmény III. részének (a Brüsszeli Rendelet III. fejezetének) hatálya alá, azaz az Egyezménynek (ill. a Rendeletnek) az elismerésre, és végrehajtásra vonatkozó szabályai az ilyen eljárás keretében hozott ideiglenes intézkedést elrendelő határozatokra nem lehet alkalmazni.
A fentiekben részletezett okok miatt kell megfontolni e tárgyban közösségi szintű intézkedések meghozatalát, melynek révén e területen közelíteni kell a tagállamok nemzeti megoldásait, és megfelelő rendszert kell kialakítani a határokon átnyúló végrehajtási ügyek tekintetében. Az adós bankszámlájának biztosítási intézkedés keretében történő zárolásáról várhatón megszülető rendelet az ún. "második generációs" intézmények közé fog tartozni, azaz a határon átívelő ügyekben kiegészítő, alternatív eljárásként funkcionálhat és biztosíthatja a másik tagállamban született határozatok automatikus elismerését.12
A Zöld Könyv lehetséges megoldásként veti fel a bankszámlák zárolására vonatkozó ún. európai rendelvény bevezetését, mely megakadályozná, hogy az adós az Európai Unión belül vezetett egy vagy több bankszámláján levő aktív pénzeszközeit eltüntesse. Az európai rendelvényt a bíróság a hitelező valamennyi közösségi nyelven rendelkezésre álló igénylőlapon benyújtott kérelmére, gyorsított eljárásban adná meg. Egy ilyen rendelvény csak biztosítási intézkedésként funkcionálna, azaz az adós bankszámlán levő pénzeszközeit egy bankszámlán zárolná anélkül, hogy azt átutalná a hitelezőnek. Valamely tagállamban kiállított ilyen rendelvény az Európai Unió teljes területén elismert és végrehajtható lenne anélkül, hogy szükség lenne végrehajthatósági nyilatkozatra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
