Fenyvesi Csaba[1]: A kriminalisztika és a régészet kapcsolata a boszniai "piramisok" tükrében (JURA, 2016/2., 240-247. o.)

Bevezetés

"Da mihi factum dabo tibi ius", azaz: adj nekem tényt, adok neked jogot - mondták a római jogászok és milyen igazuk volt. Hogy van-e piramis Bosznia és Hercegovinában? - egyértelműen ténykérdés. Igyekeztem utánajárni a feleletnek, saját szememmel is meg akartam győződni arról, amiről eddig csak hallottam ismerősöktől, elektronikus médiából, olvastam napi-, heti-, havilapban, szakfolyóiratokban.

Mit tudtam ez idáig? 2005-ben egy helyi múzeumigazgató Semir Osmanagic figyelmébe ajánlotta a boszniai Visoko furcsa geometriájú dombjait. Miért éppen neki? Hát mert rajongó piramiskutató hírében állt. Tanulmányozta és könyvet írt "The World of the Maya" címmel a piramisokkal is büszkélkedő maja kultúráról. Meg mert bosnyák származású, aki az 1992-ben kirobbant délszláv háború elől az USA-ba emigrált. Houstonban telepedett le, fémmegmunkáló műhelyt nyitott. Ma is részben ott él feleségével és fiával.

Az egyébként a közeli Zenicán, 1960-ban született, Szarajevóban közgazdasági diplomát szerzett amatőr régész rögvest tanulmányozni kezdte az erdővel sűrűn benőtt kúpokat. Már az első évben lázba jött a kezdeti ásásoktól. Úgy érezte és véli azóta is, hogy egy kb. harmincezer évvel ezelőtti emberi alkotás csoportot fedezett fel. 2006-ban már több hónapon át folytatott saját költségű földelhordást. Gyanúja csak tovább erősödött. Meggyőződéssel vallja, hogy legalább öt, de inkább kilenc ember formálta piramisra bukkant geofizikai (hőtérképes) mérések eredményeként. Mindjárt nevet is adott az öt legjelentősebbnek: Nap (Visocica), Hold (Pljesevica), Sárkány (Bucki gaj), Szeretet (Cetnica), Föld (Krstac).

Az elmúlt tíz évben a 220 méter magas, oldalaival a négy égtáj felé néző Nap piramison belül üregeket is feltárt. Sőt észrevette, hogy a hegy gyomra élénk, erőteljes energiagóc. Olyan bovisban és herzben mért kiugró rezgéseket (energiákat) gerjeszt a sok kilométer vájat, amely akár gyógyításra is alkalmas lehet, illetve lehetett. Funkciója szerint tehát valószínűleg feltöltődésre használták a piramist és nem temetkezésre, mint például az egyiptomi Gízában. Az amerikai export-import vállalatot irányító kutató biztos, ami biztos ellátogatott a világ összes piramisához. Tanulmányozta azokat Közép-és Dél-Amerikában, Egyiptomban, Kínában. Az időközben, a boszniai fővárosban PhD tudományos fokozatot szerzett üzletember egyre többet publikált eredményeiről, miközben szponzorokat keresett, alapítványt hozott létre a további ásatások finanszírozásához.

Milyen leletei és megállapításai voltak sommásan megfogalmazva? Szerinte a Nap, Hold és Sárkány piramisok, egyenlő oldalú háromszöget alkotva, egymástól azonos távolságban, 2.170 méterre emelkednek fel. Miközben az első a Sarkcsillaghoz igazodik és oldalfalai jól kivehetően szabályos háromszög alakúak. Belsejében pedig több kilométeres, általában hatos elágazásokkal megszerkesztett, páratlanul nagy energia kisugárzású alagutak bonyolult rendszere és óriáskövek bújnak meg. A piramisok oldalait emberek által létrehozott, speciális anyagú kőlapok fedik szabályos rendben. Az elmúlt években még olyan soktonnás kőgolyókat is meglelt, amelyeket szintén emberek formáztak húsz-harminc ezer évvel előttünk.

I. Boszniai "piramisok" pró és kontra

Azt hinné az ember, hogy a világot feldobta, mindenki az egekbe ugrott a hírek hallatán, a régészek irigykedve csettintettek az ujjukkal, hűha!, ejha! kiáltásokat hangoztattak. Hát nem így történt. Osmanagic nem okozott osztatlan sikert, kapott hideget-meleget. Támadták és támadják feszt, leginkább régészek, geológusok, írásszakértők, aktív kutatók, egyetemi oktatók.

Nézzük meg a rövid következtetések után kicsit részletesebben, hogy milyen érvekkel állt elő a környéken professzorként (az USA-ban "boszniai Indiana Jones"-ként) emlegetett Semir Osmanagic, illetve mivel igyekeznek cáfolni az ellenzői, a szkeptikusok. Mintegy sorakoztassuk fel a vád és védelem érveit. Annál is inkább izgalmas a büntető tárgyalótermi hasonlat, mivel itt a bizonyítási teher (latinul "onus probandi") az állítót, jelen esetben a piramis-komplexumról már könyvet is megjelentetett Osmanagicot terheli. (Az első sorban az állító pró, a második sorban mindig a gyengítő kontraérvek, végül szerzői észrevételek olvashatók.)

1. Pró: A Nap piramison kutatásokat kell végezni további feltárások érdekében, mivel a világ legmagasabbja a műfajában és számtalan értéket rejt még magában.

Kontra: A hegyen műemléki középkori erőd áll, aminek római alapjai vannak, az alatt pedig illír település és azokat a nem hozzáértő, nem professzionális, amatőr, a régészeti protokollokat áthágó ásatások tönkreteszik.

- 240/241 -

Szerzői megjegyzés: a dombtetőn valóban láthatók falmaradványok, amelyek elég masszívak, mivel egy egész kiránduló csoport sétálgatott rajtuk.

2. Pró: 2008-ban és 2010-ben nemzetközi tudományos konferenciát rendeztek Szarajevóban, amelyen neves specialisták vettek részt, akik nem tartották kizártnak Semir Osmanagic megállapításait.

Kontra: Csak a turizmus fellendítésére szolgál a pszeudó tudományos hírkeltés, marketingfogás az egész piramisos hókuszpókusz. A régészet tudományában nem igazán jegyzett szakértők (például geológusok) szóltak a kérdéshez - és csak Osmanagic személyes felkérése alapján, nem feltétlenül az objektivitás talaján állva.

Szerzői komment: a turizmus valóban felvirágzott Visokóban, főleg a nyári időszakban egymásnak adják a kilincset a csoportok szerte a világból, épülnek a szállodák, panziók, növekszik az angolul tanulók és tudók száma. (Ez kell is, mert a nem túl rózsás helyzetű agrár-ipari gazdaságot országosan 27%-os munkanélküliségi arány nyomasztja, ami a fiatal diplomások körében 50-60%-ra is felkúszik.)

3. Pró: Osmanagic szerint a piramisos hegyek nem természetes képződmények, hanem az ősi időkben, a radiokarbonátos, izotópos elemzés szerint harminc ezer éve, ember által épített, vagy átformált alkotások, Európa első, belső üregesjáratos-kamrás piramisai. Ez abból is kitetszik, hogy a Nap piramis északi oldalcsúcsa a (Kheopsz-piramishoz hasonlóan) az északi Sarkcsillagra néz, és a hőtérképes, a műholdas-űrbéli és a talajradaros képek is erre utalnak. Hozzáteszi, hogy az 1992-es, negyvenhárom hónapos háborúban a hegylakók szokatlan talajvibrációkat, visszhangokat észleltek, amikor tüzérségi találat érte a Nap hegyet.

Kontra: Ezek nem ember, hanem természet által létrehozott dombok, miközben vitatottak a kormeghatározásokra használt móduszok is. És a Nap hegyen kívül a többi nem is látszik gúla alakúnak, nincsenek szabályos háromszög oldalaik. A tájolás pontossága pedig megkérdőjelezhető és tudni kell, hogy a földtengely precessziója miatt az északi pólus vándorol. Tehát ha igaz lenne a harmincezer éves kor, azidőtájt máshol állt. Hőelnyeléses képeket, talajvibrációt pedig szinte minden hegy-domb produkál, így nem lehet perdöntő bizonyíték. (Nem "hard evidence".)

Szerzői reflektálás: A hegyoldalban levő kövek, laikus számára szabályosan vágottnak, egymáshoz illesztettnek tűnnek.

4. Pró: A kilenc piramist sok száz kilométeres alagútrendszer köti össze.

Kontra: Feltártak ugyan egy mindösszesen háromszáz méternyi barlangszerű alagutat, azok azonban lehetnek római vagy középkori bányavájatok is és nincs bizonyíték az összekötöttségre. Ez puszta feltételezés, adatokkal egyelőre alá nem támasztott hipotézis. Egyébként is több kilométerre van a Nap piramisnak nevezett dombtól.

Szerzői észrevétel: nem találtak olyan értékes ásványt, anyagot (szén, vasérc, réz, arany), amelyet érdemes lett volna bányászni valamikor is a hegy(ek) gyomrából. Másrészről hatos elágazások vannak egyes pontoknál, ami egyetlen bányakultúrára, technikára nem jellemző. Fölöslegesen nem nyitnak sokirányú vájatot, legfőképpen költségessége, gazdaságtalansága miatt. Felmerülhet a hordalékanyagok egyszerű eltüntetése a holtvájatokban, de a hatos elágazás akkor is túlzásnak tűnik.

5. Pró: Őskori építőanyagot használtak a piramisépítéshez, amelyek felülmúlják a beton keménységét; csak egy százalék vizet tartalmaznak a szokásos két-három százalékhoz képest.

Kontra: A hegyoldalakban, többször valóban lépcsős formában talált fedőanyag (ami egyébként nem beton) azért olyan szilárd, mert kerekített szemcséjű üledékes kőzet, természetes módon (földrengéssel, tektonikus mozgással) létrejött (repedezett, vékonypados) konglomerátum. Maguk a dombok pedig teljesen azonos geológiai szerkezetű természeti domborulatok.

Szerzői kérdés: vajon a természet tud-e szabályosan hullámzó vagy nyílegyenes formákat vágni, szeletelni, miközben homokköves-agyagpalássóderes-szenes-kvarcszemcsés kötőanyag is feltűnik a vágások mentén a kövek oldalfalán?

6. Pró: Az alagútban talált írásjeles kövek is arra utalnak, hogy már régóta léteznek a földalatti járatok, és emberek használták azokat kultikus helyként. (Magyar íráskutatók a székely-magyar rovásírás 39 betűjéből 21-et azonosítottak.)

Kontra: Egyelőre azt sem tudni, hogy szó- vagy szótagjelek-e a leletek, és az sem biztos, hogy betűk. Korukat pedig senki nem tudja, mert ilyen írás kormeghatározásra még nincs a tudománynak napjainkban hiteles eszköze, módszere. Így nem állítható megnyugtatóan, hogy a piramis építők keze nyoma lenne.[1] Egyébiránt pedig mivel középkori bányatárna is lehet az egyetlen feltárt alagút, a Kárpát-medencében máshol is talált (és akár a Magyar Királyságba telepített székelyek) írásjeleként is értelmezhetők. Például hasonló módon írták meg a Magyar Nemzeti Múzeumban található 7.500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor szövegét, amelyet hiteles ásatással tártak fel.

Szerzői felvetés: az sem kizárt, hogy egy már létező, természetes hegyet használtak kultikus, ezoterikus, relaxáló, gyógyító helyként elődeink.

7. Pró: A Zavidovici erdőben, Visokótól kb. 120 kilométerre talált hatalmas, másfél méter átmérőjű, vastartalmú kőgolyó (és visokói monolitikus társai) is emberformálta alkotások, amelyek tele vannak energiával. Feltehetően gyógyító, erőgyűjtő célt szolgáltak már 27-34.000 évvel ezelőtt is.

- 241/242 -

Kontra: A kőgolyók természetes képződmények, amelyek üledékes rétegekből, szemcsékből (dolomit, kalcit, kova, stb.) álltak össze.

Szerzői érzések: a bal kezemen keresztül azonnali bizsergető hatását éreztem a viszokói oltárkőnek. Az energiadús köveken általában hullám nyomait, apró lágy mélyedéseket észleltem, ami számomra víz alatti világot jelez. Márpedig ezen a helyen - legjobb tudásom szerint - időben legközelebb a tízezer évvel ezelőtti jégkorszakban fordulhatott elő tartós folyadékba merülés.

Mindezen próérveket a projektvezetőtől is hallhattuk, aki lelkesen tud magyarázni és sohasem kéri, hogy fogadják el, amit mond. Mindig arra biztat, hogy alakítsa ki mindenki a saját álláspontját, vonja le a saját konklúzióit. Nem nyomakszik a hallgatójára, csak a "mentő és enyhítő" tényeket sorolja, illetve mutatja a (szerinte érveit alátámasztó) tárgyi bizonyítékokat a helyszíneken.

II. A saját tapasztalok megfogalmazása

Joggal vetődik fel a kérdés: mit tapasztaltam, láttam, éreztem a saját érzékszerveimmel miután több napon át bejártuk a Nap piramis belsejét, oldalát, csúcsát, megmásztuk a Hold és a Lépcsős (Vratnica Tumulus) piramist?

Válaszként kimondom, hogy a Nap piramisban bizsergést éreztem, különösen a bődületes nagyságú, lomhán elfekvő, hét tonnás oltárkő felett. Ahogyan a kezeimet fölé helyeztem, azonnal a bal kezemen belső mocorgás, áramlás indult el és tartósnak bizonyult. Szakavatott, spirituálisan is kellően felkészült kísérőm szerint a bal kéz a befogadó, a jobb az adó (jang és jin párosa), nem véletlen, hogy ott áradt be a bovisban, herzben is mérhető energia. (Külön táblák, feliratok jelzik a fadúcos, általában embermagasságú folyosókon a fizikusok által mért energia szinteket.) Megjegyzem azonnal megérezni, ha megjelenik egy busznyi turista. Amint leülnek a kövek mellé, szétesik az energiamező. Lódobogásos távozásuk után legalább egy óra kell mire helyreáll az eredeti állapot. Sajnos vagy szerencsére egyre többen jönnek, a turista business virágzóban van. Az újabb útikönyvek már megemlítik Visokót, a tamáskodók gondolatait sem kihagyva.

Visszatérve az eredeti kérdésre, a kellemes és egyértelmű, többször megélt belső, finom borzongás mellett a dombok oldalában levő, téli hidegeket, nyári forróságokat is kibíró köveket szintúgy tanulmányoztam. Persze a magam egyszerű, jogászi, picit kriminalista módján. Nem vittem magammal szuper érzékeny eszközöket, talajradart, spektroszkópot. Csak szemügyre vettem, amit bemutattak, ami látható, mert már lehordták róluk a vastag földréteget, erdőséget. Szóval, a kövek elképesztő rendben fekszenek egymás mellett, fölött. Közöttük gyakorta felbukkan egy-egy hullámszerű törésvonal, mintha pengeéles fűrésszel elvágták volna a köveket. Az anyagban levő apróbb kövek sem voltak akadályok, néha közepükön hasítanak át az 1-20 centis nyílások. És ott van igazán még meglepetés. A nyílásoknak, a vágásoknak köszönhetőn látszanak a kövek földbe mélyedt oldalai. És azokon kötőanyag fedezhető fel, szinte mindenhol. A Nap, a Hold és a Lépcsős piramisnál is. Ami (ha valóban kötőanyag, amit láttam) arra utal számomra, hogy emberi kéz alkothatta, hiszen a természetben habarcsszerű illesztő anyagba nem botolhatunk. Persze az továbbra is többverziós maradhat, hogy az egész piramis alakra emlékeztető dombot építették-e így, vagy csak miután felismerték az erős energia hatását, óvó-védő céllal beburkolták, kőlapokat helyeztek rá, a felületére. Ezzel is elősegítve a finom, szabályos mértani formát.

III. A kriminalisztika piramis modellje

A verzió szót nem véletlenül használtam, ugyanis a következő kriminalisztika elméleti modellel éppen azt kívánom bemutatni és bizonyítani, hogy a régészet és a kriminalisztika között van kapcsolat, közös felület. Éppen egy piramis modellel - ami jelen esetben véletlenül egybeesik a boszniai vitatott tárggyal - ábrázolom a nyomozás tudományának fő kérdéseit, célját és alkalmazható eszközeit.[2] Rajzos alakjában az alapjától a csúcsig haladva 7-4-1 építőkockája van. Nevezhetjük a piramis modellt 7-4-1-es, vagy egyszerűen 741-es alakzatnak is. Felfogásom szerint a következőképpen néz ki:

A KRIMINALISZTIKA PIRAMIS MODELLJE

A képzeletbeli piramis legalján az I. szint: A kriminalisztikai fő kérdések - (Criminalistical main questions) mint a valóságban is - a legmasszívabb hét építőkövet a szakirodalomban már jól kimunkált hét fő kérdés alkotja: mi? hol? mikor? hogyan? ki? kivel? miért? (I/1-2-3-4-5-6-7)

A kriminalisztika teoretikusai között voltak, akik ezt egészen tizenkettőig bővítették, például a kinek a sérelmére?, milyen eszközzel követték el?, milyen okból?, illetve milyen célból? milyen kárt okozva?, stb. kérdésekkel kiegészítve. Azt is megjegyezhetem, hogy a magyar nyelv szabályai szerint a hatodik, azaz "Kivel?" kérdést nem is kellene feltennünk, hiszen, ha többen voltak, akkor az ötödik. "Ki?" kérdésre adott feleletünk tartalmazza, tartal-

- 242/243 -

mazhatja a társak nevét is. Ám kétségtelen, hogy az angol rövidítésében "7W questions" who, where, when, how, who, with whom, why? formula mára kiforrottá és nemzetközileg is elfogadott részévé vált a kriminalisztika elméletének és gyakorlatának egyaránt.

A tömörséget mutató hét kérdés között sem véletlenül áll az első helyen a pusztán két apró betűből álló "MI?" kérdése, hiszen a "mi történt?" lényegbevágó megválaszolása adja meg a kezdő feleletet, egyben lökést is, hogy valóban bűnügyben kell-e eljárnia a hatóságoknak vagy netán közigazgatási, munkaügyi, régészeti és sorolhatnánk még számtalan eshetőséget és területet. A bűncselekményi válasz esetén azonnal más lesz a bevetendő apparátus, szakértelem, módszertan, eszközállomány és azonnal élessé válnak a további alapkérdések. A mondatból kiemelem az "azonnal" szót, hiszen egyből élessé válik az idő kérdése. Nem csak a nyomozás, a tényfeltárás gyorsaságának igénye miatt, hanem mert a "Mikor?" kérdése is előretolul. A "Mi" kérdése után verseng a hol-mikor-hogyan? kérdéstriász, szinte egyidejűen és égetően merülnek fel, amelyekre a lehető legrövidebb idő alatt meg kell adni a pontos válaszokat, mert ezek nélkül nagy valószínűséggel nem tudunk kutatni a további kérdések (ki-kivel?) feleletére.

(Előadásaimon szoktam emlegetni, hogy a kriminalisztika sokban hasonlít a szerelemhez, hiszen a szerelmesek is a hét kérdés bűvöletében élnek. Tisztázzák, vagy legalább érzik, hogy mi van közöttük, ki-kivel, hol és mikor találkozik, hogyan lesznek együtt. Végül érdekes módon a miért kérdése inkább a konfliktusnál, végső esetben a szakításkor merül fel, mivel ha rendben működik a kapcsolat nem kérdés a miért működik jól. Okkeresés általában gondok idején jön elő.)

Ehelyütt célszerűnek látom átugrani most a középső építőkockákat és fellépni a piramis egyetlen építőelemből álló csúcsára:

III. szint - A kriminalisztika fókusza (Criminalistical focus), amely megjelöli azt a fókuszpontot, amelyért az egész múltmegismerési küzdelem folyik, amire az összes alapkérdés irányul minden részletében és minden alkalommal, néven nevezve, az: Azonosítás (Identification).

A pécsi "kriminalisztikai labor" tábla feletti fal részén hatalmas piros betűk hirdették ezt a célt, hiszen folyamatosan a kriminalisták (archeológusok, paleontológusok) szeme előtt lebeg minden cselekményük közben, amikor kutatják a hét alapkérdésre a zajmentes választ. Azonosítják a cselekmény jellegét: egyáltalán bűncselekményről vagy netán balesetről, természeti csapásról, önkezűségről, régészeti leletről van szó. Ha bűncselekményről van szó, (és csakis akkor) vagyis az elsődleges kérdésről áttérhetünk a többi kérdésre, vagyis azonosítani kell a helyszínt, többesnél az összeset, azonosítani kell az elkövetés idejét, módját, motivációját (néha sértettjét is) és végül a tettesét, illetve összes tettesét.

Hogyan juthatunk el a piramis csúcsára az alapköveket alkotó főkérdésektől? Másképpen fogalmazva következő kérdésünket: mik az azonosítás módszerei, eszközei? A válaszokat a piramis középső négy kockájából olvashatjuk ki, nevezetesen: II. szint - Kriminalisztikai eszközök (Criminalistical instruments /ways-paths/)

Az angol megfelelőnél már utalok arra, hogy alkalmazható, talán szemléletesebb, találóbb az 'út' vagy "irány" megjelölés, amiből érzékelhető válik, hogy ezek segítségével, rajtuk keresztül vezet a megismerésünk, tisztázásunk az alapoktól a csúcsig, a releváns fő kérdésektől az azonosításukig, vagyis a torzításmentes megválaszolásukig. Nevezhetjük őket közvetítőknek, "mediátoroknak", amikkel/akikkel tudni kell beszélni, amiket/akiket tudni kell megszólaltatni. Úgy vélem az összes lehetséges irány, eszköz, közvetítő négy fő csoportba osztható. Nevezetesen: Nyomok - anyagmaradványok - vallomások - okiratok (II/1-2-3-4.) (Cluesmaterial remains-testimonies-documents).

Ha áttekintjük a bizonyítási rendszerünket, a büntető eljárásjogban rögzített bizonyítékokat, bizonyítási eljárásokat, akkor azt látjuk, hogy akár az elméletben kimunkált, akár a gyakorlatban alkalmazott bizonyítékok, bizonyítási eszközök a négy kategória valemelyikébe illeszthetők. Nem kimerítő jelleggel jelölöm meg, hogy a tanú vallomása, a terhelt vallomása, a helyszíni kihallgatáson, felismerésre bemutatáson, szembesítésen, poligráfos vizsgálaton elhangzottak mind a vallomások körébe tartoznak, ám ide sorolhatók a szakértői vélemények, illetve (párhuzamos) meghallgatásuk eredményei is. Hozzátéve, hogy a szakértők vélemény nyilvánításánál így már átfedés van a nyomokkal és anyagmaradványokkal, miután legfőképpen ezek vizsgálatáról, azonosításáról, azonosságukról vagy ellenkezőjéről vallanak, nyilatkoznak.

A tárgyi bizonyítékok, amelyek javarészt a szemle és kutatások keretében bukkannak fel valójában nyomok és anyagmaradványok, illetve azok képzői vagy hordozói. (Lásd például az elkövetés eszközeit, amikre elkövetik a bűncselekményt, amik a bűncselekmény útján jönnek létre, stb.)

Az okirati bizonyítékok pedig vagy nyom-és/vagy anyagmaradvány hordozók és gyakorta szakértői vélemény formájában jelennek meg. Ráadásként még "vallanak" is, hiszen a bennük levő nyilatkozatokat mutatják fel. A titkos módon beszerzett bizonyítékok is besorolhatók a négy kategóriába, hiszen:

a) nyilatkozatokat, kijelentéseket, közléseket tartalmaznak, mint például a lehallgatások, felvételek, levelezések, számítógépes adatok

- 243/244 -

eredményei, amelyek ugyan perrendszerűen okirati formában jelennek meg a bizonyítékok körében, ám kriminalisztikai értelemben vallomásoknak vagy nyomoknak tekinthetők;

b) tárgyi bizonyítékokat, nyomokat, illetve anyagmaradványokat szolgáltatnak (minden kábítószer például kriminalisztikai értelemben anyagmaradvány) esetleges álmintavásárlás, titkos kutatás során.

A II. szintű kockák sorrendje sem véletlen. Szándékosan helyeztem első-második helyre a nyomokat és anyagmaradványokat, megelőzve a vallomások harmadik kövét. Tettem ezt azon elméleti és tapasztalati okokból, hogy a nyomok és anyagmaradványok "megvásárolhatatlan tanúk", vagyis validitásuk a modern kriminalisztikai és bizonyításelméletek szerint magasabb szintű (lásd a daktiloszkópia eredményeit vagy a DNS egyedi azonosítások megbízhatósági szintjét), mint az erőteljes torzításokkal bíró személyi vallomások, különösen a tanúk és terheltek körében. A gondolat szinkronban van a kriminalisztika XXI. századi tendenciáival is, amelyek közül egyik éppen a krimináltechnika primátusát, elsődlegességét hirdeti a krimináltaktikával szemben, pont a vallomások - akár jóhiszemű - pontatlansága, megbízhatatlansága és a vele szembeállított alaptudományokra épülő természettudományos ismeretek igen magas színvonalára, kiemelkedő validitást produkáló szintjére.[3]

Mindezek után áttekinthető és analóg módon elemezhető, hogy Semir Osmanagic kutatásai mennyiben adnak válaszokat a hét alapkérdésre. Lássuk a gondolati rekonstrukciót, legalábbis annak kísérletét. A válaszok kombináltak a magam verziójával, saját szűrömön keresztüli válaszokat láthat az olvasó.

Mi történt? Megalapozottan feltehető, hogy a felsorolt domborulatoknál van emberi beavatkozás, humán alkotás, de ez egyáltalán nem éri el a bizonyosság szintjét. A Napnál beszélhetünk piramis alakról is, igaz az sem tökéletes, mivel nem mind a négy oldalára jellemző.

Hol történt? Erre a leginkább egzakt a válasz, hiszen a helymeghatározás, a Visoko melletti helyazonosítás egyértelmű, csakúgy, mint a kőgolyók esetében. Inkább kérdésként az merül fel: ha a kő-golyók is ugyanazon civilizáció termékei, mi az oka a százhúsz kilométeres távolságnak? (Egyáltalán civilizáció alkotásai-e? - persze ez a fő kérdés.)

Mikor történt? Ebben kompetens egyáltalán nem vagyok, hagyatkozom egyes szakemberek méréseire, akik a speciális összetételű, csak egy százaléknyi vizet tartalmazó betonszerű követ karbonizotópos módszerrel 29.000 évre tették. Azonban van olyan kutató (Pécsett is), aki szerint nem helyes az 1%-os meghatározás. Egyáltalán nem mesterséges betonról, hanem természetes módon létrejött képződményről, anyagról van szó még a borításoknál is.[4]

Hogyan történt? Szinte a legtalányosabb kérdés, mivel ha elfogadjuk, hogy emberek készítették a fedőlapokat (vagy az egész magaslatot, magaslatokat), akkor az hogyan készülhetett. Oda szállították vagy ott állították elő? Készen volt már a természetben az anyag és utána szétvágással szállíthatóvá és illeszthetővé tették? Hogyan volt lehetséges ilyen szabályosan, finoman cizellált módon hasítani a köveket, milyen technikával, eszközzel, módon? Mi a kriminalisztikai szaknyelven "modus operandi", az elkövetési mód? (Hangsúlyozom, ha egyáltalán humán forrású az egész "piramis".)

Ki-kivel? Ki a tettes? Ki, milyen kultúra, nép hozta létre a kőlapokat, a borítást (a piramist), a kőgolyókat, az oltárkövet és társait? Mint általában az ismeretlen tetteses bűnügyekben itt is ez a legizgalmasabb, legrejtélyesebb, leginkább megválaszolhatatlan kérdés. (Feltéve, ha az első kérdésre azt adjuk, hogy ember alkotta.) Egy ideig legalábbis, ám aztán a szorgalmas detektívek rájönnek, megtalálják a bűnöst. (Vagy nem.) Mindenesetre azt itt is megállapíthatjuk, hogy igaz a párhuzam az adatgyűjtési szlogenemmel: "Minden rendőrség annyit ér, amennyi adata van." Minden régész is annyit ér, amennyi adata van. Adatínségből nem lesz bő válaszsor. Tehát továbbra is vizslatni kell a releváns, minőségi adatokért, az azokból nyerhető kompetens információkért.

Miért jött létre? Osmanagic szerint feltehetően gyógyító, energia megőrző és tápláló céllal hozták létre, építették fel a piramist, illetve piramisokat. A magam felfogása szerint lehetséges az is, hogy létezett egy természeti dombképződmény és annak fedezték fel jótékony hatását. Ezt kívánták megőrizni, megóvni, szilárdítani a természetben meglevő és oda szállított kövekkel. Vagy maguk állították elő és rakták fel darabokban, lépcsőzetesen. Hogy benn megmaradjon a plusz energia, hogy szél, eső ne rombolja szét. Mivel temetkezési helyet, maradványokat ezidáig sehol sem találtak, a szokásos piramisépítési cél (a mauzóleum, a sír) nem jöhetett eddig számításba. Ám ez csak akkor lehetséges, ha az első kérdésre az a válaszunk, hogy emberi produktumok a kövek (a beton.)

A konkrét és valósághű válaszadáshoz további alapos és szakszerű vizsgálatokra van szükség és ezeket nem jogászok és bűncselekmény híján nem kriminalis-ták fogják elvégezni. Sokkal inkább specialisták, köztük geológusok, régészek, mérnökök. Mint ahogyan a bíróság is szakértőt rendel ki, amikor különleges szakértelmet igénylő ténykérdéssel kerül szembe.

IV. A kriminalisztika kapcsolódásai

Mielőtt választ adnánk a tanulmányom címében jelzett régészeti kontaktra, nézzük meg vázlatosan,

- 244/245 -

hogy milyen tudományos közegben él a kriminalisztika mint tapasztalati ténytudomány. Úgy is fogalmazhatok, hogy milyen tudományágak segítik-segíthetik a kriminalisztikai szemléletű tényfeltárást, egyúttal a visokói válaszadást.

Első pillanatra is világosan kitűnik, hogy a kriminalisztika széleskörű kapcsolatrendszerrel bír. Nem részletező (csak felsoroló) osztályozásom szerint három fő csoportot - bűnügyi tudományok, természettudományok, társadalomtudományok - különböztethetünk meg esetében.

A) Első - legszorosabb - kapcsolati csoportba tartoznak az elsődlegesen a bűnözéssel, bűncselekményekkel, bűnelkövetőkkel foglalkozó bűnügyi tudományok, köztük a: a) büntetőjog (normatív), b) büntető eljárásjog (normatív), c) kriminológia (ténytudományként), d) viktimológia (egyre inkább önállósodva, szintén ténytudományként), e) büntetés-végrehajtási jog (pönológia) (normatív), f) kriminálpszichológa (a pszichológia speciális ágaként), g) igazságügyi orvostan (antropológiát is beleértve).

B) A kriminalisztika kontaktjainak második markáns csoportjába a műszaki és természettudományok tartoznak,[5] azok közül - meglátásom szerint - konkrétan és kiemelten: a) biológia, b) kémia, c) fizika, d) műszaki (mérnöki) tudományok, e) matematika (matematikai logika), f) informatika (információ elmélet), g) kibernetika, h) "híd- vagy komptudományok".[6]

C) A kriminalisztika kapcsolatainak harmadik nagy csoportjába a társadalomtudományok[7] közül legfőképpen az alábbiak tartoznak: a) filozófia, b) pszichológia, c) logika, d) szociológia, e) pedagógia, f) statisztika, g) archeológia (régészet), h) rendészettudomány.

V. A kriminalisztika és a régészet kapcsolódási pontjai

A terjedelmi korlátokra és a témára figyelemmel jelen tanulmányban csak a régészet-archeológia ("forensic archeology") kategóriát emelem ki és részletezem a fenti osztályozásokból. Hiszen a régészet (archeológia) nem más, - és ez adja az érdemi kapcsolatot a két tudományág között - mint kriminalisztikai eszközökkel történő, igen távoli múltba nézés. Míg a bűncselekmények esetében általában a közeli múltat - percekben, órákban, napokban, hónapokban, alkalmanként években mérhetően - vizsgáljuk, addig a régészet a távoli - évtizedes, évszázados, évezredes - múlt elé próbál tükröt tartani a mában és próbálja rekonstruálni a lezajlott eseményeket. Úgy is fogalmazhatok: ahol a kriminalisztika véget ér, ott - azon a határmezsgyén - kezdődik a régészet. (Itt jegyzem meg, hogy vannak még a régészetnél, archeológiánál is távolabb néző tudományterületek: a geológia, valamint a paleontológia, amelyek a kriminalisztikához hasonló módszertannal dolgoznak mint ténykutató tudományágak. Ezeknél az időtávlatok már évmilliókban mérhetők.) A kriminalisztikában találóan használják egyes amerikai szakkötetek a "reconstruction of the past" címet vagy alcímet.[8]

A múlt rekonstrukciója során mindkét tudományterület, így a régészet (archeológia) és a kriminalisztika is vizsgálja az alábbi kérdéseket.

1. A mi történt? mi-vel állunk szemben? Mi a vizsgálat tárgya? kérdését teszi első helyre mindkettő. A boszniai domborulatoknál is ez az alapkérdés. Emberi vagy természeti alkotásról van szó?

2. Megkerülhetetlen mindkét tudományág számára a hol? kérdésére való válaszadás. A régészet sokszor keresi egyáltalán a helyet, ahol "helyszíni szemlét", feltárást lehet végezni, ahol a konkrét vizsgálati tárgy (épület, emberi maradvány, stb.) fellelhető.

3. A mikor? kérdése döntő lehet a bűnügyekben és a leletek esetében is. Ez látható a boszniai vizsgálódásnál, hiszen ha évmilliós a válasz, akkor nem emberi kéz, hanem bizonyosan természet alkotta a kiemelkedéseket (a "piramisokat").

4. Az elkövetési-alkotási módra utal a hogyan? kérdése, amelyet a hiteles régészeknek és az objektivitásra, igazság kiderítésére törekvő kriminalistáknak is meg kell válaszolnia minden esetben.

5-6. A ki-kivel? követte el? csak az emberi cselekedeteknél, alkotásoknál merülhet fel. Így a régészet számára is izgalmas és vizsgálandó kérdés az alkotó személye minden műtárgynál, objektumnál. Legfeljebb nem kriminális szempontból, mert nincs mögötte jogellenes cselekedet. Ez sem kizárt azonban, hiszen gondoljunk csak az 1991-ben az osztrák-olasz Alpok egyik gleccserében, kellő hűtéssel konzerváltan és relatíve jó épségben megtalált - a felbukkanási helyéről elnevezett - "Ötzi" emberre. Éppen a kriminalisztika módszertanában használt eszközökkel, ténykutatási szakértői móduszokkal vizsgálták maradványait, csontvázát, ruházatát, használati tárgyait az elmúlt 20 évben, több alkalommal, különböző expertológus (régész, orvosszakértő) csapatok. Mindannyiszor egyre többet tudtunk meg róla. Mindenekelőtt, hogy a 4546 évesen meghalt férfi 5300 éven át feküdt természetes sírjában, vadászó életmódot folytatott, 159 centiméterre nőtt, 40 kilós - epeköves, izületes, jó fogazatú - testét gabonamagokkal, szarvas, illetve kecskehússal táplálta. Végül, hogy kriminális esetről beszélhetünk vele kapcsolatban is: az anyagmaradványok üzenete szerint megölték, hátulról lenyilazták. A második nagy vizsgálatnál megtalálták a - "kiirthatatlan" - végzetes nyílhegy darabkát (mint anyagmaradványt) a hátrészén, szilárdan és mélyen beékelődve a csontozatba.

- 245/246 -

7. A miért? motivációs-érdekkérdés mindkét tudományág képviselőit folyamatosan inspirálja, hiszen több más kérdésre is választ adhat, ha a végső, hetedik kérdésre tudunk felelni.

8. Mindkét tudományág fókuszában, végső és mindenek feletti céljai között a cselekmény, hely, idő-kor, módusz, alkotó-elkövető, motiváció-indok azonosítása áll.

9. A hét alapkérdésre való, mindig azonosításra irányuló válaszadási kényszer és törekvés mellett az is megfigyelhető, hogy a két tudomány terület gyakorta - tudástranszplantációra épülő - azonos módszertant is használ. Gondoljunk csak - nem kimerítő jelleggel - az:

a) induló-indító szemlékre, a precíz dokumentálásukra (jegyzőkönyvek, fotók, videófelvételek stb.)

b) a pontos leletezésre,

c) a szemmel látható és nem érzékelhető (látens) nyomok, anyagmaradványok és dokumentumok (írások) felkutatására, rögzítésére, vizsgálatára (DNS tipizálás, elektronmikroszkóp, neutronaktiváció, rétegkromatográfia, röntgenfluoreszcencia, spektroszkópia stb.),

d) az emberi testek (maradványok) kormeghatározására,

e) a számítógépes adatbázisok kezelésére, a speciális programok és a Bayes-teória[9] használatára,

f) az ismeretlen emberi testek (arcok), személyek azonosítása érdekében az arcrekonstrukcióra, szuperprojekciós technikára, a 3D modellezés alkalmazására,

g) a helyszín kutatások speciális eszközeire (műholdra, helikopterre, drónra, talajradarra, lézerre, magnetométer),[10]

h) az analízis-szintézis, az indukció-dedukció, a logika felhasználására.

Azt is megállapíthatjuk még kapcsolati összegzésként, hogy a kriminalisztika nemcsak úgy jellemezhető, mint a legfőképpen természettudományi ismeretek alapján beszerzett és vizsgált közvetett bizonyítékok egyre bővülő tárháza, hanem úgy is, mint a legkülönbözőbb szakmai ismeretek, általában a tudományágak (köztük a régészet) bevonása, integrálása,[11] transzplantációja a bűncselekmények felderítésébe. A sokféleséget, heterogenitást mutató különleges szakértelem hasznosítása mindenekelőtt szakértők és szaktanácsadók alkalmazását igényli. Erre az összefüggésre tekintettel kijelenthető az is, hogy minél felkészültebb valaki az interdiszciplináris kriminalisztikából, annál több szakterületet és szakértőt tud igénybe venni a bűnfelderítés érdekében, annál hatékonyabb, azaz sokrétűbb és alaposabb, annál inkább komplex lesz az információbázisa, az adatgyűjtése s egyszersmind a bizonyíték szerzése. Aminek fókuszában pedig - nézetem szerint - mindig az azonosítás áll.

Sommásan megállapítható, hogy mindkét tudomány terület, így a kriminalisztika és a régészet is a maga módján és eszközeivel igyekszik a múltat minél pontosabban láttatni. Mindkettő nemes célért küzd: hű, torzításmentes tükörtartásért a múlt elé. És mindkettő a jelenben szolgálja a jövőt. A régészet igyekszik a múltból a jövőre vonatkozó hasznos tanácsokat, útmutatásokat, tanulságokat, emberi értékeket adni. A kriminalisztika pedig egyrészről a bűnmegelőzési funkciójával, másrészről a felderítési hatékonyságával óvni kívánja a sérelmektől a társadalmat, az egyént, mindannyiunkat. Mindkettő szép, humánus feladat, érdemes egymástól tanulniuk is. ■

JEGYZETEK

[1] Lásd erről Horváth Zoltán magyar íráskutató álláspontját: http://tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3115&id=955359 (Letöltés ideje: 2016. június 20.)

[2] Lásd erről részletesebben a szerzőtől: A kriminalisztika piramis-modelljének második változata. Belügyi Szemle, 2014/9. 32-43. o.

[3] Lásd erről részletesebben a szerző tollából: A XXI. századi bűnüldözés-tudomány nemzetközi tendenciái. Magyar Tudomány 2004. 6. sz. 757-765. o., illetve: A kriminalisztika XXI. századi világtendenciái. Belügyi Szemle 2013. 10. sz. 7-33. o.

[4] Lásd erről Orbán József pécsi mérnök professor emeritus ellenérveit: http://pte.hu/esemeny/dr_orban_jozsef_eloadasa_boszniai_piramisokrol_mernoki_targyilagossaggal; illetve: http://pteehok.hu/hirek/a-boszniai-piramisokrol-mernoki-targyilagossaggal (Letöltés ideje: 2016. június 20.)

[5] A filozófiával, a logikával és a gnoszeológiával kiegészítve ezeket "keresztmetszeti" tudományoknak nevezi Katona Géza, utalva arra, hogy ezek a tudományrendszer egészére hatással vannak. Katona Géza: A kriminalisztika helye a bűnügyi tudományrendszerben. In: Bócz Endre (szerk.) Kriminalisztika III. BM Duna Kiadó, Budapest 2004. I. kötet 53. o.

[6] Katona Géza elnevezése alapján. Vö. Katona Géza: A kriminalisztika helye a bűnügyi tudományrendszerben. In: Bócz Endre: Kriminalisztika I-II. BM Duna Palota és Kiadó, Budapest 2004. I. kötet 51. o.

[7] Friedrich Geerds ezeket szellemtudományoknak nevezi. Geerds, F.: A kriminalisztika helye a tudományok rendszerében. In: Katona Géza (szerk.): A kriminalisztika aktuális kérdései. Tanulmányok öt európai országból. BM Kiadó, Budapest 17. o.

[8] Például: Osterburg, W. J. - Ward, H. R.: Criminal Investigation: A method for reconstructing the past. Anderson, Chicago, 1998, illetve (6th ed.) LexisNexis, Anderson Publishing, New Providence, NJ 2010

[9] A Bayes-kutatóvá vált budapesti Orbán József jogászdoctorandus ez irányú főbb tanulmányai: A kriminalisztikai kivizsgálástan műszaki és eljárásjogi aspektusai. Belügyi Szemle 2012. 10. sz. 38-55. o.; A jog konvergenciája a természettudományok felé a Bayes analízis apropóján. Glossa Iuridica 2012. 1. sz. 42-46. o.; Útkeresés a Bayes módszerben rejlő lehetőségek felé az Alaptörvény XXVI. cikkére figyelemmel. In: Varga Norbert (szerk.): Az új Alaptörvény és a jogélet reformja. Szegedi Jogász Doktorandusz Konferenciák II. Generál Nyomda Kft., Szeged 2013. 235-245. o. További tanulmány még hazánkban a

- 246/247 -

témában: Wáger János: Néhány gondolat a Bayes analízisről. Belügyi Szemle 2011. 6. sz. 5-15. o.

[10] A talajradar rövid elektromágneses impulzust küld a talajba, és ha ott egy tárgy található, jellegzetes visszaverődést ad, a műszer pedig érzékeli, és egy monitoron jeleníti meg, amelyen látható az impulzusok keltette mintázat. Létezik már az ún. lidar (Light Detection and Ranging-fényérzékelés és távmérés) technika is, ami lézerfényimpulzusokat bocsát ki egy célterületre, és az onnan visszaverődő impulzusok beérkezési idejét méri.

A magnetométert a talaj felszínétől meghatározott távolságra tartják, ezáltal rögzítik a vastartalmú talaj mágneses eltéréseit. Ha a talaj egy adott pontján például eltemetett holttest fekszik, ott kevesebb vasrészecske fordul elő, mint a környezetében.

A talajellenállás mérőnél két szondával a talajba hatol a használó, majd közöttük elektromos áramot enged át és méri az ellenállást. A nedves talajban ez alacsonyabb, mint a száraz, köves részben, tekintettel arra, hogy a víz kiváló áramvezető. A sírok felkutatásában hasznos, mivel a sír körüli talaj ellenállása kisebb, mivel ott több a nedvesség. Ez lehet azonban éppen az ellenkezője is, vagyis túl magas, ha a sírt kövekkel töltötték meg a tettesek, vagy ha a testet valamilyen szorosan záró anyagba, például műanyag zsákokba rejtették.

[11] Bócz Endre találó megfogalmazása szerint, a kriminalisztika "interdiszciplináris, integráló karakterű ismeretrendszer." Bócz Endre: A kriminalisztika és a jog kapcsolata. In: Bócz Endre (szerk.): Kriminalisztika I-II. BM Duna Palota és Kiadó, Budapest 2004. I. kötet, 34. o.