Jelen írás az Alkotmánybíróság választási eljárással kapcsolatos ügyekben kibontakozó gyakorlatát mutatja be a testület alkotmányjogi panasz eljárásban hozott döntései alapján 2017 és 2021 között. Az alkotmánybírósági gyakorlat bemutatásának aktualitást ad a 2022. április 3-i országgyűlési képviselő-választás. Az Alkotmánybíróság a tárgyalt időszakban az érdemi döntésekben a véleménynyilvánításhoz való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog, a választójog, a közhivatal viseléséhez való jog és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét vizsgálta. A 2014 és 2017 közötti, korábban vizsgált időszakban 8 érdemi határozat és 101 végzés született, az ezt követő időszakban pedig 21 érdemi határozat és 36 végzés. A korábbi időszakhoz képest tehát két és félszeresére nőtt az érdemi döntések száma, míg a visszautasítással végződő ügyek körülbelül a harmadukra csökkentek. Az alapjogi bíráskodás során az Alaptörvény mellett a választási eljárásról szóló törvény alapelvei, illetve egyes nemzetközi, választásokkal kapcsolatos minimumstandardokat megfogalmazó ajánlások is szerepet kaptak. A választási eljárással kapcsolatos ügyek érdemi számának a jelentős megnövekedésére tekintettel különösen fontos az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatának rögzítése, amely kiindulópontként szolgálhat az újabb ügyekben.
Kulcsszavak: választási eljárás, választási alapelvek alkotmányjogi jelentősége, választójog, véleménynyilvánítás szabadsága választások idején, tisztességes választási eljárás, közhivatal viseléséhez való jog
Jelen írás célja az Alkotmánybíróság választási ügyekben,[2] alkotmányjogi panasz eljárásban hozott döntései alapján a 2017 májusától 2021 decemberéig tartó joggyakorlat feltárása,[3] az alapjogi bíráskodás választási ügyekben való jellegzetességeinek bemutatása mind az érdemi határozatok, mind a nem érdemi végzések alapján. Az alkotmánybírósági gyakorlat bemutatásának aktualitást ad a 2022. április 3-i országgyűlési képviselő-választás.
Az ügyek bemutatása során a tanulmány az érdemi alkotmánybírósági határozatokban kibontott legfontosabb elveket és az ügyek lényegi tartalmát foglalja össze, az állított alapjogsérelem (véleménynyilvánítás szabadsága és sajtószabadság, tisztességes eljáráshoz való jog, jogorvoslathoz való jog, tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, választójog, közhivatal viseléséhez való jog, hátrányos megkülönböztetés) alapján csoportosítva. A végzések tekintetében pedig bemutatja a visszautasítás okainak csoportjait.
A 2014. február és 2017 májusa közötti, korábbi elemzés[4] által átfogott időszakban 8 érdemi határozat és 101 végzés született, az ezt követő időszakban pedig 21 érdemi határozat és 36 végzés. A korábbi időszakhoz képest tehát két és félszeresére nőtt az érdemi döntések száma, míg a visszautasítással végződő ügyek körülbelül a harmadukra csökkentek. A válasz-
- 34/35 -
tási eljárással kapcsolatos ügyek érdemi számának a jelentős megnövekedésére tekintettel különösen fontos az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatának rögzítése, amely kiindulópontként szolgálhat az újabb ügyekben.
A választási eljárás során hozott határozatok és bírói döntések, valamint a választási ügyekben alkalmazott jogszabályok alkotmányossága felett utolsó hazai jogorvoslati fórumként az Alkotmánybíróság őrködik. Az alkotmányjogi panasz eljárás során az Alaptörvényben biztosított jogok védelmét az általános eljárásokhoz képest hasonló, de egyes kérdésekben eltérő zsinórmérték, illetve eljárási szabályok mentén látja el. Bár az Alaptörvény Szabadság és Felelősség fejezetében a választójogról és közhivatal viseléséről szóló XXIII. cikk kapcsolódik legszorosabban a választási eljáráshoz, mégis e fejezetből a tisztességes eljáráshoz való jog illetve a véleménynyilvánításhoz való jog állított sérelme kapcsán hozta legtöbb döntését az Alkotmánybíróság. Az Alaptörvény országgyűlési választásokkal kapcsolatos, a választójog általános és egyenlő mivoltát, valamint a szavazás közvetlen, titkos és szabad jellegét biztosító 2. cikke,[5] illetve az önkormányzati választásokról szóló 35. cikke is relevánsak ugyan, de az alkotmányjogi panasz eljárásban alapjogként ezek nem hivatkozhatók, mivel e rendelkezések önmagukban nem alapvető jogot, hanem a választásokkal kapcsolatos alkotmányos alapelvet, elvárást és eljárási garanciát tartalmaznak.[6] Az Alkotmánybíróság választási ügyekben történő eljárásnak törvényi alapját a Választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. §-a adja, mely rendelkezés szövege 2017 májusa óta nem változott: "233. § (1) Az e törvény alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be az Alkotmánybírósághoz." A Ve.[7] szoros határidőket szab az Alkotmánybíróság számára: a panasz befogadásáról beérkezését követő három napon belül, a befogadott panaszról további három napon belül kell döntenie.
Az Alkotmánybíróság eljárására vonatkozóan a Ve. egyes eljárási elemekhez képest az eljárást gyorsítandó eltéréseket ír elő, így pl. nem alkalmazandók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) igazolási kérelemre, az észszerű időn belüli elbírálásra, a főtitkári hiánypótlásra, a jogszabály megalkotója, a törvény kezdeményezője vagy ezek képviselőjének meghallgatására, véleményének megküldésére, a nyilvános meghallgatásra, az indítvány kiegészítésére és az eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezései. Az Alkotmánybíróság Ügyrendje (a továbbiakban: Ügyrend) pedig ezt kiegészítendő azt is előírja, hogy a választási ügyekben az ellenérdekű fél értesítése nem kötelező.
Bár választással kapcsolatos ügyekben az alkotmányjogi panasz mindhárom típusa benyújtható, a Ve. 233. §-a csak az Abtv. 26. § (1) bekezdése és az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszokra vonatkozik. Ezzel szemben az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti panaszok kezelésére nem a rövid határidős, hanem az általános szabályok alkalmazandók.
Az Alaptörvény mint zsinórmérték mellett a Ve. alapelvei is kitüntetett szerepet kapnak az alkotmánybírósági joggyakorlatban a választási ügyekben: a választás tisztaságának megóvása, az önkéntes részvétel a választási eljárásban, az esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölőszervezetek között, a fogyatékossággal élő választópolgárok joggyakorlásának elősegítése, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás, a választási eljárás nyilvánossága. Ezen alapelveket az alapjogi mérlegelés körében olyan alkotmányos értékekként veszi figyelembe az Alkotmánybíróság, amellyel szemben esetenként az alapjogok is meghajolhatnak az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján.[8] Az alkotmányjogi panasz eljárásban azonban jellemzően nem az indítványozó, hanem az ellenérdekű fél oldalán bírnak jelentőséggel, mivel az alkotmányjogi eljárás szerint a panasz esetén csak az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmére lehet hivatkozni, nem pedig az elvont alkotmányos értékekre.[9] A választási ügyekben eljáró rendes bíróságok által végzett alapjogi mérlegelés során is figyelembe veszik ezen elveket, de amennyiben e mérlegelés nem vezet helyes eredményre, akkor az Alkotmánybíróság megsemmisítheti e döntéseket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
