Megújuló energiaforrásnak[1] az olyan energiaforrást tekintjük, amely természeti folyamatok során folyamatosan rendelkezésre áll vagy újratermelődik (napenergia, szélenergia, vízenergia, biomassza, biogáz, geotermikus energia stb.). A megújuló energiaforrások használata nem fogja minden környezetszennyezési problémánkat megoldani, de nagyban segíthet egy környezetbarát és fenntartható energiagazdaság megteremtésében. Hazánkban az elmúlt években az energiapolitika szerves részévé vált a megújuló energiaforrások használatának elősegítése. A jelenlegi hasznosító technológiák még nem alkalmasak arra, hogy a megújuló energiahordozók teljes mértékben helyettesítsék a hagyományos energiaforrásokat, de igen nagy mértékben csökkenthetik a felhasználási ütemüket és a hasznosításukkal járó környezetterhelést.[2] A megújuló természeti erőforrásokat hasznosító technológiák fejlesztése és elterjedése azonban csak jelentős állami támogatással oldható meg.[3]
Az ágazat jogi szabályozását áttekintve, az egyik leginkább neuralgikus kérdés az energiajog helye a jogrendszerben, és a környezetjoghoz való viszonya. Az uniós és magyar energiajog, valamint környezetvédelem viszonyát vizsgálva megállapíthatjuk azt, hogy az energiaágazatra vonatkozó környezetvédelmi előírások két forrásból erednek. Egyrészt az általánosnak (jelen esetben ágazatfüggetlennek) tekinthető környezetpolitikából, illetve környezetjogból, másfelől pedig maga az energiapolitika, illetve energiajog is tartalmaz környezetvédelmi előírásokat.[4]
A cikk célja a megújuló energiákra vonatkozó hazai szabályozás áttekintése, és az ágazatra leginkább jellemző alkotmánybírósági gyakorlat bemutatása.
Az Európai Unió energiapolitikájának írásban is deklarált célja egy olyan versenyképes belső energiapiac megteremtése, amely garantálja az ellátás biztonságát, fokozza a megújuló energiaforrások szerepét és csökkenti az importfüggőséget. Magyarországnak uniós tagállamként követnie kell ezeket a célokat és a magyar jogalkotásnak összhangban kell lennie az uniós jogalkotással. Komoly kihívást jelent azonban az Európai Unió klímaváltozási és energiacsomagjában meghatározott követelményeknek történő megfelelés.
A megújuló energiaforrások hasznosításának részaránya a magyar teljes energiafelhasználás alig 6%-a. Ezen az arányon belül az elsődleges megújuló energiaforrás a biomassza, ezt követi a szélenergia, a napenergia, a geotermikus energia és az árapály. A Magyar Parlament 2008-ban elfogadott egy határozatot[5] a 2008 és 2020 közötti energiapolitikáról, amely előirányozta többek között a megújuló energiaforrások részarányának növelését, a kiegyensúlyozott energiaforrás-struktúra elérését és a környezetbarát technológiák bevezetését. A magyar energiapolitika elsődleges célja a megújuló energiaforrások 13%-os részarányának (7557-9470 GWh) elérése a primer villamosenergia-felhasználásban 2020-ra.
A magyar megújuló energiaszektor legnagyobb problémája azonban jelenleg az egységes szabályozás hiánya. Nincsenek olyan átfogó rendelkezések, amelyek kimerítően szabályoznák a megújuló energiaforrásokat. Megfelelő szabályozás nélkül azonban lehetetlennek tűnik a megújuló energiaforrások 13%-os részarányának elérése 2020-ra.[6]
A megújuló energiaforrásokra vonatkozó konkrét szabályokat többek között a villamos energiáról szóló törvény[7], másrészről a 2008-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról[8], Magyarország Módosított Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Tervéről[9], a megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiával termelt villamos energia, valamint a kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvételéről és átvételi áráról[10], valamint az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményben Részes Felek Konferenciájának 1997. évi harmadik ülésszakán elfogadott Kiotói Jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásról[11] szóló jogszabályok tartalmazzák.
Érdemes megvizsgálni, hogy a különböző energiaforrások tekintetében milyen jogszabályok hatályosak jelenleg Magyarországon. A geotermikus energiát érintő jogszabályok a felszín alatti vízkészletekbe történő beavatkozás és a vízkútfúrás szakmai követelményeiről[12], a felszín alatti vizek védelméről[13], a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről[14], valamint a bányászatról[15] tartalmaznak rendelkezéseket. A napenergiával kapcsolatban a távhőszolgáltatásról[16] és az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról[17] szóló jogszabályok az irányadóak, míg a szélenergiát a szélerőmű-kapacitás létesítésére irányuló pályázati kiírás feltételeiről, továbbá a pályázat minimális tartalmi követelményeiről, valamint a pályázati eljárás szabályairól18 szóló rendelet érinti.
- 416/417 -
A biogáz és a biomassza jogi szabályozásával kapcsolatban született ez ideig a legtöbb jogszabály, amelyek közül talán az egyik legjelentősebb a földgázellátásról szóló törvény.[19] Mindkét energiaforráshoz szorosan köthető az energetikai célú növénytermesztés, amellyel kapcsolatban meg kell említeni a fás szárú energetikai ültetvényekről[20], továbbá a fás szárú energetikai ültetvények telepítésének engedélyezése, telepítése, művelése és megszüntetése részletes szabályairól, valamint ezen eljárások igazgatási szolgáltatási díjáról[21], valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból az évelő, lágy szárú[22] és a rövid vágásfordulójú fás szárú[23] energiaültetvények telepítéséhez nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló jogszabályok.
A bioüzemanyagok kapcsolatban Magyarországon a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól[24], az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nem élelmiszer-ipari célú kiskapacitású, növényi alapú nyersszesz-, nyersolaj-előállító üzemek létesítéséhez nyújtandó támogatások részletes feltételeiről[25] és a motorhajtóanyagok minőségi követelményeiről[26] szóló jogszabályok rendelkezéseit kell figyelembe venni. A megújuló energiák többek között villamosenergia-termelésre is felhasználhatóak, ezzel a területtel kapcsolatban pedig a villamos energiáról szóló törvény[27], továbbá a megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiával termelt villamos energia, valamint a kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvételéről és átvételi áráról[28] és az átvételi kötelezettség alá eső villamos energiának az átviteli rendszerirányító által történő szétosztásáról és a szétosztás során alkalmazható árak meghatározásának módjáról[29] szóló rendeletek az irányadóak.
Annak érdekében, hogy a megújuló energiaforrások alkotmányjogi vonatkozásait megvizsgáljuk, a környezeti erőforrás fogalmából kell kiindulnunk. A környezeti erőforrások olyan, a természetben szabadon előforduló anyagok, amelyek értékesnek számítanak a saját eredeti feldolgozatlan állapotukban. Egy nyersanyag akkor minősül környezeti erőforrásnak, ha a hozzá kapcsolódó elsődleges tevékenységek a kinyerés és a finomítás, ellentétben a feldolgozással. Ily módon például a bányászat, petróleumfeltárás, halászat és erdőgazdálkodás környezeti erőforrásokon alapuló ágazatok, míg a mezőgazdaság nem. A környezeti erőforrásokat gyakran bontják megújuló és nem megújuló erőforrásokra. A megújuló erőforrások általában az élő nyersanyagok, amelyek körülbelül hasonló ütemben újulnak meg, mint ahogy kitermelik őket, feltéve, hogy nem használják túl őket. Megújuló élettelen erőforrások közé tartozik többek között a talaj, a víz, szél vagy a nap.[31]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
