1. A szabadságelvonással nem járó (alternatívnak vagy közösséginek is nevezett) büntetőjogi jogkövetkezmények köréből az utóbbi időszakban egyre nagyobb jelentőségű az angolszász típusú közérdekű munkavégzésre ítélés.[1] Ezt a szankciót - a lengyelek után - először az angolok vezették be 1972/73-ban kísérletképp a börtönbüntetés csökkentése érdekében (Community service order). Az 1991. évi Criminal Justice Act alapján önálló szakcióként minden, szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetése esetén a legalább 16 éves bűnelkövetővel szemben volt alkalmazható. Az elrendelése feltételezte a bűnelkövető alkalmasságát illetően a pártfogó felügyelő ("probation officer") ajánlását. A bűnelkövető arra kötelezhető, hogy felügyelő irányítása mellett ingyenes közhasznú tevékenységet végezzen, amelynek tartama 40-240 órában volt meghatározható.[2]
Az 1991. évi említett törvényi rendelkezéseket teljes egészében felváltotta a 2000. évi Powers of Criminal Courts (Sentencing) Act (2000. április).[3] A törvény együttesen tartalmaz anyagi és eljárásjogi szabályokat, itt azonban elsősorban az anyagi jogi szabályozás áttekintésére kerül sor. A 2000. november 30-án kihirdetett Criminal Justice and Court Services Act 2000 tartalmilag nem változtatta meg a 2000. áprilisi, előbb említett törvényt, ugyanakkor a egyes közösségi szankciók, így a közérdekű munka elnevezését is módosította.
A közérdekű munka (community service, újabban community punishment) az ún. közösségi büntetések (változatlan elnevezéssel community sentences) azon csoportjába tartozik, amelyek csak akkor alkalmazhatók, ha az elkövető (a határozathozatal időpontjában) a 16. életévét betöltötte.
A közérdekű munka alkalmazásának objektív feltétele, hogy az elkövető a 16. életévét betöltötte, az általa elkövetett bűncselekmény "elég súlyos" ("serious enough"), és ez a bűncselekmény szabadságvesztéssel büntetendő, de a büntetés mértéke a jog szerint nem abszolúte határozott ("the sentence is not fixed by law").
A közérdekű munka alkalmazásának szubjektív feltétele, hogy az elkövető alkalmas ilyen munka végzésére (a bíróság ennek eldöntésére pártfogó felügyelőt hallgat meg), illetve, hogy az elkövető jelenlegi vagy jövőbeni tartózkodási helyén van olyan létesítmény (munkahely), ahol lehet ilyen jellegű munkát végezni.
A közérdekű munka tartamának szabályozását illetően az általános minimum 40 óra, az általános maximum pedig 240 óra; azzal, hogy a miniszter rendeletben ettől eltérő tartamban határozhatja meg a maximumot. A bíróság határozatában megállapított óraszámot 12 hónapon belül kell teljesíteni, de a bíróság a közérdekű munka végrehajtására, ezt a törvény által szabott intervallumot a jogerőre emelkedés után meghosszabbíthatja, ha a határozat meghozatala óta olyan körülmények merültek fel, amelyek ezt indokolttá teszik.
A közérdekű munka végrehajtását a pártfogó felügyelő irányítja, aki meghatározza, hogy az elkövetőnek milyen módon kell vele kapcsolatot tartania, továbbá mikor, milyen időközönként és milyen munkát kell a bírósági határozatban megjelölt óraszámban végeznie. A felügyelőnek úgy kell meghatároznia a végrehajtáshoz kapcsolódó kötelezettségeket, hogy azok lehetőleg ne sértsék az elkövető vallási érzületét, ne legyenek ellentétesek más olyan közösségi büntetés rendelkezéseivel, amelyre esetlegesen az elkövetőt még ítélték, illetve ne vezessenek időbeli ütközéshez, azaz a munkavégzés idejét úgy kell meghatározni, hogy az ne essen egybe azzal idővel, amikor az elítélt egyébként rendes munkáját végzi, iskolába vagy más képzésre jár.
A közérdekű munkával járó kötelezettségek megszegésének következményei meglehetősen differenciáltak. Ha az elítélt a közérdekű munkával járó bármilyen kötelezettségét menthető ok nélkül, nem vagy nem megfelelően teljesíti, akkor - a bíróság választása szerint - ennek különböző jogkövetkezményei lehetnek, így például:
- 1000 angol fontig terjedő pénzbírság (ez a közérdekű munkát kiszabó határozat hatályát nem érinti),
- (további) közérdekű munkára ítélés, amelynek tartama a 60 órát nem haladhatja meg, és az eredetileg kiszabott közérdekű munkával együtt nem haladhatja meg a 240 órás generális maximumot (értelemszerűen ez sem érinti az eredeti határozat hatályát),
- újbóli elítélés, amelynek lényege, hogy a bíróság úgy tekinti az elítéltet, mint akit most vádoltak meg azzal a bűncselekménnyel, amely miatt már egyébként közérdekű munkára ítélték, és a bíróság emiatt a bűncselekmény miatt alkalmazható bármilyen jogkövetkezményt alkalmazhat az elítélttel szemben (ez esetben azonban a közérdekű munkát elrendelő eredeti határozatot hatályon kívül kell helyeznie).
Ez utóbbi esetben, tehát az újbóli elítéléskor a bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy az elítélt milyen mértékben teljesítette a közérdekű munkával járó kötelezettségeit. Ha az elítélt huzamos időn át szándékosan nem tett eleget a kötelezettségeinek, akkor a bíróság szabadságvesztést is kiszabhat. Az újbóli elítélést kimondó határozattal szemben fellebbezésnek van helye.
A közérdekű munkát kiszabó jogerős határozat visszavonását illetően a közérdekű munkát elrendelő határozat visszavonására kerülhet sor, ha a bíróság az elítélt vagy a pártfogó felügyelő kérelmére, avagy hivatalból úgy ítéli meg, hogy a határozat meghozatala óta olyan körülmények merültek fel, amelyek a határozat visszavonását teszik szükségessé. A bíróság ez esetben visszavonja a határozatot vagy a határozat visszavonásával egyidejűleg a - fent írtakhoz hasonlóan - újból elítéli az elkövetőt.
Létezik az ún. "kombinált szankció" (combination order, újabban community punishment and rehabilitation order) is, amikor a bíróság a büntetési célokra tekintettel (a törvény itt az elkövető reszocializációját, az újabb elkövetés megakadályozását és a társadalom védelmét említi) a közérdekű munka mellett az elkövető pártfogó felügyeletét (supervision) is elrendelheti. A felügyelet tartama 12 hónap és 3 év között határozható meg és a közérdekű munka tartama ez esetben 40 és 100 óra között lehet.
Az angol minta nyomán sok nyugati ország is bevezetett már hasonlóan kialakított szankcióne-met.
2. Franciaországban a közérdekű munkát az 1983. június 10-i törvény kodifikálta, mint a szabadságvesztés büntetést helyettesítő büntetést, azzal a céllal, hogy jelentősen visszaszoruljon a rövid tartamú szabadságvesztések alkalmazása. A közérdekű munka ugyanazt jelenti, mint a community service order az angolszász országokban. Ez egy fizetés nélküli szolgálat, amely a közösséget, a közintézményeket vagy a társaságokat, egyesületeket hivatott szolgálni.
A közérdekű munkának kettős előnye van: egyrészt ez egy pozitív közreműködés a társadalom érdekében, másrészt elősegíti az elkövető társadalmi beilleszkedését. E szankció alkalmazása 1984 óta folyamatosan növekszik.
A közérdekű munkát ki lehet szabni főbüntetésként a szabadságvesztés büntetés helyett, vagy mellékbüntetésként.
A közérdekű munka mint főbüntetés tehát alternatív szankció a szabadságvesztés helyett, s mint ilyen a vétségek miatt szabható ki. A főbüntetésként való kiszabására irányadó feltételek egyrészt az alkalmazandó büntetéshez, másrészt az elkövető személyéhez kapcsolódnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
