A régi Gt. (1988. évi VI. törvény) szerint a gazdasági társaságok a cégjegyzékbe való bejegyzésükkel jöttek ugyan létre, de a társasági szerződés megkötésének (alapító okirat aláírásának, alapszabály elfogadásának) időpontjára visszaható hatállyal. A gazdasági társaság már a létesítő okirat létrejöttével egyidejűleg megkezdhette a tevékenységét, léte azonban a cégbírósági döntésig feltételes volt. Ha utóbb a cégbíróság bejegyezte a céget, ez visszamenőleg legitimálta a cég addigi működését, ha azonban végül megtagadta a bejegyzést, akkor ez azzal a következménnyel járt, hogy a társaságot visszamenő hatállyal nem létezőnek kellett tekinteni. A társaság nevében elvállalt kötelezettségekért azonban valakinek helyt kellett állnia, ezért a régi Gt. 25. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy "akik a cégbejegyzés megtörténte előtt a társaság nevében eljártak, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a közös név alatt vállalt kötelezettségekért". Mivel pedig az alakulófélben levő cég nevében általában a vezető tisztségviselőként megjelölt személyek vállaltak kötelezettséget, ez gyakorlatilag az ő korlátlan és egyetemleges felelősségüket jelentette a cégbejegyzést nem nyert társaság tartozásaiért. A vezető tisztségviselőknek ezt a felelősségét a hitelezőkkel szemben hatályosan kizárni, vagy korlátozni nem lehetett. A társaság nevében eljártak felelőssé tétele egyben azt is jelentette, hogy maguk a tagok (részvényesek) viszont semmiféle felelősséggel sem tartoztak a létre nem jött társaság tartozásaiért. Az új Gt. (1997. évi CXLIV. törvény, a továbbiakban: Gt.) szakított ezzel a rendszerrel és megszüntette a cégbejegyzés visszaható hatályát. Az alapítás jelenlegi rendszerében a társaság a cégbejegyzés időpontjával jön létre, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napja és a cégbejegyzés közötti - cégtörvény által előírt 30, illetve 60 napos cégbejegyzési határidők folytán - nem túl hosszú időszakra nézve pedig - a német jogból ismert Vorgesellschaft mintájára - bevezetésre került az előtársaság jogintézménye (Gt. 14-15. §-ok).
A cégbejegyzés megtörténtéig a gazdasági társaság "a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként", "előtársasági jelleggel" működik. A Gt. 14. § (1)-(2) bekezdések e megfogalmazásai véleményünk szerint arra utalnak, hogy az előtársaság nem más, mint a cégbejegyzés napjával létrejövő gazdasági társaságnak egy korábbi, a cégbírósági bejegyzés előtti létszaka. Az előtársaság tehát nem válik el a létrehozandó társaságtól, hanem azzal azonos, annak egy átmeneti és feltételes, a létrejövetelt megelőző minősége. Ebből álláspontunk szerint az is következik, hogy nem beszélhetünk az előtársaság önálló jogalanyiságáról sem. A jogalanyiság szempontjából párhuzam vonható az előtársaság és a méhmagzat jogi helyzete között. A Ptk. 9. §-a alapján a jogképesség az embert, ha élve születik fogamzásának időpontjától kezdve illetik meg. Vagyis nem a méhmagzatnak van jogképessége, hanem az élve született ember jogképessége nyúlik vissza a fogantatás időpontjára. Ugyanígy az előtársaságnak sincs jogképessége, önálló jogalanyisága, hanem a cégbejegyzést nyert gazdasági társaság jogképessége terjed ki az előtársasági időszakra is. A létrehozandó gazdasági társaságnak van tehát az előtársasági létszakában egy sajátos jogalanyisága. Ez a jogalanyiság elsősorban azért sajátos, mert feltételes jellegű, a cégbejegyzés megtörténtétől, mint feltételtől függő hatályú. A társasági szerződés megkötése (alapító okirat aláírása, alapszabály elfogadása) és a cégbejegyzés megtörténte között változatlanul van tehát egy függő jogi helyzetű időszak, bár a gyors cégbejegyzési eljárás folytán ez most összehasonlíthatatlanul rövidebb, mint a régi Gt. rendszerében. Az előtársasági jelleggel működő gazdasági társaság jogalanyisága annyiban is sajátos, hogy korlátozott: egyrészt nem terjed ki a Gt. 15. § (1) bekezdésben felsorolt döntések meghozatalára, másrészt az előtársasági létszakban a társaságnak ingatlanszerzési, valamint perképessége sincs, ami azonban e létszak rövidsége folytán nem okoz gyakorlati problémákat.
Az előtársasági létnek két szakasza van: az első a cégbejegyzés iránti kérelem benyújtásáig terjed, a második pedig a cégbejegyzési eljárás szakasza. A két szakasz között azért kell különbséget tenni, mert az első időszakban az előtársaság már létezik ugyan, de üzletszerű gazdasági tevékenységet még nem folytathat, mert az majd csak a cégbejegyzés iránti kérelem benyújtását követően kezdheti meg, hatósági engedélyhez kötött tevékenységet pedig csak a cégbejegyzést követően végezhet. (Ez változás a régi Gt. szabályozásához képest, amely szerint az üzletszerű működés már a társasági szerződés megkötésekor megkezdhető volt.) Az előtársaság alapvetően a létrehozni kívánt gazdasági társaság szabályai szerint működik. Működnek a társaság szervei (pl. az előtársaság is tarthat taggyűlést, hozhat társasági határozatokat), a létesítő dokumentumban kijelölt vezető tisztségviselők pedig a létrehozandó gazdasági társaság nevében és javára járnak el. Az előtársasági működés mégis annyiban különbözik a "végleges" társaságétól, hogy a Gt. 15. § (1) bekezdésben tételesen felsorolt ún. stratégiai döntések meghozatalára az előtársaság nem jogosult.
Az előtársasági létszak kétféleképpen érhet véget. Ha a cégbíróság végül a társaságot jogerősen bejegyzi, az előtársasági jelleg automatikusan megszűnik és a társaság anélkül, hogy bármiféle jogutódlás következne be, most már mint "végleges" társaság folytatja tovább a tevékenységét. Az előtársasági időszakban szerzett jogok és kötelezettségek mindenféle külön jóváhagyás nélkül automatikusan a bejegyzett társaságot illetik meg, illetve terhelik. Ezt a "jogfolytonosságot", a jogalkotó az előtársaság és a nyilvántartásba vett gazdasági társaság azonosságából, "jogalanyi kontinuitásából" következően olyannyira magától értetődőnek tartotta, hogy külön törvényi szabállyal ki sem mondta, noha az talán nem lett volna felesleges. Más a helyzet akkor, ha a cégbíróság elutasítja a társaság cégbejegyzési kérelmét. Ebben az esetben az előtársaság "fikciója" automatikusan "szertefoszlik" vagyis a függő jogi helyzet, az előtársasági létszak anélkül szűnik meg, hogy a gazdasági társaság jogalanyként létrejönne. Ilyenkor az előtársaság további jogokat nem szerezhet, újabb kötelezettségeket nem vállalhat és köteles a működését azonnal megszüntetni. A Gt. 14-15. §-okhoz fűzött miniszteri indokolás szerint: "Az előtársaságot lényegében a társaság jogutód nélküli megszűnésére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával (VI. fejezet) kell megszüntetni". A Kommentár (Társasági törvény, Cégtörvény 2. átdolgozott, bővített kiadás HVG-ORAC 2000.) ezt annyiban pontosítja, hogy "természetesen azonban végelszámolási, vagy felszámolási eljárásra nem kerülhet sor". Valóban, mivel a gazdasági társaság nem jött létre, nincs olyan jogalany, akit meg kellene, vagy meg lehetne szüntetni akár végelszámolás, akár felszámolás útján. A Gt. VI. fejezet alkalmazása tehát a tagok (részvényesek) gazdasági társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerinti helytállási kötelezettségében merül ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
