A Kínai Népköztársaságra még mindig sokan úgy tekintenek, mint egy furcsa egzotikumra, holott, a távol-keleti állam mára már számtalan vonatkozásban bebizonyította, hogy korántsem az az ország, amely az előítéletes nyugati gondolkodásban él.
A 21. század második évtizedében egyértelművé vált, hogy a Kínai Népköztársaság túlnőve korábbi regionális hatalmi pozícióján, a világpolitika egyik legbefolyásosabb, generális érdekérvényesítő képességgel rendelkező nagyhatalmává nőtte ki magát. Az ázsiai állam geostratégiai szerepéből adódóan gyakorlatilag elképzelhetetlen olyan gazdasági-, illetve államigazgatási szektort említeni, amelyben a lényegi döntések meghozatala előtt ne játszanának kitüntetett szerepet a Kínával, valamint a kínaiakkal összefüggő elemzések.
A közelmúltban a magyar kormányzat által meghirdetett keleti nyitás stratégiájának - nem is titkoltan - kiemelt célpontjaként jelent meg a Kínai Népköztársaság. A magyar politikai vezetés eltökélt szándéka volt, hogy a magyar-kínai kapcsolatokat a jövőben minden korábbinál magasabb szintre helyezve, jelentős gazdasági-, valamint politikai előnyökhöz juttassa hazánkat. A kapcsolatok fejlesztése érdekében az utóbbi években kézzelfogható volt a magyar törekvés a magyar-kínai kapcsolatok megélénkítésére. Ennek ellenére azonban számos objektív, és talán még ennél is több szubjektív okra visszavezethetően, a két ország relációja a folyamatos, jelentős élénkülés ellenére, még mindig messze elmarad a lehetőségektől.
A jobbításra irányuló szándék azonban egyértelmű, és a prognosztizálható gazdasági- és politikai folyamatok előrevetítik azt is, hogy Magyarországon a mindennapi élet során mindinkább növekedni fog a kínai kapcsolatok szerepe.
Mind gyakrabban érkeznek Magyarországra kínai gazdasági-, kulturális-, illetve politikai delegációk, és élénkülés tapasztalható a magyar szakemberek Kínába látogatása terén is. A nyugati államokban tapasztalható "Kína-mánia", ha lassan is, de Magyarországra is begyűrűzött. Mind gyakrabban találni a boltok polcain kínai - leggyakrabban könnyen fogyasztható - témájú könyveket, amelyek tudományos alapossággal, vagy inkább anélkül ábrázolják egy-egy sajátos aspektusból a keleti országot. Egyre-másra zajlanak hazánkban a Kínával kapcsolatos országos konferenciák, amelyeknek szinte kizárólagos témája a magyar-kínai gazdasági kapcsolatok valamilyen "újszerű" megközelítése.
Amiről azonban egyáltalán nem, vagy csak minimális szinten esik szó, az nem más, mint a Magyarországon élő kínai migráns közösség. A magyarországi kínaiakkal kapcsolatban - annak ellenére, hogy az elmúlt bő húsz év során a magyar lakosság mindennapjainak részévé vált a gyakorlatilag kisvárosnyi népességet kitevő ázsiai bevándorló - minimális az érdeklődés. Rendkívül csekély a Magyarországon élő kínaiakkal kapcsolatban rendelkezésre álló magyar nyelvű szakirodalom. "A magyarországi kínai közösséggel kapcsolatos kutatások megközelítőleg húsz éves múltra tekinthetnek vissza. Ez alatt az idő alatt több-kevesebb sikerrel zajlottak az ázsiai országból érkezett migránsokkal összefüggő társadalomtudományi feldolgozómunkák. Elsősorban három kutató nevét kell megemlíteni, akiknek ez irányú munkásságát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nyíri Pál, Mészáros Klára és Polonyi Péter a téma legavatottabb hazai szakértőinek számítanak. Azonban közülük a kérdéskörben folyamatos és aprólékos feldolgozómunkát csak Nyíri Pál végzett, Mészáros és Polonyi az évek folyamán szép lassan háttérbe szorította ez irányú tudományos tevékenységét. Amely érthetőnek is tekinthető, főképpen, ha a hazai szakkutató intézetek, szakmai folyóiratok, valamint tudományos műhelyek - tegyük hozzá, érthetetlen - téma iránti meglehetősen mérsékelt érdeklődését tekintjük."[1]
Mint az a fenti idézetből is kitűnik, a magyarországi kínai közösségekkel, illetve a kínai kultúrával, társadalomszerveződéssel kapcsolatos kutatások mind a mai napig meglehetősen szűk spektrumban mozogtak. Ezek elemzése alapján egyértelműen látszik, hogy Magyarországon továbbra sincs nincs meg a kellő érdeklődés aziránt, hogy az országban élő jelentős számú kínai migránssal kapcsolatosan céltudatos kutatómunkák folyjanak. Holott egyre kevésbé tagadható, hogy szükséges volna a kérdéskörrel komolyan foglalkozni. Úgy tűnik, mintha a magyar tudományos élet egy kicsit mostohagyermekként kezelné ezt a témát, amelynek fontossága azonban számos gazdaság- és biztonságpolitikai, migrációs, oktatásügyi-, egészségügyi-, rendvédelmi, valamint egyéb szakterületi problematikát vet fel. A kínai migráció világméretű fontosságát szemlélteti, hogy egyes szakértői állásfoglalások szerint "a kínaiak mobilitása korunk egyik legjelentősebb migrációs jelensége a befogadó országok magas száma miatt, mivel 34 millió tengerentúli kínai - Chinese overseas, ahogyan a hazájukból elvándoroltakat nevezik - él a világ 130 országában".[2]
Jelen tanulmány fő célja, hogy a Magyarországra irányuló kínai migráció rövid történeti sajátosságainak, illetve ennek kulturális vonatkozásainak bemutatásán túlmenően, olyan előre mutató, innovatív javaslatokat tegyen, amelyek eredményeként egyrészt sikeresebb lehet a Magyarországon élő kínai nemzetiségű migránsok társadalmi integrációja, másrészt, ezzel összefüg-
- 14/15 -
gésben sikeresebbé tehető a magyar-kínai gazdasági-, kulturális- és politikai kooperáció, amelynek révén hazánk jelentős nemzetgazdasági és egyben geostratégiai előnyökre tehet szert.
A bölcseleti filozófiai-vallási irányzat azonban nem csak befolyásolja a kínai külpolitikát, de a sajátos lehetőségein keresztül alapjaiban képes meghatározni annak alakulását. A kínai történelem számos eseménye bizonyítja, hogy a konfuciánus alapon építkező, klasszikus politikai gondolkodás a nyugati elképzelésekkel ellentétes irányba képes terelni az ázsiai állam külpolitikai törekvéseit. A 20. század utolsó évtizedeiben felgyorsuló globalizáció folyamatai azonban új lehetőségeket teremtettek a kínai filozófia által vezérelt külpolitikai törekvések előtt.
A bölcseleti vallási rendszerhez tartozó kelet-, délkelet-ázsiai államok térnyerése az elmúlt évtizedekben rendkívül látványos volt a nemzetközi politika porondján. Az említett államok azon túlmenően, hogy a 20. század második felében korábban elképzelhetetlennek tűnő gazdasági fejlődést mutattak, a 21. század elejére a nemzetközi kapcsolatok terén is meghatározó szerepet vívtak ki maguknak. A bölcseleti filozófiai-vallási rendszerhez tartozó ázsiai kultúrák gazdasága, a sajátos társadalmi környezet hatására az elmúlt évtizedekben rohamosan fejlődött, és a bővülés jelenleg is zajlik. Ezzel párhuzamosan lényeges hangsúlyozni, hogy ezek az államok nemcsak tradicionálisan szoros politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat ápolnak Kínával, hanem ezen túlmenően jelentős kínai kisebbséggel is rendelkeznek. Fontos megjegyezni, amint azt Rodney L. Taylor megfogalmazza, hogy a konfucianizmus ideái és szemlélete integrálódott a kelet- és délkelet-ázsiai társadalmak kultúrájába. A kínai eredetű filozófiai-vallási irányzat sokszor láthatatlanul vált a régió népeinek mindennapjává, és maguk az itt élő emberek is gyakran meglepődnek azon, ha őket konfuciánusként definiálják.[3] Hongkong, Makaó és Tajvan gyakorlatilag kínai nemzetiségű államok. Szingapúr lakosságának 74,3%-a,[4] míg Malajzia lakosságának 20,6%-a[5] tartozik a kínai etnikumhoz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
