Bármiféle kategória, fogalom kapcsán vizsgálódunk, alapvetően szükség van két tényező figyelembevételére. Elsőként az adott kategória nyelvi értelmének tisztázására van szükség, mert ha a kategória nyelvi értelmét, tartalmát nem tisztázzuk, akkor minden további - bármennyire is tudományosnak kinyilvánított vizsgálat is követi - vizsgálat kizárólag csak hamis eredményre, a kategória meghamisítására vezet. A másik alapvető szükséglet az adott kategória történetiségének megvizsgálása, mert a kategória történeti jelentése kialakulásának és tartalma meghatározásának vizsgálata nélkül csak elefántcsont-toronyba zárva szemlélődhetünk. Ide kívánkozik egy korábban közismert, humorosnak szánt, de mélyenszántó igazságot tartalmazó mondóka. Eszerint a felsőfokú intézet egyik oktatója a filozófia lényegét illetően megállapította, hogy a filozófia az, amikor teljesen sötét, fekete falú üres szobában nemlétező fekete macskát kergetünk. Magasabb szinten ez azzal egészül ki, hogy a macskát kergető néha felkiált: megvan.
Az előbbiekből következik, hogy a polgári eljárási jogban az igazság és az igazságosság kategóriájának vizsgálatánál, de még inkább az ezzel kapcsolatos jogszabályalkotásnál a kategória nyelvi, etimológiai jelentését és hasonló alapossággal a kategória történetiségét kell vizsgálat alá vennünk. Az előbbieket követően kerülhet sor a kategóriák szaktudományos és a jogtudományon belül az eljárásjogi vizsgálatára. Mindezek előrebocsátása után kezdjük el az igazság és az igazságszolgáltatás kategóriájának vizsgálatát a polgári eljárásjog keretein belül.
Aligha vitatható, hogy a szavak etimológiája és tudományos kategóriája szinte egymást fedő fogalmak. De vizsgáljuk meg ezt az állítást közelebbről és elsőként az igazság szó etimológiáját illetően.
A MAGYAR ÉRTELMEZŐ KÉZISZÓTÁR (Akadémiai Kiadó - Budapest 1962.) meghatározása szerint igaz , ami a tények összefüggéseit, a valóságot híven tükrözi, az igazság pedig a valóságot hűen tükröző, neki teljesen megfelelő, igazi tényállás. A meghatározás külön kitér az igazság jogi fogalmának meghatározására is, amikor megállapítja, hogy az igazság a törvényeknek, a jogszabályoknak való megfelelés, illetve a nekik megfelelő döntés, ítélet.
De az igazság fogalmát meghatározzák a különböző lexikonok is. Az 1898-ban megjelent MAGYAR JOGI LEXIKON I. kötetében a b í r ó címszavának elemzése kapcsán megállapítja, hogy a jog tárgya az igazságnak, s mivel a bíró a jog szerint bíráskodik, igazságot szolgáltat a népnek (789. oldal). Szinte jövendőlátóként foglalkozik - s ez napjainkban igen aktuális - a pártatlanság kategóriájával, amikor a következőket állapítja meg: "... a legalaposabb törvényismeret és a legnagyobb pártatlanság sem biztosítja az igazság érvényrejutását". Nyilvánvaló ebből, hogy az igazság kategóriája lényegesen bővebb körű fogalom, mint a pártatlanság, s mivel a bíró "iudex", azaz "ius dicens", magyarul a jog kimondója, neki nem pártatlanul, hanem - az előbb kifejtettek szerint - igazságosan kell ítélkezni. A címszó magyarázata idézi Szent Ágostont, aki megállapítja a következőket: "a jó bíró semmit sem tesz a maga fejétől, hanem a törvény és jog szerint ítél".
Az AKADÉMIAI KIADÓ által 1968-ban megjelentetett KISLEXIKON meghatározása szerint az igazság az objektív valóságot hűen tükröző ismeret.
Összegezve az igazság kategóriájának etimológiai meghatározását a jog területére vetítve azt kell megállapítani, hogy a jog területén az igazság nem más, mint a valóságnak megfelelő tényekhez igazodóan a jogszabályoknak megfelelő döntés. Nyilvánvaló tehát, hogy az igazság nem szubjektív kategória, mert az adott ügyben a jogi igazságot egyik oldalon az objektíve igaz tények, mégpedig jogilag releváns tények, másik oldalról pedig a jogszabályokban meghatározott ún. absztrakt törvényi tényállások határozzák meg. Az a bírói döntés felel meg így az igazság követelményének, amely a jogszabályokban megjelölt absztrakt tényálláson - és ehhez igazodóan jogi következményeken - másfelől pedig ezzel összhangban, a lefolytatott bizonyítás alapján megállapított igaz tényálláson alapszik. Ha az előbbi követelményeknek a bírói döntés bármely vonatkozásban is nem felel meg, akkor az adott döntés nem lehet igazságos.
Az igazság kategóriájához tartozik a bizonyítottság vagy épp a bizonyítatlanság kérdése. Ha a törvényben, a jogszabályban meghatározott törvényi tényállási elemeket az eljárásbeli fél a bíróság előtt nem bizonyítja, akkor a bizonyítatlanság igazsága alapján kell a bírónak eljárnia és döntenie. Mindezekből következőleg a jogi igazság - és az annak megfelelő igazságszolgáltatás -minden esetben a jogszabályban meghatározott, ún. absztrakt tényállásnak és a bizonyítási eljárás adatai, eredményei alapján megállapított, az adott ügyre vonatkozólag megállapított tényállásnak az összevetésén alapszik.
Az igazság szó etimológiai vizsgálata után vessünk néhány pillantást az igazságszolgáltatás szóra. Az igazságszolgáltatás szó - mint arra a korábbiakban utalás történt a latin ius dicens, igazságot kimondó, azaz igazságot szolgáltató bíró fogalmában gyökeredzik. Arisztotelesz "Politika" című művében (Negyedik könyv 14.) és ugyanígy Charles Montesquieu "Espirit des lois" című munkájában az állami hatalom hármas tagozódásának részeként önálló hatalmi ágazatnak jelölték meg az igazságszolgáltatást, tehát a jognak megfelelő tényállásra alapított ítélkezést a jogalanyok között felmerült jogvitákban. A mai modern jogrendszerekben is épp ezért szólunk az igazságszolgáltatásról, mint államhatalmi tevékenységről az Alkotmánytól elindulva a speciális törvényekig, intézmény-megjelölésekig. Az igazság szolgáltatását jelöli ki a bíróság feladataként az Alkotmány 45. § (1) bekezdésében, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. tv. 1. §-ában annak kiemelésével, hogy a bíróságok jogalkalmazási tevékenységük során biztosítják a jogszabályok érvényesülését (lásd: a bíró ius dicens). De az igazság megállapítását és kimondását jogintézmény nevének meghatározásánál is törvény mondja ki, amikor a bíróságok igazgatásának szabályozása feladatát az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hatáskörébe utalja. Az etimológia nyomvonalán haladva sajátos megoldás lenne, ha akár az Alkotmány, akár a bírósági szervezeti törvény "pártatlansági" tevékenységről vagy épp "Pártatlansági" Minisztériumról vagy Országos Pártatlansági Tanácsról rendelkezne.
Aligha akad olyan ember, aki csodálkozna a víz körforgásának törvényszerűségén, azon, hogy a nagy vízfelületek elpárolgott vize felhőként jelentkezik, majd csapadék formájában visszahull a földre, s ezt követően újra kezdi az előbb vázlatosan érintett körforgást. Ez azt jelenti, hogy minden vízcseppnek megvan a maga történetisége. Az sem lep meg senkit, hogy az ember születéssel kezdődött élete egy életút lefolytatása után az elmúlásba, a testi lét megszűnésébe érkezik. Következésképp az ember létének is megvan a történetisége a maga tanulságaival együtt. Mind az élettelen világ, mind az emberi élővilág kategóriái az előbbiekből következők szerint csak egyetemes kölcsönhatásukban, ha úgy tetszik dialektikus kölcsönhatásukban értékelhetők (G. W. F. Hegel).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
