Sólyom Lászlót még azok is tisztelték, akik nem szerették. Jogászi kvalitásai pedig minden kétségen felül állnak. Államfői megbízatásának lejárta után röviddel, egy fényképekkel gazdagon illusztrált könyvet jelentetett meg, amely - amint azt beszédeiben is nem egyszer hangoztatta - az egész nemzethez szól. Ugyanakkor az is félreismerhetetlen, hogy szerzője kivételes jogi kultúrával rendelkezik.
Amint azt az Előszóban jelzi, a "szöveggyűjtemény" összeállítása számvetés is, nevezetesen, hogy miként használta fel azt az öt évet, amit köztársasági elnökként "szolgált". Vallomással is felér az erről szóló néhány mondat: "A végrehajtó hatalommal nem rendelkező "cerenominális" államfő szerepe ... nem lehet tartalmatlan. A nemzet egységének, amit az elnöknek ki kell fejeznie, értéktartalma van - ugyanúgy mint az Alkotmánynak és az állam demokratikus működésének is, amely felett őrködni kötelessége. ... Ugyanakkor kevés lehetősége van arra, hogy ezeket képviselve az ország fontos problémáiról véleményt nyilvánítson..... Két módját találtam annak, hogy véleményemet és meggyőződésemet közvetlenül kifejezhessem. Egyrészt rendszeresen jártam az országot és a határon túli magyarság közösségeit.... Másrészt beszédeimben valóban én akartam megszólalni..."
A jogász olvasó számára a könyv "Jogállam, alapjogok, demokrácia" c. fejezete különösen figyelemreméltó. Ezek közül talán legérdekesebb a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott előadása (A köztársasági elnök szerepe az alapjogok védelmében). A kiindulást az Alkotmánybíróságnak az elnöki hatáskört korlátozó állásfoglalása képezi. Eszerint az elnök általában passzív és csak olyankor lép elő, amikor az államszervezet működésében valamilyen súlyos zavar lép fel. Ezekre néhány példát említ. Az egyik, amikor a 2006. október 1-jei önkormányzati választások alkalmával bírálta a rendőrséget a gyülekezési jog korlátozásának módja miatt. A másik, amikor az öszödi beszéd ismertté válása miatt keletkezett bizalmi válság kapcsán úgy nyilatkozott, hogy a megoldás az Országgyűlés kezében van (= csak az mondathatja le a miniszterelnököt). Egy további esetben, bár óriási nyomás nehezedett rá, amikor az Országgyűlés megszavazta az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt, mégsem alkotmányossági vétóval (= az Alkotmánybíróságnak való megküldés), hanem politikai vétóval élt (= visszaküldés az Országgyűlésnek). Köztársasági elnöki ciklusa alatt 8 esetben kért előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól, egy esetben alkotmányértelmezést, valamint 14 esetben küldte vissza a törvényt az Országgyűlésnek megfontolásra. Az ilyen esetekben jelenik meg az államfő quasi bírói tevékenysége. Sőt még utólagosan is mérlegre teszi saját korábbi döntését - vajon helyes volt-e az? Ilyen mintegy történelmi nyilvános önvizsgálatra csak nagyon kevesen képesek és mernek vállalkozni.
Az államfői vétók, azaz az alkotmányossági, valamint a politikai vétók közötti választás egyik fő problémája abban áll, hogy az alkotmányossági vétó feltételei szigorúan alkotmányjogiak; a politikai vétó következménye pedig az lehet, hogy ha az Országgyűlésnek megfontolásra visszaküldött törvényt az utóbbi változtatás nélkül újból megszavazza, úgy azt az elnöknek feltétlenül alá kell írnia, további beavatkozási lehetősége nincs. Az sem érdektelen, hogy milyen alapjogok, illetve alkotmányos értékek miatt lépett fel. Ilyenek voltak: "az egyetemi autonómia és a tanszabadság, a nullum crimen elve, a véleményszabadság, az esélyegyenlőség pártok és személyek esetében, a személyes adatok védelméhez való jog, az egészséges környezethez való jog, az ártatlanság vélelme, a tisztességes eljáráshoz való jog, a foglalkozás gyakorlásához való jog, s végül még egy esetben a jogbiztonság is". - E jogok és érdekek védelmében bejelentett egyik vagy másik fajta vétója sikerrel járt.
A könyv egy másik, alapvetően jogi vonatkozású fejezete "Jogállami forradalom: rendszerváltás" cím alatt hat témát ölel fel. Az Alkotmánybíróság "szótárából" kölcsönzött "jogállami forradalom" kifejezés egyébként a Szöuli Egyetemen tartott előadás címe is. Ebben kellő távolságtartással hasonlítja össze a Kelet-Közép-európai államokban lezajlott rendszerváltás eredményeképpen visszaállított demokráciát, és a magánvállalkozásoknak a gazdaságba való visszatérésének lehetővé tételét. Többször visszatérő motívuma ennek az előadásnak a dél-afrikai apartheid rendszer felszámolása (1993) és a Kelet-közép-európai államokban a demokrácia visszaállítása közötti párhuzamos elemek kimutatása. Kelet-Közép-Európában jogi szempontból az egyik legizgalmasabb téma a visszaható erejű büntetőjogi szabályozás kérdése volt. A megoldások eltérőek voltak: Németországban, Len-
- 672/673 -
gyelországban és a Cseh Köztársaságban az Alkotmánybíróságok e vonatkozásban az "igazságosság" koncepciója alapján arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a büntetőjogi elévülés szabálya visszahatólag megváltoztatható. A magyar Alkotmánybíróság más álláspontot foglalt el: ismételten megsemmisítette az olyan törvényeket, amelyek visszahatólag módosították a büntetőjogi elévülési időt. A magyar álláspontot úgy foglalja össze, hogy "a jogállamiság alapgaranciái ... nem tehetők félre, még akkor sem, ha a történelmi helyzetek és az igazságosság nyilvánvalóan indokolnák. Jogállamot nem lehet a jogállamiság ellenében megvalósítani. A formális és objektív elveken alapuló jogbiztonság fontosabb a szükségképpen részleges és szubjektív igazságosságnál." Alighanem olyan üzenet ez, amit reményeim szerint az elkövetkező jogásznemzedékek is megszívlelnek majd. A gyakorlatban a Magyar Alkotmánybíróság a genfi egyezmények alapján helyezkedett arra az álláspontra, hogy az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények nem évülnek el, s így a legsúlyosabb bűncselekmények, például az 1956. évi forradalom alatt és után a tüntetők lemészárlása, nevezetesen a sortüzek miatt történhettek büntetőjogi felelősségre vonások.
A kifejezetten jogászi vonatkozású részek mellett a könyv néhány egyéb fejezetéről is illendő megemlékezni. Sólyom azt mondja, hogy megválasztásakor három konkrét területet tűzött ki magának, amelyekről úgy gondolta, hogy államfőként lehetne valamit tennie: a jogállamiság, a zöld ügyek és a határon túli magyarok ügye. Ezért a két utóbbiról is megemlékezem röviden.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
