A Magyar Jogtudósok című sorozat harmadik kötete 2006-ban jelent meg az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Bibliotheca Cathedrarum tudományos kiadványsorozatában.[1] A mű a kiemelkedő hazai jogtudósok életét, munkásságát bemutató nagysikerű sorozat folytatása. A kötetet, mely ezúttal is tizenkét, a római jog, a jogtörténet, a kereskedelmi jog és a magánjog, a nemzetközi magánjog, a jogbölcselet, és a büntetőjog nagyhatású művelőjének tevékenységét, életútját elemzi, Hamza Gábor akadémikus professzor szerkesztette. A tanulmányok szerkesztésében Siklósi Iván nyújtott segítséget Hamza Gábor professzornak
A korábbi két kötethez hasonlóan ismét nemzetközi szinten is elismert jogtudósok tevékenységéről kapunk hiteles képet. A kötetben szereplő személyek közül nem egy olyat találunk, aki a jogtudomány több ágában is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Sokan közülük aktív és szerteágazó politikai és közéleti tevékenységet végeztek. Legtöbbjük kiváló pedagógus, író, és filozófus volt.
Az elemzések születési dátum szerint követik egymást, kezdve a Tripartitum korától egészen a második világháborúig.
1. A kötet legelején Kitonich János munkásságáról olvashatunk egy tanulmányt Gedeon Magdolna tollából. Kitonich arra vállalkozott, hogy a törvénykezési eljárást megismerhetővé tegye a jogászok, és a jogkeresők számára. Munkájának egy része a törvénykezéssel foglalkozott, perjogi könyve a "Directio methodica" volt, amelyben hat eljárási szakaszt különböztetett meg.
Kitonich művét főleg korának gyakorlata után írta, ismereteinek egy részét hivatali és bírói munkája során szerezte. Művében a bírói hivatást is megfogalmazta, amely szerinte nem más, hogy a kétes esetekben egyéni utat válasszon, "minden ítéletében kövesse azt, ami általánosabb, ésszerűbb, a tudósoknak is hihető, és amelyet a bíró is értelme szerint tartozik helyben hagyni".
Másik jelentős művében, a "Centuria Cerarum" című értekezésben Kitonich megkísérelt feloldani száz, a Tripartitumban fellelt ellentmondást. Ezen könyvében sajátos előadásmódot használt: szerepel egy állítás a Hármaskönyből, majd egy ellenállítás szintén a Hármaskönyvből, ezután pedig következik a megfejtés, amely az állítás és az ellenállítás közötti ellentétet oldja fel.
2. Közel másfél évszázaddal később élt Szlemenics Pál, aki a kötelmi jogban és a büntetőjogban is maradandót alkotott - olvashatjuk a Nánási László által írt fejezetben. Szlemenics Pál nagy lendülettel vetette magát az oktatásba és a tudomány művelésébe. A joghallgató ifjúság tanulmányainak elősegítése végett büntetőjogi és polgári jogi tankönyvet írt, ahogy kortársai írták, "fontos rövidséggel, s kimerítve adja elő a honi törvény egész tudomány alkatját". Szlemenics Pál elszántságát bizonyítja, hogy a nyelv haladásának és a reformkor országgyűlésein hozott újabb törvényeknek megfelelően átdolgozta korábbi tankönyveit, így született meg 1845-ben magánjogi műve, a Polgári magyar törvény, büntetőjogi műve pedig 1847-ben került ismét javított kiadásra.
A neves jogász szükségesnek tartott egy átfogó, büntetőjogi kodifikációt. "Szükséges lenne, hogy a törvényhozó minden bűntettnek képzetét és körét pontosan körülírná, és büntetését mindenkép meghatározná" - írta 1847-ben.
Szlemenics művei jelentős sikert arattak, több kiadást is megéltek. Úttörő műve, a "Fenyítő törvényszéki magyar törvény" volt az első magyar nyelvű büntetőjogi tudományos könyv. Írásai a korabeli joghoz fűződtek, a radikális újítás igénye nélkül, ám a reformkori országgyűlés működését támogatta. Említést érdemel, hogy élete végén az elismert tudós névsort készített diákjairól. Ezek szerint oktatói tevékenységének negyvenegy éve alatt 2970 fiatal tanulta tőle a magyar jogot.
3. A XIX. század második felének nemzetközi szinten is elismert magyar büntetőjogásza, Csemegi Károly volt, akinek életét és tevékenységét Sebestyén István elemzi a kötetben. Csemegi kétség kívül páratlan életművet hagyott a háta mögött, nevéhez fűződik az első hazai büntetőjogi kódex is. A csongrádi születési jogász olyan kiemelkedő emberek ismeretségét, illetve barátságát élvezhette, mint Kossuth Lajos, Deák Ferenc, vagy éppen Mikszáth Kálmán. Nagy hatással volt rá Deák Ferenc 1843-as büntetőjogi javaslata, illetve Napóleon büntetőtörvénykönyve, a Code Pénal.
A liberális beállítottságú Csemegi a jobbágyfelszabadítás híve volt.
- 136/137 -
Részt vett a 48/49-es szabadságharcban, a fegyverletétel után 6 hónapig raboskodott, Mikszáth Kálmán szerint Temesváron, mások szerint Aradon. 1850-től ügyvédkedni kezdett, ekkor jelentős hírnévre tett szert, igaz folyamatos hatósági megfigyelés alatt állt, mivel politikailag megbízhatatlannak tartották.
A kiegyezés után új szakasz kezdődött életében: 1868-ban felkérést kapott az Andrássy-kormánytól egy általános büntetőtörvénykönyv elkészítésére, amelynek eleget is tett. Ezek után mind tudományos, mind politikai szerepvállalása megnőtt, 1872-ben államtitkári megbízatást kapott. Később megkapta a Szent István-rend középkeresztjét is. 1899. március 18-án hunyt el. "Egy világhírű magyar jogtudós zárta le szemeit" -búcsúzott Csemegi Károlytól a Pesti Hírlap.
4. A következő fejezetben Hamza Gábor Farkas Lajos életművét foglalja össze. A bonchidai születésű jogász jelentős pedagógiai, és sokoldalú közéleti tevékenységet végzett. Oktatói tevékenységét kiforrott, eredeti stílus jellemezte. Előadásaiban egyértelműen és tömören fogalmazott. Farkas Lajos tevékenységének is köszönhető, hogy a kolozsvári egyetem nemzetközi hírűvé vált. Emellett életében hitelesen képviselte a római jog egyik alapelvét: "tisztességesen élni, mást meg nem sérteni, mindenkinek megadni, ami őt illeti".
Farkas Lajos oktatói pályafutását a nagyszebeni jogakadémián kezdte, köszönhetően annak, hogy Kainz Josef Pfaff Innsbruckba távozott az intézményből. 1869-től a betöltetlenül maradt római jogi tanszéken tanári munkát látott el. 1872-ben királyi jóváhagyással a Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem oktatója lett, 1873-tól nyilvános rendes professzora, egészen 1915-ig, amíg vissza nem vonult. Aktív életet élt az egyetemen, de egyházi felkéréseknek is örömmel tett eleget, az erdélyi római katolikus státusz igazgatóságának tagja volt. Emellett a kolozsvári egyetemnek több ízben is betöltötte dékáni tisztségét. Vallásos kötődésében komoly szerepet játszott, hogy gyermekként római katolikus elemi iskolát, majd a piaristák kolozsvári líceumát végezte el.
Farkas Lajos római jogi és jogtörténeti tudományos munkássága ma is iránymutató. Farkas Lajos fő műve a több kiadást is megélt a "Római jog történelme. Alapintézmények az első alakulás szerint (1892-1895)" volt. A Friedrich Carl von Savigny és Gustav Hugo nevével fémjelzett Történeti Jogi Iskola hívének vallotta magát. Élete végén jelentős értekezést írt a római jogi kötelmekről, munkássága a hazai jogfejlődés és a római jogtörténet szempontjából is kiemelkedő jelentőségű. Werbőczytől Szászy Schwarz Gusztávig áttekinti a kötelmi jogról alkotott teóriákat, végül pedig a saját nézeteit fejti ki e témában.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
