Az elmúlt évtizedben a biztosítási perek tipikus kategóriáját alkották azok az eljárások, amelyek azért indultak, mert a biztosító a szerződés megkötése alkalmával nem tájékoztatta ügyfelét az általa alkalmazott és az adott jogügyletre irányadó Általános Szerződési Feltételekről. Az eltelt idő következetes bírói gyakorlatának köszönhetően azonban ma már alig akad biztosító, amely olyan blankettaszerződést alkalmazna, amelyről hiányozna a vonatkozó Szabályzat megjelöléséről és átadásáról szóló, az ügyfél külön aláírását is tartalmazó záradék. Ugyanakkor egyre több polgári per indul a biztosítónak a mechanikai védettségre vonatkozó tájékoztatási kötelezettségével kapcsolatban. Ezért nem érdektelen az erre irányadó jogi szabályoknak és az alkalmazásukkal összefüggő bírói gyakorlatnak a rövid áttekintése.
A probléma eredendően arra vezethető vissza, hogy a közbiztonság romlásával egyre több bűncselekményt hajtanak végre úgy, hogy lakásba, vagy más lezárt helyiségbe erőszakkal hatolnak be. Ebben a helyzetben a biztosítók által elvállalt kockázat növekszik. Emiatt igyekeznek ügyfeleiket a jogtalan behatolás elleni fokozott védekezésre ösztönözni, továbbá olyan biztosítási formákat dolgoznak ki, amelyek e védekezéstől függően nyújtanak több, vagy kevesebb szolgáltatást. Ennek megvalósítása érdekében a lakásokat, nyaralókat, raktárépületeket és egyéb objektumokat a jogtalan behatolás elleni mechanikai védettség szempontjából különböző kategóriákba sorolják be (minimális, részleges, teljes stb.) és ehhez igazodóan határozzák meg, hogy az említett’ biztosítási esemény bekövetkezése esetére vállalják-e, illetőleg milyen terjedelemben, milyen összeg erejéig vállalják a kockázat viselését. Ide tartozik, hogy bizonyos határon felül, vagy nagy értékű vagyontárgyak tekintetében csak előre meghatározott biztonsági berendezések, zárak, rácsok, riasztók felszerelése esetén nyújtanak biztosítási fedezetet. Ebben a helyzetben a biztosító ügyfelének alapvető érdeke, hogy a szerződés megkötése alkalmával ezekkel a feltétekkel tisztában legyen, mert csak ebben az esetben választhatja ki az igényeinek és szükségleteinek leginkább megfelelő biztosítási módozatot. Ez pedig a biztosítót terhelő és a mechanikai védelemre vonatkozó tájékoztatási kötelezettségnek a megfelelő jogi szabályozásával és azok helyes alkalmazásával érhető el.
A tájékoztatási és együttműködési kötelezettség a Polgári Törvénykönyvnek a bevezető rendelkezésektől a részletszabályokig terjedő, általános, alapelvi szintű előírása. A Ptk. 4. §-ának (1) és (4) bekezdései értelmében a felek a polgári jogi jogviszonyokban jóhiszeműen, kölcsönösen együttműködve, úgy kötelesek eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 205. §-ának (4) bekezdése szerint a felek a szerződés megkötésénél is együttműködni kötelesek, figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire, továbbá a szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. A Ptk. 205. §-ának (3) bekezdése pedig külön kiemeli, hogy az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerhesse és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. A Ptk. 277. §-ának (3) bekezdése a szerződés teljesítése körében írja elő a felek számára, hogy az azt érintő minden lényeges körülményről tájékoztassák egymást. A kötelmi jogi különös részben, a biztosításról szóló XLV. fejezetben pedig a Ptk. 540. §-ának (1) bekezdése arra kötelezi a biztosítottat, hogy a szerződéskötéskor, a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges minden olyan körülményt hozzon a biztosító tudomására, amelyet ismert vagy ismernie kellett.
A biztosító tájékoztatási kötelezettségére vonatkozó speciális rendelkezéseket tartalmaz a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Bit.) 102. §-a. Bit. 102. §. Eszerint a biztosítónak a szerződés megkötése előtt írásban, közérthető módon, egyértelmű és részletes tájékoztatást kell adnia a szerződést kötni kívánó ügyfélnek a biztosító főbb adatairól (a társaság neve, jogi formája, címe) és a biztosítási szerződés jellemzőiről. A biztosítási szerződésre vonatkozó tájékoztatás fontosabb jellemzőinek tekintendő adatokat a 6. számú melléklet külön felsorolja. E tájékoztatásnak figyelemfelhívásra alkalmas módon kell tartalmaznia a biztosító mentesülésének a szabályait, a biztosító szolgáltatása korlátozásának a feltételeit, a biztosítási szerződésben alkalmazott kizárásokat, valamint minden, a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltérő feltételt. Megköveteli, hogy a biztosító a szerződés megkötése előtt szerezze be az ügyfél arra vonatkozó külön írásbeli nyilatkozatát, hogy ezt a tájékoztatást megkapta. Ennek a nyilatkozatnak tartalmaznia kell azt is, hogy az ügyfél a szerződés megkötése előtt milyen írásbeli dokumentumokat kapott meg.
A biztosító ügyfeleit, illetőleg a biztosítót terhelő tájékoztatási kötelezettség megsértésének jogkövetkezményét a Ptk. 540. §-ának (3) bekezdése, illetőleg a Ptk. 339. §-a tartalmazza. Az előbbi kimondja, hogy a biztosító ügyfelét terhelő közlési kötelezettség megsértése esetén a biztosító szolgáltatási kötelezettsége nem áll be, kivéve ha bizonyítják, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében. A Ptk. 205. §-a, illetőleg a Ptk. 277. §-a alapján fennálló és a biztosítót terhelő tájékoztatás elmulasztását pedig olyan jogellenes magatartásnak kell értékelni, amely a szerződés létrejöttének hiányában, a szerződés létrejötte esetén pedig a szerződésszegésre vonatkozó szabályokon keresztül [Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése] kellő alapul szolgál a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogkövetkezmény alkalmazásához. Ha a szerződés létrejön, akkor a tájékoztatási kötelezettség megsértését ugyanis egy olyan sajátos, a Ptk. XXV. fejezetében nem nevesített szerződésszegésnek kell minősíteni, amely az általános szabályok, illetőleg a szerződésszegésre vonatkozó közös szabályok alkalmazásával, a legáltalánosabb polgári jogi szankcióhoz, a kártérítéshez vezet.
A jogkövetkezmények szempontjából sajátosan alakul a Bit. 102. §-a által előírt tájékoztatási kötelezettség megsértése. A Bit. előírásai ugyanis nem polgári jogi, hanem közigazgatási jogi szabályok, amelyeknek tárgya a biztosítási tevékenység folytatása. Ezért az abban foglaltak megszegése elsődlegesen igazgatási szankciókat von maga után. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a biztosítónak a tájékoztatási kötelezettség elmulasztását megvalósító magatartása egyben egy polgári jogi, ezen belül biztosítási szerződéses jogviszonyban is megjelenik. Ezért ennek keretében - a biztosító és az ügyfél viszonylatában - sem mellőzhető a jogsértés jogi minősítése és jogkövetkezményeinek levonása. A polgári jogi szempontú vizsgálat során, a szerződésben vállalt tevékenységre irányadó közigazgatási szabályokba ütköző magatartást az általános tájékoztatási és együttműködési kötelezettség megszegéseként kell értékelni. Ez pedig az előző bekezdésben foglaltak szerint a biztosító kártérítési kötelezettségét vonja maga után.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
