A középkorban még - amikor az ember ismeretei a világról alighanem besűríthetőek lettek volna néhány kötetbe - beszélhettünk polihisztorokról, ma csupán egyes tudományokról írott értekezések könyvtárnyi anyagot produkálnak.
A tudományok előrehaladtával a különleges szaktudás egyre nagyobb teret kap az igazságszolgáltatásban.
A szakértő eljárásjogi helyzetének megítéléséről az idők folyamán különböző nézetek láttak napvilágot. Voltak olyan álláspontok, amelyek szerint a szakértő a hatóság segédje, mások szerint sajátos tanú, megint mások tudományos bírónak vélték.
A későbbiek folyamán egyre jobban látszik tisztázódni a szakértő fogalma és szerepe.
Szorosan összefügg a szakértelem fogalmának értelmezése a szakértő eljárási alkalmazásával, ugyanis ettől az értelmezéstől függ, mit tekintünk "szakkérdésnek", amelynek megítéléséhez szükség van szakértőre.
Egy szakértő tevékenysége igen széles körű. Szakértőt igénybe vesznek államigazgatási szervek, nyomozó hatóságok, bíróságok, és lehetne sorolni mennyire sokirányú feladata lehet egy szakértőnek.
Természetesen nincs két egyforma bírói ítélet, nincs két egyforma ügyvédi perbeszéd, így két egyforma szakértői vélemény sem létezik. Azonban kívánalom, hogy bizonyos ügycsoportokban, bizonyos hasonló tényállás mellett a fizika, a matematika, az élettani törvényszerűségek figyelembevételével a konklúzió azonos legyen.
E széles körű szakértői tevékenység mellett a közlekedési műszaki szakvéleményekre kell koncentrálni, és e témakörben kell foglalkozni a szakértői tevékenységgel.
Jura novit curia mondták eleink, magyarul bíró ismeri a jogot, kissé szabadon fordítva jogász a jogot ismeri.
Az egyéb ismereteket pedig - ha azokra a bizonyítandó tény megállapításához szükség van - a szakértő szolgáltatja. A szakértőt a hatóság rendeli ki, és általában a védő személyre szóló kéréseit nem veszi figyelembe. Nem egyszer megkaptam már: gyanús, ha a védő a szakértőt személye megnevezésével kéri kirendelni. A védő indítványát másik szakértő személyére vonatkozóan nem fogadja el, hanem szabad döntésével állapítja meg az új kirendelendő szakértő személyét, emiatt a védői jogainak csorbulását érezzük.
Pedig nagyon sokszor nem lenne hiábavaló, ha a védő a szakértői körben nagy ismeretségére figyelemmel az általa igazán jó, felkészült és alapos tudással rendelkező szakértőt rendelne ki a bíróság.
A gépjárművet vezető ember mindig ki van téve a természeti törvények hatásának. A súrlódás, a centrifugális, a nehézségi és az ütközési és hozzájuk tartozó törvények, a látás, a láthatóság és észlelhetőség, a reakcióidőnként ismert született emberi készséghiány és más élettani, objektív körülmények soha nem játszhatók ki, ezért a gépjárművet használó embernek - akárcsak az "ügyeiket" vizsgáló hatósági személyeknek - ismerni, azokhoz alkalmazkodni és azokat alkalmazni kell.
Az utakon járművet vezetők, vagy gyalogosan közlekedők szándékolt pályái helyenként egymást metszik, és csak akkor nem ütköznek, ha nem egyszerre érkeznek a találkozási pontjaikra. Az ilyen "találkozást" csak tudatos viselkedéssel lehet elhárítani.
Egy bekövetkezett baleseti eredmény miatt, büntetőeljárás, szabálysértési eljárás megindítására okot adó esetekben a személyes felelősség megítéléséhez a baleset térben és időben elemzett utólagos rekonstrukciója szükséges. A balesettel érintett személyek jogi felelőssége törvényes megítélése szempontjából perdöntő jelentősége van annak, hogy mekkora pontossággal kell - és lehetséges - a rekonstrukciót elvégezni.
A Be. 99. § (1) bek. szerint, ha a bizonyítandó tény megállapításához, vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni. A Be. 102. § (1) bek. meghatározza, hogy kit lehet szakértőként kirendelni és az utolsó mondatában így fogalmaz: "ha ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személyt, vagy intézményt (továbbiakban eseti szakértő) rendelhet ki szakértőként".
Ebből sok probléma adódik. Ugyanis a szakértő a szakértőre vonatkozó t2005. évi XLVII. tv. 13. § (4) bek. alapján köteles 3 napon belül a kirendelő hatósággal közölni, ha a feltett kérdések nem tartoznak a szakismerete körébe.
Több kirendelő hatóságnak eltér a jogértelmezése. Egyik közlekedési ügyész azt mondja, hogy bárki, aki valamiféle szakismerettel rendelkezik kirendelhető szakértőnek. Másutt a megyei bíróság azért adott helyt egy perújítási kérelemnek, mert az I. fokon jogerőre emelkedett ítéletben egy korrekt szakvéleményt nem balesetelemzésre jogosult szakértő adta. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata is megköveteli, hogy balesetelemzésre jogosult szakértő véleményére lehet csak ítéletet alapozni közlekedési büntetőügyekben.
Még nem találkoztam olyan esettel, amikor balesetelemzésre nem jogosult szakértő visszaadta volna szakértői kirendelését a kirendelő hatóságnak, mert nincs balesetelemzésre jogosultsága. Itt talán az Igazságügyi Szakértői Kamaráknak lenne feladata, hogy a szakértőktől nagyobb önfegyelmet várjon el.
Itt jegyzem meg, hogy amikor a közlekedési büntetőügyekben védői feladatot ellátó ügyvéd ezt a törvényes kötelezettségét teljesíteni igyekszik, elsősorban és érthetően saját szakismeretét, jogi tudását használja fel védence érdekében. Az igazságszolgáltatás - különösen bennünket most foglalkoztató témakörben, a közlekedési bűncselekmények, balesetek ügyeiben folytatott műszaki szakértői munka - gyakorlata azonban azt bizonyítja, hogy a jogi ismeret az eredményes védői tevékenységhez önmagában nem mindig elegendő.
A tényállás teljes és sokoldalú feltárásához való hozzájárulás többet, általános élettapasztalatot, műszaki, közlekedésbiztonsági, forgalomszervezési, pszichológiai és más ismereteket követel. Ez az igény persze nem csak a védő, de a büntető per többi jogász szereplőjénél, a bíráknál, az ügyészeknél is jelentkezik.
Az 1896. évi XXXIII. tc. és még az 1951. évi Be. is ismerte az ellenőrző szakértő intézményét. Sajnos ez később megszűnt jogszabályi változások miatt, és a védelmet megfosztotta a büntetőeljárási jog attól, hogy igénybe vegye az ellenőrző szakértőt ügyfele érdekében, aki jelentősen segíti munkáját, és képes a hatóságok által kirendelt szakértővel egyenlő fegyverekkel harcolni. Igaz ma már a Be. lehetőséget ad, a vádirat kézbesítését követő 15 napon belül másik, új szakértő kirendelését kérni, de ezen esetben is a védő egyedül szembesül a szakértővel.
A szakirodalomban számos szerző a szakvélemények analitikus és szintetikus értékelését különbözteti meg. Az analitikus értékelés a szakvélemény elemző megvizsgálását, önálló elbírálását jelenti, míg a szintetikus értékelés a szakvélemény bizonyítási anyag egészével történő egybevetésre használatos. A szintetikus értékelés tehát annak megállapítására, hogy a szakértő állításai összhangban vannak-e a teljes bizonyítási anyaggal vagy sem, az eltérés magyarázható-e stb., az ügyvéd felkészültsége kellő alapot ad. Azt elbírálni azonban, hogy a szakértői vélemény önmagában megalapozott-e, azaz megfelelő módszerrel, az adott tudományág legújabb eredményeit is figyelembe véve metodikailag helyesen, reprodukálhatóan készült-e, az ügyvéd aligha képes. Teljes mértékben egyetértek dr. Erdei Árpád professzor álláspontjával, aki a "Tény és jog a szakvéleményben" kitűnő könyvének 234. oldalán azt írja, hogy "Bár a szakvélemény szakmai szempontok szerinti értékelése kívánatos lenne, kétlem, hogy erre a hatóság minden esetben képes." S ha az ügyben döntésre hivatott hatóságtól - bíróságtól - ez nem várható el, nyilván nem várható el az ügyvédtől sem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
