Bár Magyarországon a nyolcvanas évek végén megszületett az első "lombikbébi", s ezt követően a beavatkozás gyakorivá vált, a törvényi szabályozás "Az Egészségügyről" szóló törvényig (1997. évi CLIV. törvény 165-187. §) hiányzott. A törvényt megelőző publikációk közül kiemelkedő Nizsalovszky Endre tanulmánya,[1] aki még a beavatkozás megjelenése előtt fejtette ki aggályait. Bodnár Béla és Bodnár Zoltán könyve[2] és Sándor Judit tanulmánya[3] szintén a hatályos magyar szabályozás előtt keletkezett, s mindkettő az eljárások pozitív vonatkozásait hangsúlyozza. A forgalomban volt orvosi etikai-bioetikai szakkönyvek[4] gyakorlatilag nem foglalkoznak a kérdéssel, nem szól róla a korabeli orvosetikai kódex,[5] a törvény megjelenését nem követték kritikai szemléletű feldolgozások. (Gyöngyösi Zoltán könyvében részletesen ír a kérdésről;[6] azonban műve inkább a hatályos joganyag kommentárja.) A magyar szakirodalom és publicisztika az elmúlt évtizedben a magzat helyzetét az abortuszkérdéssel kapcsolatban bőven elemezte, viszont ez az értékelés a művi megtermékenyítés során elmaradt. Navratyil Zoltán kiváló PhD-dolgozata és monográfiája túlnyomórészt a külföldi szabályozásokra, szakirodalomra s ezek értékelésére vonatkozik, a magyar szabályozás kritikája viszont elég szűk körű.[7]
Így mondhatjuk, hogy a magzat helyzete a művi megtermékenyítés során a magyar jogirodalomban - különösen a hatályos jogszabály megjelenése után - feldolgozatlan. A hiány a miatt különösen feltűnő, mert a terület a külföldi szakirodalomban élesen vitatott és bőségesen feldolgozott, melyről a későbbiekben részletesen szólok. Megjegyzendő, hogy a művi megtermékenyítés problémaköre napjainkra rendkívül komplexxé vált; a magzat helyzetén kívül magában foglalja többek közt a magzatkísérletek, magzati beavatkozások (genetikai), az ivarsejt és magzattárolás kérdését, a klónozást. Az összetett problémakör már egy új orvosi tudományág megjelenését okozta, ahol a magzat "páciens" szerepel.[8] (A jogász számára nehezen értelmezhető a kérdés; ha a magzat "páciens", miért lehet elpusztítani?)
Hazánkban az 1972. évi II. törvény hallgat a kérdésben, majd megszületik a 12/1981. (IX. 29.) EüM rendelet "A művi beavatkozással történő megtermékenyítésről".
A rendelet rövid 8. §-ban szól az eljárásról; bár ez a jogszabályból nem derül ki; értelemszerűen a testen belüli művi megtermékenyítést rendezi.
A donorral történő megtermékenyítés csak akkor lehetséges, ha a férj spermájával történő megtermékenyítés nagy valószínűséggel nem eredményezi egészséges gyermek születését [6. § (1) bek.]. A rendelet melléklete szerint a férj és feleség tudomásul veszik, hogy a születendő magzat státusza a vérszerinti gyermekével azonos. A rendelet hatályát az egészségügyi szervek (például DOTE) kiterjesztették a méhen kívüli megtermékenyítésre a nyolcvanas évek végén, a féloldalas, három pontos "tájékoztató" és negyedoldalas, négy pontos "Nyilatkozat" alapján végezték a beavatkozást. Az ivarsejtek, petesejtek kezelését, tárolását, a létrejött magzatok helyzetét semmi nem rendezte, de a "Nyilatkozat" három pontja szerint a műtét kockázatát a férj és a feleség vállalja. A költségek viseléséről, összegéről szintén nincs szó.[9]
A magyar jogi szabályozásról és orvosi gyakorlatból látszik, hogy évtizedeken keresztül jogi háttér nélkül végezték a beavatkozást, majd a nyolcvanas évek végétől összefolyt a testen belüli és a testen kívüli művi megtermékenyítés jogi és orvosi gyakorlata. Ez azért is problematikus, mert a testen kívüli művi megtermékenyítés lényegesen több erkölcsi-jogi aggályt vet fel. A művi megtermékenyítés testen kívüli módszere (lombikbébi) először 1978-ban járt sikerrel; ekkor Edwards és Steptoe beavatkozása után megszületett Louise Brown. A nemzetközi és hazai szakirodalomban ugyanazt a beavatkozást többféle szakszóval jelölik (in vitro fertilizáció IVF, embryo transfer, Retortenbaby).
A beavatkozásnak lényegesen több variációs lehetősége van az előzőekben elemzett esettel szemben, mivel a megtermékenyítés történhet anyai és donor petesejttel, illetve apai és donor ivarsejttel, lehetséges az is, hogy a megtermékenyített petesejtet idegen nő hordja ki. Magyarországon először 1988-ban született gyermek a módszer segítségével. (Haán Zsuzsanna).[10]
A hazai tárgykörben írt tanulmányok eddig a beavatkozások pozitív oldalait hangsúlyozták; a vitatott kérdéseket mintegy mellékesen, elbagatellizálva adták elő.
Ezért komolyabb vita hazánkban nem alakult ki. Ma
- 329/330 -
nem merülhet fel a módszer tömeges alkalmazása és jogi szabályozása után a folyamat visszafordíthatósága; az esetleges aggályokat a hatályos jogszabályok esetleges módosítása során lehet figyelembe venni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a fő érvet sem a beavatkozás mellett; a módszerrel, egyébként terméketlen párok gyermekhez juthatnak, s ez a kapcsolat többször közelebbi anyai-apai élményt ad, mint az örökbefogadás.
Jogi aggályok:
Az ember eldologiasodása. Az élet keletkezése kiszakad természetes folyamatából, s laboratóriumi körülmények között "technizálódik az élet keletkezése"[11] (vagy mint Laufs mondja "instrumentalizálódik az emberi élet"[12]). Ennek során fennáll a veszély, hogy a sikeres megtermékenyítés után nem "ember" keletkezik, hanem "dolog". Vagyis az emberi egyedfejlődés kezdeti szakaszában a keletkezett "eredmény" jogon és orvosi etikán kívül marad, s mintegy "szabad rendelkezés" tárgyává válik. Ez a veszély a beültetésre nem kerülő magzatok, a magzatkísérletek esetén különösen súlyos, mivel az ún. "fölös magzatokat" (jövendő embereket) egy idő után vagy megsemmisítik, vagy magzatkísérletekre szabadon felhasználják. Ezen magzatokat a "felhasználásukig" fagyasztják, melynek során jelentős részük elpusztul (a "csinált és eltüntetett gyermek" kategóriája, mint Peterson nagyon találóan megjegyzi; "gemachte und weggemachte Kinder"[13]).
E folyamatban a gyermek nem férfi és nő szerelmi egyesülésének "gyümölcse", hanem egy olyan orvosi beavatkozás "eredménye", melyben az orvos szerepe meghatározó, az "eredmény" (a gyermek) leginkább az ő munkájának "sikere". Ezért a férfi-nő kapcsolat háttérbe szorul, a műszerek a laboratóriumi vizsgálatok és eredmények, az orvosi főfelügyelettel szemben. "A gyermeket e folyamatban nem elfogadják, hanem előállítják, nem nemzik, hanem termelik".[14]
A külföldi szakirodalmi vitákban a beavatkozás megengedhetőségének kérdése mellett a legélesebb ütközőpont a magzat jogi helyzete az eljárás során.
A vitát több körülmény teszi élessé;
a) a magzat jogállása az abortuszkérdésben is kulcskérdés; ott azonban az anyaméhben lévő, a genetikai anya és apa szexuális együttlétéből származó magzatról van szó, így a magzat státuszával, jogaival szemben elvileg lehet beszélni az anya önrendelkezési jogáról, mely kollízióba kerülhet a magzati jogokkal (tehát a magzat megölésének elvileg az az indoka a liberális felfogás szerint, hogy az anya "méhének használatát" megvonja a magzattól.)
A művi megtermékenyítés során fogant magzat testen kívüli megtermékenyítés esetén önálló individuum, akinek státusza, jogai, ha vannak függetlenek az eljárás többi szereplőjétől; ez esetben tehát szóba sem kerülhet az anya önrendelkezési joga.
A méhen kívül létező magzat jogi helyzete így függetlenül, önmagában vizsgálható.
A magzat helyzetének ilyen körülmények közötti vizsgálata ugyanakkor visszahat az abortuszkérdésre; hiszen mindkét esetben ugyanolyan emberi magzatról van szó, akinek csak a "tartózkodási helye" különböző. Így, ha a jog státuszt, jogokat ad a méhen kívüli magzatnak, nem zárható el attól, hogy ugyanezt megtegye az anyaméhben lévő magzattal is. Ezért a művi úton fogant magzat státuszjogaival szemben a leghatározottabb ellenállás az abortuszlegalizáció hívei részéről tapasztalható, mivel féltik a magzat önálló státuszának megteremtésétől az abortuszlegalizáció elvi alapjait.
A probléma azonban megkerülhetetlen a nehézségek ellenére.
b) Ha a művi megtermékenyítés után fogant magzatnak "státuszt", védelmet adunk, éles jogi kérdésként merül fel a "fölös magzatok", a magzatkísérletek és a szelektív abortusz kérdése.
A művi megtermékenyítés testen kívüli módszerénél a siker érdekében általában többes megtermékenyítést kísérelnek meg, amely sokszor be is következik. A beültetésre kerülő magzatok esetében így gyakori az ikerterhesség, ahol gyakorlati kérdésként merülhet fel a szelektív abortusz kérdése; tehát az, hogy a méhen belüli magzatok között valamilyen szempont szerint választhassanak, csökkentsék számukat.
A beültetésre nem kerülő emberi élőlényeket viszont vagy "fagyasztják" tartalékolva őket későbbi beültetésre vagy magzatkísérletre, vagy közvetlenül elpusztítják, illetve magzatkísérletekre használják fel őket.
Itt jutunk el a nagy és hatalmas kérdéshez; hogyan lehetséges mindez, ha a művi úton fogant magzatnak "státusza", jogi védelme van? Ezért igyekszik a gyakorlati alapokon álló orvos- és jogtudomány "eldologiasítani" ezen az úton létrejött magzatot, hogy minden jogi és erkölcsi korlát nélkül lehessen "rendelkezni" vele.[15]
A probléma így csak látszólag elméleti, gyakorlati súlya hatalmas, éppen úgy, mint az abortuszkérdés esetében; valójában az ember jogi státuszának kérdéseként merül fel.
Így a kérdés megválaszolásánál pontosan ugyanazokkal a kérdésekkel kerülünk szembe, mint az abortuszlegalizácónál; mi a magzat, mikor kezdődik az emberi élet stb., azzal a különbséggel, hogy a mesterséges úton fogant magzat IVF esetén "más helyen van".
Ezért a jogállami orvosi-jogi-filozófiai-teológiai szakirodalomban mintegy 25 éve párhuzamosan és egyenlő súllyal folynak a magzati státuszviták az abortuszlegalizáció és a művi megtermékenyítés esetén, míg nálunk
- 330/331 -
napjainkig a kérdés feltevése sem történt meg a művi megtermékenyítés során.
A magyar orvosi jogi szabályozás e területen is eltér a nemzetközi etikai normáktól és a nemzeti szabályozásoktól.
A hatvanas évektől a testen belüli, a nyolcvanas évek végétől a testen kívüli művi megtermékenyítést nagy számban alkalmazták hazánkban úgy, hogy jogi, etikai állásfoglalások, iránymutatások nem voltak, hiányzott a jogi-erkölcsi tudományos háttér. A kérdés kidolgozására, megtárgyalására nem hívtak össze interdiszciplináris bizottságot, mint számos külföldi országban. A helyzet enyhén szólva kaotikus volt, mert a korábban említett 12/1981. (IX. 29.) EüM rendelet "A művi beavatkozással történő megtermékenyítésről" a minimális törvényességi igényeket sem elégítette ki. Ezért joggal állapíthatta meg 1996-ban Sándor Judit, hogy a visszaélésekkel szemben nincs garancia és fennáll a veszély, hogy az ország "reproduktív tranzit országgá válik", illetve "honfitársaink... jó pénz reményében akár béranyasági, bérterhességi vagy ivarsejt-eladási tranzakciókban vesznek részt".[16]
Ennek valószínűsége abból is fakad, hogy a joganyag garanciális-korlátozó részt nemigen tartalmaz, alapvetően a szülész-nőgyógyász szakma érdekeit fejezi ki. Ehhez tegyük hozzá azt az érdekességet, hogy a 12/1981. (IX. 29.) EüM rendelet csak "Magyarországon állandó jelleggel tartózkodó magyar állampolgár nőnél tette lehetővé a beavatkozást, ezt a 7/1989. (III. 22.) SZEM rendelet feloldotta azzal, hogy Magyarországon állandó jelleggel tartózkodó nőnél végezhető el a beavatkozás, míg hatályos törvény semmiféle állampolgársági és tartózkodási helymegkötést nem tartalmaz. Ezért a hatályos törvény a korlátozások hiányával együtt zöld utat nyit annak, hogy "reproduktív tranzit ország legyünk", amitől óvott Sándor Judit.
Vizsgáljuk meg, miért ütközik az Eütv. vonatkozó rendelkezése az Alaptörvénybe, és a hatályos jogba.
Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) Szabadság és felelősség részének II. cikkében kimondja; "a magzat életét a fogamzástól kezdve védelem illeti meg." Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése kimondja a diszkrimináció tilalmát.
Ezzel összhangban az 1992. évi LXXXIX. törvény (A magzati élet védelméről) a preambulumában kimondja; "A fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel." (Megjegyzendő, hogy ebben a törvényben - bár véleményünk szerint nem megfelelő - konkrét magzatvédelmi rendelkezések találhatók; pl. a terhesség-megszakításra csak indikáció fennállása esetén, időkorlátozások között kerülhet sor (6. §). A terhességmegszakítás előtt az anyának kétszeri tanácsadáson kell részt vennie, ahol a magzat megtartása érdekében, többek közt tájékoztatják a fogantatásról, a magzat fejlődéséről.)
A hatályos Ptk. (2013. évi V. tv.) 2:2. § (1) bekezdése kimondja; "A jogképesség az embert, ha élve születik fogamzásának időpontjától illeti meg." A 2:3. § szerint a gyámhatóság gyámot rendel a magzat részére, ha az a magzat jogainak megóvása érdekében szükséges.
Hasonlóan rendelkeznek az Alkotmánybíróság döntései.
Az 1991. december 17-én hozott 64/1991. (XII. 17.) AB határozat alapvetően az abortuszlegalizációról szól, de egyes megállapításai értelemszerűen vonatkoznak a magzat jogi helyzetére művi megtermékenyítés esetén is.
A határozat c) pontjában fontos elvi megállapításokat találunk. Részletesen szól itt a testület az állam életvédelmi kötelezettségeiről. "Ez a kötelesség nem merül ki az egyes emberek egyedi életvédelmében, hanem általában az emberi élet és lét feltételeit is védi." Itt a védelem tárgya "az emberi élet, mint érték". Az állam ezen életvédelmi kötelezettsége "kiterjed a keletkezőben lévő emberi életre csakúgy, mint a jövendő generációk életfeltételeinek biztosítására."
Az Alkotmánybíróság a továbbiakban rámutat; nem lehet a nasciturusok között különbséget tenni a fejlettségi fok alapján. Az ilyen külföldi alkotmánybírósági ítéletek mindig nagyon vitatható gyakorlati kompromisszumot támasztanak alá; "miért érdekelt pl. erősebben az állam az érettebb magzat megmaradásában, mint a három hónapnál fiatalabbéban, holott - ha megvédi, az is megérett volna. Mivel a magzat egész magzati léte során ugyanúgy potenciális emberi élet, milyen alapon lehet védelme intenzitását szakaszokra bontani."
A határozat d) pontja szerint; a problémát az okozza, hogy az ember biológiai és jogi fogalma közti viszony kérdésessé vált. "Biológiai (főleg genetikai) szempontból az egyedi emberi élet nem a születés és halál, hanem a fogantatás és halál közötti egységes folyamat", jelenti ki a testület. S ennek - az orvosi technika, s beavatkozások révén is - az a következménye, hogy "a magzat individualitása felerősödik". A változások tehát abban az irányban hatnak, hogy a "mindennapi »természetes« ember fogalom a magzatot is jelölje". Tehát az alapvető probléma az, hogy "az ember jogi fogalma kiterjedjen-e a születés előttre, egészen a fogantatásig".
Kimondja a d) pont azt is; "Nem lehet semmit sem visszavenni az ember eddig elért jogi pozíciójából. E szerint a jogalanyiság köre nem szűkíthető (3. pont).
Hasonlóak a nemzeti és a nemzetközi jogalkotások.
A nemzeti jogalkotásokban közös vonásnak tekinthető több, kevesebb különbséggel; (Ezek a szabályok immár kizárólag a művi megtermékenyítésre vonatkoznak.)
Magzatvédelmi eszközök az eljárásban:
- a létrehozott magzatok számának maximalizálása;
- a magzatkísérletek erőteljes korlátozása;
- a fölös magzatok elpusztításának tilalma, tilalom olyan magzatok létrehozására, melyet pusztán kutatási céllal hoztak létre;
- a család stabilitásának védelme a születendő gyermek érdekében - ezért az igénybevétel lehetőségének korlátozása;
- a béranyaság (dajkaterhesség) elutasítása;
- a nem megválasztásának tilalma, kivéve a nemhez kötött öröklődő betegségek elkerülését;
- a klónozás tilalma, az emberi ivarsejtek állati ivar-
- 331/332 -
sejttel történő megtermékenyítésének tilalma (kimérák létrehozása), halott ivarsejtjeinek felhasználási tilalma.
- Németország. A 88. "Német Orvosnapon" 1985-ben a hivatáserkölcsi szabályok körében szabályozták a kérdést, meglehetősen konzervatív szemlélettel, majd a Benda Bizottság készített jelentést 1985-ben, mely kiindulópontja lett a későbbi törvényi szabályozásnak. A probléma fő témáját jelentette az 1986-os Berlinben tartott Jogásznapoknak. A német törvényhozás 1990. október 24-én alkotta meg az előzmények figyelembevételével az "Embrió-védelmi törvényt" (Embryonen-Schutzgesetz). A törvény meglehetősen korlátozó az "embrió életjoga" védelmében, mert az embrió "emberi lény" és nem a "szülők és orvosok termékeként létezik". A törvény ennek ellenére önálló státuszt nem ad a magzatnak. A magzat (embrió) érdekében való legfontosabb korlátozás, hogy legfeljebb 3 petesejtet lehet megtermékenyíteni és beültetni egy ciklus alatt, s ez okból a "fölös magzatokon" végzett magzatkísérlet is kizárt. Tilos a klónozás, a kimérák, hybridek előállítása és a halál utáni megtermékenyítés, valamint a petesejt adományozás. Ezen szabályok oka nyilvánvalóan az, hogy kizárják a magzatkísérleteket, az embrióadományozást és a "fagyasztást". ("Importált embrióval lehet kísérletezni" szintén szigorú szabályok szerint.) Figyelmet keltő egy legutóbbi bírósági ügy, ahol 5 éves börtönbüntetésre, és 1 millió euró kártérítésre ítélt a tartományi bíróság (Oberfrank) egy 57 éves orvost, mert idegen nő megtermékenyített petesejtjét ültette be az anyába.[17]
- Nagy-Britannia 1990-ben alkotta meg a Human Fertilisation and Embryology Act-ot, miután a Warnock Bizottság 1984-ben javaslatot készített a szabályozásra. A törvény létrehozta a Humán Fertilizátiós és Embriológiai Hatóságot, amely meghatározza a művi megtermékenyítés részletes szabályait, és eseti engedélyeket ad ki művi megtermékenyítési eljárás végrehajtására.
- Franciaország 1994-ben fogadta el a művi megtermékenyítésre vonatkozó jogszabályait, több éves előkészítő munka után (Eü.tv. 152. § Code Civil 311-319. § és 331. §). Az eljárás célja, hogy patológiás meddőség esetén nyújtson segítséget, házasságban élő, vagy legalább két éve élettársi kapcsolatban élő férfinak és nőnek. Az eljárás csak olyan ivarsejtekkel végezhető, melyeknek legalább egyike a szülőpártól származik. A folyamat ellenőrzésére itt is a "Művi megtermékenyítés Orvosi és Biológiai Nemzeti Bizottsága" alakult meg. A törvény a magzat státuszáról nem szól, de védi az emberi jogi integritását és egyediségét. A szabályozás utal a Code Civil 16. §-ra, mely minden személy egyéniségét és méltóságát védi az élet kezdetétől. (Bár megjegyzendő, hogy a Code Civil vonatkozó szakasza 1975. július 9-én megsemmisítésre került.)
- Az Európai Unió állásfoglalásai közül a következők emelhetők ki;
- Az Európai Parlament 1989. március 16-án fogadta el a "Rothley jelentést" és a "Casini jelentést". Ezt megelőzően hosszú évek vitái és szakértői meghallgatások után 1988. október 31-én a Politikai Bizottság egyhangúlag határozatot hozott, mely szerint "egyértelmű, hogy az élethez való jog a fogamzás pillanatában kezdődik, s az ember genetikai identitásának védelme "mélyen az emberi személyiség méltóságában gyökerezik."
- A Rothley és Casini jelentések elutasítják a magzatkísérleteket, kivéve a magzat javára szolgáló beavatkozásokat. A Rothley jelentés szerint; "Az ember soha nem tekinthető tárgynak, hanem mindig el kell ismerni személyiségét. Jogi és Politikai rendszerünknek ez az alapelve kategorikusan megtiltja, hogy az emberi lény totálisan mások rendelkezésére álljon".
- A Casini jelentés szerint; "Tudatában vagyunk az emberi életvédelem szükségességének a megtermékenyítéstől kezdve". A magzatnak (embriónak) joga van az élethez, a családhoz, a genetikai identitáshoz és "az emberi személy védelméhez való joghoz".[18]
- Hasonlóak az Európa Tanács döntései: Az 1046/1986. határozat szerint; "Az embriónak és a magzatnak minden körülmények között részesülnie kell az emberi méltóságnak kijáró tiszteletben. Az 1100/89. határozat szerint; "Az emberi embrió, bár különböző egymást követő fázisokban fejlődik (csírasejt, morula, csírahólyag, beágyazódás előtti embrió, embrió, magzat), mindenképpen szervezetének fokozatos differenciálódását mutatja és mégis folyamatosan megőrzi saját biológiai és genetikai identitását".
- Mindkét testület elutasítja azt a szemléletet, mely a fogamzástól számított 14 napig "prae embrióról", a "fogamzás termékéről" szól és az időpontig ki akarja vonni a magzatot a törvények hatálya alól.
- Az Európa Tanács és az Európa Parlament fenti határozatai alapvetőek a magzat státuszának, jogainak meghatározása szempontjából - alapvetően a méhen kívüli magzat tekintetében művi megtermékenyítés esetén.
- Az Európa Tanács 1997. április 4-i Oviedóban hozta meg Egyezményét "az emberi lény jogainak védelméről a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel", melyet az Országgyűlés a 2002. évi VI. törvénnyel hirdetett ki. Az egyezmény preambulumában kijelenti, hogy a "biológia és az orvostudomány nem megfelelő alkalmazása az emberi méltóságot veszélyeztető cselekményekhez vezet" és meg kell védeni az "emberi lény" méltóságát, alapvető jogait és szabadságjogait. A törvény nem határozza meg az emberi lény fogalmát, s a védelem kezdő és végső időpontját, viszont rendelkezik az "Embriókon végzett in vitro kutatásról" (18. cikk). Szűkszavú a fenti cikk az embrió védelmével kapcsolatban. Ha a törvény engedi az embrióban végzett in vitro kutatást, az embriónak megfelelő védelmet kell adni, illetve emberi embriót kutatási célra nem lehet létrehozni (18. cikk). A reprodukciós technikát tilos a születendő gyermek nemének meghatározására felhasználni.
Milyen közös következtetéseket lehet levonni a magyar Alaptörvényből, jogszabályokból, AB határozatokból?
- 332/333 -
- Az Alaptörvény, a jogszabályok, AB határozatok egységesen a magzat fogalmát használják, az Eütv. kivételével nem ismerik az embrió fogalmát. Ebből következik, hogy a jogforrások elutasítják a magzati élet jogi szakaszolását.
- A fenti jogforrások a fogamzástól védik az emberi életet jogilag, mint értéket.
- Bár a jogszabályok csak feltételes jogképességet adnak a magzatnak a fogamzástól kezdve ez az élveszületéssel válik teljessé. A feltételes jogképességnek, mely a fogamzástól kezdődik, számos védelmi szabálya van a magyar jogban (ld. pl. a Ptk. gyámrendelési szabályát, az 1992. évi LXXXIX. tv. korábban említett védelmi rendelkezéseit, a Btk.-nak az illegális magzatelhajtás tilalmára vonatkozó rendelkezését stb.).
Az EU döntései szintén egyhangúlag a fogamzástól védik a magzat életét, s elutasítják a magzati élet szakaszolását. A nemzeti jogalkotások is - igaz különböző módszerekkel - védik a művi megtermékenyítés során fogant magzatokat.
I. Ezek után vizsgálható, hogy az Eütv. vonatkozó rendelkezései mennyiben ütköznek a fentiekkel;
Először az Eütv. 165. § megkülönbözteti az embriót és a magzatot, s kijelenti, hogy "magzat a méhen belül fejlődő emberi lény, a terhesség 12. hetétől." (Embrió viszont minden emberi embrió a megtermékenyítés befejeződése után a terhesség 12. hetéig.) Majd 179. § (3) bekezdése szerint "a testen kívül létrejött embriót a méhmagzat jogállása a beültetés napjától illeti meg".
Bevezetőben meg kell említeni a két rendelkezés döbbenetes logikátlanságát, ellentmondását.
A beültetésre ugyanis az anyaméhbe a megtermékenyítés után, de alapesetben a 12. hét előtt kerül sor. Akkor minek tekinthető a törvény szerint a beültetett magzat (embrió) a 12. hét előtt? Az Eütv. 165. § szerint embriónak, vagy a 179. § (3) bekezdése szerint magzatnak? Melyiknek a jogállása illeti meg?
Az alapvető logikai értelmetlenségben további hatalmas Alaptörvény, illetve jogszabály ellenesség, hogy az Eü.tv. - szemben a hatályos joggal - szakaszol a fogamzás után (ezzel egyenértékű, a törvény által használt "megtermékenyítés" szó, mivel a törvény szerinti "emberi embrió" a megtermékenyítés ugyanolyan teljesen egyedi genetikai felépítéssel rendelkezik, mint a magzat).
Nem vitatható, hogy az orvostudomány különbséget tesz a magzati fejlődésben (ld. az Európa Tanács 1100/89 döntését). Ez azonban nem jogi, hanem orvostudományi fogalom.
Ez nem változtat azon, hogy a hazai és a nemzetközi jog egységesen magzatról beszél a fogamzástól (megtermékenyítéstől) kezdve, ezzel elutasítva a szakaszolást (illetve, ha használják az embrió fogalmát, kimondják, hogy az embriót a magzat jogállása illeti meg. Pl. német jog).
Az Eütv. azonban egy orvosi fogalmat von be az egybehangzó jogi fogalmak körében, ezzel megteremti a magzatok közötti diszkrimináció Alaptörvény, és jogszabály ellenes lehetőségét.
Mindebből következik, hogy e törvény a későbbiekben az "embriónak" semmiféle jogi védelmet nem ad. Sőt - bár ezt nem mondja ki a törvény "dolognak" tekinti az "embriót" (a magzatot), mellyel "rendelkezni lehet".
Így
- A törvény a magzatokkal kapcsolatban többször használ dologi jogi fogalmakat ("embrióadományozás", "embrióletét", "embrió birtoklás", "rendelkezési jog az embrió felett", "embrió felajánlása - visszautasítása" stb.);
- Nem korlátozza a művi megtermékenyítés során létrejött magzatok számát, így a "fölös" magzatok viszonylag könnyen felhasználhatók magzatkísérletekre;
- Széles körben engedélyezi - gyakorlatilag szabad mérlegelés alapján - többes terhességben a magzatok számának csökkentését [Eütv. 185. § (2) bek.];
- A törvény létrehozza a Humán Reprodukciós Bizottságot (Eütv. 186. §), a testület azonban nem egyedi esetekben ellenőrzi a művi megtermékenyítést, hanem általában csakúgy, mint a magzatkísérleteket is csak általános tervdokumentáció alapján ellenőrzi.
- Hiányoznak a művi úton fogant magzat önálló védelmére vonatkozó rendelkezések.
- Az ún. "fölös magzatok" esetében (beültetésre nem került magzat) a szülőknek "rendelkezési jogot" ad, melynek során felhasználhatók a magzatok magzatkísérletre vagy más személyeknél való beültetésre. E körben a tv. nem zárja ki ellenérték adását, ezzel elvileg lehetővé teszi a "magzatkereskedelmet".
- "A fel nem használt" embrió 5, illetve 10 év után "megsemmisíthető".
Összevetve a magyar jogszabályt a külföldi jogforrásokkal és nemzetközi egyezményekkel látható, hogy a magyar jogszabály korlátozást minimális mértékben tartalmaz, hiányzik belőle a magzat önálló védelme, s bár nem mondja ki, szemléletéből következik a méhen kívül fogant magzat "eldologiasítása". Mindez szemben áll a nemzetközi joggyakorlattal és a szokásjoggal is, de a vonatkozó, idézett magyar jogforrásokkal.
Mindebből következik, hogy az emberi magzat más státusba kerül attól függően, hogy természetes úton fogant - s "méhen belül" van - vagy művi úton, s "méhen kívül" van. Ez a jogképesség egyenlőségének diszkriminatív megsértése azonkívül, hogy komoly gyakorlati jogi kérdéseket is felvethet (pl. mikor kezdődik a művi úton fogant magzat jogképessége élveszületése esetén?). (Jegyezzük meg, hogy az Eütv. "dologiasítási szemlélete - igaz elnagyoltan az elméletben is megjelenik. Gyöngyösi Zoltán ugyanis kijelenti; "ki kell zárni, hogy az in vitro embrió emberi lény", s mivel az ivarsejtek a donorok tulajdonát képezik, így a Ptk. szerint "dologegyesülés" történik a megtermékenyítésnél, melynek nyomán "közös tulajdon keletkezik", amely "munka eredménye", így semmi akadálya a vele való szabad rendelkezésnek.[19]
A művi megtermékenyítés során fogant magzat - tes-
- 333/334 -
ten kívüli megtermékenyítés esetén - önálló individuum, akinek státusza, jogai függetlenek az eljárás többi szereplőjétől; ez esetben tehát szóba sem kerülhet az anya önrendelkezési joga.
A méhen kívül létező magzat jogi helyzete így függetlenül, önmagában vizsgálható, hiszen mindkét esetben ugyanolyan emberi magzatról van szó, akinek csak a "tartózkodási helye" különböző.
Ha a művi megtermékenyítés után fogant magzatnak "státuszt", védelmet adunk, éles jogi kérdésként merül fel a "fölös magzatok", a magzatkísérletek és a szelektív abortusz kérdése.
A művi megtermékenyítés testen kívüli módszerénél a siker érdekében általában többes megtermékenyítést kísérelnek meg, amely sokszor be is következik. A beültetésre kerülő magzatok esetében így gyakori az ikerterhesség, ahol gyakorlati kérdésként merülhet fel a szelektív abortusz kérdése; tehát az, hogy a méhen belüli magzatok között valamilyen szempont szerint választhassanak, csökkentsék számukat.
A beültetésre nem kerülő emberi élőlényeket viszont vagy "fagyasztják" - tartalékolva őket későbbi beültetésre vagy magzatkísérletre -, vagy közvetlenül elpusztítják, illetve magzatkísérletekre használják fel őket.
Itt jutunk el a nagy és hatalmas kérdéshez; hogyan lehetséges mindez, ha a művi úton fogant magzatnak "státusza", jogi védelme van? Ezért igyekszik a gyakorlati alapokon álló magyar Eütv.-t "eldologiasítani" az ezen az úton létrejött magzatot, hogy minden jogi és erkölcsi korlát nélkül lehessen "rendelkezni" vele.
A továbbiakban a törvényben meglévő Alaptörvény és jogellenes részeket mutatom be.
A megtermékenyített petesejteket, ("az embriókat" kénytelen vagyok időnként a törvény szóhasználatát követni) az Eütv. 170. § (1) bekezdése szerint ivarsejt (női petesejt, vagy férfi ivarsejt) reprodukciós eljárás végzéséhez, illetve orvostudományi kutatás céljából adományozható.
Amennyiben az anyából vagy anyai donorból vesznek - megfelelő hormonkezelés után - petesejtet, egy alkalommal akár 10 petesejt is nyerhető, s az eljárás ismételhető akár az anyánál, akár a petesejt donornál.
Így akár a potenciális anyáktól, akár a petesejt donoroktól szinte korlátlan számú petesejt nyerhető. Ezek után a potenciális anyák és a donorok részéről nyert petesejtekkel kontrollálatlan mennyiségű megtermékenyítés történhet.
Így gyakorlatilag nagyszámú "embriót" (magzatot) lehet létrehozni, akiknek sorsára sem a potenciális anyáknak, sem a donoroknak nincs hatása, többek közt azért, mert azt sem tudják, hogy hány megtermékenyítés történt. Bár az Eütv. 180. § (3) bekezdése kimondja, hogy embrió kutatás céljára nem hozható létre, viszont reprodukciós célra létrejött embriót már a "jogosultak rendelkezésére" alapján fel lehet használni kutatási célra. (Jegyezzük meg azonban, hogy a 30/1998. (VI. 24.) NM rendeletben található c) pont szerint ivarsejt felajánlható közvetlenül orvostudományi kísérlet céljára.)
Így eleve - véleményem szerint - azonnal lehet "rendelkező nyilatkozatot" kérni a "jogosultaktól", (kik a jogosultak, a férfi ivarsejt adományozó is?), hogy a megtermékenyítésre "fel nem használt" "embriókat" azonnal felhasználják magzatkísérletekre.
Ezért magzatkísérletekre eleve nagyszámú embrió állhat rendelkezésre. A magzatkísérleteknek korunkban hatalmas jelentősége van, részben az őssejtkutatás, részben bizonyos betegségek kísérleti gyógyítása terén.
Fontos kiemelni, hogy Eütv. 170. § (3) bekezdése csak az ivarsejt adományozásáért zárja ki ellenérték adását, az adományozó csak "költséget" kérhet.
Viszont az embrió "felhasználása" esetén, (pl. magzatkísérletekre, vagy más személyeknél való beültetés esetén) sem a "rendelkező", sem az "egészségügyi szolgáltató" részére nem állapít meg ingyenességet a törvény, s a "költségtérítésről" sem szól. Akkor most az Eütv. szerint ez esetben lehet-e költséget vagy ellenértéket kérni akár a "jogosultaknak", akár a "szolgáltatónak", ha továbbadják az "embriót". (Bár a Btk. elvileg korlátot szab, az ivarsejtek, s az embriókutatás szabályainak megsértése esetére, - visszautalva az Eütv.-re - ellenértékről, vagy költségtérítésről itt sincs szó.)
Mindebből "a contrario" arra lehet következtetni, hogy embrióról való rendelkezés, illetve a szolgáltató részéről továbbadás esetén ellenérték, vagy költség kérhető.
A fentiekből látható, hogy a művi megtermékenyítés során létrejött embrió (magzat) érdekeit, jogait semmi és senki nem védi a tv. szerint. [Bár az Eütv. 180. § (2) bekezdése visszautal a 159. § (1) bekezdésére, az embriót (a magzatot) lehetetlen a "kutatás alanyának" tekinteni.
Megemlítendő, hogy az Eütv. 202. § a) pontja a szövet fogalmánál - helyesen - kizárja a spermiumot, a petesejtet és az embriót, viszont sehol nincs szó arról, ha a fentiek nem tekinthetők szövetnek, akkor minek tekinthetők?
Az eddigiekből az is látható, hogy a folyamatok - a jogi szabályozás zűrzavara miatt - áttekinthetetlennek, kontrollálhatatlanok.
Az Eütv. 186. § létrehozza a Humán Reprodukciós Bizottságot. A jogszabályból látható, hogy a testületnek általánosságban van engedélyezési, ellenőrzési, s javaslattételi joga, s nem konkrét egyedi esetekben. Ezzel kapcsolatban felhozható, hogy a például hasonló angliai szerv (Humán Fertilizációs és Embriológiai Hatóság) hatósági jogkörben, független, központi, centralizált szervként működik, s hatásköre kiterjed az egész művi megtermékenyítési folyamatra, s az embrionális őssejtkutatásokra is. A Hatóság minden esetben egyedi engedélyt ad ki, melynek végrehajtását szigorúan ellenőrzi. A Hatóság Gyakorlati Kézikönyvet ad ki, melyben részletesen szabályozza az eljárásokat, s melyet folyamatosan frissít. (Human Fertilization and Embryology Authority, Code of Practice - 2009-ben már a 8. kiadás.)
A magyar jogszabály Alaptörvény ellenességét, káoszát kizárná, ha a német szabályozáshoz lenne hasonló a magyar. A német törvény nem engedélyezi a petesejt adományozást, művi megtermékenyítésnél az anya három petesejtjét lehet megtermékenyíteni, s ezt be is kell ültetni (tv. 1. §, a szabály megszegői 3 évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel sújthatók). A törvény 8. § szerint az
- 334/335 -
embrió már a megtermékenyítéstől kezdve fejlődőképes emberi egysejtű a sejtmagok egyesülésétől kezdve [8. § (1) bekezdés]. (Embryonenschutzgesetz Eschg 1990. 12. 13.)[20]
Ennek alapján itt dologi jogi fogalmak, "rendelkezési jog", "ellenérték" "költség", "magzatkísérlet" szóba sem kerül (ellenérték kizárólag spermaadománynál lehet).
Megjegyzendő, hogy a német Alkotmánybíróság két döntésében is a magzatot embernek tekinti és védelemben részesíti [pl. B.Verf.GE 88.203(1993)].
Mindezek után a magyar törvény lehetővé teszi a "szelektív abortuszt" is (Eütv. 185. §), meglehetősen képlékeny, pontosan nem szabályozott indikációk alapján (pl. egészséges embriók esetén is korlátozható a magzatok száma az anya testi épségének veszélye esetén, mit jelentenek az (1) bekezdés megjelölt genetikai fogyatékosságok, illetve az anya - visszautalva a (4) bekezdés szerint az 1992. évi LXXXIX. törvényre - kérheti a magzatok számának csökkentését (akár 0-ra?) válsághelyzet esetén is!
A fentiek alapján az Alapvető Jogok biztosához fordultam, s kértem forduljon az Alkotmánybírósághoz, hogy állapítsa meg az Eü.tv. 165-186. § részleges érvénytelenségét;
- Szűnjön meg a magzat és az embrió 165. § szerinti diszkriminatív megkülönböztetése.
- A megtermékenyítéstől létező emberi magzat ("embrió") érdekeinek, jogainak tényleges védelme az egész eljárás folyamán hasonlóan a többi magyar törvényhez, s a nemzetközi, külföldi gyakorlathoz
- Szűnjön meg a magzatkísérletek gyakorlati korlátozatlansága;
- Korlátozzák a megtermékenyíthető petesejtek számát;
- Szűnjenek meg a törvényben a dologi jogi fogalmak, mert a "magzati életet a fogamzástól védeni kell" (Alaptörvény, vagyis nem dolog!);
- Mondassák ki, hogy embrió "felhasználásáért", "rendelkezésért" senki nem kérhet ellenértéket;
- A "szelektív abortusz" Alaptörvényhez illeszkedő pontos szabályozása;
- A Humán Reprodukciós Bizottság - az angol törvényhez hasonló - külön törvényben való részletes, pontos szabályozása, egyedi esetekre kiterjedő engedélyezési és ellenőrzési joggal. ■
- 335 -
JEGYZETEK
[1] Nizsalovszky Endre: A születésszabályozás egyes változásainak jogi vonatkozásai (1970). in; Tanulmányok a jogról. Akadémiai Kiadó 1984. 279-306. old.
[2] Bodnár Béla - Bodnár Zoltán: Lombikbébi és társai. Kossuth Könyvkiadó 1988.
[3] Sándor Judit: A humán reprodukciós orvosi eljárások jogi szabályozásáról. Acta Humana 1996. No.25., 29-46. old.
[4] Dr. Kovács József: A modern orvosi etika alapjai. Medicina 1997. nem szól a kérdésről, Gaizler Gyula: Bioetika. Pázmány Könyvek 1999. röviden szól róla (59-63. old.), röviden szól róla Dr. Széll Kálmán: Egészségügyi etika. Pécs 1995. (174-179. old.).
[5] Orvosetikai Statútum. Magyar Orvosi Kamara 1988.
[6] Gyöngyösi Zoltán: Az élet és test feletti rendelkezések joga. HVG-ORAC Kiadó 286-375. old.
[7] Navratyl Zoltán: A varázsló eltöri pálcáját ? A jogi szabályozás vonulata az asszisztált humán reprodukciótól a klónozásig. Gondolat Kiadói Kör, 2012.
[8] Frank A. Chervenak, Asim Kurjak, Zoltán Papp: The Foetus as a Patient (The Pantheon Publishing Group. 2002.)
[9] Ld. 2. pont alatt 221-225. old.
[10] Ld. 2. pont alatt 54. old.
[11] Helmut Weber: Speciális erkölcsteológia. Szent István Társulat 2001. 140. old.
[12] Laufs-Uhlenbruck: Handbuch des Arztrechts. C. H.Becksche Verlags buchnadlung. München 1999. 994. old.
[13] Ld. 10. pont alatt 990. old.
[14] Ld. 11. pont alatt 141. old.
[15] Ld. részletesen: Jobbágyi Gábor: A méhmagzat életjoga. Szent István Társulat, 1997. 198-201. old.
[16] Ld. 3. pont alatt 46. old.
[17] Lebensforum 2015/4. 20. old.
[18] Parlamento europeo per uno statuo guiridicodell' embrione umano. Edizione Cinque Lune, 1989. 14. old.
[19] Gyöngyösi Zoltán: Az élet és a test feletti rendelkezések joga, HVG-ORAC Kiadó 286-375. o. Logikus kérdés ezen elmélethez; kiknek a "közös tulajdona", s meddig áll fenn a "rendelkezési jog"? A születésig vagy még ennél is tovább?
[20] Ld. a 16. pont alatti német ítéletet.
Visszaugrás
