A hatályos ESG-szabályozás a nyilvános, illetve közfeladatokat ellátó, jelentős tőkével és létszámmal dolgozó nagyvállalkozásokat szabályozza. A szabályozás által meghatározott működési keret azonban jóval túlmutat az egyes közvetlenül szabályozott társaságok működésén azáltal, hogy a szállítói kör működését is be kell vonniuk a vizsgálódás körébe. A tanulmány elsőként a kkv-k európai uniós és hazai szabályozását és gazdasági szerepüket, valamint a magyar ESG-törvény által meghatározott személyi kört és elvárt tevékenységet vizsgálja.
Ezt követően a jogi szabályozás által csak érintőlegesen szabályozott kkv-kör az ESG-szabályozás adta közvetett kihívásait és lehetőségeit vizsgálja. A vizsgálat során a tanulmány kiterjeszti a vizsgálat tárgyát a hazai kkv-k mellett egy európai kitekintéssel is.
A tanulmány végül megállapítja, hogy a kkv-kra az ESG közvetett módon jelentős is hatással bír. A proaktív magatartás jelentős versenyelőnnyel kecsegtet. Az ESG-elvek alkalmazásának szintje alapján pedig négy kategóriát különíthetünk el, melyek az alábbiak: bajnokok, hamarosan bajnokká válók, bizonytalanok és lemaradók. Magyarország a kkv-k ESG-alkalmazkodása területén a közepes kategóriába sorolható.[2]
A magyar jogi szabályozás a szállítói tevékenységek fenntarthatósági átvilágítása és monitoringja, az erdőirtás elleni küzdelem és a visszaélés-bejelentési rendszer esetében közvetlenül is érinti a kkv-kat.
Az angol elnevezés az ESG (Environmental, Social and Governance - a környezeti, társadalmi és társaságirányítási) akroníma egyre szélesebb körben ismertté válik napjainkra az üzleti világban és joggyakorlatban egyaránt. Ennek a szélesedő folyamatnak alapvetően három oka van, és ez a három pillérből jól levezethető ok-okozati összefüggés formájában is megjelenik.
Magát az ESG elnevezést 2004-ben használta először James Gifford a United Nations Environment Programme Finance Initiative gyakornokaként,[3] amikor részt vett - az ENSZ akkori főtitkárának, Kofi Annannak - a világ vezető 55 befektetési bankjának küldött levelének a megfogalmazásában.[4]
Más vélemény szerint az ESG kifejezés első használata egy évvel későbbre, a 2005. augusztus 25-én az IFC (International Finance Corporation) által Zürichben szervezett konferenciára[5] datálható. A konferencia azt tűzte ki céljául - éppen az ENSZ-felhívás alapján -, hogy az intézményi befektetők és pénzügyi elemzők központi helyet szenteljenek az ESG-célok által meghatározott értékeknek, különösen a pénzügyi eszközökről készített pénzügyi értékelések, és a reál és pénzügyi döntési folyamatok során.[6]
Az ENSZ-kezdeményezés célja általában volt az, hogy az intézményi befektetők[7] figyelmét felhívja a fenntartható és zöld pénzügyi rendszer támogatására. A világ 51 legnagyobb vagyonkezelő szervezete a 2004-es összes (becsült) 48,8 ezer milliárd USD (billió USD) vagyon 60%-át kezeli.[8] Ez utóbbi tény azért különösen releváns, mert passzív vagyonkezelőként a nyugdíjalapokat és befektetési alapokat, szuverén alapokat[9] kezelő intézményi befektetők jelentős hatással bírnak a tőzsdén jegyzett és a zártkörűen működő, de már a kockázati tőkét bevont dinamikus növekedés előtt álló társaságok működésére a közgyűléseiken történő részvételükkel. Azért, mert akár kisebbségi részvényesi jellegük (jellemzően ritkán növelik részesedésüket a 2-5%-os küszöb fölé) ellenére is jelentős szakmai hírnévvel rendelkeznek, sőt a világ vezető globális és helyi vállalkozásainak is az ügyvezető testületeiben képviseltetik magukat. Így a szavuk túlmutat a szavazati arányukon, sőt akár az aktivista befektetőkkel (jellemzően hedge fundokkal) is együtt szavaznak számos esetben, ezzel gyakran a stratégiai változások aktív részeseivé válhatnak.
A környezeti pillér esetében érdemes kiemelni, hogy az egyik legnagyobb szuverén alap, a Norwegian Government Pension Fund Global jóval 2005 előtt, már 2001-ben a társadalmi felelősséget célul tűző befektetések (Social Responsible Investment - SRI) megvalósítását helyezte előtérbe.[10] Ezzel az SRI fogalommal, a norvég szuverén alap már az ESG fogalom megjelenése előtt,
- 13/14 -
2001-ben beemelte a szociális és környezetvédelmi szempontokat a klasszikus pénzügyi mutatók mellé a pénzügyi befektetési döntései során.[11]
Larry Flink, a Blackrock[13] első számú vezetője továbbvitte ezt a szemléletet, amikor 2021-ben, a Blackrock által megvásárolt részvények kibocsátói első számú vezetőinek küldött, nyilvános levelében arra hívta fel a CEO-k figyelmét, hogy az ESG-szempontokat priorizálni szükséges és fontos a hosszú távú stratégiai célok tisztázása is.[14] A vezető egyesült államokbeli gazdasági társaságok első számú vezetőit tömörítő Business Roundtable[15] a maga száznyolcvan első számú vezetőjével a részvényesi elmélet[16] kizárólagos részvényesi érdekeivel szemben, a hosszú távú célok mentén gondolkodó stakeholder elmélet[17] mellett tette le voksát. A hosszú távú célok ugyanis nemcsak egyetlen érintett, a részvényesek mint a társaság tagjai számára bírnak jelentőséggel, hanem az érintettek egy jóval szélesebb körének érdekeit is figyelembe veszik. A stakeholder elmélet alkalmazása harmonizálja ezeket az érdekeket azzal, hogy értéket teremt a részvénytársaságok vevői számára azáltal, hogy a munkavállalókba fekteti a tőke egy részét és fair és etikus módon kereskedik a beszállítókkal és támogatja azt a közösséget, amelyben működik.[18]
A governance pillér tehát a stakeholder elmélet alapján a felelős társaságirányítási (corporate governance) elvekből eredeztethető. Ahol a felelős társaságirányítás egy olyan keretrendszer, amely a társaság céljainak és azok megvalósításának eszközei, és a megvalósítás ellenőrzésének szempontjai egy keretrendszerben kerülnek meghatározásra.[19] Robert Freeman, aki a stakeholder elmélet kidolgozójának tekinthető, 1968-ban éppen az érintetti kör érdekeit figyelmen kívül hagyó ellenséges felvásárlásokra (hostile takeovers) adott elméleti válaszában 11 érintetti kört határozott meg.[20] Ezek a következők: a kormányzat, a helyi közösségek, a társaság tulajdonosai, a fogyasztói érdekképviseletek, a vevők, a versenytársak, a média, a munkavállalók, az érdekképviseleti szervek, a természetvédők és a beszállítók. Az érintett (stakeholder) elnevezést pedig egy 1963. évi, Stanford Egyetem által elvégzett kutatásra alapozta.[21] Az érintetti érdekek elnevezés egészen a nagy gazdasági világválságig nyúli vissza amikor is 1932-ben Merrick Dodd a válságra adott válaszában használta ezt a kifejezést.[22] Kecskés András pedig úgy határozta meg a felelős társaságirányítás fogalmát, mint a "társaságok felelős irányítási rendszere, amely a társaság ügyvezetése, tulajdonosai, munkavállalói és más érintettek közötti relációk viszonylatában realizálódik, amely a profitorientált működés törvényes, etikus, észszerű, hatékony és társadalmi szinten is hasznos megoldásain alapul, és amelynek szabályait a jogszabályok, a piac és az üzleti szféra önszabályozó mechanizmusai alakítják."[23]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
