1. Ciprus szigetét a mükénéi-akháj hellének (görögök) a Kr. e. XII-XI. században foglalták el. A föniciai telepesek a Kr. e. IX. század derekán jelentek meg Cipruson. A föníciaiak elsősorban a tengerparti Kition poliszban (városállamban) telepedtek le. A Kr. e. IX. századot követően a sziget előbb asszír, majd egyiptomi, később pedig perzsa uralom alá került. Kr. e. 310-ben - Nagy Sándor birodalmának felbomlását követően - Ciprus a Ptolemajoszok államának részévé vált. Ciprus Kr. e. 30-ban lett a Római Birodalom (Imperium Romanum) provinciájává.
Ciprus szigetén, amely a Kr. u. IV. század végén, 395-ben (Nagy Theodosius császár halálát követően), az Imperium Romanum két részre válásakor a Római Birodalom keleti felének (Pars Orientis Imperii Romani) részévé vált, a VII. században bekövetkezett arab hódítást követően is a bizánci római jog (ius Graeco-Romanum) érvényesült, melyben komoly szerepet játszott az orthodox egyház.1 Bizánc 965-ben tudta hatalmát Ciprusra ismét kiterjeszteni. 1184-1185-ben Komnénosz Izsák a szigeten önálló, Bizánctól pontosabban az Imperium Romanumtól (az ún. Kelet-Római Birodalomtól) független államot hozott létre.
A sziget hellén (görög) jellegét kulturális és nyelvi vonatkozásban egyaránt megőrizte az évszázadokon át tartó arab uralom alatt is.
1191-ben Oroszlánszívű Richárd (1189-1199) hódította meg a szigetet, aki a következő évben, 1192-ben Ciprust Lusignani Guidónak adományozta hűbérbirtokként.
2. A keresztes hadjáratokat követően, 1489-ben Ciprus a Velencei Köztársaság uralma alá került. A velencei uralom, dominancia 1571-ig tartott.
A nyugati kereszténység elterjedése kedvezett a római jogi hagyományok továbbélésének. A házassági jog területén évszázadokon keresztül a személyiségi elv (personalitas) érvényesült, mivel a frankok körében a latin szertartású egyház joga, az orthodox vallású görögök körében pedig a bizánci házassági jog nyert alkalmazást.
3. Az 1571-ben az Oszmán Birodalom uralma alá került szigeten a II. (Törvényhozó) Szulejmán szultán (1520-1566) uralkodása idején kibocsátott általános törvénykönyv (Kanuname) nyert egyre nagyobb mértékben alkalmazást a keresztény lakosság életviszonyait illetően is.
Ez a törvénykönyv Cipruson is évszázadokon át alkotta a muzulmán jogrendszer (sari’a) írásba foglalt, egyfajta rendszeren alapuló, "kompilált", modern értelemben vett kodifikációnak azonban távolról sem tekinthető alapját.
4. A XIX. században az Oszmán Birodalomban 1839-ben2 és 1856-ban3 hatályba léptetett reformrendeletek - melyeknek fő célja a muzulmán és nem muzulmán lakosok közötti jogi különbségek felszámolása, megszüntetése volt - Cipruson is fokozatosan a személyiségi elv (personalitas) háttérbe szorulásához vezettek.
Ugyanebben az irányban hatott a két fenti dekrétum alapján meginduló reformtörvényhozás (Tanzimat), melynek eredménye az 1869 és 1876 között, Abdülaziz szultán uralkodása alatt (1861-1876) fokozatosan hatályba léptetett száz szakaszt tartalmazó általános részből és az azt követő 16 könyvből álló, átfogó, a magánjogot is tartalmazó törvénymű ("Kódex"), illetve kompiláció (Medzsellé). A kompilációra a kazuisztikus szemlélet jellemző. Ennek jele többek között az, hogy az adásvételt szabályozó rész több, mint 300 szakaszt, a bérleti szerződést, pontosabban a bérleti szerződés egyes konstrukcióit szabályozó rész több, mint 200 szakaszt tartalmaz.4
A kereskedelmi jogot az 1850-ben hatályba lépett nyugat-európai hagyományokon alapuló kódex szabályozta, amely az 1807-es francia Code de commerce fordításának tekinthető.
5. Az 1878. június 4-én Konstantinápolyban aláírt, az Oszmán Birodalom, Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyság közötti védelmi egyezmény értelmében az Egyesült Királyság jogot nyert Ciprus katonai megszállására (occupatio) és igazgatására, ami azonban még nem jelentette a sziget annektálását, azaz a Brit Birodalomhoz történő csatolását. A sziget felett az Oszmán Birodalom továbbra is megtartotta inkább csak névleges, jelképes szuverenitását.
Az 1878. július 1-jén, ugyancsak Konstantinápolyban aláírt kiegészítő egyezmény alapján az Egyesült Királyság kötelezettséget vállalt arra, hogy hozzájárul a muzulmán vallási előírások, normák alapján ítélkező bírósági fórumok jövőbeni működéséhez, és elismeri azoknak a muzulmán népesség vallási ügyeiben való kizárólagos hatáskörét is.
1878. augusztus 14-én - ugyancsak Konstantinápolyban - megállapodás született a két birodalom között, amely új szakasszal egészítette ki a június 4-én kötött konvenciót. E szakasz értelmében a szultán átengedte azt a jogot Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyság királynőjének, Viktória királynőnek Ciprus brit megszállása idejére, hogy a brit szuverén nevében a brit kormány törvényeket és egyéb jogszabályokat hirdessen ki.
Ezek elsősorban a kereskedelmi és a konzuláris kapcsolatok rendezését érintették, függetlenül Konstantinápoly, azaz az Oszmán Porta ellenőrzésétől. Ez az egyezmény képezte az alapját annak, hogy a nem kodi-
-445/446-
fikált, az esetjogra épülő (case law) angol jog (common law) egyes elemei hatással lehettek Ciprus magánjogának és általában jogának fejlődésére.
6. Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyság (1927-ig United Kingdom of Great Britain and Ireland, 1927-től United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland) Ciprust az Oszmán Birodalom Németország, pontosabban a Központi Hatalmak oldalán történő hadbalépését követően 1914-ben annektálja. Törökország 1923-ban, a Lausanne-ban kötött békeszerződésben lemond Ciprussal kapcsolatos valamennyi jogáról. Két évvel később, 1925-ben az Egyesült Királyság brit koronagyarmattá (crown colony) nyilvánítja Ciprust.
Cipruson 1928 és 1953 között a Medzsellét felváltotta a brit törvényhozás pontosabban rendeletalkotás. A magánjog területén kiemelkedő jelentőségű az 1930-ban elfogadott, a szerződésekről (Contracts) szóló jogszabály (ordinance), és az 1932-ben hatályba lépett, a magánjogi felelősségről (Torts) rendelkező rendelet (ordinance).
A görög (hellén) lakosság, etnikum családi jogát 1914-et követően is az orthodox egyházjog (ius canonicum) szabályozta. A családi jogi perek elbírálása a különböző orthodox püspökségekhez tartozó egyházi bíróságok hatáskörébe tartozott.
1951-ben került sor a török lakosság (etnikum) családi jogi ügyeiben eljáró bíróságok átfogó reformjára. E reform értelmében a korábbi muzulmán vallási bíróságokat a szekularizált török, családi jogot érintő jogvitákban ítélkező bíróságok váltották fel.
7. A Cipruson élő etnikumok jogainak, jogrendszereinek egységesítésére ugyan történtek kísérletek - különösen az első világháborút követően -, de még az 1946-ban elfogadott, a végrendeleti és a törvényes öröklésről (Law on Wills and Succession) szóló törvény is eltérően szabályozta az egyes etnikumok (görögök, törökök és britek) öröklési jogviszonyait.
Az 1959. február 19-én, Londonban, a Lancaster House-ban aláírt Zürichi-Londoni Egyezmény (Zurich and London Agreement) értelmében, mely a Svájcban (Zürichben) és Nagy-Britanniában (Londonban) Görögország, Nagy-Britannia, Törökország és a ciprusi görög és török etnikum képviselő között folytatott tárgyalásokon született megállapodás eredménye5, függetlenné vált szigetországban a családi és az öröklési jog területén továbbra is fennáll a török és görög lakosság jogviszonyai szabályozásában mutatkozó különbség. 1960. augusztus 16-án került sor a Ciprusi Köztársaság kikiáltására.6
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
