A tanulmány a Szegedi Tudományegyetem centenáriumán Bónis György 1940-1957 közötti kolozsvári és szegedi professzori éveinek intézmény-, képzés- és kutatástörténetét kívánja új adatokkal kiegészíteni és szinkronizálni a Bónis György által is következetesen jogtörténészi munkássága részének tekintett, kronologikusan élete ezen időszakában, 1939-1956 között, a népi jogszokás- illetve népi jogéletkutatás körében végzett kutatásaival, publikációival.[1]
"A jogtörténet nem lehet a formális jogtételek változásainak krónikása, hanem a társadalom életének kialakulását kell nyomon követnie, ami a külső társadalmi szabályozásban: a jogban megnyilvánul. A történés folyamata lényegében a társadalom története, a társadalomtörténet pedig nem indulhat munkára a társadalomismeret tudományának, a
- 113/114 -
szociológiának segítsége nélkül."[2] Az idézett sorokat - amelyek akár Bónis György tudományos ars poeticájának is tekinthetőek - a "hazatért" kolozsvári egyetemre kinevezett fiatal egyetemi tanár először Jogtörténeti alapfogalmak előadásainak a negyvenes évek elejéhez köthető kéziratában olvashatóak.[3] Majd néhány stilisztikai eltéréssel megismételte a kolozsvári professzori időszak utolsó évében, 1947-ben megjelent (bár már 1944-ben befejezett) "Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban" könyve fogalom- és módszertani bevezetőjében.[4] Az Erdélyi Tudományos Intézet ezen, utolsó kiadványának megjelenésekor Bónis börtönben volt, és mint írta, ő maga is csak a kötet a bezúzástól megmentett néhány példányát vehette kézbe. Magyarországon jóval később, csak az Osiris által 2003-ban történt újrakiadással vált elérhetővé a Balogh Elemér által sajtó alá rendezett kézirat.[5]
Pedig ez a monográfia több szempontból is meghatározónak tekinthető a jogtörténész Bónis tudományos pályája szempontjából. Bónis a középkori magyar társadalomfejlődés legfontosabb kérdéseinek és intézményeinek vizsgálata során ugyanis deklaráltan a mesterének tekintett Tagányi Károly-tanítvány Eckhart Ferenc által kijelölt utat követte. "A jog- és történettudomány együttes művelésének szép példáját" mutatta fel - és kiegészítette azt a társadalomismeret, a weberi történeti szociológia, valamint az összehasonlító módszertan alkalmazásával. Az erdélyi jogfejlődést nagyszámú forrás közreadásával elemző, Kolozsvárott 1942-ben megjelent korábbi két kötete után (Magyar jog-székely jog. Kolozsvár 1942, Erdélyi perjogi emlékek - kifejezett forrásgyűjteménye, Kolozsvár 1942.) ismét széles körű forrásanyaggal dolgozott.[6]
Ahogyan Eckhart, Bónis is a hűbériség és a rendiség forrásokra épülő kutatását tekintette kiindulópontnak, egyben hangsúlyozva az összehasonlítás szükségszerűségét. Ezekre alapozva fogalmazott úgy, hogy a nyugati eldologiasodott hűbériségtől alapvetően különböző, a tekintély, a személyesség és a familiaritás jellemezte magyar hűbériség fejlődéstörténetének sajátos jellemzője az, "hogy a magyar alkotmányfejlődésnek nincs külön hűbéri korszaka, hanem az állam patrimoniális alapszerkezetéből egyszerre emelkednek ki hűbéri és rendi vonások."[7]
- 114/115 -
Bónis György említett témaválasztása - a középkor és a 18. század jogtörténetének kutatása - éppoly kevéssé volt esetleges, mint pályaválasztása. A Ruszoly József által "Pályám emlékezete" címmel 2007-ben közreadott, Bónis halála előtt két esztendővel, lánya, Bónis Gabriella ösztönzésére írott életrajzi visszaemlékezésben a Szatmár megyei kisnemesi család rokoni szálait az apa, Bónis Pál által megjelentett jogi szakkönyveken is használt "egri" Bónisokhoz kapcsolta. (Mátyás nevű ősük 1618-ban nyert címeres nemeslevelet II. Mátyástól, Sárközújlakon, Aranyosmeggyesen és Fehérgyarmaton feküdtek birtokaik.)[8] Bónis György is a család felmenői között tartotta számon a Wesselényi Ferenc nádor által vezetett főúri összeesküvésben való részvételéért 1671. április 30-án fej- és jószágvesztésre ítélt és kivégzett protestáns nemest, Bónis Ferencet.[9] Kevesebb szó esett azonban a jogászi pálya családon belüli hagyományait folytató Bónis Sámuel (1810-1879) jogászról, reformpolitikusról, 48-as kormánybiztosról, aki a kiegyezés időszakában is vállalt közpolitikai szerepet. Vagy az egészen közeli rokon Edvi Illés Károlyról (1842-1919). Pedig az akadémikus, büntetőjogász, királyi ügyész, ügyvéd, szakíró Bónis korán meghalt apai nagyanyja (Bónis Béláné Edvi Illés Auguszta) bátyja volt.[10]
Az apa, Bónis Pál dr. (egri) (1881-) maga is jogi egyetemet végzett és 1912-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Ügyvédjelöltént a Jogállam folyóirat rendszeres szerzője volt, a polgári és kereskedelmi jog terén széleskörű szakirodalmi tevékenységet fejtett ki (pl. Kereskedelmi társaságok jogi személyisége (1914, Franklin), Meghatalmazás, megbízás és képviselet (1915, Franklin), Az elévülés magyar jogszabályai (1928, Grill).[11] A Magyar képviseleti jog (1930, Danubia) könyve előszavát dr. Degré Miklós ítélőtáblai elnök írta.[12]
Az anya, Bónisné Wallon Emma (1889-1974), dr. Wallon Dezső pénzügyminiszteri tanácsos, egyetemi magántanár leánya, aki magyar-francia szakos tanár, később művészettörténész volt. A Veres Pálné Gimnázium és a Szilágyi Erzsébet középiskola tanáraként, művészettörténeti tankönyv, illetve tanulmányok szerzője.[13]
Az 1914. január 5-én született Bónis György (Budapest, 1914. január 5. - Budapest, 1985. november 6.) Budapesten a Cukor utcai elemi fiúiskolában kezdte meg tanulmányait. Itt ismerkedett meg a cserkészettel is, amelynek egyik legnagyobb közösségi élményét köszönhette. Részt vehetett 1929-ben az angliai Birkenhead közelében megrendezett 3. Cserkész Világdzsemborin 851 magyar társával - és kísérőtanárai között Sík Sándorral. A történelem iránti érdeklődése Balanyi György piarista gimnáziumi tanárához köt-
- 115/116 -
hető (Budapesti Kegyesrendi Gimnázium), aki frissen érettségizett diákja első könyvismertetőjét elhelyezte a Századok folyóiratban (Riasanovsky: Customary Law of the Mongol tribes: Mongols, Buriats, Kalmucks. 1933).[14]
Bónis György a családi hagyományokat folytatva - hiszen a család komolyan számolt azzal a lehetőséggel, hogy átveszi apja ügyvédi irodáját - a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára jelentkezett, ahol, mint írja (1931-1935) "[...] én eljegyeztem magam a jogtörténettel. ... Eckhart Ferenc kollégiumát vettem fel... Feri bácsi, amíg élt, nagy szeretettel támogatott; ő segített kolozsvári kinevezésemhez is. Éles kritikájából sokat tanultam. Már az első év végén témát kértem tőle, s ő a középkori egyházi bíróságokat adta."[15] Doktori disszertációja témájául a magyar büntetőtörvénykönyv első, 1712-ben született javaslatát az Angyal Pál tanszékén oktató, a piarista diákokat támogató Jencs Árpád ("Jencs tata") javaslatára választotta.[16]
Bónis György Magyary Zoltán tanácsára adta be ösztöndíj kérelmét még a katonaság alatt, közvetlenül a jogi diploma 1936. évi megszerzését követően. Az ösztöndíjat elnyerve 1936-1937-ben Londonban folytatott jogtörténeti tanulmányokat Theodore F. Plucknett professzornál (School of Economics and Political Science), illetve Le Bras előadásait hallgatta. Az ösztöndíjas tanulmányút tapasztalatait egy, az angol jogtörténetírásról a Századokban megjelent cikkben foglalta össze.[17]
Hazatérve Bónis 1937-1939 között Budapesten az Egyetemi Könyvtár díjmentes gyakornoka, majd napidíjasa volt. Itt ismerkedett meg az etnográfus Viski Károllyal, aki felhívta figyelmét Tagányi Károly a népi jogszokásokról szóló tanulmányára és gyűjtési programjára. Kérdezőbiztosként bekapcsolódott Magyary Zoltán tatai járásban végzett közigazgatási kutatásába és életének eljövendő tíz esztendejét meghatározta, hogy találkozott Györffy Istvánnal. Mint írja: "vele egészen más kapcsolat létesült, mint jogászprofesszoraimmal; szobája mindig nyitva állt, és egy néprajzi téma megvitatása nem zárta ki mások jelenlétét."[18] Bónis lelkes követője lett Györffy a magyar népi kultúráról, a magyar népi jogi kultúráról megfogalmazott elképzelésének. Annyira a professzor hatása alá került, hogy következő, nagykunsági gyűjtőútjára is elkísérte.
Györffy István karizmatikus egyéniségére, a népi kultúra, a népi jogszokások iránt a fiatalokat magával ragadó lelkesedésére, az 1939-1948 közötti népi jogéletkutatás igazságügyi minisztériumi referense, dr. Hofer J. Miklós táblabíró így emlékezett egy levelé-
- 116/117 -
ben: "Nagyon kedves volt Györffy, és az apostolok lelkesedésével beszélt a magyar néprajzról, a néphagyományok fontosságáról, jelentőségéről ... Beszélgettünk, beszélgettünk, Györffy beszélt, én lelkesedtem ... Ezen megbeszélés után hamarosan volt egy bankett a Nemzeti Kaszinóban Lázár Andor igazságügyi miniszter tiszteletére, és ezen a vacsorán dr. Vladár Gábor kuriai tanácselnök, a törvényelőkészítő osztály vezetője is pohárköszöntőt mondott, melyben többek között olyasmit is mondott, hogy a törvény szerkesztésénél figyelembe kell venni a lakosság véleményét, szokásait is, nem lehet ezekre tekintet nélkül hozni szabályokat."[19]
Bónis György hamarosan választásra kényszerült Magyary és Györffy között. Ez utóbbi váratlan halálát követően úgy döntött, folytatja az éppen hogy elkezdett közös munkát. Már első, 1939-ben a tárgyban írott cikkeiben deklarálta a magyar népi jogéletkutatás melletti elköteleződését - jogtörténészként ennek szakmai indoklását is megfogalmazva.[20] Közben, mint sub auspiciis doktort 1939. július 1-én kinevezték tanügyi segédfogalmazóvá a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elnöki osztályára Pusztai János osztálytanácsos mellé, és Bónis a fogalmazói kinevezéshez szükséges közigazgatási vizsgára készült.
Bónisnak már joghallgatóként megjelentek kisebb, elsősorban 17-18. századi jogtörténeti közleményei, továbbá könyvismertetései a Századokban.[21] A kisebb közlemények közül több az Értekezések Eckhart Ferenc jogtörténeti szemináriumából sorozatban látott napvilágot,[22] és 1939-ben folyamatban volt egyetemi magántanári képesítése is.
Bónis György visszaemlékezéséből ismert, hogy amikor a Kolozsvárról menekült szegedi jogi kar a II. bécsi döntést követően "hazatért," azaz visszaköltözött Kolozsvárra, a kultuszminiszter Búza Lászlót, Csekey Istvánt, Heller Eriket, Túry Sándor Kornélt, Horváth Barnát, Balás P. Elemért és Személyi Kálmánt Kolozsvárra helyezte és megerősítette nyilvános rendes tanári minőségükben. Sneller Károlyt, Scheffler Jánost, Székely Istvánt és Szászy Istvánt ugyanott nyilvános rendes tanárokká nevezte ki. Mint írta: "ifj. Boér Eleket, Martonyi Jánost és engem nyilvános rendkívüli tanárokká neveztek ki [...]"[23]
- 117/118 -
Később többen vitatták vagy kerestek ürügyet a 27. évét még be sem töltött Bónis György kolozsvári professzori kinevezésére.[24] A tényleges ok azonban az volt, hogy a Kolozsvárra kinevezett szegedi professzorok között nem találtak jogtörténészt Iványi Béla váratlan kényszernyugdíjaztatását követően. "Az volt csak a kérdés, hogy Degré Alajost választják vagy engem. Engem Eckhart Ferenc és Pusztai János ajánlott [...]"[25] Az egyetem ünnepélyes megnyitására 1940. október 24-én Horthy és felesége jelenlétében került sor.
Bónis György Kolozsváron az egyetem mellett a levéltárban töltötte a legtöbb időt, ahol a nagytudású levéltáros, Kelemen Lajos segítségére számíthatott.[26] Ugyanitt kötött életre szóló barátságot a forráskutatást meghatározónak tartó történész, levéltáros Jakó Zsigmonddal és a történész Imreh Istvánnal is.
Bónis Kolozsváron feleségül vette Balogh Máriát,[27] 1942-ben megszületett első fia. A kolozsvári professzori évek alatt (1940-1947) két könyvet és egy forrásgyűjteményt jelentetett meg, több mint tíz tanulmányt és kisebb közleményt, valamint négy tankönyvet, illetve jegyzetet írt.[28]
Eckhart példája alapján útjára indította a Kolozsvári Egyetem Jogtörténeti Szeminárium - Régi magyar jog. Jogtörténeti és népi jogi tanulmányok sorozatot. A Fabinyi Tihamér bankigazgató anyagi támogatásával megjelentetni tervezett tíz kötetből a háborús helyzet miatt sajnos csak két kötet jelent meg.[29]
Bónis György népi jogéletkutatás iránti érdeklődése már korai recenzióiban is megjelent (pl. a Századokban 1935-ben Riasanovsky mongol törzsek szokásjogáról írott monográfiájáról, 1938-ban a német népi jogéletkutatás két meghatározó személyisége, Eberhard von Künssberg és Claudius von Schwerin jogtörténeti munkáiról ír.) A mesterének tekintett Eckhart Ferenc Tagányi Károly tanítványaként maga is az okleveles anyag vizsgálatát tartotta elsődlegesnek, keresve benne a jogfejlődés, a jogszokások és a joggyakorlat társadalmi összefüggéseit is.
Bónis a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jogtörténész professzoraként folytatni kívánta a korábban már megkezdett jogszokásgyűjtést. Természetesen továbbra is publikált elméleti és módszertani cikkeket (Magyar törvény, magyar lélek, Jogtörténet
- 118/119 -
és művelődéstörténet, stb.) a témában, és közreadta "Egyke és jogszokás a Garamvölgyén" címmel (Társadalomtudomány, 1941.) korábbi gyűjtésének eredményeit.[30]
Már a Magyar Szemlében 1939-ben megjelent "Magyar népi jog" című első, programadó írásában felhívta a figyelmet arra, hogy "Az élő jog birodalmának nemcsak olyan előkelő lakói vannak, mint a törvény, a rendelet vagy a bírói ítélet. A tételes jog és a hivatalos szokásjog rétegén túl is van egy szabálycsoport, amelyet maga a nép tart fenn és vall magára kötelezőnek. Ez a csoport, mondhatnók "jogrendszer", rendkívül szívós, mert a legjobb esetben megtűrt, kisegítő a hatalom joga mellett - de sokszor annak kifejezett tilalma ellenére él tovább. Ha egy jogelv be tud jutni ebbe a kevésbé előkelő körbe, megállotta az élet próbáját, pedig ezen sokszor a legszebb törvények is elbuknak."[31] Bónis a módszertani nehézségekre is felhívta a figyelmet: "mivel ez a rendszer teljesen ismeretlen, ráadásul mivel írásba foglalva sincsen, és nem egységes, nem nyilvános (kihirdetés, kikényszerítés nem áll mellette), feltárása nem egyszerű feladat."[32]
Bónis a jogérvényesülés vizsgálatát is a hagyománykutatás feladatának tekintette: "megállapítani és térképre felvinni egy konkrét jogszabály hatályának területét - nem a tételes jog, hanem a valóságos elterjedés szerint."[33] Ennek szükségességére német, francia területekről hozott példát, illetve, mint legaktuálisabbat, az Olaszországban 1934-ben megkezdődött kutatást és folyóiratalapítást említette.
A fenti előzmények után természetes, hogy Bónis feladatának tartotta egy "mintának" is tekinthető 1. gyűjtés megszervezését, illetve egy mások számára is irányadó 2. módszertan kidolgozását és 3. összegzés megírását. A kolozsvári jogtörténeti szeminárium vezetőjeként 1942 és 1943 nyarán 14 kutató és hallgató részvételével Kalotaszeg 25 községében végeztek gyűjtést - az általa összeállított és általánosan használt, öt fejezetre osztott, a magánjogra (I. család- és öröklési jog, II. dologi jog, III. kötelmi jog) és a büntetőjogra kiterjedő 95 pontból álló kérdőív alapján. Önéletírásában Bónis így emlékezett a kalotaszegi népi jogszokás gyűjtésre: "A nyári vakációt felhasználtam a jogszokásgyűjtés folytatására. Már második tanári évemben összetoboroztam mintegy hét-nyolc hallgatót a munkára. Máriával együtt a központi fekvésű Sztánán béreltem szobát, és egy-egy hallgatót a környékbeli, kalotaszegi falukba delegáltam. Munkájukat heti összejövetelen ellenőriztem. A szervezés munkájában tanársegédem, Tárkány Szücs Ernő segített, aki
- 119/120 -
később is hű maradt a munkához."[34] A kalotaszegi jogszokásgyűjtés közzétett eredményeiről és módszereiről szóló publikációkból tudjuk, hogy az 1942 és 1943 nyarán végzett terepmunkát szakirodalom-kutatás, forrásfeltárás, illetve annak önálló, a szokott szemináriumi keretek közötti feldolgozása előzte meg. A gyűjtés előtt a jogi előképzettség mellett a résztvevők néprajzi ismereteket és szociológiai módszereket is elsajátítottak.[35]
"A kalotaszegi gyűjtéssel nem akarok szégyenben maradni! Elég volt a programadó cikkekből. Bizonyára már mindenkinek a könyökén jönnek ki. Tettek kellenek és eredmények, akár Vásárhelyről, akár Erdélyből." - olvasható Bónis György Tárkány Szücs Ernőnek írott levelében.[36] Bónis György 1946-ban össze is állította a gyűjtés eredményeit összegző "Kalotaszegi Kötet" szinopszisát. A gyűjtés történetének és az öröklési jogi résznek a megírását Tárkány Szücs Ernőre kívánta bízni, a családi jogi és a házassági vagyonjogi fejezetet Jégh Károlyra, a dologi jogi kérdések bemutatását Dobos Lászlóra. A kötelmi jog vonatkozásában nem történt előzetes felkérés, a jogi hagyományok a régi joggal való összefüggéseinek bemutatására és a következtetések levonására pedig Bónis maga vállalkozott.[37]
"A gyűjtött írott anyag a kolozsvári egyetem Jogtörténeti Intézetének könyvtárába került, de a háború végén megsemmisült."[38] A II. világháború kitörésének estéjén Eckhart Ferenchez írt "újbarsi szellemi végrendeletében" Bónis a joghallgatókkal végzett jogszokás-gyűjtés legfontosabb hozadékának azt tartotta, hogy annak során a jövendő jogászai közvetlen tapasztalatokat szerezhetnek és megismerhetik a népet, a falut.[39] A kalotaszegi népi jogéletkutatás azonban ennél sokkal több volt: a mindennapi joggyakorlat kalotaszegi gyűjtésbe bevont hallgatói a későbbiekben a népi jogéletkutatás hozzáértő gyűjtőivé váltak, a népi jogéletkutatás iránt leginkább elkötelezett Bónis-tanítvány, majd tanársegéd, Tárkány Szücs Ernő pedig - aki az évek során Bónis értő kollégája, majd barátja lett - egy életre elköteleződött a magyar népi jogéletkutatás mellett.[40]
Bónis és családja 1944 szeptemberében a front miatt Budapestre menekült. Bónis még visszatért Kolozsvárra az egyetem vagyontárgyait visszahozni, hazatérve azonban katonai szolgálatra kötelezték az ostromlott fővárosban, ahonnan csak sebesülését követően távozhatott. Családjához csak 1945 márciusában ment vissza Kolozsvárra, ahol ekkor már sorozatos atrocitások érték mint magyart, mint a kolozsvári magyar egyetem tanárát: bebörtönözték majd hazatoloncolták.[41]
- 120/121 -
Szegeden a jogi karon Bónis Györgyöt egyetemi nyilvános rendes tanárrá nevezték ki, Martonyi János dékán pedig fenntartotta a Kolozsvárott tartózkodó Búza László és Bónis György tanszékét. Bónis 1947-1950 között volt a szegedi jogi karon a magyar és egyetemes jogtörténet tanára, 1950-1957 között tanszékvezető professzor, 1955-ben dékánhelyettes. Az 1956. évi forradalomban és szabadságharcban részvétele miatt azonban megfosztották egyetemi tanári tisztségétől. Arra hivatkozva, hogy az szegedi egyetemi forradalmi bizottság tagja volt, 1957. június 28-án fegyelmivel elbocsátották állásából, és majd csak halála után négy évvel, 1989-ben rehabilitálták.[42]
Az 1950-es években a jogtörténetoktatás ideológiai átalakításának évtizedében a publikációk között elsősorban a tankönyv- és jegyzetírás volt a meghatározó. Bónis György szegedi professzorként az évente változó alkotmány- és jogtörténeti jegyzetek mellett társszerzője volt jogtörténeti tankönyveknek, illetve az első egyetemes állam- és jogtörténet tankönyvnek.[43]
A népi jogéletkutatás utolsó gyűjtéseinek egyikét is Bónis György szervezte meg - már a szegedi egyetem jogtörténész professzoraként 1948. szeptember 1. és október 15 között Tápén. Papp László bővebb, 587 pontos kérdőívét használták, illetve annak a magánjogon belül a személyi, a dologi, a kötelmi és a családjoggal foglalkozó pontjait. Bónis a kalotaszegi jogszokásgyűjtések idején kialakított metodikát használta tápéi gyűjtése során is. A tápéi gyűjtés legfontosabb eredménye az volt, hogy Bónis Tápén elkészítette a népi jogtudat, jogismeret vonatkozásában a "Kalotaszegi kötet" szinopszisában 1947-ben még csak tervezett értékelést.[44]
Bónis György még szegedi professzorként tartott összegző és értékelő előadást 1956. október 18-án az MTA Néprajzi Főbizottsága előtt "A népi jogszokáskutatás mérlege" címmel. A témában ez az utolsó, azóta is kéziratban maradt, a tíz éves kutatást értékelő, lezáró írása. Felszólításra készült ez a számadás - a kifejezett politikai elvárásokra adott válaszok messze vannak már Györffy lelkesítő, és az első írások programadó, kérdések
- 121/122 -
megfogalmazására nyitott hangnemétől. Bónis mégis megkíséreli a lehetetlent: szakmai feleletet adni a politikai kérdésekre, fenntartásokra és támadásokra.[45]
Bónis Györgyöt 1957. június 28-án bocsátotta el a Szegedi Egyetem. Egy hónapra rá pedig, ahogyan feljegyezte: "1957. július 28-án meghalt mesterem és barátom, Eckhart Feri bácsi." Kettős volt a veszteség: immár mester és 17 professzori év után 17 évig katedra nélkül kellett jogtörténészként újrakezdenie - és folytatnia a kutatómunkát a Fővárosi Levéltár munkatársaként, majd nyugdíjaztatásáig osztályvezetőként.[46] Bónis György kutatóként számos nyugat-európai és szocialista országba eljutott, több külföldi egyetemen és konferencián tartott jogtörténeti előadást. Egy ideig Cambridge-ben volt vendégprofesszor. A tudományos pálya újabb állomását jelentette, hogy 1952-ben kandidált, 1969-től pedig az állam- és jogtudományok doktora lett.
Bónis katedra nélkül is folytatta kutatásait és alapvető munkákat publikált.[47] Ahogyan a Bónis György hagyatékát gondozó Balogh Elemér professzor Kajtár István professzorra is utalva fogalmazott: "Bónis György a kolozsvár-szegedi jogtörténeti tanszék, és a honi jogtörténész-céh mindmáig legkimagaslóbb medievista jogtörténész egyénisége." Azt pedig hozzáteszem: a magyar népi jogéletkutatás, a jogi néprajz meghatározó kutatója." Mert ahogyan Bónis György az Eckhartnak 1939-ben írott "testamentumában" megfogalmazta: "Mindamellett sem a faluval való közvetlen érintkezést nem bántam meg egy percig sem, sem pedig a magyar jog kiépítésének célját nem adnám fel: csakhogy ennek egyetlen útmutatója a jogtörténet lehet."[48]
- 122/123 -
This paper wishes to contribute to the institutional, teaching and research history of the professorship of György Bónis at the universities of Cluj-Napoca and Szeged in 1940-1957 on the centenary of the University of Szeged. At the same time, it seeks to draw attention to the significance of György Bónis's research activity and publications on legal folk customs and the study of folk law between 1939 and 1956, which he consistently regarded to be a part of his legal historian work.
His early reviews already demonstrate an interest in folk law research. His first theoretical and methodological articles written on the subject in 1939 pointed out the importance of exploration and the understanding of legal folk customs also from a legal historical perspective. As a professor of legal history at the Franz Joseph University of Cluj-Napoca, he wished to carry on with the research of legal customs, which he began earlier upon encouragement from István Györffy. Bónis aimed to organise a kind of 'model' research, to develop a guiding methodology, and to write a research summary. Unfortunately, the entire research material from 1942/1943 collected with students of legal history from the University of Cluj-Napoca covering 25 settlements of the Kalotaszeg (Ţara Călatei) region was destroyed during the war. Nevertheless, György Bónis continued his research as a professor of the University of Szeged as well: he organised one of the last researches on Hungarian folk law (1939-1948) in the village of Tápé in 1948.
György Bónis taught Hungarian and universal legal history at the Szeged Faculty of Law in 1947-1950, he was a professor and head of department in 1950-1957, and served as vice dean in 1955. Due to his role in the 1956 Hungarian uprising and war of independence he was made redundant in 1957, and was never allowed to teach again. He continued his career in legal history as an archive researcher. György Bónis delivered his final lecture on legal ethnographical research in 1956, seeking to address political issues and the attacks against him. After that he only had the opportunity to help the 'one-man' research conducted by his student Ernő Tárkány Szücs from the background. The political rehabilitation of Professor György Bónis at the University of Szeged took place in 1989, four years after his death. However, as a legal historian and a prominent figure of Hungarian legal custom studies, he has been, and continues to be present in Hungarian legal history. ■
JEGYZETEK
[1] Számos összegző és értékelő publikáció született Bónis György pályaképét elemezve, illetve egy-egy téma kutatását folytatva. Legutóbb éppen e folyóirat hasábjain: Balogh Elemér: Bónis György, 1914-1985. In: Acta Universitatis Szegediensis: forum: acta juridica et politica (10)2020/1 107-125. pp.; Állam- és Jogtudományi Kar 1921-1998. Oktatás- és kutatástörténet. In: Szentirmai László - Ráczné Moizes Katalin (szerk.) József Attila Tudományegyetem. A szegedi tudományegyetem múltja és jelene. 1921-1998. József Attila Tudományegyetem. Szeged, 1999. 41-42. pp.; Vorwort. In: György Bónis: Beiträge zur ungarischen Rechtsgeschichte 1000-1848 (Ungarische Rechtshistoriker 4). Gondolat Kiadó. Budapest, 2018. 7-12. pp.; Révész T. Mihály: Bónis György (1914-1985). Levéltári Szemle (36)1986/2. 105-107. pp.; Horváth Attila: Bónis György (1914-1985). Jogtörténeti Szemle (5)1990/3. 127-129. pp.; Nagyné Szegvári Katalin: Bónis György (1914-1985). In: Hamza Gábor (szerk.): Magyar jogtudósok I. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 1999. 155-168. pp.; Stauber Péter: Bónis György jogtörténeti munkássága. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar. Budapest, 2001.; Ruszoly József: Egy élet a jogtörténetért. Bónis György pályafutásáról. In: Rácz Lajos - Orosz Ágnes (szerk.): Jurisprudentia splendidissima. Tanulmányok Nagyné Szegvári Katalin tiszteletére. Martin Opitz. Budapest, 2010. 191-203. pp.; Ruszoly József: György Bónis. Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte Germanistische Abteilung (104)1987, 487-494. pp.
[2] Bónis György: Jogtörténeti alapfogalmak. (Kézirat). Kolozsvár, é.n, 1. p. [Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, Imreh István Kéziratgyűjtemény].
[3] Uo. 14 pp.
[4] Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Nagyenyedi Bethlen Nyomda. Kolozsvár, 1947a.
[5] Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Osiris. Budapest, 2003. 15. p.
[6] A kolozsvári levéltárban Kelemen Lajos "adta kézre" Bónisnak az elérhető forráskiadványokat, Márton Áron gyulafehérvári püspöki levéltárából (Batthyaneum) tovább gyarapítva ezeket. Bónis György: Pályám emlékezete. Szegedi Tudományegyetem. Szeged, 2007. 112. p.
[7] Bónis 1947a, 385. p.
[8] Bónis 2007, 103. p.
[9] Bónis Ferencnek ajánlotta Hajnóczyról írott könyvét. Bónis György: Hajnóczy József. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1954.
[10] Bónis György húga, dr. Bónis Éva (1919. január 20 - 1999. február 12.) régész, c. egyetemi tanár, az MTA doktora számon tartotta, hogy apai nagyanyja Edvi Illés Auguszta, Edvi Illés Károly büntetőjogász húga volt.
[11] Bónis Pál: Kereskedelmi társaságok jogi személyisége. Franklin. Budapest, 1914.; Meghatalmazás, megbízás és képviselet. Franklin. Budapest, 1915.; Az elévülés magyar jogszabályai. Grill. Budapest, 1928.
[12] Egri Bónis Pál: Magyar képviseleti jog. Danubia. Budapest, 1930.
[13] Bónis 2007, 103-104. pp.
[14] Bónis 2007, 104-106. pp.
[15] Uo. 107. p. Bónis Eckhart Ferenctől kapott segítséget akkor is, amikor a Szladits-vizsgán már a "sub auspiciis gubernatoris - kormányzói kitüntetéssel" avatás forgott kockán.
[16] Bónis György: A magyar büntetőtörvénykönyv első javaslata 1712-ben. Sárkány-Nyomda. Budapest, 1934.; Bónis 2007, 106. p.
[17] Bónis György: Az angol alkotmánytörténetírás tegnap és ma. Századok (74)1940/4-6. 181-211. pp.
[18] Bónis 2007, 110. p.
[19] Hofer J. Miklós a családi hagyaték gondozója, Dr. Flórián Mária által rendelkezésre bocsátott visszaemlékezését közölte Nagy Janka Teodóra 2018, 56. p.
[20] Bónis György: Magyar népi jog. Magyar Szemle (36)1939a június, 121-126. pp.
[21] Bónis György: Riasanovsky, V. A.: Customary law of the Mongol tribes: Mongols, Buriats, Kalmucks. Harbin, 1928. (Memoirs of the Faculty of Law in Harbin, 8.). Ismertetés. Századok (67)1933/7-8. 326-329. pp.; Künssberg, Eberhard von: Flurnamen und Rechtsgeschichte. Weimar, 1936. Ismertetés. Századok (72)1938/7-8. 399-400. pp.; Schwerin, Claudius von: Grundzüge der deutschen Rechtsgeschichte. München, Leipzig, 1934. Ismertetés. Századok (72)1938/1-3. 70-72. pp.
[22] Bónis György: A bírósági szervezet megújítása III. Károly korában. Sárkány-Nyomda. Budapest, 1935.; Szent István törvényének önállósága. Sárkány-Nyomda. Budapest, 1939b.
[23] Bónis 2007, 111. p.
[24] Ezek között volt az az 1957 júniusában újólag felbukkanó híresztelés, hogy Hóman Bálint volt Bónis keresztapja, és ezzel magyarázható egyetemi tanári kinevezése. Bónis keresztlevele szerint keresztapja Szent-Györgyi Albert volt. Bónis 2007, 129. p.
[25] Bónis 2007, 111. p.
[26] Köszönetképpen Bónis György tanulmányt írt Kálmán Lajos emlékkönyvébe a somogyvári formuláskönyvről. Bónis György: A somogyvári formuláskönyv. In: Bodor András, et. al. (Szerk.) Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Bukarest-Kolozsvár, 1957. 117-133. pp.
[27] Házassági tanúja Eckhart Ferenc volt. Bónis 2007, 113. p.
[28] A kolozsvári időszak alatt írott tankönyv, illetve jegyzet: Bónis György: Magyar alkotmány- és jogtörténet. 1. Kolozsvár, 1941a. 202 pp.; Magyar alkotmány- és jogtörténet. A magyar jogtörténet jelentősége és korszakai. (Bónis György előadásai alapján jegyzi Gyallay P. Sándor.) Kolozsvár, 1941b. 46. p.; Magyar alkotmány- és jogtörténet. (Bónis György előadásai alapján jegyzi Stépán József.) Kolozsvár, 1941c. 41. pp.; Bónis György: Magyar jogtörténet. I-II. Méhkas Diákszövetkezet, Kolozsvár, 1943. 136. p., 244. p.
[29] 1. kötet: Tárkány Szücs Ernő: Mártély népi jogélete. Nagy Jenő Könyvnyomdája. Kolozsvár, 1944.; 2. kötet: Bónis György: Jacobinus János erdélyi kancellár formuláskönyve 1602. Nagy Jenő Könyvnyomdája. Kolozsvár, 1947b.
[30] Bónis 1939a; Bónis György: 1. sz. kérdőív a magyar jogi néphagyományok összegyűjtéséhez. Magánkiadás. Budapest, 1939b; Törvény és szokás a Hármaskönyvben. In: Balás P. Elemér (szerk.): Werbőczy István. Universitas Francisco-Josephina. Kolozsvár, 1941d. 121-140. pp.; Egyke és jogszokás a Garamvölgyén. Társadalomtudomány (21)1941e/3. 287-309. pp.; Magyar jog-székely jog. Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem. Kolozsvár, 1942a; Magyar törvény-magyar lélek. Hitel (7)1942b/7. 410-421. pp.; Népi jogéletkutatás - levél a szerkesztőhöz. Társadalomtudomány (23)1943a/4-5. 278-281.; Jogtörténet és művelődéstörténet. Magyar Jogi Szemle (24)1943b. 288-293. pp., 341-346. pp; Papp László: Kiskunhalas népi jogélete. Budapest, 1941. Országos Táj- és Népkutató Intézet. 72. (A magyar táj- és népismeret könyvtára 2.). Ismertetés. Századok (77)1943c/7-10. 522-523. pp.; Előszó. In: Tárkány Szücs Ernő: Mártély népi jogélete. Nagy Jenő Könyvnyomdája. Kolozsvár, 1944. 3-5. pp.
[31] Bónis 1939a.
[32] Bónis 1939a.
[33] Bónis 1939a.
[34] Bónis 2007, 114. p.
[35] Tárkány Szücs Ernő: A kalotaszegi népi jogéletkutatás. Néprajzi Értesítő (1943), 254. p.
[36] Bónis György levele Tárkány Szücs Ernőhöz (Kolozsvár, 1946. november 29.) MNL Cs-CSML Hódmezővásárhelyi Levéltára Tárkány Szücs Ernő-hagyaték II/54.
[37] Uo.
[38] Bónis 2007, 114. p.
[39] A forrást közli: Bognár Szabina: A népi jogélet kutatása Magyarországon. Magyar Néprajzi Társaság. Budapest, 2016. 214-217. pp.
[40] Nagy Janka Teodóra: Jogászok szerepvállalása a kalotaszegi jogi néprajzi kutatásokban és az erdélyi jogi néphagyománygyűjtésben (1939-1948). Pro Publico Bono (1)2018. 244-271. pp.; A magyar népi jogéletkutatás (1939-1948) története és forrásai. Pécsi Tudományegyetem, Szekszárd, 2018.
[41] Bónis 2007, 115-121. pp.
[42] Bónis György meghurcoltatását Ruszoly József: Egy lappangó jegyzőkönyv nyomában (Hatvan év múltán). Szegedi Műhely (41)2002/1-2. 60-86. pp. Tanulmányában részletesen, forrásokra alapozva ismertette. Bónis Györgyöt, a szegedi József Attila Tudományegyetem - Ruszoly József előterjesztésére - négy évvel halála után, 1989-ben rehabilitálta.
[43] Többek között: Bónis György - Degré Alajos - Eckhart Ferenc: Magyar állam- és jogtörténet. (1950/51. tanév. 1-2. félév). I-II. Tankönyvkiadó. Budapest, 1951.; Bónis György-Sarlós Márton: Egyetemes állam- és jogtörténet. Tankönyvkiadó. Budapest, 1957.
[44] Bónis György visszaemlékezésében maga csak annyit jegyez meg közvetve a tápéi kutatásról: "Amellett folytattam a népi jogéletkutatást a Néptudományi Intézet támogatásával, erről Kecskeméten is tartottam előadást." Bónis 2007, 123-124. pp.; A tápéi kutatás anyagára támaszkodott tanulmánya megírásakor: Börcsök Vince: A falu közigazgatása, a lakosságjogtudata és jogi szokásai. In: Juhász Antal (szerk.): Tápé története és néprajza. Tápé Község Tanácsa. Tápé, 1971. 243-255. pp. A Bónis által gyűjtött forrásanyagot jegyzetekkel ellátta és közölte: Kőhegyi Mihály - Nagy Janka Teodóra: Bónis György és társai jogi népszokásgyűjtése Tápén: Forrásközlés: I-III. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyvei: Studia Ethnographicae (1)1995. 195. 249. pp. (2)1998. 185-235. pp., (4)2003. 233-245. pp.
[45] Bónis György: Népi szemlélet és jogalkotás. Puszták Népe (3)1948/1. 15-23. pp.; A népi jogszokáskutatás mérlege. Az MTA Néprajzi Főbizottsága előtt 1956. október 18-án tartott előadás sokszorosított szövege. Kézirat. MTA Néprajzi Kutatóintézet Könyvtára.
[46] "Elvették a tanszékemet, a fizetésemet is, de a becsületem megmaradt" Bónis 2007, 129. p.
[47] Bónis György - Degré Alajos - Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. LOK. Budapest, 1961. (2. bőv. kiad: Magyar Jogász Egylet Zala Megyei Szervezete. Zalaegerszeg, 1996.); Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1962.; Bónis György: A jogtudó értelmiség a középkori Nyugat- és Közép-Európában. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1972a.; Bónis György: Középkori jogunk elemei. Római jog, kánonjog, szokásjog. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1972b.; Bónis György (szerk.): Pest-budai hivatali utasítások a XVIII. században. BFL. Budapest, 1974.; Decreta Regni Hungariae-Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301-1457 (Dőry Ferenc kéziratgyűjteményét kiegészítésekkel, jegyzetekkel ellátta, Bácskai Verával). Akadémiai Kiadó. Budapest, 1976.
[48] Bognár 2016, 216. pp.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, PTE Kultúratudományi és Pedagógusképző Kar, Szociális Tanulmányok Tanszék.
Visszaugrás
