Világunk tele van ellentétetekkel: míg a világ egyik fele az éhínségtől szenved, addig a világ másik felét a modern, jóléti társadalmak megnövekedett élelmiszerigényét kiszolgáló élelmiszer-biztonsági kockázatok, valamint a túlsúly okozta betegségek fenyegetik. A tanulmány elsődleges célja annak vizsgálata, hogy az élelmezés kérdése alapjogi minőséget nyerhet-e, és amennyiben igen, úgy az élelemhez való jog hogyan helyezhető el az alapjogok dogmatikai rendszerében. Az alapjogi dogmatika feltárására irányuló törekvésem új területnek minősül az alkotmányjog-tudományban, erre sem a magyar jogirodalomban, sem az alkotmánybírósági joggyakorlatban mind ez ideig nem került sor.
A tanulmányban az élelemhez való jogot az alapjogok dogmatikáján keresztül igyekszem bemutatni, az élelemhez való jogot az alapjogok fogalmainak rendszerében próbálom meg elhelyezni, majd ezt követően megkísérelem az élelemhez való jog elhelyezését az emberi jogok rendszerén belül keletkezése, valamint a joggyakorlás jellege, és az állami szerepvállalás jellege alapján. Ezt követően, az élelemhez való jogot megpróbálom elhelyezni az alapjogok rendszerében, így az emberi jogi generációk között, az egyéni és kollektíven is gyakorolható jogok között, valamint azt vizsgálom, hogy van-e az élelemhez való jognak polgári és politikai jogi jellege és amennyiben igen, akkor ezek a jegyek mennyire hangsúlyosak a vizsgált alapjog tekintetében.[1]
Az élelemhez való jog alapjogi dogmatikai elhelyezése kapcsán elsőként az alkotmányos védelem és az alanyi jog kapcsolatából létrejövő kategóriákban kísérelem meg elhelyezni az élelemhez való jogot. E körben szükségesnek tartom leszögezni, hogy nem az alapjogi kategóriák dogmatikai meghatározására vállalkozom, hanem egyszerűen a hazai alapjogi irodalomban használt fogalomrendszerekben kívánom az élelemhez való jogot elhelyezni.
Az Alkotmánybíróság a 28/1994. (V. 20.) AB határozatában az alapjogokat érvényesíthetőségükre tekintettel négy nagy csoportba sorolta. A klasszikus alapjogokat (alkotmányos alanyi jogokat) elkülönítette a szociális jogoktól, magától a környezethez való jogtól, valamint az államcéloktól.[2]
Schanda Balázs és Balogh Zsolt az alkotmányos védelem és az alanyi jogi jogosultság szempontjából négy csoportot különböztet meg, így az alapjogok csoportját, az alapjognak nem minősülő alkotmányos jogok csoportját, az államcélokat, és legvégül pedig az egyéb jogok csoportját, amelyeket törvények és más jogszabályok biztosítanak, de az alkotmányra nem vezethetőek vissza.[3] E kategorizálási kísérletnek a folyamataként első körben összevetettem, hogy az alkotmányjog-tudomány egyes képviselői - a teljesség igénye nélkül - mit értenek alapjog, alapvető jog, emberi jog, államcél fogalmak alatt és ezek közé mennyiben lehet beilleszteni az élelemhez való jogot.
Az alapjogoknak több kategóriáját is meg lehet különböztetni: az alapvető jogok és az emberi jogok csoportját. Amennyiben az alapvető jog fogalmát olyanképpen fog-
- 31/32 -
juk fel, hogy az az alapjogok azon csoportját képezi, amelyet a nemzeti alkotmányok alapvető jogként ismernek el[4], úgy az élelemhez való jog alapvető jogi voltát csak az egyes nemzeti alkotmányokban való rögzítettsége esetén lehet megállapítani.
Emberi jogok alatt azt értjük, hogy léteznek olyan jogosultságok, amelyek az embereket emberi mivoltuknál fogva illetik meg, amelyeket nem az állam teremt, de köteles elismerni és tiszteletben tartani, és amely jogok minden embert egyenlően illetnek meg.[5] Az emberi jogok olyan erkölcsi és egyben alanyi jogok, amelyek azon alapulnak, hogy a jogosult emberi lény, akit emberhez méltó bánásmód illet meg.[6] Ma már azonban emberi jogok csoportja nem csupán az egyénnek az államhoz fűződő viszonyáról nyújt eligazítást, hanem az egyén és közösségei viszonyáról más egyénekhez és közösségekhez is. A különféle, méltánylást érdemlő emberi igényeket egyre nagyobb számban minősítik emberi jognak, és fokozatosan bővül az emberi jogok érvényesülési köre.[7] Halmai Gábor és Tóth Gábor Attila elutasítja azokat a nézeteket "amelyek a legkülönfélébb méltányolható emberi igényeket és humanitárius törekvéseket az emberi jogok fogalmi keretei közé kívánják beilleszteni."[8] Ezen felfogással részben egyetértve Sajó András megállapítása szerint sem igazolható az emberi lét minden alapvető feltételéről, hogy az emberi jog; hanem az emberi állapot univerzalizálható alapfeltételeiről, amelyek a méltóságteljes életnek (az autonóm, szabad választásokból álló létnek) nem egyszerűen külső feltételei, mint az oxigén a légzésnek, hanem annak alkotó elemei.[9]
Az élelemhez való jog hazai alkotmányjogi elismertségét tekintve vannak olyan felfogások is, amelyek nem alapjognak, hanem pusztán államcélnak fogják fel ezt a jogot. Így, Juhász Gábor az Alaptörvény XX. cikkében megfogalmazott egészséges élelmiszerekhez és ivóvízhez való hozzáférés követelményét államcél jellegűnek minősíti, ami nem biztosít alanyi jogot a megjelölt forrásokra.[10] Az élelemhez való jog alapjog dogmatikai osztályozását tekintve vitatom Juhász Gábor megállapítását, nem értek egyet azzal, hogy az élelemhez való jognak ne lenne egyénileg is közvetlenül érvényesíthető, alanyi oldala.
Az alapjogok fejlődésének tapasztalata azt mutatja[11], hogy a fejlődési pálya nem lineáris, egyes korokban más és más társadalmi igények kerültek előtérbe, amelyek hatására más alapjogok váltak hangsúlyossá, és a fejlődés során az alapjogok jellege is megváltozott.
Az alapvető emberi szükségletek emberi jogi megalapozása magában hordozza az emberi jogok inflálódásának a lehetőségét, azonban megítélésem szerint, az élelemhez való jogot a mai kor kihívásai közepette - amikor több milliárdra rúg az alul- és a túltápláltsági problémákkal küzdő egyének és társadalmak száma szerte a világban - nem lehet azt pusztán méltányolható emberi igényként felfogni, ugyanis az élelemhez való jog "szükséges alkotóeleme" az emberi élethez és méltósághoz való jog érvényesüléséhez, amely egyszerűen nem nélkülözheti az alapjogi megközelítést.
Rixer Ádám az élelemhez való jogot az Alaptörvény lényeges sajátosságainak egyikeként említi, a befolyásolt életviszonyok "újszerűségével" összefüggésben, hogy ti. az Alaptörvényben az elemi létfeltételek alaposabb, körültekintőbb és újszerű szabályozása hangsúlyosabbá válik az élelemhez való jog rendezése révén, amennyiben ezek korábban évtizedekig nem jelentettek hangsúlyos, középponti jelentőségű (jogi) problémát Magyarországon.[12]
Ugyan az Alaptörvény szövegében az élelemhez való jog önállóan nevesített alapjogként nem jelenik meg, ugyanakkor álláspontom szerint önálló alkotmányos jognak kell tekinteni, amely az Alaptörvény védelmét kell, hogy élvezze, hasonlóan a szerződési szabadsághoz. Az Alkotmánybíróság ugyanis a 13/1990. (VI. 18.) AB határozata óta a szerződési szabadságot, mint a piacgazdaság lényegi elemét, önálló alkotmá-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
