A víziközmű-szektort érintő számos gazdasági probléma mellett a 2021-ben megugrott, majd az orosz-ukrán háború következtében elfogadhatatlanul magasra emelkedő energiaárak az önkormányzati tulajdonú víziközmű-szolgáltató cégeket működőképességük határára sodorták. E társaságok gazdasági életképtelensége a szennyvíz- és ivóvízszolgáltatás leállását is maga után vonhatná, ha a víziközműtörvény nem tartalmazna speciális "vészhelyzeti" megoldást: a "közérdekű üzemeltető" jogintézménye lehetővé teszi, hogy ilyen esetekben is zavartalanul működjön a szolgáltatás. A közüzemi törvény ezt egy speciális polgári jogi intézménnyel, az úgynevezett "kényszerkötelezettséggel" valósítja meg, amely ezt a sajátos közszolgáltatási jogviszonyt nem az ellátásért felelős önkormányzat és a szolgáltató, hanem a szabályozó hatóság - azaz a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal - valamint a szolgáltató között hozza létre. A cikk ennek a jogviszonynak a létrejöttét és elemeit vizsgálja.
In addition to the many economic problems affecting the water utility sector, the energy prices that surged in 2021 and then rose unacceptably high as a result of the Russian-Ukrainian war have pushed municipality-owned water utility service companies to the brink of their ability to operate. The economic unviability of these companies could also lead to a cessation of sewage and drinking water supply services if the Water Utilities Act did not contain a special 'emergency" solution: the legal institution of the 'public interest operator' can be applied to ensure that the service continues undisturbed even in such cases. The Public Utilities Act implements this with a special civil law institution called 'forced obligation' which creates a special public service legal relationship not between the municipality responsible for the supply and the service provider, but rather between the regulatory authority, i.e. the Hungarian Energy and Public Utility Regulation Authority, and the service provider. This paper investigates the establishment and elements of this legal relationship.
A 2011-2013 között végbement víziközmű reform alapköve a Víziközmű szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (továbbiakban: Vksztv.), majd az annak végrehajtására kiadott 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.). A Vksztv. olyan jogintézményeket szabályozott újra, amelyekkel a Vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény óta adós volt az ágazat, és a víziközmű szolgáltatással foglalkozó gazdasági társaságokat egy optimálisabb üzemméret, ezzel egy hatékonyabb és jobb víziközmű szolgáltatás felé indította el[1]. A reform azonban 2014 táján elakadt, aminek okai részben gazdasági, részben partikuláris politikai érdekek voltak.
Hosszan sorolhatóak azok a gazdasági problémák, amelyek az ágazatot sújtották, a jelen munkámban azonban terjedelmi okokból ezekre nem térek ki, másrészt ezek egy közgazdaságtani és nem egy jogi munka tárgyai lennének. Annyit azonban mindenképpen meg kell említenünk, hogy a víziközmű ágazat 2014 óta húzódó válsága 2021-ben ugrásszerűen eszkalálódott, majd 2022-ben az orosz-ukrán konfliktus miatt gyakorlatilag kigazdálkodhatatlanná vált energiaárak miatt olyan mértékben elmélyült, hogy a 2010 óta 400-ról 40 darabra redukálódott önkormányzati tulajdonú víziközmű-szolgáltatók - becslésem szerint - 2/3-ának megszűnéséhez vezethet.
A Vksztv. 2021 júniusi módosítása alapján 2022 augusztusában a Technológiai és Ipari Minisztérium (továbbiakban: TIM) felügyelete alatt a Nemzeti Vízművek Zrt. (továbbiakban: NV Zrt.) egy új integrációs folyamatot indított el, melynek keretében az önkormányzatok a tulajdonukban álló víziközmű vagyonnak az állam részére történő ingyenes átadással lehetőséget kaptak arra, hogy a Vksztv. -ben meghatározott ellátási felelősségüktől megszabaduljanak, ezzel együtt a tulajdonukban álló víziközmű-szolgáltató cégben a Magyar Állam ázsiós tőke-emelést hajtson végre, és ennek keretében 2022-ben a víziközmű szolgáltatásból eredő veszteségüket az állam megtérítse[2].
A NV Zrt. által egyoldalúan tett ajánlati határidőnek lezárulásával egyidejűleg felmerül a kérdés, hogy mi történik azokkal a cégekkel, amelyek önkormányzati tulajdonosai úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt az integrációban, vagy egyszerűen nem tudták a megfelelő döntéseket meghozni? Ami ennél is lényegesen fonto-
- 9/10 -
sabb, hogy mi történik magával a szolgáltatással, ha a szolgáltató cég fizetésképtelen helyzetbe kerül? Amint az alábbiakban látni fogjuk, az ellátásbiztonság alapelvéből[3] kiindulva a törvény megvédi a szolgáltatást még azelőtt, hogy maga a szolgáltató cég valóban fizetésképtelen helyzetbe kerülne - vagy anyagi helyzete csupán veszélybe kerülne -, mindezt egy speciális kényszerkötelmi megoldással, a közérdekű üzemeltetéssel éri el.
A közérdekű üzemeltető jogintézménye lehet tehát az a mentőöv, amely a gazdaságilag ellehetetlenült, vagy éppen már fizetésképtelen víziközmű-szolgáltató cégek fogyasztóit megmenti attól a helyzettől, hogy ivóvíz- és szennyvízellátás nélkül maradjanak. Célszerű röviden áttekinteni, hogyan is jön létre ez a speciális szerződéses jogviszony, és milyen jogi problémák merülhetnek fel keletkezése során. Végezetül arra is kitérek, hogy milyen speciális rendelkezések védik meg a víziközmű-szolgáltató cégek felszámolási eljárása során a szolgáltatást biztosító, vagy elősegítő vagyonelemeket.
A közérdekű üzemeltetési jogviszony lényegében a három klasszikus víziközmű üzemeltetési - a bérleti üzemeltetési, a vagyonkezelési és a koncessziós - szerződésen kívül[4] a negyedik üzemeltetési szerződés típus, amely viszont speciális annak alanyai, és annak időtartama (kizárólag határozott időre jöhet létre) valamint gazdasági tartalma miatt. A szerződés lényegében a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (továbbiakban: MEKH) és a közérdekű üzemeltető között és kizárólag határozott időtartamra jöhet létre.
A közérdekű üzemeltetési szerződés egy speciális, de nem új polgári jogi jogintézmény, az úgynevezett "kényszerkötelmek" közé sorolható. "Kényszerkötelmekről akkor beszélhetünk, ha konszenzus, jogellenes károkozás vagy jogalap nélküli gazdagodás hiányában valamely jogszabályi parancsra áll elő kötelmi helyzet (például szerződéskötési kötelezettség)".[5]
Esetünkben ez a kényszerkötelmi helyzet abból ered, hogy az üzemeltetési szerződést nem az ellátásért felelős, valamint a Víziközmű-szolgáltató cég közötti egybehangzó akaratnyilvánítása, hanem egy közigazgatási aktus: a MEKH határozata hozza létre, sőt - ahogy majd látjuk - a kötelmi viszony elsődlegesen nem is az ellátásért felelős és a Szolgáltató, hanem a MEKH és a Szolgáltató között jön létre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
