"A határmezsgye a leggyümölcsözőbb helye a megismerésnek"
(Paul Tillich)
A közigazgatás-tudomány művelője, Nagy Marianna könyvet írt arról, hogy a modern közigazgatásnak fel kell használnia a kognitív idegtudományok, az evolúciós pszichológia és a humánetológia legújabb tudományos eredményeit[1] Ez a fajta tudományos gondolkodás meghatározó a kriminológia területén. A kriminológia már kialakulásakor más tudományok módszereit kölcsönvéve, más tudományok eredményeit magába építve kutatta a bűnözést és a bűnöző egyént. "Szakértő kriminológiaként" határozta meg Szabó András a kriminálantropológia, a kriminálszociológia, és a kriminálpszichológia diszciplínáit magában foglaló, a XIX. század második közepén kialakuló új tudományt.[2]
Cikkemben azokra a párhuzamosságokra igyekszem felhívni a figyelmet, amelyeket a XX. század eleji és a XXI. század eleji kriminológiában vélek felfedezni. A XX. század elején a kriminológiai gondolkodásnak köszönhetően kerültek be a Büntető Törvénykönyvbe a fiatalkorúakra, a visszaesőkre vonatkozó speciális szabályok, valamint a feltételes elítélés intézményei. A XXI. század elején szintén a kriminológiai gondolkodás eredménye a kárhelyreállító igazságszolgáltatás térnyerése, a tevékeny megbánás beépítése a Büntető Törvénykönyvbe, a közvetítői eljárás megjelenítése a Büntetőeljárási Törvényben. Az áldozatokra, a pártfogó felügyeletre vonatkozó jogszabályok úgyszintén a kriminológiai felfogásnak köszönhetők.
Mind a XIX-XX. század fordulóján, mind XX-XXI. század fordulóján jelentős természettudományos és társadalomtudományos kutatások jelentek meg, amelyeket a kriminológia beépített a maga tudományos ismeretrendszerébe.
A XIX. század közepén a polgárosodás, iparosodás egyenes következménye volt a mezőgazdaság primátusának megszűnése és az iparnak helyet adó városok szerepének felértékelődése. A falvakban tradicionális magatartás-kontroli működött, a közösségek a rend fenntartásában voltak érdekeltek. Az egymásra figyelés, a deviancia kiszűrése a falvak méretei illetve szerkezete révén megvalósítható volt. Egészen más gazdasági, társadalmi körülmények közé került az ipari társadalom városlakója. A városokban nem mindenki tudott elhelyezkedni az iparban, így a városi lakosság nemcsak a munkásokkal, hanem munkanélküliekkel is nőtt. A deviancia és a kriminalitás növekedése időszakában már kevésnek bizonyult a bűnözés jogközpontú vizsgálata, a bűncselekmény jogi jelenségként való kezelése. Számos olyan tudós lépett fel, akik az okokat keresték, elszakadva a dogmatikától és kilépve a bűnözés valódi terepére: a társadalomba, vizsgálva a bűnelkövetőt, mint biológiai, pszichológiai, társadalmi lényt. Orvosok, statisztikusok, szociológusok, bírák próbálták megfejteni, hogy az iparosodás korában kik azok, akik leszakadnak a társadalom többségétől, akik devianciára, kriminalitásra hajlamosak. Egészen új alapokra helyezték a bűnözés okainak kutatását, a krimináletiológiát - ahogy az első időkben a kriminológia tudományát nevezték - támogatta a statisztika korabeli fejlődése, a biológia, az orvostudományok új eredményei, a szociológiai gondolkodásmód. Szükség is volt minderre, hisz a felvilágosodás korában még oly nagyszerűnek tűnő és a törvény előtti egyenlőséget, törvényességet mindenek feletti értéknek tartó klasszikus iskola erre az időszakra már kevésnek bizonyult azon a területen, ami az okkutatást, a speciális bűnelkövetőkre vonatkozó reagálást, illetve a megfelelő bűnmegelőzést illeti.
Szabó András szerint az új büntetőpolitikai koncepciók számot vetettek azzal, hogy az államhatalom feladatai tekintetében is új jelenségek körvonalazódtak. "Az új viszonyokkal való szembenézés, új elméletek megjelenése Európa-szerte tapasztalható, és ebben a szellemi folyamatban a magyar büntetőtudomány képviselői is jelen vannak. A különböző nemzetközi kongresszusokra utalok, ezen belül pedig különösen a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság megalakulására, továbbá a Fiatalkorú Bírák Nemzetközi Egyesületének felállására, amelynek kezdeményező-
- 179/180 -
je és első elnöke egy magyar bíró, Német Péter volt.
Az 1908-as és 1913-as büntetőjogi reformjavaslatok kapcsán mondotta a parlamenti vita bevezetéseként Balogh Jenő professzor, akkori igazságügy-miniszter: "Az évtizedekre visszanyúló számos nemzetközi kongresszuson a tudomány és a szociálpolitika kiváló képviselőitől megvívott irodalmi harc eredményei ma már kétségtelenül megállapíthatók. Becses eredmény, hogy szigorúan elkülönült a megoldásra váró kérdések két, egymástól elvileg különálló része. Az egyik megoldás az általános szociálpolitikára vár: ez a gyönge, beteg, vagy munkaalkalom híján szűkölködő koldusok és csavargók munkával ellátása, támogatása és gyógykezelése. E csoporttal szemben a büntetőpolitikának semmi teendője nincs. A kérdés másik részét ellenben az államhatalom kényszerítő beavatkozásával, megfelelő büntetőjogi rendszabályokkal kell megoldani: a feladat e téren a fiatalkorúak nevelése, a munkakerülők rendes életmódhoz szoktatása és munkára nevelése."[4]
A bűnözés jogközpontú megközelítése akkor bizonyul kevésnek, amikor a kapitalizmusban az ipari viszonyok közepette nagyobb szerepet kap az egyén mint munkavállaló és mint a gazdagságból részesedni kívánó személy is. "A nincstelenek, a munkanélküliek, a munkakeresők hirtelen közvetlen fizikai kapcsolatba kerültek a jóléttel, a gazdagsággal." - írja Foucault.[5] A városokban óriási vagyonok halmozódtak fel, raktárak, gépparkok igényelték a folyamatos őrzést, ennek érdekében a korabeli Angliában a rend fenntartásáért felelős társaságok jöttek létre. Foucault meglátása szerint innen ered a "fegyelmező társadalom" kívánalma, a londoni rendőrség abból a szükségletből nőtt ki, hogy megvédjék a dokkok, közraktárak, üzletek biztonságát. A vagyon védelme a felügyelet, az ellenőrzés útján valósult meg, a felügyelet egyre inkább az elkövető individualizálására törekszik, itt már nem a tett jogi természete az elsődleges szempont. "Az a mód, ahogy merőben új, mennyiségi viszonylatok alapján a gazdagság árucikkekbe és gépekbe fektetődik be, feltételezi a törvénysértés elleni módszeres és fegyveres intoleranciát."[6] Úgy fogalmaz, hogy a törvénysértések rendszere a kapitalista társadalom fejlődésével újrastruktúrálódott. A megváltozott kriminalitás a tudományokat is új vizsgálatokra ösztönözte, megjelennek az emberrel foglalkozó tudományok. A szociológia, pszichológia, kriminológia vizsgálja a bűntettes egyéni és társadalmi jellemzőit. Az emberről, mint individuumról szóló tudományok akkor jelennek meg, amikor a régi rendhez képest egészen új körülmények közé került az egyén. A megváltozott gazdasági, társadalmi viszonyok a bűnözésben is mennyiségi és minőségi változást eredményeztek.
A társadalom a nem kívánatos jelenségeket, a nem kívánatos polgárokat megpróbálja korrigálni. Miképp zajlik ez a korrekció, vagy ahogyan Foucault fogalmaz szociális ortopédia"? A különféle intézményekben az egyéneket megfigyeli a hatalommal rendelkező személy, kiszűri az általa nem kívánatosnak ítélt cselekményeket és azokat megpróbálja megváltoztatni. Ezt fegyelmezés útján teszi. A társadalomban kialakult különböző felügyeleti formák (elmegyógyintézet, bentlakásos iskola, kolostor, kaszárnya, stb.) például szolgáltak az igazságszolgáltatás számára, amikor kialakították a börtönöket. Ezeknek az intézményeknek közös jellemzője, hogy az ott lakók felett az arra jogosultak felügyeleti, ellenőrzési és büntetési joggal rendelkeznek. Miért van szükség a felügyeletre, ellenőrzésre? Nemcsak azt kívánták ellenőrizni, amit elkövettek, hanem azt is, amit a jövőben fognak elkövetni, ekkor született meg a "veszélyesség" kategóriája. A biztonsági intézkedések a veszélyesnek tartott egyének elzárását jelentették.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
