Az állami tulajdonú földek földművesek részére történő értékesítéséhez szükséges intézkedésekről szóló 1666/2015. (IX. 21.) kormányhatározat irányelveket határoz meg arról, hogy 380 ezer ha állami tulajdonú szántó, legelő, gyümölcsös és halastó piaci árverésen való eladása 2015. XII. 31-ig milyen feltételek végrehajtásával valósuljon meg. Az ügylet lényeges sajátsága, hogy - eltérően a korábbi kárpótlási célú földprivatizációtól - a vevő itt nem "eredeti tulajdonszerző", hanem a földet csak a rajta fennálló haszonbérlettel terhelve veheti meg. (Az értékesítendő földalap haszonbérletben áll - kivételként megbízással hasznosítják - a szerződéseknek csak a megszűnési időpontja eltérő.) Mivel a haszonbérlőnek a földre elővásárlási joga van, annak tulajdonához más csak akkor juthat, ha a bérlő nem él e jogával, illetve az árverési liciten nagyobb vételárat kínál a földért, mint a bérlő. A birtokpolitikai döntést civil szervezetek és ellenzéki pártok számos érvvel támadják. Ezektől itt - bár köztük több is figyelemre méltó - eltekintünk. Inkább azt próbáljuk tisztázni, hogy mi az érvényes jogalapja az állami földeladásnak, illetve az megáll-e az alkotmányosság mérlegén?
A kormányzati döntést sem társadalmi párbeszéd, sem parlamenti vita nem előzte meg, mert - a kommunikáció szerint - ahhoz még jogszabály - módosítás sem kell: csak a hatályos jogot kell alkalmazni. Az utóbbit egyrészt a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.), másrészt a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Nfa. tv.) jelenti.
Az Nvtv. 4. § (1) bekezdése az a) és l) pontok között kimerítő felsorolást ad az állam kizárólagos tulajdonának a tárgyairól. A taxációt két melléklet teszi teljessé. Az 1. melléklet a kizárólag állami tulajdonú folyóvizek, holtágak, mellékágak, természetes tavak és ezek medrének a felsorolását tartalmazza, míg a 2. melléklet a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon vagyonelemeiről szól. Az állam tulajdonában lévő termőföld azonban ezek közt nem szerepel. E szerint, az állami földtulajdon ugyan nemzeti vagyon, de nem tartozik az állam kizárólagos tulajdonába. Az Nvt. kincstári, illetve a korlátozottan forgalomképes vagyonról szóló meghatározása [3. § (1) bek. 5. és 6. pontja] egyértelművé teszik, hogy az állami földtulajdon sem ezek közé, sem a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonba nem tartozik, hanem az állam forgalomképes üzleti vagyona [3. § (1) bek. 18. pontja].
Az Nvt. állami földtulajdonra irányadó rendelkezéseit az Nfa. tv. hajtja végre, amelynek 48. § - a - az Alaptörvény 38. cikk (1) bek. alapján - az 1-3., 18-23. és 36. szakaszait sarkalatosnak minősíti. Az Nvt. 18. § (1) bek. a) pontja úgy rendelkezik, hogy a Nemzeti Földalap - az Nvt. 21. és 22. §-ban meghatározottak kivételével - a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletet nyilvános pályázat vagy árverés útján történő eladással hasznosítja. Az állami földtulajdon - mint üzleti vagyon - értékesítésének ez a főszabálya. A két sarkalatos törvény tehát szilárd jogalapot adhat az állami földek eladásához, hacsak az alkotmányosságukat az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollja nem kérdőjelezi meg.
(Az állam kettős tulajdonosi jogállása)
Az utóbbi szempontból nyilvánvaló, hogy a két törvény legitimitása nem hagyhatja figyelmen kívül az Alaptörvény (a továbbiakban: Atv.) irányadó rendelkezéseit és az AB azokat értelmező határozatait sem. Nevezetesen:
- 21/22 -
Az Atv. P) cikk (1) bek. szerint "a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége." Az Atv. 38. cikk (1) bek. előírja, hogy "az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele."
Az Atv. P) cikke a termőföldre annak tulajdoni formájától függetlenül, tehát valamennyi tulajdoni formájára kiterjedően állapít meg alkotmányos követelményeket, míg a 38. cikk (1) bek. a köztulajdon állami és önkormányzati formájáról, mint nemzeti vagyonról szól. A P) cikk idézett szakasza - a "különösen a termőföld" szövegfordulattal - a természeti erőforrások közül kiemeli a termőföldet, amivel nyilván, annak az alapvető fontosságára utal. Mint különösen fontos természeti erőforrásra írja elő, hogy az olyan közös nemzeti örökségünk, amit elsősorban az állam köteles védeni, fenntartani és a jövő nemzedékek számára megőrizni. Az Atv. 38. cikk (1) bek. az állam tulajdonát nemzeti vagyonná minősíti, azonban nem szól annak az egyes vagyonelemeiről, így az állami tulajdonú földről sem. Erre a kérdéskörre ugyanis a 38. cikk (2) bek. az irányadó. E szerint, "az állam kizárólagos tulajdonának és kizárólagos gazdasági tevékenységének körét, valamint a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon elidegenítésének korlátait és feltételeit az (1) bek. szerinti célokra tekintettel sarkalatos törvény határozza meg." Ugyanakkor, a 38. cikk (1) bek. az állami tulajdon - ezen belül az állami földtulajdon - vagyonkezelésének és védelmének a célrendszerét is rögzíti. Ezen belül elsődleges a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése, továbbá itt is megjelenik - a P) cikk (1) bek.-ben írt szöveggel nem teljesen azonos megfogalmazásban - "a jövő nemzedékek szükségleteinek a figyelembevétele."
A földvagyon jövő nemzedékek számára való megőrzésének az állami kötelessége, másfelől az állami földtulajdon kezelése és védelme során az államnak az a kötelessége, hogy figyelembe kell vennie a jövő nemzedékek szükségleteit, a nyelvtani jogértelmezés alapján egymást nem teljesen lefedő fogalmak. Viszont, a tartalmi - joglogikai értelmezés a két kötelezettség tekintetében érdemi eltérést nem találhat. Az állam földtulajdona ugyanis korlátozott mennyiségű, szűkösen rendelkezésre álló természeti erőforrás, 2010-ben 2 millió 116 ezer ha volt, mára az eladásokkal közel 2 millió hektárra csökkent. Ezért abból a jövő nemzedékek szükségleteit csak úgy lehet kielégíteni, ha az állam azt mind természetföldrajzi tárgyként, a mai térmértéke szerint, mind pedig a tulajdoni formájában, tehát közvagyonként megőrzi, vagyis annak a tulajdonjogát senki másra nem ruházza át.
Az Atv. P) cikk (1) bekezdésében foglaltaknak a 38. cikk (1) bekezdésében az állami tulajdonra, mint nemzeti vagyonra meghatározott követelményekkel való összevetéséből megállapítható, hogy az Atv. az állami földtulajdon esetében, eltérően az állam tulajdonának más vagyontárgyaitól, sajátos alkotmányos kötelességet ró az államra: ezt a földtulajdont, ami nemzeti vagyon, mint nemzeti örökséget köteles a jövő nemzedékek számára megőrizni. Ennek pedig, az egyetlen jogintézményi lehetősége az állami földtulajdon piaci forgalomképességének a törvényi kizárása, elidegenítésének a tilalma, amit a kizárólagos állami tulajdonná és államkincstári vagyonná minősítése garantálhat. Aligha vitatható: ha az alkotmányos jogértelmezés eltekint az állami földtulajdonnak a jövő nemzedékek számára való megőrzésétől, ami nevesítve is az állam kötelessége, úgy az Atv. e körbe eső jogi kategóriái - a "nemzeti örökség", a "nemzeti vagyon", a "jövő nemzedékek számára megőrzés" államot terhelő kötelessége, a "közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása" mind a tartalmukat, céljukat és értelmüket veszítenék, ezzel pedig az Atv. e tárgyú rendelkezései - a jogállami rendeltetésüket megtagadva - végre nem hajtható, üres deklarációvá válnának. Nem szorul ugyanis bizonyításra, hogy a jövő nemzedékek számára a közvagyon bármely szűkös és nem előállítható természeti erőforrását megőrizni csak akkor lehet, ha az nem kerülhet senkinek sem a magántulajdonába, vagyis kötelező jogszabály, garanciálisan kizárja annak az állami tulajdon terhére gyakorolható magán-elsajátítását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
