Az új polgári eljárásjogi kódex - azaz a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) - megalkotási folyamatának nyomon követése során, gyakorta találkozhattunk olyan eszmefuttatásokkal, miszerint a törvénykönyv - amely egyrészt perjogi hagyományokra, másrészt a nemzetközi gyakorlatra, harmadrészt pedig a jogtudomány és a joggyakorlat eredményeire támaszkodva épül fel - legfőbb célkitűzése a perhatékonyság rendszerszintű megvalósítása, azaz a hatékony és koncentrált per minden jogkereső számára történő biztosítása.
A célkitűzéshez kapcsolódó mélyreható reformok sorából kiemelendő a bíróság közrehatási kötelezettsége mentén megvalósított tevékenysége - ergo anyagi pervezetése -, amely az új Pp. már-már frázisként emlegetett "jellegadó sajátossága".[1]
De miként is kapcsolódik a Pp. ezen nóvuma a kitűzött célokhoz, illetőleg miért tekinthetjük a törvény normarendszere által felvázolt polgári peres eljárás alapjait meghatározó jogintézménynek az anyagi pervezetést? Jelen tanulmány többek között erre keresi a választ. Mindemellett arra is fény derül, hogy miért telepít az új Pp. több felelősséget a felekre és a jogi képviselőkre, illetőleg miben vár el nagyobb fokú körültekintést, mint a korábbi kódex.
Tisztázni szükségeltetik ezenkívül a munka módszertanát is. Az írás felépítése egy olyan szisztémát követ, amely véleményem szerint e témakör koherens bemutatására leginkább alkalmasnak mutatkozik. Mintegy felvezetve az adott témát, ismertetem a pervezetésre vonatkozó alapvető kiindulópontokat, ezt követően ezen ismeretek kontextusba helyezését valósítom meg, méghozzá az új Pp. összefüggéseinek feltárásával, külön megjelenítve azok neuralgikusnak titulálható tárgyköreit.
A munka elkészítésének folyamán Szászy-Schwarz Gusztáv következő mondata lebegett a szemem előtt: "Minden tudomány célja, hogy világot gyújtson a homályban. Ezért nem tudományos írás az olyan, amely a maga homályos előadása által a világosat is homályba borítja."[2] Lectori salutem!
Mindenekelőtt azt kell meghatároznunk, hogy mit is értünk pontosan a bíróság által kifejtett pervezetési tevékenységen. Messziről szemlélve a kérdést, általánosságban kijelenthető, hogy a pervezetés egyike a bíróság eljárási cselekményeinek - azaz a polgári per egy adott láncolata -, amely eljárási cselekményt a törvény aprólékos részletességgel szabályozza.[3],[4] A pervezetés tehát a bírósági percselekmények olyan összessége, amely által biztosítható a peres eljárás egészének törvényessége, célszerű menete, folyamatossága és gyorsasága.[5] A vonatkozó bírói intézkedések ezáltal az eljárás irányítását, kvázi a per megfelelő mederben tartását célozzák.[6] "A bírónak azon tevékenysége, azon joga és kötelessége, melyet a jogsérelem valósága és mérvének megállapítása körül kifejt: a pervezetés."[7] Szemléletesen példázza az eljárási cselekmények által megvalósuló folyamat-jellegét a pernek, miszerint a felek és a bíróság percselekményei folyamatosan zajlanak, egyik a másikat követve, egymásból következve.[8] Megjegyezném még, hogy a bíróság pervezető döntései ölthetik külön végzés formáját, ugyanakkor megjelenhetnek külön végzés nélkül is.[9]
Közelebbről vizsgálva témánkat, az anyagi pervezetés és alaki pervezetés közötti distinkció megvonása válik szükségessé. Az anyagi pervezetésről elöljáróban pusztán csak annyit jegyzek meg - a részletes elemzést lásd a munka vonatkozó pontja alatt-, hogy az ennek keretében elvégezhető bírói cselekmények a jogvita érdemére, az érvényesíteni kívánt jogra vonatkoznak[10], amellyel a bíróság a jogvita érdemi módon való eldönthetőségéhez járul hozzá.[11] Az alaki pervezetés ezzel szemben a per ütemezésére, folyamatosságának biztosítására irányuló eljárási
- 496/497 -
cselekményeket takarja.[12] A Pp. az alaki pervezetést illetően rögzíti többek között a tárgyalás vezetésére vonatkozó alapvető szabályokat, illetve a rendfenntartással kapcsolatos bírósági eljárási cselekményeket, utóbbi kapcsán differenciálva az arra vonatkozó általános rendelkezések, a hallgatóságot érintő intézkedések, illetve a feleket és egyéb perbeli személyeket érintő intézkedések között.[13] A korábbi vonatkozó szabályokat a Pp. kiterjeszti, hiszen a rendfenntartás követelményének biztosítását a tárgyaláson tanúsított magatartáson túlmenően is elvárja, azaz a tárgyaláson kívüli perbeli cselekmények tekintetében. Itt leginkább a felek és egyéb perbeli személyek tárgyaláson kívül előterjesztett beadványai nyerhetnek relevanciát, amelyekben az eljárás zavartalanságát sértő magatartás megnyilvánulhat például az azokban jelentkező tiszteletlen, sértő gúnyolódás, becsmérlés formájában.[14]
Fontos kiemelni továbbá azt a tényt, miszerint a pervezetés terjedelmét és intenzitását adott jogrendszerben, adott ország politikai-gazdasági berendezkedése nagymértékben determinálja, hiszen a jogalkotás alapvetően ez alapján határozza meg, hogy milyen alapelveken nyugvó perjogi szabályrendszert alkot meg.[15] E téren a feleknek és a bíróságnak a per tárgyához - a polgári jogvitához, polgári ügyhöz, ezen keresztül pedig a peres felek közötti jogvitából eredő anyagi jogviszonyhoz és az érvényesített alanyi joghoz - való viszonya a döntő. Adott viszonyrendszer normái, illetve az ahhoz kapcsolódó gyakorlat pedig pontos képet tárhat elénk a vizsgált jogrendszer polgári peres eljárásának hatalmi struktúrájáról. Ezeknek a hatalmi struktúráknak a mibenléte kellőképpen érzékeltethető az azok fundamentumát jelentő alapelvek mentén történő levezetés által. Nincs másról szó ugyanis, mint a rendelkezési elv és peranyag-szolgáltatási (tárgyalási) elv szembenállásáról a hivatalból való eljárással és a nyomozati elvvel. Ez a szembenállás határozta és határozza meg a modern polgári perjog tudományát, amelynek fejlődéstörténete három modell köré csoportosítható: (1) a 18-19. századi liberális polgári per, amely a korlátlan fél uralmat valósította meg; (2) a 19. század végén megjelenő szociális polgári per, megteremtve az egyensúlyozó bírói hatalmat, egyfajta aranyközépútra törekedve; (3)végezetül a 20. század elhozta a túlméretezett bírói hatalomhoz vezető szocialista polgári pert.[16] Napjainkban a modellek közötti konvergencia a jellemző, ily módon több modell eszköztárának felhasználásával történik válaszkeresés a jogterületet érintő aktuális kihívásokra.
Az új eljárásjogi kódex Első Részének I. Fejezete tartalmazza perjogi azon sajátos alapelveit[17], amelyek a per teljes életciklusa alatt érvényesülnek, azaz az egész perrendtartáson átsugárzó hatással bírnak, áthatva a részletszabályokat.[18] A Pp. immáron koncentráltan, tételszerűen fogalmazza meg az alapelveket, ezáltal is törekedve a minél magasabb absztrakciós szint elérésére. Ennek indokára az alapelvek funkciójának aspektusából érdemes rávilágítani, ugyanis olyan normatív formában megjelenő általános elvi tételekről van itt szó, amelyek rendeltetése az iránymutatás a jogalkotás és a jogalkalmazás számára, amely iránymutatás abban tud megmutatkozni, hogy a részletszabályok megalkotása és alkalmazása során megtörténik az alapelvek érvényre juttatása.[19],[20] Az alapelvek ily módon kijelölik többek között az eljárás érvényesülő rendjét és célját, e cél megvalósításának módszereit, az eljárás alanyai tevékenységének mozgásterét és annak a per tárgyához való viszonyát.[21] Ennek mentén ezek az általános elvi tételek fontos jogértelmezést elősegítő és jogegységesítő feladatot látnak el, ráadásul szabályozási hiátus esetén hézagpótló szerepet is betöltenek, zsinórmértékül szolgálnak.[22]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
