A kft.-k és rt.-k törzs-, illetve alaptőke-emelésével kapcsolatos cégbírósági eljárások nagy része befejeződött, nagyon sok cég azonban nem tett eleget a törvényi kötelezettségének. Hamarosan több ezer törvényességi felügyeleti eljárás indul a cégbíróságokon, s a cégbírák szembesülni fognak azzal a kérdéssel, mi a teendő azokban az esetekben, amikor a végső eszközhöz, a cég megszűntnek nyilvánításához kell nyúlni. Ezzel kapcsolatban a végelszámolás, illetve a felszámolás kezdeményezésére is sor kerül majd. Érdemes feltérképezni, hogy milyen feltételekkel kezdeményezheti a cégbíróság a felszámolást, és mi a teendője a felszámolási ügyet intéző bíróságnak ilyen esetben.
A többször módosított 1991. évi IL. tv (a továbbiakban: Cstv.) 22. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolás az adós fizetésképtelensége esetén az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére vagy a cégbíróság értesítése alapján folytatható le.
A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv (a továbbiakban: Ct.) 54. §-a (1) bekezdésének f) pontja lehetővé teszi, hogy a cégbíróság a törvényességi felügyeleti eljárás keretében a céget eltiltsa a további működéstől, s egyben megszűntnek nyilvánítsa. Az 55. § pedig úgy rendelkezik, hogy ha a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánítja - és az adott cégformára vonatkozó anyagi jogszabályok így rendelkeznek - végelszámolásnak, illetve ha fizetésképtelenségre vonatkozó adatok merülnek fel, felszámolási eljárás megindításának van helye. Végelszámolás esetén a cégbíróság jelöli ki a cég végelszámolóját, a céget megszűntnek nyilvánító végzésében.
Miután sem a Cstv., sem a Ct. részletesebb szabályokat nem tartalmaz, szükséges annak megvitatása, hogy a cégbíróság milyen feltételek esetén kezdeményezheti a felszámolás lefolytatását.
A Ct. szabályai nem előzmények nélkül kerültek a törvénybe. Az 1998. június 16-ig hatályos 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) is a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásának rendelkezései között szabályozta a kérdést. A Ctvr. 22. §-ának (1) bekezdése ugyanis kimondta, hogy ha a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánítja, a cégre vonatkozó jogszabályok szerint felszámolásnak vagy végelszámolásnak van helye. Ha felszámolásnak van helye, a cégbíróság erről a cég felszámolására illetékes bíróságot értesíti, amely a felszámolási eljárást megindítja.
Mivel a Ctvr. a törvényességi felügyeleti eljárás keretében szabályozta a cégbíróság értesítési jogát, ez feltételezte, hogy minden esetben sor került a Ctvr. 20. §-ában felsorolt intézkedések megtételére. Általános bírói gyakorlat volt a végelszámolás elrendelése és csak kivételesen került sor felszámolás kezdeményezésére. Rendszeresen megtörtént, hogy a cégbíróság által kirendelt végelszámoló jelezte a cégbíróságnak, hogy az eljárást a végelszámolás szabályai szerint nem tudja lefolytatni, s ez alapozta meg a cégbíróság felszámolási kezdeményezését. Az így megindult felszámolási eljárásban viszont gyakran okozott gondot, hogy a végelszámoló nem tudta a bíróság rendelkezésére bocsátani azokat az adatokat, amelyek a felszámolási eljárás lefolytatásához szükségesek voltak. A Legfelsőbb Bíróság az elé került fellebbezési ügyekben ellentmondó megoldásokat tartalmazó döntéseket hozott.
Két, a Ctvr. szabályai alapján született döntést ismertetek kissé részletesebben, ezek ugyanis jól mutatják azokat a problémákat, amelyekkel a gyakorlat mind az elsőfokú, mind a másodfokú eljárás során szembesült.
A Legfelsőbb Bíróság Fpk.VIII.31.702/1997/5. sz. végzés alapjául szolgáló ügyben a cégbíróság értesítése alapján kezdődött a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet elleni felszámolási eljárás. A cégbíróság értesítését követően a végelszámoló is kezdeményezte a felszámolási eljárás megindítását. A bíróság a végelszámolót hívta fel a fizetésképtelenség megállapításához szükséges iratok pótlására, s miután ezt a végelszámoló nem teljesítette, a felszámolás lefolytatása iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a cégbírósági értesítést az adós cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetője, illetve ügyvezetői részére kézbesíti, ha ez nem vezet eredményre, hirdetményi kézbesítés és ügygondnok kirendelése iránt kell intézkedni.
A Legfelsőbb Bíróság Fpk.VIII.30.230/1997/2. sz. ügyében a cégbíróság megszűntnek nyilvánította a céget, s végelszámolót jelölt ki. A végelszámoló megállapította, hogy a cégnek nincs vagyona a követelések kielégítésére, a korábbi vezetőkkel a kapcsolata megszakadt, ezért kérte a cégbíróságot, hogy intézkedjen a felszámolás elrendeléséről. Ezt a cégbíróság megtette, a felszámolási eljárásban a bíróság a végelszámolót hívta fel a Cstv. akkor hatályos előírásai alapján iratok (mérleg, hitelezői lista) csatolására és a közzétételi költségtérítés befizetésére, s miután a végelszámoló nem teljesítette a kötelezettségét, a felszámolás iránti kérelmet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja az volt, hogy amennyiben a végelszámoló nem tudja a szükséges iratokat csatolni, azt a felszámolási bíróságnak a cégbíróságtól kell beszereznie, továbbá nem a végelszámolót, hanem a cég törvényes képviselőjét kell felhívni a közzétételi költségtérítés befizetésére. Ha a cég törvényes képviselője az adott címen nem lelhető fel, a cég törlésére irányuló eljárást kell lefolytatni.
Az eseti döntések a következő kérdéseket vetik fel:
1. Milyen feltételek megvalósulása esetében kezdeményezheti a cégbíróság a felszámolást?
2. Milyen eljárási szabályok alapján kell a felszámoló bíróságnak ebben az esetben eljárni?
3. Végelszámolás alatt álló cég esetében kit terhelnek az adós vezetőjének a kötelezettségei?
4. A felszámolási eljárásban hozott döntés után milyen feladata van a cégbíróságnak?
A már ismertetett Ct. 54. §-a (1) bekezdésének f) pontja és 55. §-a alapján a cégbíróság az alábbi feltételek megléte esetén kezdeményezheti a felszámolási eljárást:
a) a céget a lefolytatott törvényességi eljárás eredményeképpen megszűntnek nyilvánította,
b) az adott cégformára irányadó szabályok lehetővé teszik a felszámolási eljárás lefolytatását, illetve cégbíróság általi kezdeményezését,
c) a cég fizetésképtelenségére vonatkozó adatok merültek fel.
Ad. a) A cégbíróságot nem általában illeti meg a felszámolás kezdeményezésének joga, hanem csak akkor, ha a törvényességi eljárás eredményeképpen megszűntnek nyilvánította a céget. Ez látszólag természetes, mégis a Legfelsőbb Bíróságnak a KGD 1/2000. számában 2. szám alatt közzétett döntésében ezt ki kell mondania, mert eltérő elsőfokú határozatok születtek.
Ad. b) A felszámolási eljárást a Cstv. 3. §-ának (1) bekezdésében meghatározott gazdálkodó szervezet ellen lehet lefolytatni. Gazdálkodó szervezetnek minősül az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a víziközmű-társulat kivételével a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár, a magánnyugdíjpénztár, valamint az egyesülés is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
