Az országgyűlési képviselők jogállásához tapadó jogok és kötelességek egy részének rendeltetése az, hogy a képviselő személyének integritásán keresztül biztosítsa a parlament autonómiáját, azt a függetlenséget, amely szükséges az Országgyűlés alkotmányos funkcióinak ellátásához. Nem kétséges, hogy az Országgyűlés által hozott közhatalmi döntések csak akkor legitimek, ha a döntéshozatalban a parlament szabad akaratnyilvánítása valósul meg, és az sem, hogy ez csak úgy lehetséges, ha egyes tagjai szabad belátásuk szerint gyakorolják funkcióikat, anélkül, hogy hatósági zaklatástól kellene tartaniuk képviselői tevékenységük miatt.
A képviselői jogállás ilyen eleme a mentelmi jog is, melynek célja az, hogy a parlament tagjai személyes biztonságának fokozott védelmével óvja a törvényhozó testület függetlenségét a parlamenten kívüli illetéktelen befolyásoktól és zaklatásoktól.[1] A mentelmi jog az olyan megalapozatlan hatósági üldözéssel szemben nyújt védelmet, amely a képviselőt törvényhozói funkciója, képviselői tevékenysége miatt éri.[2] "A mentelmi jog a képviselőt a törvényhozás tagjaként megillető olyan jogosultság, amely a parlament működésének szabadságát, függetlenségét, a végrehajtó és bírói hatalom befolyásától való mentességét biztosítja. A törvényhozói akarat ugyanis akkor nyilvánulhat meg szabadon, ha a képviselőket e minőségükben végzett munkájuk és ennek során elhangzott nyilatkozataik miatt, utólag, a törvényhozó hatalmon kívül más felelősségre nem vonhatja."[3] Mindezen keresztül a mentelmi jog a szabad mandátum védelmi garanciája.[4]
A mentelmi jog egyrészt a képviselői megbízatás gyakorlásához szükséges alapvető véleménynyilvánítási formák, vagyis a parlamenti felszólalások és szavazások tekintetében - néhány kivétellel - abszolút védelmet, teljes felelősségmentességet biztosít annak érdekében, hogy a parlament tagjainak képviselői feladataik teljesítésekor véleményük kifejtése, képviselői magatartásuk miatt ne kelljen tartaniuk későbbi retorzióktól, felelősségre vonástól (felelőtlenség). Másrészt a mentelmi jog célja az is, hogy védelmet nyújtson az alaptalan, zaklató büntető- és szabálysértési eljárásokkal szemben, azaz mentesítse a képviselőket a megalapozatlan, retorziós célzatú hatósági eljárások fenyegetésétől (sérthetetlenség).
Az Alkotmány - számos más európai alkotmánytól
- 14/15 -
eltérően - 20. § (3) bekezdésében csupán rögzíti a képviselők mentelmi jogát, de tartalmának meghatározására az Országgyűlést hatalmazza fel azzal, hogy azt az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló (azaz kétharmados) törvényben szabályozza. Ezért, bár maga a mentelmi jog alkotmányos alapon nyugszik, az általa nyújtott védelem körét, módját és határait a törvényhozó állapította meg. Ez azonban nem változtat azon, hogy a képviselői mentelmi jog - a törvényben meghatározott tartalommal - alkotmányos védelmet élvez.
A mentelmi jognak két részeleme van, amelyek egymással összefüggésben, egymás védelmi körét kiegészítve fejtik ki hatásukat. Valójában ugyanazon védelem két fokozatát jelentik.
A mentelmi jog egyik alkotóeleme a képviselők felelőtlensége (immunitás, felelősségmentesség). A felelőtlenség expressis verbis a képviselői tevékenység büntethetetlenségére irányul. A felelőtlenség azt jelenti, hogy a képviselőt nem lehet felelősségre vonni leadott szavazata, továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt.[5] A képviselői immunitás védelmi körében abszolút anyagi jogi felelősségmentességet biztosít a parlament tagjainak. A védelem abszolút abban az értelemben, hogy az érvényességi körébe tartozó cselekmények vonatkozásában[6] az országgyűlési képviselő bármilyen büntető célzatú jogi felelősségre vonása kizárt.[7] A mentesség anyagi jogi jellege arra utal, hogy a felelősségre vonás akadálya eljárási eszközökkel nem küszöbölhető ki, mert az érintett cselekmények a törvény erejénél fogva nem bűncselekmények, illetve szabálysértések.[8]
A képviselői immunitás tehát a képviselői véleménynyilvánítás két alapvető tevékenységi formájára, a szavazásra és a képviselői felszólalásokra terjed ki. Mivel a mentelmi jog ezen intézménye gyakorlatilag egy jól körülhatárolható csoport tagjai számára mentességet (régi szakszóval privilégiumot) biztosít az állam büntetőhatalma alól, lényeges kérdés mind e cselekvési formák, mind a felelőtlenség nyújtotta védelem pontos körülhatárolása.
A felelőtlenség a képviselői jogálláshoz kapcsolódik, abból következő jog. Az Alkotmány 20. § (3) bekezdésében, valamint az annak alapján elfogadott 1990. évi LX. törvényben megállapított felelőtlenség ezért csak az Országgyűlés megválasztott képviselőit illeti meg. Bár amint látni fogjuk, az immunitás biztosította védelem a képviselői megbízatás megszűnése után is kizárja a képviselői feladatok teljesítésének részeként leadott szavazatokért, illetőleg elmondott felszólalásokért való büntetőjogi, szabálysértési vagy más hatósági felelősségre vonást, a védelem köre tekintetében mégis tehető különbség az érvényes mandátummal bíró, illetve a korábbi képviselői tevékenységük vonatkozásában a felelőtlenség biztosította védelmet élvező egykori képviselők között, mégpedig a védelem időbeli hatályát illetően.
Más személyre a képviselői immunitás akkor sem terjed ki, ha az a parlament ülésén szólal fel,[9] és akkor sem, ha az illető személy esetleg más minőségében ugyancsak mentelmi jogot élvez.[10]
Bár sem az Alkotmány, sem a képviselők jogállásáról szóló törvény nem rendelkezik erről, a felelősségmentesség értelemszerűen fennáll az Országgyűlés plénumának, illetve az Alkotmánynak és a Házszabálynak megfelelően létrehozott állandó vagy ideiglenes országgyűlési bizottságok ülésein leadott szavazatok tekintetében.
A szavazási jog gyakorlásának immunitás által védett szabadsága értelemszerűen a saját szavazat leadására vonatkozik. Ez azért lehet lényeges, mert amennyiben például a képviselő az Országgyűlésben más helyett szavaz, okirat-hamisítást követ el, amiért legitim módon felelősségre vonható. Ilyen esetben ugyanis nem saját jogkörében jár el, s e cselekedete ezért nem tekinthető a képviselői megbízatás jogszerű gyakorlásának.
A mentelmi jog céljából nem vezethető le olyan követelmény, amely a mentességet az országgyűlési képviselők bármilyen, az Országgyűlés működésével össze nem függő tevékenységre kiterjesztené. Kérdéses lehet a frakcióüléseken tartott szavazásokban való rész-
- 15/16 -
vétel beletartozása a védelmi körbe. Ezzel kapcsolatban sem jogi rendelkezés, sem parlamenti gyakorlat nem alakult ki, és szakirodalmi álláspont sincsen. A felelőtlenség ilyen értelmű kiterjesztő értelmezése mellett az szól, hogy a képviselőcsoportokban kifejtett tevékenység szorosan kapcsolódik a képviselői megbízatás teljesítéséhez, hiszen a modern pártelvű parlamenti működés során a képviselők döntő többsége valamely frakcióhoz kötődik, s a képviselőcsoportok tevékenysége jelentős részben a parlamenti munka, a pártok (és képviselőik) Országgyűlésben tanúsított magatartásának előkészítésére irányul. Az immunitás e széles érvényesítése ellen felhozható egyik legfontosabb érv szerint viszont a jogi felelősség alóli kivételeket, különösen az olyan anyagi jellegű és abszolút felelősségmentességet, mint amilyen az országgyűlési képviselők felelőtlensége, célszerű mindig megszorító módon értelmezni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
