Az Európai Unió törekvéseivel, az egységes belső piac kialakításával, a határokon átnyúló árumozgás, valamint szolgáltatásnyújtás megteremtésével együtt a gazdasági társaságok országhatárokon átívelő tevékenysége is felerősödött. Ezen folyamatok megvalósulási formái között a székhelyáthelyezés mellett a társaságok határokat átlépő átalakulásai és szervezeti változásai is egyre nagyobb szerepet kapnak (Schwarz, Günter Christian: Europäisches Gesellschaftsrecht; Nomos; Baden-Baden; 2000.; 75.): az adott gazdasági társaság más tagállamban székhellyel rendelkező társasággal egyesülhet [Hirte, Heribert - Brückner, Thomas (Hrsg.): Grenzüberschreitende Gesellschaften; Carl Heymanns Verlag; Köln - Berlin - München; 2006.; 72.], vagy úgy is dönthet, hogy anyagi erőforrásait megosztva több olyan jogutód gazdasági társaságra válik szét, amelyek székhelye az átalakulás következtében eltérő tagállamok területére esik. Ebből fakadóan a jogutódlás folyamata szervesen illeszkedik a gazdasági társaságok esetében is felhívható letelepedési szabadság hatókörébe, valamint dinamikájával hozzájárulhat a határok nélküli gazdasági térség kialakításához (Grundmann, Stefan: Europäisches Gesellschaftsrecht; Müller; Heidelberg; 2004.; Rn 16., 31.), hiszen ezen szervezeti változások keretében megvalósítható egy már meglévő gazdasági társaság működésének a folytonossága, valamint elkerülhetőek az újjáalapítás költségei és az ezzel kapcsolatos időveszteségek is (Pók László: A tőkeegyesítő társaságok határon átnyúló egyesüléséről; Gazdaság és Jog; 2010/5.; 10-14.; 12.)
Az európai társasági jogi szabályozás nem jelent egy egységes és átfogó joganyagot [Miskolczi Bodnár Péter (szerk.): Európai társasági jog; KJK-KERSZÖV; Budapest; 2004.; 382.], igaz ez az átalakulást felölelő uniós jogforrások rendszerére is. A gazdasági társaságok átalakulásának közösségi rendezése érinti egyrészt az irányelvi szintű szabályozás megvalósulási formáit, valamint a szupranacionális társasági formákkal összefüggésben a rendeleti szintű jogalkotásban is megjelenik [Schwarze, Jürgen (Hrsg.): EU-Kommentar; Nomos; Baden-Baden; 2009.; 696.; Európai társasági jog i. m. 89.]. Az irányelvek segítségével kiépített jogközelítés annak személyi hatályát tekintve parciális jelleggel a részvénytársaságok határokon belül zajló egyesülési, valamint szétválási folyamatait öleli fel, továbbá a jogharmonizáció kiterjed a tőkeegyesítő gazdasági társasági formák több tagállam területét érintő egyesülési mechanizmusaira is. Az irányelvekkel történő szabályozási technika mellett az SE-rendelet közvetlenül alkalmazandó rendelkezéseket előirányozva szintén csak a részvénytársaságok irányába nyit az SE egyesüléssel és formaváltással történő alapításával összefüggésben.
Jelen tanulmányunkban a közösségi rendelkezések szerteágazó jellegéből és a letelepedési szabadság által támasztott követelményektől fakadóan a jogi probléma magvát az alkotja, hogy az Európai Unió átalakuláshoz kapcsolódó normaanyagai nem terjednek ki a személyegyesítő társaságok határon átnyúló átalakulási lehetőségeire. Egy összehasonlító módszer keretében Közép-Kelet-Európa országainak (Ausztria, Magyarország, Csehország, Románia és Bulgária) szabályozási rendelkezéseit kívánjuk megvizsgálni elsőként a belső jogi előírásokat tekintve, azaz, hogy az átalakulási formációk nyitva állnak-e a személyegyesítő társaságok számára határokon belüli relációban. Ezt követően a határon átnyúló aspektusok vonatkozásában kitekintést tennék az egyes országok szabályozási technikájára, illetve kapcsolódó másodlagos uniós jogforrások hiányában a személyegyesítő társaságok részvételével zajló, transznacionális szinten megvalósuló szervezeti változások megengedhetőségére. A kérdéskör megítélése nem függetleníthető az egyes tagországok belső jogában ismert átalakulási formációktól, így a személyi hatály elemzése mellett a szükséges mértékben kitekintést teszünk az uniós rendelkezések és a nemzeti előírások által szabályozott szervezeti változások típusaira is.
A letelepedés szabadságát az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 49. cikke (az EKSz. korábbi 43. cikk) deklarálja. A 49. cikk személyi hatálya a tagállami állampolgárokra vonatkozik [Osztovits András (szerk.): Az Európai Unióról és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződések magyarázata; Complex; Budapest; 2011.; 1291., 1298., 1308.], és bár a hivatkozott rendelkezés hatóköre a természetes személyekre terjed ki, azonban a társaságalapítás szabadságához kapcsolódóan az EUMSz. 54. cikke (EKSz. korábbi 48. cikk) a letelepedés jogát kiterjeszti a nemzeti elbánás elvének megfelelően a tagállamok szabályai alapján létrehozott társaságokra is, ha azok székhelye, központi ügyintézésének helye vagy az üzleti tevékenység végzésének a fő helye az unió területén belül található [Schwarze, J. i. m. 633.; EUMSz. magyarázat i. m. 1363.; Európai társasági jog i. m. 169-170., 684.]. A társaság fogalmára vonatkozóan maga az EUMSz. tartalmaz rendelkezést: az alapszabadság érvényesülése szempontjából privilegizált szervezeteknek a polgári vagy kereskedelmi jog alapján létrejött társaságok minősíthetőek. Ahhoz, hogy a letelepedés szabadságát élvező társaságról beszélhessünk, nem szükséges azonban, hogy az adott szervezet jogi személyiséggel is rendelkezzék, de mindenképpen előfeltétel a jogalany teljes jogképességének a megléte [Lenz, Carl Otto - Borchardt, Klaus-Dieter (Hrsg.): EU-Verträge - Kommentar nach dem Vertrag von Lissabon; Bundesanzeiger - Köln; Linde Verlag - Wien; 2010.; 897.]. A szerződéses rendelkezések személyi hatálya mellett az alapszabadság és az átalakulás kapcsolata is vizsgálandó: a gazdasági társaságok átalakulása a letelepedés szabadságával összefüggésben az elsődleges és a másodlagos letelepedés határán áll a származtatott alapítás lehetőségére (Weng, Andreas: Zulässigkeit und Durchführung grenzüberschreitender Verschmelzungen; Duncker & Humblot; Berlin; 2008.; 79.), valamint a honosság és az alkalmazandó nemzeti jog megváltozására tekintettel.
A 2011/35/EU irányelv annak személyi hatályát tekintve a gazdasági társasági formák közül csak a részvénytársaságokra terjed ki, határon átnyúló elemeket nem tartalmaz. Az irányelv az átalakulás formái közül a beolvadással történő egyesülés, valamint az új társaság alapításával történő összeolvadás esetköreit nevesíti (2011/35/EU irányelv 2. cikk).
A részvénytársaságok határokon belül zajló átalakulása vonatkozásában nem csupán az ezen tőkeegyesítő társaságok egyesülését rendező norma született meg a Közösségen belül, hanem a részvénytársaságok határokat nem érintő szétválására is találunk jogforrást (82/891/EGK irányelv). A szétválás esetei közül az irányelv a különválás és az új társaság alapításával történő szétválás lehetőségét nevesíti (82/891/EGK irányelv 1. cikk). A közösségi norma speciális szabályozási technikáját takarja, hogy az implementálás csak abban az esetben kötelezettsége a tagállamoknak, ha a szétválás irányelvben szabályozott formáit az adott nemzeti jog ismeri. Amennyiben az adott tagállam társasági joga ilyen irányú szabályozást nem tartalmaz, akkor a tagországok nem kötelesek a nemzeti keretek között addig nem ismert, de az irányelvben szabályozott átalakulási formációk bevezetésére, ugyanakkor az irányelvben nem szabályozott szétválási esetkörök is meghonosíthatóak a nemzeti jogokban (Kalss, Susanne: Kommentar zur Veschmelzung - Spaltung - Umwandlung; Manzsche; Wien; 2010.; SpaltG, Vor § 1; Rn 9.; Európai társasági jog i. m. 114.). Ez a rendkívüli jogalkotói megoldás a személyegyesítő társaságokat megillető szétválási lehetőségekre is kihatással bír abban az esetben, ha a nemzeti rendelkezések alkalmazása kerül előtérbe.
Az SE-rendelet rendelkezései az európai részvénytársaság alapítási módjai és megszűnési esetkörei között nevesítik az átalakulás különféle formációit. Az SE egyesüléssel való keletkeztetésében csak tagállami részvénytársaságok vehetnek részt, ha a rendeletben előírt határokon átnyúló feltételnek megfelelnek (Gál Judit - Adorján Csaba: A gazdasági társaságok átalakulása; HVG-ORAC Kiadó, Budapest; 2010.; 181.). A rendelet nem csupán az egyesülés, hanem a formaváltás lehetőségét is nevesíti az SE alapítása során: tagállami részvénytársaság elhatározhatja SE-vé történő átalakulását abban az esetben, ha legalább két éve egy másik tagállamban működő leányvállalattal rendelkezik. Tanulmányunk további részében az SE-rendelet vonatkozásában nem vizsgáljuk a bevezetőben említett feltételeket és elemzési szempontokat, hiszen az európai részvénytársaság származtatott alapításának kritériumai nem a tagállamok jogában, hanem a tagállamokban közvetlenül hatályosuló és közvetlenül alkalmazandó közösségi normában kerültek lefektetésre. Ezen rendelkezések nemzeti jogrendszerekben való érvényesülése külön tagállami implementálást nem követel meg.
A 2005/56/EK irányelv hatálya a tőkeegyesítő társaságok egyesülésére terjed ki abban az esetben, ha a jogutódlási folyamat határokon átnyúló elemeket is tartalmaz, azaz ha a fúzió folyamatában legalább két olyan társaság érintett, amelyre eltérő tagállamok nemzeti joga az irányadó (2005/56/EK irányelv 1. cikk). A tőkegyesítő társaságok főbb jellemzőinek a körülhatárolását maga az irányelv is megadja: egyrészt visszautal a publicitási követelményekről szóló 2009/101/EK irányelv mellékletében található felsorolásra, másrészt pedig az előbbi körbe nem tartozó társaságtípusok vonatkozásában az alábbi kapcsolópontokat határozza meg annak eldöntése érdekében, hogy az adott szervezeti formára kiterjed-e a tőkeegyesítő társaságok határon átnyúló egyesüléséről szóló rendelkezések hatálya: lényegi ismérvként jelenik meg a mögöttes tagi felelősség hiánya (a társasági vagyon által nem fedezett tartozásokért), a jogi személyiség követelménye, valamint a kötelezően előírt jegyzett tőke kritériuma (2005/56/EK irányelv 2. cikk 1. pont). Ezeknek a követelményeknek a személyegyesítő jelleget hordozó gazdasági társaságok nem minden esetben tudnak eleget tenni, például a jogi személyiség biztosításában divergáló a tagállamok gyakorlata, míg a mögöttes tagi felelősség pedig minden esetben immanens ismérve ezen társaságtípusoknak. A tagállami társasági jogi rendelkezések különbözősége miatt a határokon átnyúló egyesülésben csak olyan gazdasági társasági formák vehetnek részt, amelyek az érintett tagállam nemzeti joga alapján egyébként egyesülhetnek, vagy meghatározott feltételek fennállása esetén az ilyen típusú szervezeti változásokkal járó eljárásokban jogelődként vagy jogutódként megjelenhetnek [2005/56/EK irányelv 4. cikk (1) bek.].
Az Európai Bíróság a Sevic Systems AG-ügyben (C-411/03. sz. ügy) hozott döntésében vizsgálta először a gazdasági társaságok határon átnyúló átalakulási folyamatainak, azon belül is az egyesülésnek és a letelepedés szabadságának a kapcsolatát. Az előzetes döntéshozatal érdekében előterjesztett ügyben a jogi probléma magvát az alkotta, hogy vajon levezethető-e a letelepedés szabadsága által megkövetelt kritériumokból a gazdasági társaságok határon átnyúló átalakulási folyamatainak a megengedhetősége, ha az egyébként az adott nemzeti jog alapján a belföldi jogalanyok számára nyitva áll. Az Európai Bíróság ezzel kapcsolatos álláspontjában kifejtette, hogy az alapszabadság érvényesülése minden olyan megvalósulási esetkört és határon átnyúló tranzakciót magában foglal, beleértve a gazdasági társaságok átalakulását is, amely lehetővé teszi, hogy egy gazdasági társaság tevékenységét egy másik tagállam területére helyezze át bekapcsolódva egy másik tagország gazdasági életébe. Ezt követően az Európai Bíróság rögzítette, hogy az egyes átalakulási folyamatok vonatkozásában is érvényesülnie kell az alapszabadság által megkövetelt azonos elbánás elvének, melynek keretében minden olyan szervezeti változás elérhetőségét biztosítani kell a más tagállamban jogszerűen létrehozott gazdasági társaság számára, amely egyébként az adott belföldi jogban ismert és megengedett. Az Európai Bíróság ezen elvi jelentőségű megállapításait tényállástól függően a határon átnyúló egyesülési folyamatok vonatkozásában artikulálta, azonban a fentiekben kifejtetteknek megfelelően, illetve abból fakadóan, hogy a letelepedés szabadságából levezethető követelményeknek külön jogharmonizációs rendelkezések nélkül is érvényre kell jutniuk, helytállónak tartjuk az okfejtést a tagállamok jogában ismert és megengedett átalakulási formációk vonatkozásában is.
A másik döntés, amely tanulmányunk szűkebb témája szempontjából, a személyegyesítő gazdasági társaságok szemszögéből nézve érinti még a gazdasági társaságok átalakulását, az a Cartesio-ügyben (C-210/06. sz. ügy) hozott döntés arra tekintettel, hogy az alapügyben betéti társaság, azaz személyegyesítő társasági forma vett részt. Az Európai Bíróság az ezen társasági formában működő jogalanyt is olyan szervezetnek tekintette, amelyet megillet a letelepedés szabadságából fakadó előnyök gyakorlása.
A magyar társasági jogi szabályozás hatálya az átalakulással összefüggésben valamennyi gazdasági társasági formára kiterjed azzal a megkötéssel, hogy a részvénytársaságok egyesülésére és szétválására vonatkozóan a magyar jogalkotó a kapcsolódó irányelvek implementálása során külön rendelkezéseket iktatott be a szabályozásba. Ezek a speciális előírások csak abban az esetben alkalmazhatóak, ha az átalakulás formái közül a jogutódlási folyamat lefolytatására egyesülés vagy szétválás keretein belül kerül sor, illetve ha az átalakulásban mind a jogelődök, mind pedig a jogutódok oldalán csak részvénytársasági formában működő gazdasági társaságok vesznek részt. Ezen szabályozási technika mellett speciális jelenségként jelenik még meg a közkereseti társaság és a betéti társaság közötti formaváltás lehetősége. Ez az esetkör a bírói gyakorlatban kialakított kedvezményezett vagy technikai átalakulás körébe tartozik, ahol a jogalkotó az átalakulási folyamatot mentesíteni kívánja az eljárás egyes bonyolult, idő- vagy tőkeigényes rendelkezéseinek az alkalmazása alól (Gál J. - Adorján Cs. i. m. 190.).
Ausztriában az "Umgründung" fogalma olyan szervezeti változásokkal járó folyamatokat ölel fel, amely a vállalati megjelenés és struktúra átalakítását jeleníti meg. A gyűjtőnév sokrétűsége mind az átalakulási formációk vonatkozásában, mind pedig azok személyi hatályát tekintve differenciált szabályozásban jelenik meg:
1. A fúzió egyes megvalósulási formáit a részvénytársaságokról szóló törvény részletezi, valamint a részvénytársaságok mellett az egyesülésben való részvétel lehetősége a korlátolt felelősségű gazdasági társaságok számára is nyitva áll [Straube, Manfred (Hrsg.): Wiener Kommentar zum GmbH-Gesetz; Manzsche; Wien; 2008.; Begriff der Verschmelzung, § 96, Rn 3.; A korlátolt felelősségű társaságok egyesülésben való részvételére vonatkozóan lásd még: Koppensteiner, Hans-Georg - Rüffler, Friedrich: GmbH-Gesetz. Kommentar; LexisNexis; Wien; 2007.; § 96, Rn 2., 22a, 23., Anhang nach § 101, Rn 1-8.]. Az osztrák jog nem ismeri a személyegyesítő társasági formák vonatkozásában az egyesülés lehetőségét.
2. A szétválás olyan folyamat, amely során a tőkeegyesítő társaságok teljes vagyona vagy a vagyonának egy része egy vagy több már meglévő vagy újonnan létrehozott gazdasági társaságra száll át. A szétválásról rendelkező törvény személyi hatálya csak a tőkeegyesítő társaságokra terjed ki, nem foglalja magában a személyegyesítő társaságok szétválási folyamatait (Stockenhuber, Peter: Das österreichische Spaltungsgesetz; RIW; Heft 4/1994.; 278-286.; 279.; Grünwald, Alfons: Umwandlung - Verschmelzung - Spaltung - Der Rechtsübergang der unternehmensrechtlichen Strukturmaßnahmen; Ueberreuter; Wien; 1996.; 196.).
3. Az egyesülés és a szétválás lehetőségén túlmenően az osztrák fogalmi megközelítés az átalakulás (Umwandlung) alatt három alfajtát nevesít: a formaváltást, valamint azt a folyamatot, ha a vagyon átruházása a több mint 90%-os részesedéssel rendelkező tagra vagy egy újonnan létrehozott személyegyesítő társaságra történik meg. A formaváltás nem lehetséges a személyegyesítő és a tőkeegyesítő társaságok közötti átmenet során, csak a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társaság egymás közötti viszonylatában van rá jogi lehetőség [Jabornegg, Peter - Strasser, Rudolf (Hrsg.): Kommentar zum Aktiengesetz 2. Band; §§ 70-273 AktG; Manzsche; Wien; 2010.; zu § 239 AktG, Rn 3.]. A tőkeegyesítő társaságok és a személyegyesítő társaság között az átalakulás második és harmadik formája teremt kapcsolatot, de ez az út csak korlátozott mértékben áll nyitva a gazdasági társaságok számára (Fries, Rudolf: Handbuch der Verschmelzungen, Umwandlungen und Vermögensübertragungen; Wirtschaftsverlag Dr. Anton Orac; Wien; 1993.; 155.; Az átalakulás fogalmához és típusaihoz lásd még részletesen: Kalss, S. i. m. UmwG, § 1, § 2, Rn 11., 15., 19. és § 5).
4. Ausztriában a tőkeegyesítő társaságok határon átnyúló egyesüléséről szóló irányelv rendelkezéseinek a beiktatására külön törvényben került sor. A törvény szabályozás hatályát az alapul szolgáló közösségi normának megfelelően csak a tőkeegyesítő gazdasági társaságokra terjeszti ki.
A cseh szabályozás külön törvényben tartalmazza a gazdasági társaságok átalakulására vonatkozó rendelkezéseket. A gazdasági társaságok átalakulási folyamataiban valamennyi gazdasági társasági forma részt vehet, jogelődként vagy jogutódként a tőkeegyesítő társaságok mellett a személyegyesítő jelleget tükröző társasági formák előtt is nyitva áll az út ezen szervezeti változásokkal járó eljárások lefolytatására (Skálová, Jana: Tschechien: Spaltung aus gesellschafts- und steuerrechtlicher Sicht; eastlex; Heft 3/2008.; 108-112.; 108.).
A törvény kifejezett rendelkezése folytán az egyesülésre vonatkozó előírások a nemzeti egyesülési folyamatokban, illetve határon átnyúló kontextusban is alkalmazhatóak a fúzió esetében [a cseh átalakulási törvény (a továbbiakban: czUmwG) 60. § (1) bek.]. A jogutódlási folyamatok ezen típusának speciális jellemzője Csehországban, hogy korlátok nélkül juthat érvényesülésre a betéti társaságok és a közkereseti társaságok, valamint a részvénytársaságok és a korlátolt felelősségű társaságok vonatkozásában, a szabályozás azonban nem teremt alapot a személyegyesítő és a tőkeegyesítő társasági formák közötti fuzionális változásoknak (Frotz, Stephan - Kaufmann, Alexander: Grenzüberschreitende Verschmelzungen; LexisNexis ARD Orac; Wien; 2008.; Länderberichte Tschechische Republik, Rn 13.). Ez a korlátozás a törvény azon különös rendelkezéseiben ölt testet, amelyek speciális szabályokat tartalmaznak a közkereseti társaságok és a betéti társaságok (lásd czUmwG 86-87. §§), valamint a korlátolt felelősségű társaságok és a részvénytáraságok egymás közötti egyesülésére vonatkozóan (lásd czUmwG 154-165. §§). A fenti rendelkezések mellett nem találunk azonban olyan megengedhetőségi klauzulát a cseh szabályozásban, amely lehetővé tenné az ezen társaságtípusok együttes részvételével megvalósuló szervezeti változások lefolytatását.
Az egyesüléshez hasonlóan a szétválás esetén is érvényesülnek korlátozó rendelkezések a különböző szervezeti formában működő jogalanyok közötti szétválási folyamat megengedhetőségére vonatkozóan, hiszen ebben az esetben is csak a közkereseti és a betéti társaságok, valamint a korlátolt felelősségű társaságok és a részvénytársaságok egymás közötti viszonylatában találunk előírásokat (lásd czUmwG 276-279. és 312-319. §§). Ezzel szemben a társasági forma megváltoztatásának a lehetősége valamennyi gazdasági társasági forma számára valamennyi társasági formába irányulva, korlátozások nélkül nyitva áll.
A törvény nem csupán a cseh jog alá tartozó társaságok átalakulási folyamatait érinti, hanem hatálya kiterjed az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamának a joga alá tartozó társaságok részvételével zajló, cseh társaságokat is érintő jogutódlási mechanizmusaira is (Bohata, Petr: Chronik der Rechtsentwicklung - Tschechische Republik; wiro; Heft 3/2009.; 87-88.; 88.). A cseh szabályozás a határon átnyúló fúziók vonatkozásában szélesebb kört ölel fel, mert lehetőséget biztosít valamennyi gazdasági társasági forma (beleértve a személyegyesítő jellegű társasági formákat is), valamint a szövetkezet számára a határon átnyúló egyesülési folyamatokban történő részvételre, és nem alkalmaz a tőkeegyesítő gazdasági társaságokra vonatkozó szűkítést (Adam, Jakub - Pasková, Markéta: Grenzüberschreitenden Verschmelzungen in der Tschechischen Republik; eastlex; Heft 6/2008.; 221-224.; 221.).
Az egyesülési és szétválási folyamatokban nem csupán részvénytársaságok vagy tőkeegyesítő társaságok vehetnek részt, hanem valamennyi társasági forma számára nyitva állnak ezek a jogutódlási lehetőségek. Bár a szabályozás minden társaságra vonatkozik, azonban az alkalmazott rendelkezések elsődlegesen a részvénytársaságokra modellezettek [Raduletu, Ionut: Schutz der Minderheitsaktionäre in Rumänien; In: Bachner, Thomas - Doralt, Peter - Winner, Martin (Hrsg.): Schutz der Minderheitsaktionäre in Mittel- und Osteuropa; Nomos; Wien; 2010.; 406-510.; 483.; Ollinger, Nina - Neagu, Alexandru - Biban, Sorin: Rumänien: Spaltung aus gesellschafts- und steuerrechtlicher Sicht; eastlex; Heft 3/2007; 153-158.; 154.]. A formaváltás a tőkeegyesítő és a személyegyesítő társaságok között is lehetséges. A román jogalkotó is speciális rendelkezéseket fogadott el a határon átnyúló egyesülésekre vonatkozóan. A szabályozás hatálya ebben az esetben leszűkül a tőkeegyesítő társaságok körére, és a határon átnyúló egyesülési folyamatokban csak részvénytársaságok, betéti részvénytársaságok, korlátolt felelősségű társaságok és az európai részvénytársaság vehet részt (Teves, Julian: Grundzüge des Gesellschaftsrechts in Rumänien Teil III.; osteuroparecht; Heft 3/2010.; 314-331.; 325.; Galla, Harald - Petre, Daniel: Grenzüberschreitende Verschmelzungen in Rumänien; eastlex; Heft 1/2010.; 9-12.; 9.).
A bolgár szabályozás átalakulásra vonatkozó rendelkezései valamennyi gazdasági társasági formára, így a személyegyesítő gazdasági társaságokra is kiterjednek szemben azokkal a közösségi jogharmonizációs törekvésekkel, amelyek a határokon belül zajló átalakulási formák tekintetében csak a részvénytársaságok egyesülési és szétválási folyamatait érintik. Ebből fakadóan a bolgár átalakulási jog alapelvének tekinthető az, hogy bármilyen társasági forma részt vehet a jogutódlási folyamatokban [Daskalov, Waltschin: Das neue bulgarische Umgründungsrecht (Verschmelzungen, Spaltungen und Umwandlungen von Handelsgesellschaften) im Überblick; RIW; Heft 4/2005.; 270-278.; 271.], és az átalakulás területén csak kevés olyan rendelkezés érvényesül, amely társasági formától függően az adott társasági forma speciális jellemzőit előtérbe helyezve (például a részvénytársaságok esetében) fogalmaz meg eltérő előírásokat (Doytchinova, Alexandra - Georgieva, Theodora: Bulgarien: Spaltung aus gesellschafts- und steuerrechtlicher Sicht; eastlex; Heft 3/2007.; 148-153.; 148.).
A több tagállam területét érintő jogutódlási folyamatok vonatkozásában már szűkítést találunk arra vonatkozóan, hogy a határon átnyúló átalakulási folyamatok szabályozó rendelkezések hatálya mely társaságtípusokra, illetve átalakulási formációkra terjed ki: a határon átnyúló egyesülésben csak bolgár részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság, betéti részvénytársaság, valamint európai részvénytársaság vehet részt, valamint a több tagállam határain átívelő átalakulási folyamat csak az egyesülés keretein belül valósulhat meg (Kaufmann, Alexander - Patscheva, Stefana: Grenzüberschreitende Verschmelzungen in Bulgarien; eastlex; Heft 1/2008.; 8-13.; 9.).
A gazdasági társaságok átalakulási és jogutódlási folyamatait szabályozó rendelkezések hatókörében különbség mutatkozik a tagállamok között abban a vonatkozásban, hogy az adott ország nemzeti joga valamennyi gazdasági társasági formára kiterjedően szabályozza-e az átalakulás folyamatát és lehetőségét, vagy pedig a jogutódlási folyamatok egyes esetköreinek az érvényesülését csak meghatározott gazdasági társasági formákra szűkíti le. Az egyes országok különféle szabályozási gyakorlatára az alábbi összefoglaló táblázattal szeretnénk rávilágítani:
Az elemzett tagállamok többségében (Ausztria kivételével) valamennyi társasági forma számára megengedhetőségi klauzulát tartalmaz az átalakulásra vonatkozó szabályozási anyag az egyesüléssel és a szétválással járó szervezeti változásokban történő akadálymentes részvétel érdekében. Kisebb korlátozásként értékelhető a magyar jog azon speciális megoldása, amely a részvénytársaságok határokon belül zajló átalakulási folyamataira vonatkozó irányelvekhez kapcsolódó implementálási kötelezettségének akként tett eleget, hogy eltérő szabályokat fogalmazott meg arra az esetre, ha az átalakulási processzusban mind a jogelődi, mind pedig a jogutódi oldalon részvénytársaság vesz részt. Ez a megoldás azonban nem állít generális tilalmat a személyegyesítő társasági formák átalakulási eljárásban történő részvétele elé, sőt a közkereseti társaság és a betéti társaság egymás közötti viszonylatában az általános szabályok alkalmazásához képest könnyítéseket is találunk. További szűkítésként jelenik a fentiekben felsorolt tagországok vonatkozásában a cseh jogalkotó által választott megoldás is, amely a személyegyesítő társasági formák és a tőkeegyesítő társaságok között lehetővé teszi a fúzió és a szétválás megvalósulását, azonban az átalakulás ezen típusainak a lefolytatására nem kerülhet sor abban az esetben, ha vegyesen, tehát személyegyesítő, illetve tőkeegyesítő társasági forma is érintett a jogutódlásban. Szintén nem valamennyi, hanem csak a tőkeegyesítő társasági formák részére áll nyitva az osztrák jogban az egyesülés és a szétválás folyamata; a személyegyesítő társaságok között ilyen típusú szervezeti változást az osztrák jog nem ismer. Az egyesülésre és a szétválásra vonatkozó rendelkezések csak a tőkeegyesítő társaságokra irányadóak, így a jogutódlás folyamatára vonatkozóan elhatároló kritériumként jelenik meg a tőkeegyesítő jelleg, amely például a többi tagország szabályozásban ilyen formában nem értékelhető megkülönböztető ismérvként. Az osztrák jogalkotó azonban nem csupán az egyesülés és a szétválás alkalmazási körének a tekintetében alkalmazott szűkítést, hanem a formaváltás lehetőségeinek az igénybevétele is csak társasági formától függően áll nyitva az egyes társaságtípusok számára. A tőkeegyesítő társaságok közötti formaváltás korlátok nélkül megengedett, míg a személyegyesítő és a tőkeegyesítő gazdasági társasági formák közötti átmenetre csak egy irányban, a tőkeegyesítő formáktól a személyegyesítő formák felé van lehetőség.
A későbbiekben esetlegesen megvalósuló, a személyegyesítő társasági formák felé nyitó jogharmonizációs törekvéseket segítheti az, hogy a tagállamok nagy része a gazdasági társasági formák vonatkozásában egységes szabályokat alkotott. A nemzeti keretek között zajló egyesülési és szétválási folyamatok eseteinek személyi hatálya azon túlmenően, hogy a hivatkozott irányelvek rendelkezései csak a részvénytársaságokra terjednek ki, szinte valamennyi társasági forma vonatkozásában szabad utat nyit a jogutódlásra irányuló eljárásokban való részvételre. Ez alól egyedül Ausztria képez kivételt, de az irányelv-konform átalakulási formációkban való részvétel lehetősége a korlátolt felelősségű társaságok esetében itt is megjelenik (Kalss, S. i. m. § 96 GmbHG, Rn 1.).
A közösségi rendelkezések nem valamennyi társasági formára, hanem csak meghatározott társaságtípusok között megvalósuló átalakulási folyamatokra vonatkozóan tartalmaznak iránymutatásokat. Ezek a rendelkezések a tagállamon belüli egyesülések és szétválások vonatkozásában csak a részvénytársaságokra terjednek ki, míg a határokon átnyúló egyesülések esetében a tőkeegyesítő társaságokra vonatkoznak (Schwarz, G. C. i. m. 10., 185.). A közösségi szabályozás tőkeegyesítő társaságokra vonatkozó koncentráltságának indoka a mögöttes tagi felelősség hiányához köthető (Európai társasági jog i. m. 83., 279., 382.; Schwarz, G. C. i. m. 10., 187.). Ez alól kivétel a betéti részvénytársaság, amely legalább egy olyan taggal rendelkezik, ahol a tag felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett tartozásokért korlátlan, míg a betéti részvényesek (illetve azok összessége) ezekért a tartozásokért főszabály szerint nem tartozik helytállási kötelezettséggel (Helmeczi András: A betéti részvénytársaság kialakulása és társasági jogállása Németországban a 19-20. században; PhD értekezés; témavezető: Dr. Szikora Veronika PhD egyetemi docens; Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola; Debrecen; 2010.; 106., 108-109., 136-140.). A kapcsolódó közösségi jogforrások személyi hatályát vizsgálva lefektethető, hogy az uniós normák közül a határokon belül zajló egyesülési folyamatokra irányadó irányelv hatálya a legszélesebb, hiszen nem csupán a részvénytársaságokra, hanem valamennyi tőkeegyesítő társasági formára is kiterjed.
Bár az uniós jogalkotó már nyit a részvénytársasági formákon kívül más társaságtípusok felé, hiszen a határon átnyúló egyesülésről szóló irányelv hatálya már átfogja a tőkeegyesítő jelleget hordozó gazdasági társasági formákat is, azonban egyetlen közösségi norma sem teremt alapot a többi társasági forma részvételével megvalósuló átalakulási formációknak. A gazdasági társaságok átalakulásával kapcsolatos közösségi jogforrások tehát csak a tőkeegyesítő társaságok jogutódlási folyamatait ölelik fel, és nem foglalják magukban a személyegyesítő társaságok megegyező szervezeti változásait (Európai társasági jog i. m. 382.). Arra vonatkozóan, hogy vajon a személyegyesítő társaságok is részt vehetnek-e a több tagállam területét érintő jogutódlási folyamatokban, a letelepedés szabadsága által támasztott követelményekből kiindulva az alábbi kérdésekre kell a választ keresnünk:
1. Elsőként azt kell rögzítenünk, hogy a határon átnyúló átalakulási formációk a letelepedés szabadságának védőhálója által átfogott szervezeti változásokkal járó eljárásoknak tekinthetőek az Európai Bíróság korábbiakban kifejtett, kapcsolódó döntései alapján.
2. Az alapszabadság és az átalakulás kapcsolatának rendezését követően annak a kérdése merül fel, hogy a letelepedés szabadságát deklaráló szerződéses rendelkezések személyi hatálya kiterjed-e a személyegyesítő gazdasági társaságokra. Tekintettel arra, hogy a személyegyesítő jelleget hordozó gazdasági társaságok - összevetve a letelepedés szabadságára vonatkozó szerződéses rendelkezésekkel - a kereskedelmi jog szabályai szerint létrejött szervezeteknek minősíthetőek, és hazánkban a gazdasági társasági formák közül a közkereseti társaság és a betéti társaság a Gt. 2. § (3) bekezdéséből kiindulva jogi személyiség nélküli, azonban jogképes gazdasági társaságnak tekinthető, e két társasági formát is átfogja ezen alapszabadság érvényesülési köre, így mind a kettő személyegyesítő jellegű társasági forma alapot teremthet a letelepedés szabadságából eredő követelmények érvényesítésére (EUMSz. magyarázat i. m. 1360-1363.). Ezt támasztja alá az is, hogy az Európai Bíróság a Cartesio-ügyben megjelenő Cartesio Oktató és Szolgáltató Bt.-t olyan társaságnak tekintette, amely élvezheti a letelepedés szabadságából fakadó előnyöket.
3. Az előbbiekben tett megállapításaink alapján, miszerint a letelepedés szabadsága által nyújtott lehetőségeket a személyegyesítő gazdasági társasági formában működő jogalanyok is élvezhetik (Grundmann, S. i. m. Rn. 12., 179.), azon nemzeti jogok esetében, amelyek országhatárokon belül ismerik és lehetőséget adnak ezen társasági formák részére a gazdasági társaságok jogutódlási folyamataiban való részvételre, felmerülhet annak a kérdése, hogy a tőkeegyesítő társaságok esetében már megengedett határon átnyúló egyesülési folyamatok (vagy eddig még nem harmonizált más, több tagállam területét érintő jogutódlási formák) mintájára az országhatárokon átívelő szervezeti változások nyitva állnak-e a személyegyesítő gazdasági társaságok részére is (Mader, Christopher: Die grenzüberschreitende Verschmelzung am Beispiel Deutschland - Österreich; RWZ; Heft 4/2011.; 99-105.; 101.). A letelepedés szabadságával összefüggésben úgy artikulálható a probléma, hogy a személyegyesítő társaságok határokon átnyúló átalakulási folyamatai egy ehhez kapcsolódóan esetlegesen felmerülő vitás ügyben milyen megítélés alá esnének az Európai Unión belül, hiszen a letelepedés szabadsága minden jogalanyra, gazdasági egységre, jogi entitásra megkülönböztetés nélkül alkalmazandó (Freshfields Bruckhaus Deringer: Implementation of the EU cross-border mergers directive in Germany; http://www.freshfields.com/publications/ pdfs/2007/may21/18736.pdf; 13.). Ugyanezen kérdéskört a Sevic-ügyben megfogalmazott elvi tételekhez és diszkriminációmentességhez visszanyúlva is megközelíthetjük: tekintettel arra, hogy ezek a gazdasági társasági formák is élvezhetik a szerződésben foglalt alapszabadság adta előnyöket, így a határon átnyúló átalakulási folyamatokban való részvétel lehetőségére is ki kell, hogy terjedjen ez a jog, ha az adott tagállam egyébként az átalakulási formák igénybevételét a személyegyesítő gazdasági társaságok részére határokon belül is elérhetővé teszi (Mader, C. i. m. 101.; Weng, A. i. m. 91., 36-361.). Ahogy azt az Európai Bíróság már több döntésében is kifejtette, az alapszabadságok gyakorlásának a lehetősége nem függ a közösségi szabályok meglététől vagy a személyegyesítő jelleget hordozó társaságokra irányadó harmonizációs rendelkezések bevezetésétől sem (EUMSz. magyarázat i. m. 1409.). Ehhez kapcsolódóan a vizsgált tagországok vonatkozásában Magyarország, Románia és Bulgária viszonylatában abból kell kiindulnunk, hogy a személyegyesítő jelleget hordozó gazdasági társasági formációk korlátozások nélkül vehetnek részt az átalakulásra irányuló átszervezési folyamatokban. Ebből fakadóan harmonizációs rendelkezések hiányában is előtérbe kerül annak a lehetősége, hogy a határon átnyúló egyesülési eljárásokon túlmenően a többi átalakulási formáció megengedhetősége is megállapítható legyen transznacionális szinten. Ezen következtetésünket összességében úgy foglalhatjuk össze, hogy minden társasági forma számára mindenfajta átalakulási folyamat megjelenhet határon átnyúló aspektusban a belső jogi szabályozásra és az azonos elbánás elvére tekintettel.
4. Bár az uniós jogharmonizáció még nem fogja át a személyegyesítő típusú társasági formák szervezeti változásait, azonban a fentiekből levezetve (azaz, hogy a letelepedés szabadsága a közkereseti és a betéti társaság esetében is ugyanolyan jogosítványokat teremt) arra is választ kereshetünk, hogy ha egy tagállamban jogszerűen létrehozott gazdasági társasági forma, amely az adott tagállam joga szerint megszorítások nélkül egyesülhet más gazdasági társasági formákkal, egyesülhet-e egy másik tagállam joga alá tartozó gazdasági társasággal abban az esetben, ha annak a tagállamnak a joga nem teszi lehetővé az adott gazdasági társasági formával történő egyesülés lehetőségét (vonatkoztatva a kérdés az átalakulás más formáira is)? (Van Gerven, Dirk: Cross-Border Mergers in Europe; Volume I.; Cambridge University Press; Cambridge; 2010.; 59.) Ez az esetkör valósulhat meg például Ausztria és Csehország viszonylatában, de nem kizárt ilyen átalakulási folyamat bekövetkezése az osztrák-magyar kapcsolatokban sem. A probléma magvát az adja, hogy az osztrák szabályozás az egyesülési folyamatokban való részvétel lehetőségét csak a tőkeegyesítő társaságok részére tartja fenn, azonban nem engedi meg a személyegyesítő társaságok ilyen irányú szervezeti változásait. Ezzel szemben a magyar szabályozás nem tesz különbséget az egyesülésben részt venni kívánó társasági formák között, hanem egységes előírásokat alkalmazva építi ki megkülönböztetés-mentes szabályozási koncepcióját. Ausztria esetében tehát a személyegyesítő társaságok sem a tagállamból kifelé, sem pedig az országba irányuló határon átnyúló átalakulási formációkban nem vehetnek részt, hiszen az osztrák belső társasági jogi szabályozás erre hazai viszonylatban sem teremt lehetőséget. Az az átalakulási formáció pedig, amelyet az osztrák jog a személyegyesítő társaságok számára megnyit, a többi tagállam jogában csak a formaváltás keretein belül ismert, azonban itt is korlátozó feltételeket találunk a nemzeti jog előírásai miatt.
5. A személyegyesítő társaságok határon átnyúló egyesülésben való részvételének csak a cseh szabályozás teremt alapot, hiszen a cseh jogalkotó a 2005/56/EK irányelv rendelkezéseinek az implementálása során a szabályozás személyi hatályát az irányelv által megkövetelt harmonizációs kötelezettségen túlmenően a személyegyesítő gazdasági társasági formákra is kiterjesztette. Bár az uniós normaanyagban is megtalálható a különbségtétel a tőkeegyesítő és a személyegyesítő társaságok jogutódlási folyamatai között, azonban tagállami hatáskörben lehetőség van a szabályozás hatókörének a kiterjesztésére is. Ennek megfelelően Csehországban a határokon átnyúló egyesülésekre vonatkozó előírásokat nem csak a hazai tőkeegyesítő társaságokra, hanem a személyegyesítő társaságokra is alkalmazni rendelték [Schindler, Clemens Philipp - Stingl, Harald (Hrsg.): The Wolf Theiss Guide to: Cross-Border Mergers in CEE/SEE; LexisNexis ARD Orac; Wien; 2009.; Czech Republik, 33.; Van Gerven, D. (Volume I.) i. m. 7.]. Tekintettel arra, hogy a személyegyesítő társasági formák határon átnyúló egyesülésének a vizsgált jogrendszerek közül csak egy biztosít jogi lehetőséget, több nemzeti jog találkozása esetén (például cseh-magyar viszonylatban) alakulhat ki anomália. Felmerül a kérdés, hogy annak az államnak, amely nem ismeri az egyesülés ezen formáját (tehát a személyegyesítő társaságok vonatkozásában nem tartalmaz megengedhetőségi klauzulát határon átnyúló elemek esetében), el kell-e ismernie azt az országhatárokon átívelő szervezeti változást, amikor a határokon átnyúló egyesülési folyamatokban a cseh szabályozás adta lehetőségekkel élve személyegyesítő gazdasági társaságok vesznek részt, azonban a jogutód gazdasági társaság a magyar jog fennhatósága alá esik (Frotz, S. - Kaufmann, A. i. m. Länderberichte Tschechische Republik, Rn 8.). A megoldást ebben az esetben a nemzeti rendelkezések vizsgálata adhatja: a határokon átnyúló egyesülés megengedett-e ebben a kontextusban, illetve az adott társasági formák között lehetséges-e az egyesülés a nemzeti keretek között. Cseh-magyar relációban erre igen a válasz, így a Sevic-döntésből levezethető elvi tétel alapján az adott tagállam a diszkriminatív szabályozás és jogértelmezés elkerülése végett köteles megengedni az ilyen irányú átalakulási folyamatokat külön erre vonatkozó jogszabályi felhatalmazás nélkül is [Van Gerven, D. (Volume I.) i. m. 59.]. Ebből fakadóan azonban a cseh törvény megengedhetőségi klauzulája ellenére sem következhet be a személyegyesítő gazdasági társaságok egyesülése az osztrák-cseh relációban, hiszen az osztrák jog a nemzeti szabályok alapján zajló szervezeti változások között nem teremt jogi alapot a személyegyesítő társasági formában működő jogalanyok közötti egyesülés lehetőségének. Mindemellett a cseh szabályozás megközelítése a tagállami rendelkezések találkozása esetén abból a szempontból nézve is speciális, hogy ha a jogutód gazdasági társaság székhelye Csehország területére esik, és az egyesülési folyamatban közkereseti társaság vagy betéti társaság is részt vesz, akkor a cseh szabályok alapján a jogutód gazdasági társaságnak teljesítenie kell a nemzeti szabályok által előírt azon feltételt, miszerint a jogutód gazdasági társaság társasági formája ebben az esetben csak betéti társaság vagy közkereseti társaság lehet. Ha az egyesülési folyamat következtében a jogutód személyes joga nem a cseh jog lesz, akkor a jogutód honossága szerinti ország társasági jogi szabályai alapján kell ezeket a követelményeket megítélni (Frotz, S. - Kaufmann, A. i. m. Länderberichte Tschechische Republik, Rn 15.). ■
JEGYZETEK
1 Készült a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával.
Visszaugrás
