Az önkormányzatok kamerakezelésével foglalkozó első cikkünkben főként a felvételen tárolt adatok jogi minősítésével és a felvételek készítésének jogszerűségével foglalkoztunk. Most nézzük meg, hogy a kamerarendszerek alkalmazása során milyen részletekre kell ügyelnünk!
Alapvetően csak olyan helyre szabad képfelvevő berendezést telepíteni, ahol alkalmas céljának megvalósítására, és nem korlátozza túlságosan a képfelvétellel érintett személyek magánszféráját.
Hova tehetünk kamerát, ha az önkormányzat épületét szeretnénk védeni?
A korábbi hatósági és bírósági gyakorlat azon az állásponton volt, hogy kizárólag a "magánterületre" (esetünkben például az önkormányzat épületére) irányulhatnak a képfelvevő berendezések, azonban közterületre nem. Ezen szabály megsértését számos határozat marasztalta el, sőt, az első GDPR-bírság, amely megszületett Európában, szintén ezzel kapcsolatos volt: az osztrák adatvédelmi hatóság büntette meg egy kisbolt tulajdonosát, aki a bolt bejárata előtti útszakaszt is megfigyelte.
Az Európai Adatvédelmi Bizottság 2019. július 10-én kiadott 3/2019. számú Útmutatója áttöri ezt a szabályt: kimondja, hogy egyes esetekben szükséges lehet, hogy a magánterület közvetlen közelében lévő területet is megfigyelje az adatkezelő, azonban ilyen esetekben minden lehetséges technikai intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy az érintettek jogai a legkevésbé sérüljenek (pl. a megfigyelés szempontjából nem releváns részeket ki kell homályosítani).
Nézzük, milyen szabályok vonatkoznak azokra a területekre, amelyek az ügyfélforgalom elől el vannak zárva és elsősorban dolgozóink tartózkodnak ott. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) 2016. október 28-án kiadott, a munkahelyi adatkezelésekre vonatkozó tájékoztatója alapján a megfigyelés az emberi méltóságot sértheti, ha az öltözőkben, zuhanyzókban, az illemhelyiségekben vagy például orvosi szobában, váróban kerül elhelyezésre a kamera. Emellett alapvetően szintén nem lehet elektronikus megfigyelőrendszert alkalmazni az olyan helyiségben sem, amely a munkavállalók munkaközi szünetének eltöltése céljából lett kijelölve, mint például a munkavállalók számára biztosított ebédlő. Ez alól kivételt jelenthet az az esetkör, ha ebben a helyiségben valamilyen védendő vagyontárgy található, ekkor a kamera látószöge kizárólag a védendő vagyontárgyra irányulhat. A személy és vagyonvédelemmel kapcsolatos szabályokat tartalmazó 2005. évi CXXXIII. törvény (Szvtv.) 30. § (3) bekezdése tiltottként említi továbbá a próbafülkét és szociális intézmény lakóhelyiségét. Szintén jogellenesnek tekinthető a kamerák olyan beállítása, amelynek eredményeképpen folyamatosan a munkavállalóra irányulnak, ugyanis ez esetben feltételezhető, hogy a megfigyelés célja a munkavállalók munkahelyi viselkedésének a befolyásolása. Ez a szabály nem vonatkozik arra az esetre, ha a munkavállaló egyszerűen átsétál a berendezés látóterén, inkább irányadó például akkor, ha a képfelvevő folyamatosan a munkavállaló fix munkaállomására van irányítva.
A közterület-felügyelet által telepített berendezések esetében a képfelvevő elhelyezéséről, valamint a képfelvevővel megfigyelt közterület kijelöléséről a közterület-felügyelet előterjesztésére az önkormányzat képviselő-testülete dönt. A NAIH térfigyelő kamerákkal kapcsolatos, NAIH/2015/6921/2/V számú tájékoztatása kimondja, hogy megfigyelés alá kizárólag olyan közterület vonható, amely a közterület-felügyelet előterjesztésében szerepel.
A szükségesség és arányosság szempontjainak figyelembevételével kell kijelölni ezeket a helyeket. Nem lehet például a közlekedés biztonságának céljából képfelvevőt telepíteni olyan helyre, ahol nincs útszakasz, vagy csak ritkán használt, nem veszélyes útszakaszról van szó.
A hatóság NAIH/2016/3801/2/V számú tájékoztatásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény (Köztertv.) nem ad felhatalmazást arra, hogy a közterület-felügyelet elektronikus megfigyelőrendszert telepítsen egy tömegközlekedési eszközre.
A helyszín kiválasztásánál figyelembe kell venni a felvétellel érintett személyek várakozásait is. A 3/2019. Útmutató szerint nem számítanak kamerás megfigyelésre az érintettek például egészségügyi intézményekben, olyan közösségi helyeken, melyek főként kikapcsolódásra, szabadidős tevékenységek végzésére vannak kialakítva - tehát ezeken a helyeken csak akkor telepítsünk képfelvevőt, ha valóban alátámasztható, hogy az bűnmegelőzési, közbiztonsági, vagyonvédelmi célból szükséges.
Az Európai Adatvédelmi Bizottság a 3/2019. Útmutatóban ilyenként említi a rejtett kamerák üzemeltetését, és azt, amikor a kamera hangot is rögzít a mozgóképen felül. A NAIH munkahelyi adatkezelésekre vonatkozó tájékoztatója egyértelműen leszögezi, hogy munkahelyen tilos a rejtett kamera használata. Hangfelvételt kizáró-
- 27/28 -
lag akkor szabad alkalmazni, ha kétséget kizáróan igazolható, hogy a hangrögzítésre feltétlenül szükség van a mozgókép mellett is, és az érintett személy erről előzetesen tájékoztatva lett. Megjegyezzük, hogy a hangfelvétel szükségességét meglehetősen nehéz igazolni, és a NAIH már a GDPR bevezetése előtt is osztott ki rekordméretű bírságot jogosulatlan hangrögzítések miatt.
Ami az önkormányzat ügyfélfogadó helyiségeit és épületének egyéb helyiségeit illeti, az Szvtv. rendelkezései alapján erre korábban csak személy- és vagyonvédelmi tevékenységet végző személynek volt lehetősége. Az Szvtv. 2019. április 26-án hatályba lépett módosítása eltörölte ezt a szabályt, azonban általános szabályként most is érvényes, hogy a felvételt csak az ismerheti meg, akinek a feladat-, vagy munkakörének ellátásához az feltétlenül szükséges. A leghelyesebb, ha kijelölünk egy dolgozót, akinek a feladatát képezi a felvételek megtekintése. Szintén jogosult lesz a felvételek megismerésére a(z) - akár külsős - vagyonvédelmi megbízott, és az önkormányzat adatvédelmi tisztviselője. Azon személyeknek, akik jogosultak a felvétel megtekintésére, írásos titoktartási nyilatkozatot kell tenniük.
A közterület-felügyelet által elhelyezett képfelvevők vonatkozásában a NAIH/2015/6921/2/V számú tájékoztatása alapján a NAIH álláspontja szerint ennek a térfigyelő kamerarendszernek az üzemeltetését csak és kizárólag az önkormányzat által létrehozott közterület-felügyelet végezheti, így nincs arra törvényi felhatalmazása az önkormányzatnak, hogy a keletkező adatok kezelésével megbízzon más adatkezelőt, ugyanis ezzel jogellenes adatkezelést valósítana meg. A képfelvevők által továbbított képek folyamatos megfigyelése, valamint a felvételek kezelése, továbbítása minden esetben adatkezelésnek minősül, melyre - jogszabályi rendelkezés alapján - csak a közterület-felügyeletnek van felhatalmazása. A Hatóság álláspontja szerint a kamerák képének megfigyelésében - valamint a felvételekkel végzett más műveletekben - nem vehet részt sem önkormányzati szerv vagy társaság által foglalkozatott, sem pedig külsős gazdasági társaság alkalmazásában álló személy, akkor sem, ha rendelkezik közterület-felügyelői végzettséggel. Ezen szabály alól egy kivétel van: a polgárőrségről és a polgárőri tevékenység szabályairól szóló 2011. évi CLXV. törvény 22. § (1) bekezdése szerint a polgárőr - egy kifejezetten erre vonatkozó együttműködési megállapodásban rögzítettek alapján, szakmai felkészítést követően - a közterület-felügyelet által közterületen közbiztonsági, bűnmegelőzési célból, bárki számára nyilvánvalóan észlelhető módon elhelyezett képfelvevő eszközök által rögzített képek megfigyelésében közreműködhet. A közreműködés szorosan értendő: kizárólag a képfelvevő által továbbított képek megfigyelését jelenti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
