Megrendelés
Gazdaság és Jog

Fizessen elő a Gazdaság és Jogra!

Előfizetés

Szilágyi Ferenc: A tokenizáció magánjogi architektúrája, avagy a digitalizált vagyoni forgalom joga a liechtensteini jogban (GJ, 2026/9-10., 13-23. o.)

https://doi.org/10.59851/gj.34.9-10.2

Absztrakt - A tokenizáció magánjogi architektúrája, avagy a digitalizált vagyoni forgalom joga a liechtensteini jogban

A tokenizáció a vagyoni forgalom digitális térbe való áthelyezésének eszköze: valamely átruházható jog, követelés, tagsági jog, dologi jog vagy egyéb vagyoni pozíció blokklánc-technológián alapuló digitális megjelenítése. A vagyontárgy dologi státuszát a továbbiakban a blokklánc igazolja és az erről való rendelkezés a továbbiakban a blokkláncon valósul meg. Funkcionálisan leginkább az értékpapírosításhoz áll közel. Ennek magánjogi keretét teremti meg a liechtensteini TVTG II. fejezete. A token a TVTG felfogása szerint sui generis vagyontárgy, ezért a klasszikus tulajdon-birtok dichotómia helyett a "rendelkezési jogosultság" és a "rendelkezési hatalom" funkcionális kategóriáit alkalmazza a token feletti jogi uralom leképezésére. A token feletti rendelkezés szabályozása az absztrakt rendelkező ügylet elvéhez igazodik, ami jobban illeszkedik a blokklánc-tranzakciók technológiai véglegességéhez, amelyet a jóhiszemű, ellenérték fejében történő szerzés védelme teljesít ki. A szabályozás egyik kulcskérdése a token és a tokenben megjelenített vagyontárgy összekapcsolása abból a szempontból, hogy a vagyontárgy feletti rendelkezés csak a tokenről történő rendelkezés formájában - vagyis kizárólag a blokklánc keretében - valósulhasson meg. A TVTG ezt olyan intézményeken keresztül biztosítja, mint a tokenizációs megjelölés, a fizikai validátor, az alaki legitimációs és liberációs hatás, valamint a tokenizációs szolgáltató speciális felelőssége, amellyel a digitalizált vagyoni forgalom koherens, dologi jogi analógiákra épülő magánjogi architektúráját alakítja ki.

Kulcsszavak: token; tokenizáció; blokklánc; blokklánc-technológia; fizikai validátor;

Abstract - The Private Law Architecture of Tokenization, or the Law of Digitalized Asset Transactions Under Liechtenstein Law

Tokenization is a means of relocating proprietary transactions into the digital sphere: it is the blockchain-based digital representation of a transferable right, claim, membership right, right in rem, or other proprietary position. The proprietary status of the asset is thereafter attested by the blockchain, and any disposition of it is thereafter effected on the blockchain. Functionally, tokenization is most closely analogous to securitization. The private-law framework for this is established by Chapter II of Liechtenstein's TVTG. Under the TVTG's conception, the token constitutes a sui generis asset; accordingly, instead of the classical ownership-possession dichotomy, it employs the functional categories of "entitlement to dispose" (Verfügungsberechtigung) and "power of disposition" (Verfügungsmacht) to map legal control over the token. The regulation of dispositions over the token is aligned with the principle of the abstract dispositive transaction, which is better suited to the technological finality of blockchain transactions and is complemented by the protection of bona fide acquisition for value. One of the key issues addressed by the regulation is the linkage between the token and the asset represented by it, with a view to ensuring that dispositions over the asset can take place only in the form of dispositions over the token, that is, exclusively within the blockchain framework. The TVTG secures this through such institutions as the tokenization marking, the physical validator, the formal legitimating and liberating effect, and the special liability of the tokenization service provider, thereby establishing a coherent private-law architecture for digitized proprietary transactions built on analogies drawn from property law.

Keywords: token; tokenization; blockchain; blockchain technology; physical validator;

I. Bevezető

A tanulmány tokenizáció alatt azt a folyamatot érti, amely során valamely átruházható jog, követelés, tagsági jog, dologi jog vagy más vagyoni pozíció egy blokklánc alapú rendszerben nyilvántartott token, vagyis információ formájában digitálisan megjelenik és forgalomképessé válik. A lényeg valamely "analóg" jognak a digitális térben, token útján történő megjelenítése, és ezzel a digitalizált vagyoni forgalom tárgyává tétele. A tokenizáció leginkább az értékpapírosításhoz hasonlítható. A Tokenekről és megbízható technológiát biztosító szolgáltatókról szóló törvény (Gesetz vom 3. Oktober 2019 über Token und VT-Dienstleister, rövidítve és a továbbiakban: TVTG),[1] és különösen annak Polgári jogi alapok címet viselő II. fejezete (II. Zivilrechtliche Grundlagen) e digitális megjelenítés magánjogi infrastruktúrájával szolgál, amely funkcióját tekintve és az analóg magánjogra vetítve a dologi jog szerepéhez hasonlítható.

- 13/14 -

II. A blokklánc-technológia sajátosságai

1. A blokklánc-technológia érthetően

A blokklánc-technológia magyarázataként álljon itt Daniel Damjanovic, Vanessa Pfurtscheller és Nicolas Raschauer tanulmányában ismertetett példa.[2] A példa lényege, hogy száz, egymással rendszeres üzleti kapcsolatban álló kereskedő megállapodik egy új csereeszköz használatában egymás között, amelyet "szupergarasnak" neveznek el. A rendszer indulásakor minden kereskedő tíz szupergarast kap. A kereskedők emellett megállapodnak számlavezető bankjaikkal arról, hogy a szupergaras törvényes fizetőeszközre átváltható, feltéve, hogy valamennyi, de legalább a kereskedők többsége validálja (megerősíti), hogy az adott kereskedő valóban rendelkezik a szóban forgó számú szupergarassal. Ez a validálás a rendszer alapfeltétele. A kereskedők emellett rádiókapcsolatban állnak egymással. Ha A kereskedő egy szupergarast akar átutalni B kereskedőnek, ezt nyilvánosan be kell jelentenie rádión keresztül, amelyet a többi kereskedő is azonnal hall. A kereskedők az így hallott információt rögzítik saját könyveikben, így a tranzakció után minden könyvben az szerepel, hogy A-nak már csak kilenc, B-nek pedig tizenegy szupergarasa van. Ha ezt követően A be akarja váltani a szupergarast törvényes fizetőeszközre, a többiek esetében legfeljebb kilenc szupergaras rendelkezésre állását tudják validálni, vagyis megerősíteni. Így a rendszer kizárja, hogy A megtévessze a többi kereskedőt, és tíz szupergaras rendelkezésre állását validálják.[3] A rendszer működésének alapja tehát az, hogy a tranzakciókat minden hálózati résztvevő érzékeli és a saját nyilvántartásában követi.

2. A blokklánc-technológia, mint megmásíthatatlan nyilvántartási rendszer

A blokklánc (blockchain) az elosztott főkönyvi technológia (distributed ledger technology, rövidítve és a továbbiakban: DLT) egyik leggyakrabban alkalmazott típusa. A blokklánc tehát a DLT egyik sajátos megjelenési módja. Azért blokklánc, mert az adatokat blokkokba szervezi és láncszerűen kapcsolja össze. Más DLT-megoldások ettől eltérő technikai szerkezetet vagy irányítási modellt is használhatnak. A blokklánc olyan, tetszőlegesen bővíthető digitális adatlánc, amely a tranzakciók szempontjából releváns valamennyi információt tartalmazza. Lényege, hogy az adatokat nem egyetlen központi helyen tárolják, hanem decentralizált módon a tranzakciós rendszer valamennyi résztvevőjének tárhelyén.[4] A résztvevőknél tárolt adatblokkokat a rendszer folyamatosan frissíti, és állandóan ellenőrzi, hogy azok egyeznek-e egymással. Új tranzakció végrehajtására főszabály szerint csak akkor kerülhet sor, ha azt a rendszer résztvevőinek többsége megerősíti.[5] A blokklánc egyik alapvető sajátossága a gyakorlatilag megváltoztathatatlan jelleg. Ha valaki egy adatblokkot utólag manipulálni vagy módosítani akarna, ezt a tranzakciós rendszer összes résztvevőjénél egyszerre kellene végrehajtania.[6] A blokklánc tehát olyan technológia, amely lehetővé teszi a tranzakciók decentralizált lebonyolítását közvetítő közbeiktatása nélkül. A rendszer megbízhatósága abból fakad, hogy a tranzakció akkor kerül végrehajtásra, ha azt a hálózati résztvevők - rendszerint - többsége megerősítette.[7]

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére