"Ott állt hát a faló, körülötte zavart fecsegéssel
ültek a trószok: a szándékuk háromfele oszlott."
(Homérosz: Odüsszeia, Devecseri Gábor fordítása)
A szerzői jogot kétségtelenül mindig az új technológiák megjelenése ösztönözte a fejlődésre,[1] a megújulásra. Ezek a technológiai változások néha rejtve, trójai falóként lopakodnak be a szerzői jog világába. A társadalom, és legfőképpen a jogalkotó pedig újabb és újabb döntéshelyzetek elé kerül, miként reagáljon az ezekből eredő változásokra. Napjaink ilyen trójai falovának az információs társadalom körében megalkotott új megoldások, és az általuk nyújtott lehetőségek tekinthetők, amelyek több kapun keresztül is belopakodtak a szerzői jog várába.[2]
Az új technológiák megjelenése nem pusztán az új szerzői jogi eszközök bölcsője, hanem a meglévő kategóriák átértelmezését is szükségessé teszi. Ilyen átértelmezésnek tekinthető a könyvdigitalizálás is, amely a szerzői jog egyik legklasszikusabb fogalmát, az irodalmi művet adaptálja modern környezetünkbe.[3] A digitalizálás elsődleges értelmében tág fogalom, hiszen ide tartoznak az eredendően digitális formában létrejött tartalmak, úgymint az e-könyvek és a hangoskönyvek. A fogalom azonban szűkíthető, amennyiben könyvdigitalizálás alatt csak a nyomtatott formában megjelent könyveknek a számítógép nyelvére való átültetését értjük.[4] A továbbiakban könyvdigitalizálás alatt ezt a szűkebb fogalmat használjuk.
Franciaországban már 2005 óta napirenden van a könyvdigitalizálás kérdése, több jelentés is született a témában, körüljárva többek között a könyvtári könyvdigitalizálás és az e-könyvek jogi és piaci helyzetének kérdéseit.[5] A közkinccsé vált művek digitalizálásában már példaértékű gyakorlattal is rendelkeznek: a nemzeti könyvtár, a Bibliothèque Nationale de France[6] végzi ezt a feladatot.[7] Nem csak az ilyen művek digitalizálása merült azonban fel. A Google könyvdigitalizálási gyakorlata ugyanis kiterjedt a még védelem alatt álló művek szkennelésére is.[8] A Google Books projekt már csak azért sem hagyható figyelmen kívül, mert egyrészt francia könyvtárak is érintve voltak a projektben,[9] másrészt pedig a Google ellen Franciaországban pert indítottak.[10] Az Európai Unió tavaly elfogadott irányelve az árva művekről szintén tartalmaz rendelkezéseket[11] a digitalizálásra nézve. Az árva művek és a kereskedelmi forgalomban nem kapható művek kategóriáját korábban együtt kezelték, és az irányelv implementálása során is további kérdések vetődhetnek fel, mivel lehetséges közöttük az átfedés.
Ezek a projektek irányították rá a figyelmet az irodalmi műveknek egy olyan "szürke zónájára", amelynek digitalizálása eddig nehézségekbe ütközött. Olyan könyvekről van szó, amelyek még nem váltak közkinccsé, ám kereskedelmi forgalomban nem kaphatóak, és emiatt lassan a feledés homályába vesznek. Franciaországban ennek a nagyjából 500 000 művet[12] számláló kategóriának a digitalizálását érintő kérdésekről fogadtak el nemrégiben törvényt, amely a kereskedelmi forgalomban nem kapható XX. századi könyvek digitális felhasználása címet viseli.[13]
Jelen tanulmány nem kívánja feldolgozni a könyvdigitalizálás különböző módjait. Kereteit az is szétfeszítené, ha részletesen szólna az árva művek és Google Books projekt által felvetett problémákról.[14] Célja csupán annyi lehet, hogy ismertesse és elemezze a fenti törvényt, mint a pragmatikus francia szerzői jogi jogalkotás egy újabb példáját.[15]
Ennek megfelelően mindenekelőtt a szabályozás nemzetközi és európai előzményei kerülnek bemutatásra, majd a kereskedelmi forgalomban nem kapható könyv törvényi fogalmának elemzése következik. Az előzmények és a fogalmi körülhatárolás már csak azért is szükséges, mivel ezt a kategóriát a különböző források más-más névvel illetik: hívják out-of-commerce works-nek, de az out-of-print és az out-of-distribution works kifejezés is felbukkan, a francia terminológiában pedig ezek a könyvek livres indisponibles-ként ismertek.
A fogalom tisztázása után pedig a digitalizálás gyakorlati megvalósítása kapcsán felmerülő kérdések ismertetése következik, különös tekintettel az újonnan létrehozott közös jogkezelési rendszerre.
A bevezetőben említett általános könyvdigitalizálási gyakorlatból kiemelkedik a Google Books projekt, bár jelen tanulmány keretei között a projektből és annak pertörténetéből mindössze néhány releváns elem kiragadása szükséges. Annyit elöljáróban érdemes megemlíteni, hogy a Google digitalizálási gyakorlata miatt amerikai egyesült államokbeli szerzők és kiadók az USA eljárásjogában ismert csoportos perlési eljárást ("class action") indítottak a vállalat ellen, melyben a felek egyezségi megállapodással kívánták rendezni a jogvitát. Ezt a bíróságnak jóvá kell hagynia, azonban az első megállapodás esetében ez nem történt meg, ezért a felek módosítani kényszerültek a feltételeket.[16]
Mindezek fényében egyfelől fontos azt kiemelni, hogy a digitalizálási projektben megvalósuló felhasználások tekintetében a művek három nagy csoportja különböztethető meg: egyrészt a forgalomban lévő jogvédett árva vagy nem árva könyvek és könyvrészletek, forgalomban nem kapható jogvédett (out-of-print works), valamint közkincsnek tekinthető művek.[17] A Google az out-of-print műveket is digitalizálja, e művek egyes részletei pedig nyilvá-
53/54
nosan is elérhetőek. Ezekhez a könyvekhez bárki életre szóló hozzáférést is szerezhet előre rögzített áron, intézmények pedig az előfizetés időtartama alatt korlátlan hozzáférést szerezhetnek hozzájuk, és ezt meghatározott felhasználói kör számára hozzáférhetővé is tehetik.
Másodsorban kiemelendő, hogy az ún. Könyvregiszter felállításával voltaképpen elismerésre került az, hogy tömeges digitalizálás esetén szükség van egy központi szervezet közreműködésére a jogdíjak kezelése és felosztása, valamint az adminisztratív teendők ellátása terén, ugyanis az egyedi jogosítás nehézségekbe ütközhet. [19]
Harmadrészt pedig az "opt-out" szisztémáról érdemes néhány megállapítást tenni. Ennek lényege, hogy azok a jogosultak, akik nem kívánták könyveiket a Google rezsimjének keretei között elérhetővé tenni, kiléphettek a rendszerből. Ez a szisztéma volt az, amely mind a jogtudományban, mind pedig a per során a legfontosabb aggályokat szülte. Az egyezségi megállapodás jóváhagyására hatáskörrel rendelkező bíró ugyanis kifejtette, hogy "egyrészt az, hogy a szerzői jogosultnak ne arról kelljen döntenie, hogy kívánja-e másnak engedélyezni műve hasznosítását, hanem arról, hogy nem kívánja-e engedélyezni a felhasználást, másrészt az, hogy e döntés elmulasztása esetén végleg elessen engedélyezési jogának gyakorlásától, egyértelmű ütközést mutat az amerikai törvényi joggal és joggyakorlattal."[20] Ez az érvelés központi szerepet játszott abban, hogy a bíróság az egyezségi megállapodást nem fogadta el.
Az Európai Bizottság bábáskodása mellett született meg 2011 szeptemberében egy szándéknyilatkozat, amely a kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvek digitalizálásának alapvető kérdéseit igyekszik rendezni.[21] A kérdés viszont már korábban is felbukkant: a Digital Libraries projekt High Level Expert Groupjának jelentésében,[22] és a Bölcsek Tanácsának "Új reneszánsz" címmel 2011 januárjában közzétett jelentésében[23] is megjelent.
A Bölcsek Tanácsának jelentése mindenekelőtt elvi éllel szögezi le azt, hogy a kereskedelmi forgalomban nem kapható műveket Európa digitális kulturális örökségének részeként digitalizálni kell.[24] A testület kiemeli, hogy a digitalizálásnak valamennyi különböző ágazatot magában kell foglalnia,[25] vagyis a könyveken túl egyebek mellett az audiovizuális művekre is ki kell terjednie. Az ügyleti költségek ésszerű kereteken belül tartása érdekében a Bölcsek Tanácsa felveti, hogy közös jogkezelés válhat szükségessé,[26] de lehetőséget kell biztosítani a jogosultak számára a közös jogkezelésen kívül maradásra.[27] Mindazonáltal azt is rögzíti, hogy a jogtulajdonosoknak a kereskedelmi forgalomban már nem kapható művek hasznosítására elsőbbséget biztosítani.[28]
Az Új reneszánszhoz képest a szándéknyilatkozat már csak a könyvekre fokuszál, meghatározva az out-of-commerce könyv fogalmát. A definíció szerint egy könyv akkor tekinthető kereskedelmi forgalomban nem kaphatónak, ha az semmilyen változatban vagy formában nem érhető el a kereskedelmi forgalom szokásos csatornáin, függetlenül attól, hogy a mű fizikai példánya fellelhető könyvtárakban vagy a lakosság körében (ideértve a használt és az antikvár könyvek kereskedelmét is).[29]
A szándéknyilatkozat a fogalomnak elég tág meghatározását adja, mint később elemzésre kerül, a francia törvény ennél lényegesebben szűkebb keretek között állapította meg az out-of-commerce könyv kategóriájának tartalmi elemeit.
Kiemelendő még a szándéknyilatkozatnak egy másik jelentős megállapítása is. A második alapelv ugyanis rögzíti, hogy a kereskedelmi forgalomban nem kapható művek engedélyezése közös jogkezelés keretében történik. Mivel a tömeges felhasználások által felvetett kérdésekre vonatkozóan Európában a hagyományos válasz a közös jogkezelés, éppen ezért ezeknek a jogoknak a közös jogkezelésbe vonása nem idegen a kontinentális szerzői jogtól.
Nem véletlen tehát, hogy Franciaországban is egy közös jogkezelésen alapuló megoldást vezettek be a helyzet kezelésére. Az már inkább meglepő, hogy míg a Google Books projektet a törvényelőkészítő anyagok és a jogtudomány is előszeretettel hivatkozza, mint a szabályozás szükségességének indokát, addig a szándéknyilatkozatról és a Bölcsek Tanácsának jelentéséről valamilyen oknál fogva elfeledkeztek.
Az új definíciót a Code de la Propriété Intellectuelle[30] L.134-1. cikkében találjuk: e fejezet értelmében kereskedelmi forgalomban nem kapható könyv olyan könyv, amelyet 2001. január 1-jét megelőzően Franciaországban adtak ki, amelyet a kiadó már kereskedelmi forgalomban nem forgalmaz, és jelenleg nem képezi sem nyomtatott, sem pedig elektronikus kiadás tárgyát.
Vagyis a kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvként való minősítéshez a három fogalmi kritériumnak kell teljesülnie egyidejűleg. Mindenekelőtt a műnek könyvnek kell lennie (a), amelyet Franciaországban egy meghatározott időpont előtt adtak ki (b), és kereskedelmi forgalomban nem kapható (c).
a) A mű könyvnek minősül
Egyes szerzők véleménye szerint a jogalkotó nem szabatos kifejezést használt a törvény tárgyi hatályának meghatározásakor. Macrez határozottan állítja, hogy a könyv önmagában nem szerzői jogilag védett műtípus, az pusztán a szerzői jog által védett mű hordozója, és bár a könyv szerepel a szerzői művek felsorolása között,[31] de sem a jogalkotó, sem pedig a bírói gyakorlat nem adta a fogalom meghatározását.[32] Így a jogalkotó megsértette a CPI-nek a műnek a hordozójától való függetlenségét kimondó rendelkezését.[33]
Mások védelmezik a megfogalmazást, mivel megítélésük szerint a jogalkotó szándékának megfelelő szóhasználatról van szó. Tudniillik a jogalkotó így egyértelműen leszűkítette a törvény tárgyi hatályát, nem kívánva azt kiterjeszteni bármilyen szerzői műre.[34] A CPI rendelkezései között sem idegen a hordozóra történő utalás: a hangfelvétel és a videofelvétel is magát a hordozót jelenti.
Mindezek mellett a könyv és az e-könyv fogalma is más jogszabályokban meghatározott. Ezért egyik fogalom használata sem eredményez bizonytalanságot, nem ad lehetőséget eltérő értelmezésre. A könyv fogalma egyrészt megtalálható az általános forgalmi adóra vonatkozó szabályok között,[35] a legáltalánosabban használt fogalom azonban egy adóügyi leiratban található. E szerint a könyv olyan nyomtatott egység, amely akár el van látva illusztrációkkal, akár nem, egy vagy több szerző szellemi alkotását testesíti meg oktatás, a gondolatok és a kultúra terjesztése céljából.[36] A szenátusi jelentés is az adójogban meghatározott fogalmat tekinti a legtágabb és a leginkább alkalmazható fogalomnak.[37]
E helyütt kell említést tenni a nyomtatott könyvhöz képest az e-könyv fogalmáról, amelyet az e-könyvek árának meghatározásáról szóló törvény első cikke tartalmaz. Visszautalva a nyomtatott könyv fogalmára a meghatározás szerint az e-könyv olyan, egy vagy több szerző által alkotott szellemi alkotás, amelyet digitális formában hoztak kereskedelmi forgalomba és nyomtatva is kiadtak, vagy a tartalma és felépítése miatt a kizárólag a digitális kiadásra jellemző elemek kivételével nyomtatásra alkalmas.[38] Az e-könyv fogalma tehát nincs elválasztva a nyomtatott könyv fogalmától.
Más jellegű kérdéseket vet fel kereskedelmi forgalomban nem kapható könyv fogalma és a törvény egyik deklarált célja között feszülő ellentét. A kulturális sokszínűség védelme alapján ugyanis a jogalkotónak fontolóra kellene vennie, hogy a nem kiadói szerződés keretében nyilvánosságra hozott művek (doktori disszertációk, szakdolgozatok, különböző jelentések) is digitalizálásra kerüljenek. A törvény rendelkezései azonban csak a kiadott, korábban kereskedelmi forgalomban kapható könyvekre alkalmazhatóak.[39]
b) A kiadás helye és ideje
A törvény hatálya alá azok a könyvek tartoznak, amelyeket Franciaországban adtak ki 2001. január 1. napját megelőzően.
54/55
A szenátusi jelentés kiemeli, hogy a nem Franciaországban kiadott kötelespéldányok nem tartoznak ide. A francia nyelvre fordított, Franciaországban kiadott külföldi könyvek problémásak ebből a szempontból. Ugyanis, bár formálisan a rendelkezések hatálya alá tartoznának, csak a közös jogkezelő szervezetek nemzetközi együttműködésének megteremtése után lehetne a törvény hatályát ezekre is kiterjeszteni,[40] ennek a feladatnak az ellátására pedig hagyományosan nem alakult ki közös jogkezelés.
A kiadás idejének meghatározása a törvényben nem elég egyértelmű. A törvény címével való összevetés alapján csak XX. századi könyvekről lehet szó, vagyis a kiadás idejeként az 1901. január 1. és 2000. december 31. közötti időintervallum jöhet szóba. Mindazonáltal a CPI-be beiktatott új fejezet már nem tartalmazza a XX. századi jelzőt, a fejezet mindösszesen "A kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvekre vonatkozó rendelkezések" címet viseli.
Ezek alapján akár a közkinccsé vált könyvek is minősülhetnének egyben kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvnek. A jogalkotó szándéka szerint azonban egyértelműen csak a még védelem alatt álló művek képezik az új kategóriát.[41] Csupán a törvény végrehajtási rendelete utal arra, hogy a nyilvántartásból törölni kell azokat a könyveket, amelyek védelmi ideje már lejárt.[42]
A kiadás időpontjaként egyébként 2001. január 1. napja azért lett meghatározva, mert a jogalkotó vélelmezte, hogy ettől az időponttól kezdve a kiadói szerződések részét képezik a digitális felhasználások engedélyezésére vonatkozó kikötések.
Problémásak ebből a szempontból az 1957-es szerzői jogi törvény hatályba lépése előtt megkötött kiadói szerződések. A francia bírói gyakorlat ugyanis a digitális felhasználásokat ezekre a szerződésekre is kiterjesztette. 2005-ben merült fel a Semmítőszék előtt egy ügy,[43] melyben a bíróság az 1793-as szerzői jogi rendelet[44] alapján 1907-ben és 1909-ben megkötött szerződéseket értelmezte. Ezekben a szerződésekben a szerző minden jogát átruházta a kiadóra. A bíróság előtt felmerülő egyik kérdés az volt, hogy az 1793-as rendeletben nem érintett felhasználási módokra (nevezetesen audiovizuális és hangfelvételre történő felhasználások) vonatkozó jogok is átruházásra kerültek-e a kiadóra. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a jogátruházás csak a szerződés megkötésének időpontjában előre látott vagy előre látható felhasználásokra vonatkozik. A Semmítőszék viszont nem fogadta el ezt az érvelést és a döntést megsemmisítette.[45] A Semmítőszék egy idén tavasszal meghozott döntésében megerősítette a korábbi álláspontot annak kimondásával, hogy egy 1946-ban kötött szerződés alapján is lehetőség van a digitalizálásra, mivel a jogok átruházása kiterjed a szerződés megkötésének időpontjában nem ismert felhasználási módokra is.[46]
A megszilárdult francia bírói joggyakorlat alapján a felhasználási szerződéseket a megkötésük időpontjában hatályban lévő törvény alapján kell elbírálni.[47] Ennek fényében különös jelentőséggel bír, hogy 1992 óta a CPI részét képezi egy olyan rendelkezés, amely szerint a felhasználási szerződés megkötésének időpontjában előre nem látható, vagy már létező, de előre nem látott felhasználási módokra kötött szerződésnek kifejezettnek kell lennie, és a felhasználásból arányos díjazást kell kikötnie a jogosult javára.[48]
c) A mű kereskedelmi forgalomban nem kapható
Ez a feltétel tekinthető az out-of-commerce könyv definíciójának központi elemének amely két, jellegében hasonló kritériumot foglal magában. Bár az összefoglaló kifejezés nem kellően szabatos, ahhoz, hogy kereskedelmi forgalomban nem kaphatóként minősüljön egy könyv egyrészt az szükséges, hogy kereskedelmi forgalomban már ne kerüljön forgalmazásra, másrészt pedig az, hogy sem hagyományos, sem pedig elektronikus formában ne kerüljön újra kiadásra.
A törvény nem tartalmaz eligazítást arra nézve, hogy mikor tekinthető egy könyv kereskedelmi forgalomban nem kaphatónak. Mekkora példányszám alapján lehet ezt kijelenteni? A fogalom csak a kiadó általi forgalmazásra vonatkozik? Bár a kérdések megválaszolását a Szenátus jelentése[49] igyekszik megkönnyíteni, a kiadói szerződésekkel kapcsolatos rendelkezések jelentősen árnyalják ezt a képet.
A kiadói szerződés fogalma alapján a kiadónak úgynevezett hasznosítási kötelezettsége áll fenn, ami a mű kiadásában és terjesztésében áll.[50] Részletezve: ez a kötelezettség nem pusztán azt jelenti, hogy a művet az olvasóközönség számára elérhetővé kell tennie, hanem azt is, hogy a művet "gyümölcsöztetnie" kell.[51] A törvényi megfogalmazás értelmében a kiadónak a mű állandó és folyamatos hasznosítását és kereskedelmi forgalomban való terjesztését kell biztosítania a szakmai szabályok alapján.[52] A kiadó ezt a hasznosítási kötelezettségét megszegi, ha a készlet kimerül, kivéve, ha a felek a felhasználási szerződésben konkrét példányszámban állapodtak meg. Ezt abban az esetben lehet megállapítani, ha a kiadóhoz érkezett két szállítási igény három hónapon belül nem kerül kielégítésre.[53] Legsúlyosabb esetben ez a szerződés megszüntetéséhez vezet, de a bírói gyakorlat ettől enyhébb szankciókat is megállapított.[54] A kiadók azért, hogy elkerüljék a szerződés megszűnését, általában tartanak raktáron az általuk kiadott könyvekből. Ismert azonban olyan álláspont is, amely szerint 25 darab az a példányszám, amely alatt a készlet kimerültnek tekinthető.[55]
A kereskedelmi forgalomban nem kapható könyv definíciójából logikusan következne az, hogy a készlet kimerült. A CPI viszont elválasztja a készlet kimerülését a kereskedelmi forgalomban nem kaphatóság kritériumaitól. Egyértelműen kimondja ugyanis, hogy nem lehet a készlet kimerülésére hivatkozva szankciót érvényesíteni a kiadóval szemben abban az esetben, ha a könyvet a kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvek nyilvántartásába veszik.[56] Hasonlóképpen, a kiadó nem mentheti ki magát a készlet kimerülése esetén alkalmazandó szankció alól, ha egyébként a kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvek esetén alkalmazandó rezsim rendelkezéseinek megfelelően bizonyítja azt, hogy a könyvet megfelelően hasznosítja.[57] Sajnos a törvényalkotó eléggé szűkszavú volt, és a pontos elhatárolási ismérveket nem állapította meg.
Az megállapítható, hogy a könyv hozzáférhetősége az antikvár kereskedelem csatornáin nem jelenti azt, hogy a könyv kereskedelmi forgalomban kapható. A jogirodalomban fellelhető olyan álláspont, amely szerint viszont a nem kiadó által kiadott művekre sem vonatkozik az újonnan kialakított rezsim. Így például az egyetemi kiadások, magánkiadások is kívül esnek a kereskedelmi forgalomban nem kapható könyv meghatározásán.[58]
A második kritérium pedig szóhasználata miatt nem egyértelmű, ugyanis a "publication" kifejezést használja. A kiadásra két terminus technicus is használatos: "édition" és "publication". Egy álláspont szerint a két fogalom szinonimaként használható, jelentésükben nincsen eltérés.[59] Ezt a nézetet támasztja alá magának a CPI-nek a szóhasználata is, mivel a kiadói szerződés meghatározásában is mindkét szó (vagy annak képzett változata) felbukkan.[60] Más vélemények szerint viszont az "édition" lenne a szabatos kifejezés, főleg azért, mert jelentésbeli különbség fedezhető fel a kifejezések között.[61] Sőt, a "publication" egyike a jogtudomány legbizonytalanabb, legnehezebben meghatározható fogalmainak, mert jelentése több faktor vizsgálatától függ.[62] Etimológiailag a "publication" az ötletek, hírek, művek stb. nyilvánosság számára elérhetővé tételt jelenti, később alakult át a hordozó (könyv, újság stb.) megjelentetésére.[63]
A fogalmi elemek részletes ismertetését követően érdemes elhatárolni a kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvek fogalmát a bevezetőben érintett két másik fogalomtól, az árva művektől és a közkinccsé vált művektől.
Ez utóbbitól, mint ahogyan korábban utaltunk rá, az elhatároló ismérv a védelmi idő letelte. A jogalkotó szándéka szerint legfeljebb a még szerzői jogi védelem alatt álló könyvek tekinthetők out-of-commerce könyveknek.
Az árva művektől való elhatárolás pedig már csak azért is szükségszerű, mert ez a törvény vezette be a CPI-be az árva mű meghatározását. Ez alapján az árva mű olyan szerzői jogi védelem alatt álló és nyilvánosságra hozott mű, amelynek a jogosultja gondos, komoly és bizonyított kutatás ellenére sem azonosítható vagy lelhető fel. [64]
Az árva mű meghatározását összevetve a kereskedelmi forgalomban nem kapható könyv fogalmával nyilvánvalóvá válik, hogy a két kategória nem válik el élesen egymástól, és lehet közöttük átfedés. Másként megfogalmazva, létezhet olyan out-of-commerce mű, amely egyben árva mű is. Ez abban az esetben fordulhat elő, ha a kereskedelmi forgalomban nem kapható könyv jogosultja nem azonosítható vagy nem lelhető fel. Mivel az árva művekre vonatkozóan a
55/56
CPI külön szabályokat nem tartalmaz (azokat az árva mű irányelv jövőbeni átültetésekor kell meghatározni), ezért a könyveknek erre a közös csoportjára is a kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvekre irányadó szabályok alkalmazandók.[65] Mint később látni fogjuk, ez a jogdíjak felosztásánál bírhat jelentőséggel.
A kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvekre létrehozott francia közös jogkezelés alapvetően a jogosult kilépését megengedő, törvény által előírt közös jogkezelés. Ennek elnevezésére egységes terminológia még nem alakult ki a francia szakirodalomban: egyesek egyszerűen kötelező közös jogkezelésként, mások kiterjesztett közös jogkezelésként[66] hivatkoznak rá, de olvasható a vélelmezett közös jogkezelés[67] fogalma is. A szóhasználat körüli bizonytalanság is előrevetíti, hogy nem a hagyományos értelemben vett közös jogkezelési rendszerrel állunk szemben.
A rezsim kiindulópontja egy nyilvántartás,[68] amelyet a BNF vezet a kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvekről. A nyilvántartásba bárki kezdeményezheti a könyvek felvételét,[69] de csak a kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvek fentebb vázolt törvényi definíciójának megfelelő könyvek kerülhetnek bele. A nemrégiben kihirdetett végrehajtási rendelet értelmében a BNF minden évben egyszer, márciusban gondoskodik a nyilvántartás frissítéséről.[70]
A könyvek digitális felhasználásának engedélyezését, amely a digitális többszörözés és nyilvánossághoz közvetítés jogát[71] foglalja magában, a Société française des intérêts des auteurs de l'écrit (Sofia), vagyis az írókat tömörítő közös jogkezelő szervezet végzi.[72]
A rezsim lényegét a kilépés lehetősége adja. Erre alapvetően a szerzőnek (a végrehajtási rendelet pontosításában a jogutódoknak is)[73] van lehetősége, szűkebb körben ez a jog a könyv eredeti kiadóját is megilleti. Két mód nyílik arra, hogy az erre jogosultak kivonják a könyvet a közös jogkezelés hatálya alól: vagy tiltakoznak a könyv nyilvántartásba vétele ellen, vagy a nyilvántartásba vételt követően kilépnek a közös jogkezelésből.
A tiltakozás lehetősége a nyilvántartásba vételtől számított hat hónapon belül áll nyitva a szerző részére, aki ezt a BNF-hez intézett írásbeli nyilatkozattal indokolás nélkül megteheti. A tiltakozás feljegyzésre kerül a nyilvántartásban, és az érintett mű nem kerül közös jogkezelés alá.[74]
A könyv eredeti kiadóját ez a jog már csak abban az esetben illeti meg, ha kötelezettséget vállal a könyv két éves határidőn belüli digitális felhasználására. Ebben az esetben a mű szintén kikerül a közös jogkezelés alól, ennek fejében viszont a felhasználásról az eredeti kiadónak bizonyítékot kell szolgáltatnia a Sofia felé. Amennyiben az eredeti kiadó ezt a kötelezettségét megszegi, a könyv visszakerül a közös jogkezelés hatálya alá.[75]
A hat hónapos határidő elmulasztása esetén még egy további lehetőség áll a szerző rendelkezésére. A Sofiához intézett írásbeli nyilatkozatával kérheti a könyv nyilvántartásból való törlését abban az esetben, ha a felhasználás a becsületére, jó hírnevére sérelmes.[76] Két kritikai megjegyzés fűzhető ehhez a rendelkezéshez. A hat hónapos határidő elteltével a könyv már közös jogkezelés alá kerül, a törvény azonban a nyilvántartásból való törlésről rendelkezik, nem pedig a közös jogkezelés hatálya alóli kikerülésről. Emiatt arra nézve sem találunk eligazítást, hogy a már kiadott felhasználási engedélyek sorsa mi lesz: a könyv nyilvántartásból való törlésével érvényüket vagy hatályukat vesztik?
A normaszöveg ezen kívül egyértelmű utalást tartalmaz a szerző Berni Uniós Egyezményben meghatározott személyhez fűződő jogaira és annak védelmére.[77] A francia szerzői jogi felfogás a Berni Uniós Egyezmény szellemiségének megfelelően a személyhez fűződő jogok sérelmét általánosabban határozza meg,[78] az nem pusztán a szerző becsületének és jó hírnevének sérelmére van leszűkítve.[79] Nincs tisztázva a két jogszabályhely közötti viszony, sem arra vonatkozóan, hogy a jogalkotó a személyhez fűződő jogok egy speciális esetét iktatta-e törvénybe, sem pedig arra vonatkozóan, hogy ebben az esetben a személyhez fűződő jogok megsértésének jogkövetkezményei alkalmazhatóak-e. Annyit mond ki mindössze a törvény, hogy kártérítésre a tiltakozással élő szerző nem jogosult.[80] A törvény a bizonyítás módjára nézve sem tartalmaz rendelkezéseket.
Az alábbi táblázat szemlélteti összefoglalva a tiltakozási lehetőségeket.
| Tiltakozás | |||
| Ki? | szerző | kiadó | szerző |
| Kihez? | BNF | BNF | Sofia |
| Mód? | írásban | írásban | írásban |
| Határidő? | nyilvántartásba vételtől számított 6 hónap | nyilvántartásba vételtől számított 6 hónap | nyilvántartásba vételtől számított 6 hónapon túl |
| Feltétel? | nincs | két éven belül a mű felhasználása | a felhasználás becsületére vagy jó hírnevére sérelmes |
| Jogkövetkezmény? | - tiltakozás feljegyzése az adatbázisban - a mű nem kerül közös jogkezelés alá | - tiltakozás feljegyzése az adatbázisban - mű nem kerül közös jogkezelés alá - a kiadó kötelezett a mű felhasználására | - a mű kikerül a nyilvántartásból - személyhez fűződő jogok megsértésének jogkövetkezményei? |
1. sz. táblázat: Tiltakozási lehetőségek a nyilvántartásba vétel ellen
A fentebb kifejtettnek megfelelően a közös jogkezelés alóli kikerülés másik módja a kilépés a közös jogkezelésből.[81] Erre szintén a szerzőnek, illetve jogutódjának van lehetősége. Emellett a szerző és a kiadó közösen is kérheti az érintett könyv közös jogkezelésből való kiléptetését,[82] amelyre mindkét esetben a Sofiához intézett írásbeli nyilatkozattal nyílik lehetőség.
A szerző számára biztosított jog szigorú feltételekhez kötött: mindössze abban az esetben lehetséges, ha a szerző bizonyítani tudja, hogy ő rendelkezik a kizárólagos jogokkal.[83] Ennek bizonyíthatósága azonban kétséges. Fentebb kifejtésre került, hogy a közös jogkezelés bevezetésére azért van szükség, mert a CPI hatályba lépését követően megkötött kiadói szerződések nem rendelkeztek a szerzői művek digitális felhasználásairól, a bírói gyakorlat pedig ezeket a felhasználási módokat az 1793-as rendelet alapján megkötött szerződések esetében tette lehetővé a kiadó számára. A szerződés értelmezése alapján ezek a jogok így a szerzőnél maradtak,[84] vagyis ebben az esetben a művek közös jogkezelés alá kerülnek. Ennél fogva a szerző csak abban az esetben tudja bizonyítani, hogy ezekkel a jogokkal valóban ő rendelkezik, ha a kiadói szerződésbe expressis verbis belefoglaltak egy olyan kikötést, amely a digitális felhasználásokra vonatkozó jo-
56/57
gok engedélyezését kizárta. Ez a bizonyítási kényszer viszont egy ördögi körhöz vezet: a rezsim létrehozásának indoka és kiindulópontja ugyanis az volt, hogy a kiadói szerződésekben egyáltalán nem rendelkeztek a digitális felhasználásokról.
Abban az esetben, ha a szerző és a kiadó közösen kéri a mű kiléptetését, a kiadónak kötelezettséget kell vállalnia a mű felhasználására. Ekkor viszont már csak 18 hónap áll a kiadó rendelkezésére, szemben a tiltakozás lehetőségénél rögzített két évvel. Ez a kilépés a már harmadik félnek kiadott felhasználási engedélyeket nem érinti. A harmadik fél az engedélyből hátra lévő idő alatt a mű felhasználását zavartalanul folytathatja.[85] Így tulajdonképpen nem kizárólagos, egymással versengő párhuzamos felhasználási jogosultságokkal állunk szemben.
| Kilépés | ||
| Ki? | szerző | szerző + kiadó |
| Kihez? | Sofia | Sofia |
| Mód? | írásban | írásban |
| Határidő? | bármikor | bármikor |
| Feltétel? | ő rendelkezik a kizárólagos jogokkal | 18 hónapon belül a mű felhasználása |
| Jogkövetkezmény? | - kilépés feljegyzése az adatbázisban - a mű kikerül a közös jogkezelés hatálya alól | - kilépés feljegyzése az adatbázisban - kikerül a közös jogkezelés hatálya alól - 18 hónapon belül: felhasználási kötelezettség - felhasználók értesítése, de: a kiadott engedélyből fennmaradó időt ez nem érinti --> egymással versengő, nem kizárólagos felhasználás |
2. számú táblázat: Kilépési lehetőségek a közös jogkezelés alól
A nyilvántartásba vett művek a fentiek alapján csak abban az esetben kerülnek közös jogkezelés alá, amennyiben sem a szerző, sem pedig az eredeti kiadó nem élt tiltakozási vagy kilépési jogával. Az eredeti kiadó azonban kedvezményezett helyzetben van harmadik felekkel szemben, ugyanis ő több módon is megszerezheti a felhasználási jogokat. Egyfelől - amennyiben él a tiltakozási vagy kilépési jogával, és kötelezettséget vállal a mű felhasználására - automatikusan megszerzi ezeket a jogokat; másfelől a Sofia először az eredeti kiadónak ajánl felhasználási engedélyt. Amennyiben utóbbi ezt elfogadja, úgy tíz éves időtartamra kizárólagos felhasználási jogot szerez, amely felhasználásnak három éven belül kell megtörténnie. Ellentétes nyilatkozat hiányában a felhasználási engedély a tíz éves időtartam lejártával automatikusan ismét megadásra kerül.[86]
Harmadik fél (úgymint a Google, az Amazon vagy a Fnac)[87] csak abban az esetben szerezhet felhasználási engedélyt, amennyiben az eredeti kiadó nem él sem a tiltakozási, sem a kilépési jogával, ha az eredeti kiadó nem lelhető fel, vagy ha nem fogadja el a számára felkínált felhasználási engedélyt. Harmadik felek ebben az esetben nem kizárólagos, öt éves időtartamra szóló, megújítható felhasználási engedélyt szerezhetnek.[88]
Az engedélyek kiadása főszabály szerint nem ingyenesen történik. A jogdíjak felosztása az egyik legfontosabb indoka annak, hogy miért szükséges közös jogkezelés alá vonni az engedélyezési mechanizmust.[89] A törvény a jogdíjaknak a szerzők és eredeti kiadók közötti egyenlő arányú felosztásáról rendelkezik.[90] Ez a látszólag a jogdíjak kiegyensúlyozott elosztását biztosító rendelkezés torzul, ha figyelembe vesszük azt, hogy az eredeti kiadó minden esetben részesül a jogdíjakból, abban az esetben is, ha nem biztosítja a könyvek digitális felhasználását.[91] A törvény ugyancsak hallgat az eredeti kiadó jogdíjfizetési helyzetéről. Emiatt az a furcsa szituáció áll elő a jogszabály értelmezése alapján, hogy amennyiben az eredeti kiadó elfogadja a neki felkínált engedélyt, abban az esetben kifizeti a jogdíjat a Sofiának, majd a felosztás után részesül a saját maga által befizetett jogdíjból.
Amennyiben a kereskedelmi forgalomban nem kapható mű egyben árva műnek is minősül, speciális rendelkezések vonatkoznak a jogdíjak felosztására. Azokat a jogdíjakat ugyanis, amelyeket nem tudnak kifizetni, mert azok jogosultja nem azonosítható vagy nem lelhető fel, a beszedésüket követő tíz év elteltével a Sofia az alkotómunka, az írói képzések és a könyvtári olvasás terjesztésének elősegítésére használja fel.[92] A törvény viszont további rendelkezéseket nem tartalmaz az árva művekre nézve, így például hallgat arról, hogy kinek kellene felkutatnia a jogosultat. Feltehetően az árva mű irányelv átültetésekor kerülnek majd bele ezek a rendelkezések a törvénybe. Ennek ellenére a jogirodalomban létezik egy olyan (kiterjesztő) értelmezés, amely szerint a Sofia feladata a jogosultak felkutatása.[93]
Ezenkívül a kultúra terjesztését szolgálja a törvény utolsó olyan cikke, amely a (majdnem) árva művekről rendelkezik. Ez alapján ugyanis a Sofia a nyilvános könyvtárak számára ingyenesen engedélyezi azoknak a könyveknek a többszörözését és a felhasználóik számára való digitális sugárzását, amelyek a könyvtári állományában megtalálhatóak és a nyomtatott formában való többszörözés jogosultja az első felhasználási engedély kiadásának időpontjától számított tíz éven belül nem fellelhető.[94] Ehhez az általános rendelkezéshez két megszorítást fűz a jogalkotó. Egyfelől a nyilvános könyvtárnak a felhasználásból nem származhat gazdasági, kereskedelmi előnye. Ezenkívül pedig amennyiben a nyomtatott többszörözés jogosultja felbukkan, bármikor kérheti ez alól az ingyenes engedélyezés alóli azonnali hatályú kiléptetést.[95]
A fent kifejtettek alapján helytállónak tűnik az a megállapítás, hogy egy speciális rendszert iktatott törvénybe a francia jogalkotó, amely elnevezésében és tartalmában is nehezen illeszthető be a szerzői jogi engedélyezés rendszerébe.
A rezsim alapját szolgáló könyv fogalma, mint láttuk, nem kellően pontosan körülhatárolt. Ebből több nehézség is adódhat arra nézve, hogy mely könyvek kerülhetnek közös jogkezelés alá. Az adatbázisban jelenleg is fellelhető már közkinccsé vált könyv, amely bizonyítja a törvény alkalmazása körüli bizonytalanságokat.
A francia szakirodalomban leginkább használt kötelező közös jogkezelés fogalma nem kellően pontos, mivel a rendszer lényegét épp a tiltakozási és kilépési lehetőség adja. A kiterjesztett hatályú közös jogkezelés ellen pedig az szól, hogy a közös jogkezelés csak a Franciaországban kiadott olyan művekre vonatkozik, amelyeket a jogosult nem léptetett ki a közös jogkezelés hatálya alól.
A kilépés és a tiltakozás lehetősége is vitatott a szakirodalomban. Azt vetik a jogalkotó szemére, hogy a Google Books projekt esetében erősen kritizált "opt-out rendszert" iktatta törvénybe. Tulajdonképpen ez a szerzői jog logikájának a feje tetejére állítását jelenti: a szerző nem rendelkezik a kizárólagos engedélyezési jogával, mert az automatikus felhasználás ellen már csak tiltakozhat.
A rezsim bemutatása alapján látható az is, hogy a működése a közös jogkezelés általános vezérlőelvétől gyökeresen eltér. Nem a tömeges fel-
57/58
használások jogosítását helyezi előtérbe, hanem voltaképpen az eredeti kiadót igyekszik arra rászorítani, hogy a könyvet e-könyv formájában is kiadja. Kívülálló harmadik felek pedig csak abban az esetben szerezhetnek felhasználási engedélyt, ha az eredeti kiadó nem kíván élni az e-könyv kiadásával.
A hibák, hiányosságok felismerése mellett mindazonáltal a francia törvény alapvetően egy modern, előremutató kezdeményezésként értékelhető, amely igyekszik mind a szerzők és a kiadók, mind pedig a felhasználók érdekeit figyelembe venni. ■
JEGYZETEK
1 Kialakulása is egy új technológia, a könyvnyomtatás feltalálásához és elterjedéséhez köthető.
2 Ezek közül az egyik a fájlcsere, amely szélesebb problémakört ölel fel. Erről részletesen lásd: Mezei Péter: A fájlcsere dilemma. A perek lassúak, az internet gyors. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2012.
3 A szakirodalom az utóbbi időben széleskörűen foglalkozik a kérdéssel, lásd például: Castex, Lucien: Encadrer une bibliothèque numérique: de sa constitution à son exploitation, Revue Lamy droit de l'immatériel, n° 66, décembre 2010, p. 84-92., Derieux, Emmanuel: Le livre à l'ère numérique - Questions juridiques sans réponses, Revue Lamy droit de l'immatériel, n° 60, mai 2010, p. 80-101., Carrie, Stéphanie: Le livre numérique un "OCNI" (Objet culturel non identifié), Communication commerce électronique n° 10, octobre 2005, étude 36., e-verzió, Bruguière, Jean-Michel, - Fauchoux, Vincent: Le livre numérique, Revue Lamy droit de l'immatériel, n° 73 2011, elektonikus verzió, Synodinou, Tatiana-Eleni: E-books, a new page int he history of copyright law? Europen Intellectual Property Review, 2013, 35(4), p. 220-227.
4 Tószegi Zsuzsanna: A könyvdigitalizálás egyes kérdéseiről, (http://epa.oszk.hu/01200/01245/00033/tzs_0701.htm, az internetes hivatkozások letöltésének utolsó dátuma egységesen 2013.07.30.), a cikk eredetileg a Magyar Tudomány, 2006. 11. számában (p. 1376-1384.) jelent meg.
5 Ezeket lásd: Stasse, François: Rapport au ministre de la culture et de la communication sur l'accès aux œuvres numériques conservées par les bibliothèques publiques, avril 2005 (http://www.ladocumentationfrancaise.fr/rapports-publics/054000450/index.shtml); Pation, Bruno: Rapport sur le livre numérique, 30 juin 2008, (http://www.culture.gouv.fr/culture/actualites/conferen/albanel/rapportpatino.pdf); Tessier, Marc: Rapport sur la numérisation du patrimoine écrit, 12 janvier 2010 (http://www.ladocumentationfrancaise.fr/rapports-publics/104000016/index.shtml); Gaillard, Yann: La politique du livre face au défi du numérique, 25 février 2010 (http://www.senat.fr/rap/r09-338/r09-338.html); Albanel, Christine: Pour un livre numérique créateur des valeurs, avril 2010 (http://www.ladocumentationfrancaise.fr/rapports-publics/ 104000189/index.shtml).
6 A továbbiakban: BNF.
7 Ez az ún. Gallica-projekt, amelyet 1997-ben indítottak, és ma már több mint 2 millió dokumentumhoz nyújt hozzáférést (http://gallica.bnf.fr/). A világban számos ilyen kezdeményezés létezik, amelyek közül a legismertebb minden bizonnyal az amerikai kezdeményezésű, 1970-es években indított Gutenberg-projekt (http://www.gutenberg.org/). Az Európai Unió átfogó digitalizálási kezdeményezése, az Europeana (http://www.europeana.eu/portal/) is beleillik ebbe az irányvonalba. A könyvtári digitalizálásról lásd pl. Mezei Péter: The painter, the one horn cow and ole Hank Wilson's back lot - The future of library digitization in the European Union and Hungary, kézirat.
8 Erről lásd: Mezei Péter: A szerzői jog jövője (is) a tét - Gondolatok a Google Books könyvdigitalizálási projektről, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 6. (116.) évfolyam 5. szám, 2011. október, p. 8-10., illetve Efroni, Zohar - Gebert, Julia: The Google Books decision: The Authors' Guild v Google Inc, European Intellectual Propetry Review, 2011, 33(8) p. 532.
9 Strowel, Alain: Google Books: quel futur pour l'accès aux livres? Une bibliothèque universelle en devenir ou une future galerie commerciale? Auteurs & Média, 2010/1 p. 1.
10 TGI Paris, ch.3, sect. 2, 18 déc. 2009, n° 09/00540, SAS Éditions du Seuil et a. c/ Sté Google Inc., Sté Google France. Elemzését lásd például: Lucas, André: La loi applicable à la mise en ligne d'oeuvres protégées par le droit d'auteur, La Semaine Juridique Édition Générale n° 9, 1er Mars 2010, note 247; Piriou, Florence-Marie: La numérisation des livres sans autorisation constitue un délit de contrefaçon (TGI Paris, 18 déc. 2009, aff. "Google recherche des livres"), Communication Commerce électronique, n° 5, Mai 2010, étude 11.
11 Az Európai Parlament és a Tanács 2012/28/EU irányelve az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól, 6. cikk.
12 Bariza Khiari, Rapport fait au nom au nom de la commission de la culture, de l’éducation et de la communication sur la proposition de loi de M. Jacques Legendre relative à l’exploitation numériquedes livres indisponiblesdu XXème siècle, rapport n° 151 du Sénat, p. 16. (A továbbiakban: Rapport du Sénat).
13 Loi n° 2012-287 du 1er mars 2012 relative à l’exploitation numérique des livres indisponibles du XXe siècle.
14 Ezek feldolgozása a magyar és francia szakirodalomban is széleskörűen megtörtént. A teljesség igénye nélkül lásd például az árva művekre vonatkozóan: Gyenge Anikó: Elárvult jog nevelőszülőt keres, Magyar Jog, 56. évf. 3. sz., 2009. április, p. 160-172., Gyenge Anikó: Újra az árva művekről, Infokommunikáció és Jog, 2011. szeptember, p. 119-124., Legeza Dénes: "Segítsük az árvákat" Útmutató az árva művek egyes felhasználásaihoz, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 7. (117.) évfolyam 5. szám, 2012. október, p. 23-58., Groffe, Julie: L’oeuvre orpheline saisie par le droit , entre impératif de protection et objectif de diffusion, Revue Lamy droit de l’immatériel, n° 78 2012, Piriou, Florence-Marie: "Oeuvres orphelines": approche d’un nouveau statut juridique français et européen, Communication commerce électronique, juillet 2012a. A Google Books projekt kapcsán az irányadó szakirodalmat lásd lejjebb.
15 Ilyennek tekinthető a HADOPI-törvény is. Erről részletesen: Hajdú Dóra: A fájlcserélés elleni küzdelem egy lehetséges útja - Három a francia igazság? Infokommunikáció és Jog, 44. szám, 2011. június p. 95-98., valamint Hajdú Dóra: A HADOPI első éve, Infokommunikáció és Jog, 47. szám, 2011. december, p. 200-203.
16 A pertörténetet lásd részletesen: Mezei 2011. i. m. p. 22-34. Az egyezségi megállapodás európai kihatásai is problémásak, ugyanis "[…] még a módosított szöveg szerint is tartozhattak külföldi művek a megállapodás hatálya alá. Ily módon viszont érintett külföldi jogosultaknak is ki kellett volna lépniük a MEM-ből [Módosított Egyezségi Megállapodás] annak érdekében, hogy annak rájuk történő alkalmazását kizárják." Uo. p. 32.
17 Mezei Péter: A könyvdigitalizálás jövője Európában, In: Fuglinszky Ádám - Klára Annamária (szerk.): Európai jogi kultúra - Megújulás és hagyomány a magyar civilisztikában, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2012b: p. 79.
18 Mezei 2011. i. m. p. 24.
19 Mezei 2012b. i. m. p. 80.
20 Uo. p. 80.
21 Memorandum of Understanding Key Principles on the Digitisation and Making Available of Out-of-Commerce Works, http://ec.europa.eu/internal_market/copyright/docs/copyright-infso/20110920-mou_en.pdf (a továbbiakban: MoU).
22 High Level Expert Group on Digital Libraries: Final Report - "Digital Libraries: Recommendations and Challenges for the Future", http://ec.europa.eu/information_society/activities/digital_libraries/doc/hleg/reports/hlg_final_report09.pdf.
23 The New Renaissance. Report of the ’Comité des Sages’, http://ec.europa.eu/information_society/activities/digital_libraries/doc/refgroup/final_report_cds.pdf (a továbbiakban: Új reneszánsz).
24 Új reneszánsz, 5.4.1. bekezdés.
25 Új reneszánsz, 5.4.3. bekezdés.
26 Új reneszánsz, 5.4.7. bekezdés ii. pont.
27 Új reneszánsz, 5.4.7. bekezdés iii. pont.
28 Új reneszánsz, 5.4.4. bekezdés.
29 MoU, p. 2.
30 A továbbiakban: CPI.
31 CPI L.112-2. cikk 1° pont.
32 Macrez, Franck: L’exploitation numérique des livress indisponibles: que reste-t-il du droit d’auteur? Receuil Dalloz, n° 12 du 22/03/2012, e-verzió, 4. bekezdés.
33 CPI L.111-3. cikk.
34 Piriou, Florence-Marie: Nouvelle querelle des anciennes et de modernes: la loi du 1er mars 2012 relative à l’exploitation numérique des livres indisponibles du XXe siècle, Communication Commerce électonique, n° 10 octobre 2012b, e-verzió, 6. bekezdés.
35 Code général des impôts L.278 bis cikk.
36 Circulaire n° 82 du 12 mai 2005. A definíció kellően általános ahhoz, hogy abba a jogvédett, és jogvédelem alatt már nem álló művek is beletartozzanak.
37 Rapport du Sénat, p. 26.
38 Loi n° 2011-590 du 26 mai 2011 relative au prix du livre numérique, 1. cikk.
39 Ehhez lásd: Émile-Zola-Place, Emmanuel: L’exploitation numérique des livres indisponibles du XXe siècle: une gestion collective d’un genre nouveau, Légipresse, n° 295 juin 2012, p. 357.
40 Rapport de Sénat, p. 24-25.
41 Rapport de Sénat, p. 18.
42 CPI R.134-2 cikk.
43 Cour de cassation, chambre civile 1, du 25 mai 2005, 02-17305., ún. Colette-ügy.
44 Décret des 19 et 24 juillet 1793 relatif aux droitsde propriété des auteurs, compositeurs de musiques, peintres et dessinateurs.
45 Az ügy kommentárját lásd például: Caron, Christophe: A propos d’un contrat conclu sous l’empire des lois révolutionnaires, Communication, commerce électronique, n° 7 juillet 2005, comm. 109. (e-verzió).
46 Cass. crim., 12 mars 2013, n° 12-85.163, F-D, Alexis M. et les Éditions du Cerf: JurisData n° 2013-006702.
47 Caron, Christophe: Une cession des droits antérieure à la loi du 11 mars 1957 peut-elle englober le droit d’exploitation numérique? Communication, commerce électronique, n° 7 juillet 2013, comm. 74. (e-verzió), Jegyzet 1. bekezdés.
48 CPI L.131-6. cikk. Ennek elemzését lásd: Bruguière - Fauchoux i. m. e-verzió, 22-24. bekezdés.
49 Rapport de Sénat p. 5.
50 CPI L.132-1. cikk.
51 CPI L.132-12. cikk. Vivant, Michel - Bruguière, Jean-Michel: Droit d’auteur et droits voisins, Dalloz, Paris, 2e édition, 2012, p. 618.
52 CPI L132-12. cikk.
53 CPI L.132-17. cikk.
54 Vivant - Bruguière i. m. p. 623.
55 Piriou 2012b. i. m. 8. bekezdés. A kiadói szerződéseknek a készletek kezelésére vonatkozó rendelkezéseiről lásd részletesen: Kerjean, Benoît: Pratique contractuelle. Gestion des stocks et contrat d’édition: une liberté sous contrôle, Communication commerce électronique, n° 9, septemnre 2011, prat. 13, e-verzió.
56 CPI L.134-2. cikk.
57 CPI L.134-4 II. cikk 2. bekezdés.
58 Macrez, i. m. 9. bekezdés.
59 Vivant - Bruguière i. m. p. 616.
60 CPI L.132-1. cikk.
61 Derieux, Emmanuel: Le régime juridique de l’exploitation numérique des livres indisponibles du XXe siècle, Revue Lamy droit de l’immatériel, n°87, 2012. e-verzió 11. bekezdés.
62 Derieux, Emmanuel: La notion de "publication" - Les insupportables incertitudes du droit, La semaine juridique - Édition générale, n° 49, 6 décembre 2010, 1195, e-verzió.
63 Barraud, Boris: De l’imprimé au numérique - Le régime juridique des médias écrits à l’épreuve de leur dématérialisation, Revue Lamy droit de l’immatériel, n° 85, 2012, e-verzió 11. bekezdés.
64 CPI L.113-10. cikk.
65 Macrez i. m. 3. bekezdés.
66 Piriou 2012b. i. m. 4. bekezdés.
67 Émile-Zola-Place i. m. p. 360.
68 A nyilvántartás az alábbi címen érhető el: http://relire.bnf.fr/accueil. Az elnevezése (ReLIRE) egy kifejező nyelvi lelemény eredménye, ugyanis egyfelől a Registre des livres indisponibles en reédition électronique (Elektronikusan újra kiadásra kerülő nem hozzáférhető könyvek nyilvántartása) rövidítését takarja. Másfelől pedig a "relire" ige jelentése: újraolvasni.
69 CPI L.134-2 cikk.
70 CPI R.134-1 cikk.
71 CPI L.134-3 cikk.
72 Arrêté du 21 mars 2013 portant agrément de la Société française des intérêts des auteurs de l’écrit.
73 CPI R.134-5. cikk 3. bekezdés.
74 CPI L.134-4 I. cikk.
75 CPI L.134-4 II. cikk.
76 CPI L.134-4 I. cikk.
77 Az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény Párizsban, az 1971. évi július hó 24. napján felülvizsgált szövege, 6bis cikk. Magyarországon kihirdette az 1975. évi 4. törvényerejű rendelet.
78 CPI L.121-1. cikk 1. bekezdés. A szerzőnek joga, hogy nevét, ebbéli minőségét és művét tiszteletben tartsák.
79 Pollaud-Dulian, Frédéric, Livres indisponibles. Licence légale. Oeuvres orphelines. Numérisation. Bibliothèque, Revue trimestrielle de droit commercial, 2012/2., e-verzió 8. bekezdés.
80 CPI L.134-4 I. cikk.
81 CPI L.134-6. cikk.
82 CPI L.134-6. cikk 1. bekezdés.
83 CPI L.134-6. cikk. 2. bekezdés.
84 CPI L. 122-7. cikk. A szerződések értelmezéséről lásd: Vivant - Bruguière, i. m. p. 591-595.
85 CPI L.134-6 cikk.
86 CPI L.134-5 cikk.
87 Derieux 2012. i. m. e-verzió 3. oldal.
88 CPI L.134-3 cikk.
89 Caron, Christophe, Ce que dit la loi sur les livres indisponibles, Communication Commerce électronique, 2012/11. 120. kommentár, e-verzió, 7. bekezdés.
90 CPI L.134-3 III 5° cikk.
91 Pollaud-Dulian i. m. 3. bekezdés.
92 CPI L.134-9. cikk.
93 Caron 2012. i. m. 7. pont.
94 CPI L.134-8. cikk 1. bekezdés.
95 CPI L.134-8. cikk 2. és 3. bekezdés.
Lábjegyzetek:
[1] Hajdú Dóra, a Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Doktori Iskola és az Université Paris-Sud PhD hallgatója
Visszaugrás
