Úgy gondolom, hogy az elválasztó vonal nem a Mason-Dixon vonal[1] mentén fog húzódni, hanem a hazaszeretet és az intelligencia, illetve a babona, a nagyravágyás és a tudatlanság között.[2] (Ulysses S. Grant elnök beszéde des Moines városban, Iowa államban, 1876)
Az európaiak sokszor paradoxonként élik meg az állam és az egyház viszonyát az Egyesült Államokban. Nyugat-Európával összehasonlítva Amerikában erősebbek és fontosabbak a valláshoz kötődő szokások. A vallás a gyermekek szocializációjában, nevelésében meghatározó szerepet tölt be. Történelmi tény, hogy a legkorábbi iskolákat és egyetemeket egyházak alapították az Egyesült Államokban. Az is megállapítható, hogy Amerikában az állam kevésbé támogatja az egyházi oktatási intézményeket, mint általában Nyugat-Európában. Az amerikai Legfelső Bíróság oktatást érintő döntéseit mindig az alapjogokat garantáló első alkotmány-kiegészítés figyelembevételével hozza.[3] Márpedig ez az alkotmány-kiegészítés lehetetlenné teszi az egyházi iskolák közvetlen állami támogatását.
"Az Egyesült Államokban a vallás összeforrt minden nemzeti szokással és minden hazafiúi érzelemmel, ezáltal különösen erős. A vallás határt szabott önmagának, mindig elvált a politikai szférától".[4] A vallásszabadság Amerika történelmében, életformájában adott volt, a vallásos oktatásnak azonban meg kellett próbálnia egyensúlyt teremteni a világi demokrácia és vallásszabadság között. A korai bevándorlás idején a reformáció vitái (és a vallásháborúk) zajlottak Európában, megrázva a keresztény világot. A reformáció legjelentősebb vallási és politikai doktrínája a puritanizmus volt, amely a függetlenség és a vallási szellem kettősségét hirdette. A betelepült puritánok számára az Újvilág tele volt veszélyekkel. Az állandósuló indián betörések miatt nem érezték biztonságban magukat, így a folyamatos stressznek kitett lakosokon lassan eluralkodott a paranoia.
"Az Amerikába érkező első bevándorlók, akik magukat zarándokoknak (pilgrims) nevezték, a világ leginkább írástudó személyei voltak, életüket a protestáns vallás alapelvei és a biblia vezérelte. Ez képessé tette őket arra, hogy az észak-amerikai vadonban Istennek tetsző civilizációt építsenek. A puritánok azért vándoroltak először Angliából Hollandiába, majd onnan Amerikába, hogy üldöztetés nélkül gyakorolhassák vallásukat."[5]
A Mayflower Egyezményt (Mayflower Compact) negyvenegy angol bevándorló írta alá, akik 1620 november 11-én érkeztek az Újvilágba.[6] Az Egyezmény teremtette meg az írott törvények alapját, a szerződők kötelezték magukat, hogy "telepet hoznak létre, polgári politikai testületet alapítanak, amely egyenlő és igazságos törvényeket hoz, és azoknak érvényt szerez."[7] Az első puritán telepeseket sokan követték. 1628-ban John Endicott vezetésével hatvan telepes megalapította Salem városát, a következő években teljes egyházközösségek települtek át Angliából a Massachusetts-öbölbe.
A puritánoknak a közoktatásra vonatkozó előírásaiban vannak lefektetve az amerikai civilizáció alapjai: "Mivel a Sátán [...] az emberi faj ellensége, az emberek tudatlanságában leli meg leghatalmasabb fegyverét [.] mivel a gyermekek nevelése az állam elsőrendű érdekei közé tartozik..." Minden településen iskolák jönnek létre és súlyos pénzbüntetés terhe mellett kötelezik a lakosokat, hogy tartsák fent ezeket. A felsőbb iskolákat hasonlóképpen alapítják meg a legnépesebb kerületekben.[8]
A bevándorlók olyan földet kerestek, ahol szabadon imádkozhattak Istenhez.[9] Mindenütt ellenséget kerestek, és találtak is. a boszorkányok személyében. A boszorkányüldözés tömeghisztériába torkollott.[10]
1692 március 1-jén három nőt állítottak boszorkányság vádjával a New England-i Salem Village bírósága elé. Titubát az egyiket, hamar megtörték az ítészek, vallomást tett, amelyben elismerte, hogy megkörnyékezte az ördög. A szolgálónő elárulta azt is, hogy több boszorkány is működik a településen azzal a gonosz szándékkal, hogy elpusztítsa a puritánokat. Egyre több fiatal lány zuhant az ijesztő, látomásokkal teli transzba, amelynek eredményeképpen nemcsak Salem, hanem a környező települések börtönei is megteltek. Az ámokfutás csak 1692 októberében ért véget, amikor Massachusetts kormányzója, akinek ekkor már a feleségét is boszorkánysággal vádolták, feloszlatta a bírói testületet.[11]
A puritánok a kálvini tanok követői voltak. A hit reformátorai a vallás ősi, tiszta formáihoz akarták visszavezetni a népet. Hamarosan egyházakba szerveződtek. Öntudatos, mérlegelésre és döntésre képes, felelősséget hordozó polgárság volt az eszmény, ennek érdekében első helyre tették a nevelést és az iskolázást. 1636 és 1746 közt alapították a Harvard College-t, a Yale College-t, a William and Mary College-t és a College of New Jersey-t. Az első, a felekezetekhez nem kötődő, vallásszabadságot hirdető felsőoktatási intézmény az 1754-ben alapított New York-i Columbia Egyetem volt, akko-
- 156/157 -
ri nevén King's College, amely a Columbia University nevet 1784-ben kapta.[12]
A korai telepesek vallási aktivitása idővel csökkent, de a bevándorlók új hulláma buzgó vallásosnak bizonyult, majd a tizennyolcadik század közepén Amerikában is végbement az (első) nagy nemzeti vallási megújulás (great awakening). Az alapítók elszánt erőfeszítéseket tettek a vallás közéleti szerepének meghatározására, egyúttal hangsúlyozták: a hit iránti erőfeszítések nem ellentétesek a forradalmi követelésekkel, az egyenlőséget és a szabadságot valamennyi állampolgár számára biztosítani kell.
Nagy ébredésnek vagy megújulásnak nevezik elsősorban az angolszász protestáns egyházakban azokat a periódikusan előforduló időszakokat, amikor a társadalmi-gazdasági átalakulások következtében az egyházak képtelenek választ adni a változásokból adódó problémákra; meg kívánják akadályozni a kiüresedést, ezért a vallás doktrínáit felülvizsgálják, módosítják. A megújulás szakaszaira jellemző az új felekezetek, szekták megalakulása is. Az amerikai történelemben négy ilyen "forradalmat" tartanak számon (1730-1750; 1800-1830; 1880-1900; 1960-1970), mindegyik az egyén, a társadalom és a vallásfelekezetek közötti kapcsolatokat érintette.[13]
Az 1700-as években, a gyarmati időszakban a templom volt a legfontosabb "szellemi csatatér". A templomokban hirdették az isteni szabadságot az egyház, az üzlet és a társadalom ügyeiben, a hűséget a hazához és felelősséget az állam dolgaiban. Ez a spirituális harcmező később átkerült az osztálytermekbe az óvodáktól a felsőoktatásig. A korai bevándorló keresztények számára az oktatásban a Biblia jelentette a mindennapok kézikönyvét. Alexis de Tocqueville, aki 1831-ben járt Amerikában, csodálkozott a Biblia erős befolyásán a fiatal köztársaságban. "Amerikában a világ egyik legszabadabb és legfelvilágosultabb népe lelkes odaadással teljesíti minden vallási kötelezettségét"[15] "Amerikában a valláson keresztül vezet az út a felvilágosodáshoz, az isteni törvények betartása juttatja el az embert a szabadsághoz".[16]
William Penn, békepárti kvéker (1644-1718) Pennsylvania tartomány (később állam) és Philadelphia város alapítója és tulajdonosa (a tartományt 1681-ben II. Károly angol király adományozta neki) alkotmányos demokráciát, szigorú keresztény elveket és teljes vallásszabadságot hirdetett a bevándorlók és a vallási felekezetek számára. Pennsylvania a sokszínű vallási felekezetekbe tömörült európai bevándorló telepesektől kapta "a betiltott szekták menedékhelye"[17] elnevezést.
"Hűséget fogadok az Amerikai Egyesült Államok Zászlajának és a köztársaságnak, amelyet jelképez: egy és oszthatatlan Nemzet az Isten színe előtt, amely szabadságot és igazságosságot nyújt mindenkinek."[18] 1892-ben, Amerika felfedezésének 400. évfordulójára (Istenre való hivatkozás nélkül) írta meg F. J. Bellamy a Hűségeskü szövegét.[19] A hűségeskü szövegét a polgárok ünnepélyes alkalmakkor (állampolgárság elnyerése, állami ünnepek, zászlófelvonás, stb.) mondják el, az iskolákban minden reggel kötelező az elmondása - a szív fölé helyezett jobb kézzel. 1922-ben a 'zászlóm' kifejezést az 'Egyesült Államok zászlaja' kifejezésre módosították, a hagyomány szerint azért, hogy a bevándorlók számára világossá tegyék, mely zászlónak fogadnak hűséget, amely a következő évben az 'amerikai' jelzővel bővült. 1954-ben Eisenhower elnök ösztönzésére kongresszusi határozattal illesztették a szövegbe az Isten színe előtt részt - ezzel erősítve az amerikaiak összetartását az "istentelen kommunista veszély" ellen.[20] Az eskü ma hazafias állásfoglalás és szekuláris ima.
Amerika történelmét nem lehet megérteni anélkül, hogy ne tanulmányoznánk a vallás hatását a nemzetté válásban. A tankönyveken és a tanterveken keresztül a konzervatív és liberális csoportok egyaránt befolyásolták állami és szövetségi szinten az oktatás tartalmát. Horace Mann[21] és mások közoktatási koncepciója a XIX. sz. közepén alapvetően szekuláris, a vallás szempontjából semleges alapon nyugodott. Az oktatási reformerek vezetője, Horace Mann (1796 május 4 - 1859 augusztus 2) javaslatára 1839-ben Massachusetts államban elsőként hoztak létre oktatási tanácsot (board of education), amelynek Mann lett a titkára. 1830-1860 között fejlődött ki az ún. közösségi iskola mozgalom (Common School Movement). Az Egyesült Államokban az ingyenes népiskolák voltak az első "általános" iskolák, ezt az elnevezést a középfokú közoktatás intézményeire is kiterjesztették,[22] és az oktatás terveit reformerek irányításával dolgozták ki. Támogatói elsősorban a Whig (későbbi republikánus) Párt és a protestáns felekezetek voltak, a katolikusok és a demokraták erősen ellenezték a mozgalmat.
A common school mozgalomnak azonban nemcsak ez volt a célja. Időben a mozgalom egybeesett a protestáns vallás újraéledésével (great awakening),[23] amely az 1820-30-as években végigsöpört Amerika északi államaiban. A common school hívei és aktivistái a protestáns felekezetek és lelkészek voltak, az volt a céljuk, hogy az új iskolák váljanak az erkölcsi és társadalmi megújulás kereteivé és a felekezet nélküli vallásos oktatás intézményeivé. Történelmi hiba lenne, ha a common school moz-
- 157/158 -
galmat csupán hősies "kereszteshadjáratként" jellemeznénk. Az 1840-es években a nagyszámú ír és német katolikus (és evangélikus) bevándorlók társadalmi feszültségeket idéztek elő. Sokan úgy vélték, hogy az "idegenek" (értsd bevándorlók), különösen a katolikusok, az amerikai hagyományokat veszélyeztetik, amelynek nem egyszer xenofób, katolikusellenes tüntetések formájában adtak hangot. A védekezés egyik formájaként biztosítani akarták, hogy a protestáns bibliát használják az iskolákban és megakadályozzák, hogy katolikus iskolák közpénzekhez jussanak.
A common school mozgalom sikeres volt: megteremtette az adóbevételekből fenntartott ingyenes állami oktatást minden államban és elérte, hogy az államok törvényhozásai megtiltották a vallásfelekezeti iskolák közpénzekből történő finanszírozását. Az érdekes ebben az, hogy bár a common school-ok nem kötődtek felekezetekhez, ez nem jelentette azt, hogy nem voltak vallásosak. A 19. században és a 20. században a hatvanas évekig (a vidéki iskolákban még tovább) az állami iskolák felekezeten kívüliek, de protestánsok voltak (ahol az iskolai rutin része volt a bibliaolvasás, a vallásos énekek és az imádságok). Sokan, így a szülők, pedagógusok és oktatásirányítók meg voltak arról győződve, hogy az iskolák a gyermekek erkölcsi fejlődését segítik elő azzal, ha az iskolák hitéleti elemeket is tartalmaznak. A Legfelső Bíróság azonban 1963-ban alkotmányellenesnek minősítette, és harminchét államban megsemmisítette azokat a törvényeket, amelyek előírták az iskolai imát és/vagy a biblia olvasását az állami iskolákban.[24]. Azóta törvény szerint az amerikai közoktatás felekezeten kívüli és szekuláris.[25] "Lehet, hogy Amerikában a vallásnak kisebb a hatalma, mint bizonyos időkben bizonyos népeknél volt, de befolyása tartósabb. A saját erejére támaszkodik, azt pedig senki sem veheti el tőle; csupán egy meghatározott körben hat, de azt egészében átjárja, és erőfeszítés nélkül uralkodik benne"[26]
A XIX. század közepéig az egyházi (magán) iskolák szerepe éppúgy fontos volt, mint a gyarmati korszakban. Az egyházi iskolák alacsony költséggel, minimális tanári karral nagy tömegek oktatására voltak képesek.[27] A vallás tanításai és a tudományos alapokon nyugvó közoktatás közötti konfliktus az ún. Scopes-ügyben csúcsosodott ki: milyen szemlélet érvényesüljön a természettudományos tárgyak oktatásában: a Biblián alapuló megközelítés vagy a darwinizmus. 1925-ben John Scopes tanárt perbe fogták, mert Tennessee állam egyik kisvárosában, Daytonban a darwinizmuson alapuló evolúciót tanította a középiskolában. Vádat emeltek ellene, a bíróság bűnösnek találta, és 100 dollár bírság megfizetésére kötelezte. A vádat az ún. Butler-törvény[28] alapján emelték, amely megtiltotta, hogy az iskolákban a Bibliában foglaltakkal ellentétes eszméket tanítsanak. Az ember-teremtéstannal szemben álló evolúció tanítását a törvény alapján istenkáromlásnak minősítették és ennek megfelelően büntették. A tárgyalás mindössze három hétig tartott. A per (Monkey Trial)[29] nyilvánossága, a védelmet képviselő ügyvédek országos ismertsége, a per eseményeinek a média világába kerülése (újságírók nagy száma, rádiótudósítások, újság szalagcímek, kedvezőtlen nemzetközi visszhang, stb.) fordulópontot jelentett az amerikai társadalomban. A tárgyalás nyomán az evolúció elmélete, mint a bibliai teremtéstan tényleges tagadása, a korábbiaknál lényegesen szélesebb körben elfogadást nyert.[30] A szóban forgó Butler-törvényt egyébként később visszavonták.
A Scopes-perrel nem ért véget a vita az evolúció tanításáról, bár jelentősen meggyengült az antievolúciós erők befolyása. Az 1920-as években a vallási fundamentalisták pre-modern világképe/világnézete komoly konfliktusba került a modern világi gondolkodással. Az összecsapás a két fél között az egyházakban okozott válságot, különösen, ami az evolúciós elméletet illetve a teremtéstörténetet, a Genesist érinti. Korszakunkban a keresztény fundamentalisták továbbra is követelik, hogy az állami iskolákban is tanítsák a teremtéstant, a "teremtés tudományát", mint alternatív teremtésmagyarázatot az evolúciós elmélet mellett.[31] Az 1960-as években újra fellángolt a vita, tankönyvek jelentek meg az "intelligens tervezés" (intelligent design - ID) elméletéről, ami nem más, mint a teremtéstan más elnevezése. Az amerikai teremtéspártiak (kreácionisták) módosították érveiket a teremtés - evolúció vita kérdésében, hogy elkerüljék a bírósági elmarasztalást. Az Egyesült Államok Legfelső Bírósága alkotmányellenesnek találta Louisiana államnak azt a törvényét, amely előírta a teremtéstan (kreácionizmus) oktatását (a darwinizmus mellett) az állami iskolákban. A bíróság hangsúlyozta: "az emberiség gyökereinek tudományos elméletei csak szekuláris alapon oktathatók az iskolákban abból a célból, hogy előmozdítsák a természettudományok hatékony elsajátítását."[32] A 2005. évi Kitzmiller v Dover Area School District perben pedig egy szövetségi bíróság megtiltotta, hogy az "intelligens tervezést" alternatív elméletként oktassák az evolúció mellett. A felperesek elérték, hogy a bíróság az intelligens tervezést a kreácionizmus egyik formájának ismerje el, és azt, hogy a bíróság határozzon: a doveri iskolaszék alkotmányba ütközően döntött a két elmélet párhuzamos oktatásáról.[33] A darwinizmust ma is folyamatos támadások érik az Amerikai Egyesült Államokban.
"Az amerikaiak ügyeltek rá, hogy az egyházat különválasszák az államtól. Minél jobban berendezkedik egy nemzet a demokratikus társadalmi állapotra, s minél jobban vonzódnak a társadalmak
- 158/159 -
a köztársaság felé, annál veszélyesebbé válik a vallás szövetsége a hatalommal, hisz közeleg az idő, amikor a hatalom kézről kézre jár, a politikai elméletek egymást követik, az emberek, a törvények, maguk az alkotmányok naponta eltűnnek, vagy átalakulnak, s mindez nemcsak időlegesen, hanem folytonosan."[34]
A bibliaövezet (Bible Belt) az Amerikai Egyesült Államok azon területeinek köznapi elnevezése, ahol elsősorban az evangéliumi (neo)protestáns felekezetek határozzák meg a kultúrát, és általában jellemző a konzervatív társadalomszemlélet és a hívők magas aránya. A bibliaövezet nagyjából egybeesik az USA déli államaival. A gyarmati időszakban (1607-1776) a déli államok az anglikán egyház bástyái voltak. Az elkövetkező évszázad vallásos megújulási mozgalmainak hatására, amelyek mindenekelőtt a baptista felekezethez kapcsolódtak, fokozatosan teret, majd elsőbbséget nyert a nemanglikán protestantizmus. Az elnevezés szembeállítja a területet fővonalbeli protestáns és katolikus északkeleti, a felekezeti szempontból változatos középnyugati és Nagy Tavak környéki, a mormon Utah és dél-Idaho, illetve a viszonylag szekuláris nyugati államokkal. A bibliaövezet magában foglalja azokat a területeket, ahol a rabszolgaság intézménye az amerikai polgárháború előtt igen szilárd volt. (A Bibliaövezetnek azt a részét, ahol a katolicizmus erős "rózsafüzér övezetnek" hívják.) A "Red States "és a "Blue States" közt továbbra is nagy a szakadék.
A nemzeti imanap (National Day of Prayer) évente megrendezett polgári és a felekezetektől független szertartás, amelynek megtartását a Kongresszus 1952-ben törvényben írta elő.[35] Az első hivatalos nemzeti imanapot Harry S. Truman elnök hirdette meg, és azóta minden évben elnöki proklamációval meghirdetik.[36] A nemzeti imanapot 1952 óta minden szövetségi elnök - pártállástól függetlenül - megtartotta. Az imanap politikai és társadalmi esemény, amelyet minden évben május első csütörtökjén tartanak. Ezen a napon elnöki felhívásra Amerika jólétéért, a prosperitásért, az Amerikát fenyegető veszélyek leküzdéséért, az amerikai nemzet egységéért és a közös múltban rejlő társadalmi kohéziós erők megőrzéséért, fenntartásáért imádkoznak.[37]
2010-ben az állam és az egyház elválasztásáért küzdő alapítvány[38] pert indított a nemzeti imanap alkotmányellenességének megállapításáért. Bár az alapítvány képviselői elismerték, hogy a nemzeti imanap nem kötődik konkrét valláshoz, vallási közösséghez, úgy vélték, hogy a nemzeti imanap(ok) megrendezése és az elnöki proklamáció(k) sértik az állam és az egyház elválasztásának alkotmányos alapelvét. 2010 április 15-én hozott 66 oldalas állásfoglalásában és határozatában Barbara Crabb szövetségi bíró (Wisconsin állam) úgy határozott, hogy a nemzeti imanap megtartása túlmutat a vallás egyszerű elismerésén, mivel "egyetlen célja, hogy ösztönözze a polgárokat az imában való részvételre, amely eredendően egyházi gyakorlat és semmilyen világi funkciója nincsen ebben az összefüggés-ben."[39] Ugyancsak kimondta, hogy az elnöki felhívás lényegében egy vallási gyakorlat elismerése és ezért alkotmányellenes.[40] A szövetségi kormány megfellebbezte a bíró döntését és 2011-ben a fellebbviteli bíróság alkotmányosnak ismerte el mind az elnöki proklamációt, mind a nemzeti imanap megtartását.[41]
Az amerikai alkotmány első kiegészítése a vallásszabadságot mint legfontosabb polgári jogot biztosítja a jog eszközeivel, ugyanilyen erővel elismeri a lelkiismeret szabadságát, az ateizmust, az istenhit hiányát, sőt az istentagadást is. Az amerikaiak -talán történelmi fejlődésük különleges útjából fakadóan - a vallást, a vallásosságot két szinten élik meg: a vallásos szervezetekhez (egyházak, gyülekezetek) való tartozással illetve a felekezeten kívüli, felekezet nélküli/feletti vallásgyakorlatban. Az alkotmány előírja a közpénzből fenntartott (állami) iskoláknak, hogy a vallás, a vallásosság kérdésében szigorúan semlegesek maradjanak. Magában az osztályteremben tehát semmilyen vallásgyakorlat nem megengedett; a bíróságoknak az első alkotmány-kiegészítés értelmezése, a precedensjog szigorúan előírja az állam és az egyház szétválasztását. Ez az előírás nemcsak a tananyagokra vonatkozik, hanem szabályozza az iskolaszékek, iskolaigazgatók és a tanárok magatartását is, azaz:
- egyetlen vallást sem tarthatnak felsőbbrendűnek a többivel szemben;
- egyetlen vallást sem tarthatnak felsőbbrendűnek a szekularizmussal szemben;
- a szekularizmus nem felsőbbrendű általában a vallásosságnál vagy bármelyik vallásnál;
- az iskola nem lehet ellenséges általában a vallásossággal vagy bármelyik vallással;
- az iskola nem lehet ellenséges a szekularizmussal;
- az iskola nem mozdíthatja elő vagy tilthatja a vallásosságot vagy bármelyik vallást.[42]
Az iskolai ima miatti viták hosszú történetre tekintenek vissza. A 18. században folytonos konfliktusok alakultak ki protestáns és a katolikus közösségek között, melyik bibliafordítást használják az iskolákban. A 20. században az ima pontos szövegéről folyt vita. Az 1950-es években New York ál-
- 159/160 -
lam legfőbb oktatásirányító testülete (Board of Regents) egy felekezeten kívüli, non-szektáriánus imaszöveget próbált kidolgozni, amely senkit sem sért,[43] és mégis egy meghatározatlan istenséghez (unspecified deity) intézett fohásznak számít.[44] Az ima megtartását több alkalommal a bíróságok előtt támadták meg. A bíróságok különösen az imában való részvétel kötelező jellegét kifogásolták és leszögezték, hogy megengedhetetlen a vallásos indoktrináció az iskolában, mivel azt sugalmazza, hogy az istenhit terjesztése állami jóváhagyással történik.[45] Az állami iskolák feladata az oktatás, nem a hittérítés. Az első alkotmány-kiegészítés a polgárok négy alapjogát garantálja: a vallásszabadságot, a szólás- és sajtószabadságot, a békés gyülekezéshez való jogot, valamint a jogot arra, hogy a polgárok kérelmeikkel az államhoz fordulhassanak. Az alkotmánymódosítás megfogalmazása szerint a Kongresszus nem hozhat olyan törvényt, amely ezt a négy jogot korlátozná. Az amerikai alkotmány első kiegészítése[46] tehát a vallásszabadságról, valamint az állam és az egyház elválasztásáról intézkedik. Ez azt jelenti, hogy az egyén bármilyen hitű legyen, szabadon gyakorolhatja vallását. Az Alkotmány tizennegyedik kiegészítése[47] ezt a jogot kiterjeszti a szövetségi államokra. A vallásszabadság tekintetében az alkotmány kiegészítése nem csak a vallásgyakorlás szabadságát garantálja, hanem egyúttal megtiltja azt is, hogy az állam hivatalos vallássá nyilvánítson valamely vallást. Ennek értelmezése változott a történelem során. A jelenleg uralkodó felfogás szerint az alkotmány nem engedi meg, hogy az állam a vallással, vagy annak hiányával kapcsolatban bármilyen preferenciát alkalmazzon. Ebből következően az Egyesült Államokban elképzelhetetlen az egyházak hitéleti tevékenységének közvetlen állami támogatása.
Az iskolai ima bevezetése alkotmánymódosítást igényelne. Ez esetben először fordulna elő, hogy az alkotmány első tíz kiegészítését (Bill of Rights) megváltoztatnák. A Bill of Rights a politikai változásokon felülemelkedve hivatott a polgári szabadságjogok garantálására. Az alkotmány első kiegészítése a szólásszabadságot is garantálja, ennek értelmében mindenkinek, így minden diáknak/tanárnak joga van imádkozni - a tanórákon kívül. Az 1970-es években, a '80-as évek első felében felerősödtek az amerikai oktatást és oktatáspolitikát érintő bírálatok. Az állam és az egyház szétválasztása doktrínájának fenntartása mellett megerősödött a vallás/az egyházak és a konzervatív politikai erők közötti együttműködés. Ronald Reagan elnökké választását[48] követően egyre jelentősebb állami támogatást kaptak a felekezeti iskolák. A vallás kérdésében az állami iskoláknak szigorú semlegességet kell képviselniük, hiszen ide sokféle vallású és világnézetű, hívő és ateista család küldi gyermekét; az iskolák fenntartását viszont mindenki által befizetett adódollárokból fedezik. Horace Mann, az állami iskolarendszer megteremtője már a 19. század közepén harcolt a szektarianizmus száműzéséért az iskolákból. A bibliaolvasás, az imák és vallásos énekek a 19. század végére eltűntek az állami iskolákból - nem kis részben a katolikus és más vallási kisebbséghez tartozó bevándorlók követelésére, akik harcoltak a protestáns vallási elfogultság ellen. Az iskolai ima bevezetését szorgalmazó csoportok megkísérelték a csendes áhítat/meditáció (moment of silence) bevezetését is az állami iskolákban. A csendes áhítat bevezetésének célja az iskolai ima betiltásával kapcsolatos alkotmányos rendelkezés megkerülése lett volna.[49]
Napjainkban az állami iskolarendszer választási lehetőségeket kínál, főleg a nagyvárosokban: számos közoktatási intézmény specializálódott, létezik egy körzeten kívüli (interdistrict choice) iskolalátogatást támogató program, egyes iskolakörzetekben bizonyos tantárgyakra (nyelvoktatás, művészeti oktatás, fizika, kémia, más természettudományok) szakosodott, ún. magnet iskolákat hoztak létre. Az utóbbi évek jellegzetes törekvéseként számos, ún. szerződéses (charter) iskola is alakult. Természetesen továbbra is működnek magán- és felekezeti iskolák, és a magántanulói rendszer (home schooling) is fennmaradt.
A szülők választási lehetőségeit bővítik azok a pénzügyi konstrukciók, amelyek lehetővé teszik, hogy a térítésköteles iskoláztatás költségeit (vagy azok egy részét) a szülők/családok leírják a személyi jövedelemadó-alapjukból (tax credit), vagy egyéb módon számolják el. A piacosítás legharcosabb támogatói a szabad iskolaválasztás netovábbjaként tartják számon az iskolautalványok (vouchers) általános bevezetését. A szabad iskolaválasztás jegyében egyre több szülő küldi gyermekét felekezeti vagy ún. alternatív iskolába, mivel úgy vélik. hogy az állami iskolák nem tükrözik eléggé értékeiket, vagy mert ezek az iskolák jobban tükrözik hitüket.[50]
A felekezeti iskolák állami finanszírozásának tilalmát tartalmazta az ún. Blaine-amendment is. James G. Blaine, Maine állam republikánus szenátora bevándorlás-ellenes platformon indult elnökjelöltként (és az 1884. évi elnökválasztáson alulmaradt). Az általa kidolgozott alkotmány-módosítás határozottan megtiltotta volna felekezeti iskolák közpénzekből történő finanszírozását[51] (ezen elsősorban a katolikus iskolákat értette). Blaine kezdeményezését bevándorlás-ellenességén túl anti-katolicizmusa is diktálta (a 19. század vége felé ez a két motiváció szinte egybeesett, bár később a bevándorlással való szembenállás a radikális (munkás-)mozgalmaktól való félelemmel is párosult). Az ír, olasz, lengyel bevándorlók, akiket a gazdasági kényszer hajtott az Újvilágba, magukkal hozták kultúrájukat, vallásukat és letelepedésük, munkavállalásuk, iskoláztatá-
- 160/161 -
suk, vallásgyakorlásuk feltételeinek biztosítása -különösen az emigránsok milliós tömegének letelepedést nyújtó keleti parton - rendkívüli erőfeszítéseket igényelt és az alacsony bérekért dolgozni hajlandó bevándorlók komolyan veszélyeztették a munkaerőpiac stabilitását is. A Blaine-módosítás filozófiája - bármi is lett légyen indítéka - egyáltalán nem állt távol a washingtoni kongresszus többségétől. Blaine-t azonban nemcsak az idegen- és fajgyűlölő, "bennszülött" nativizmus[52], hanem az alapító atyáknak az amerikai alkotmányban megjelenő határozott szekularizmusa is ösztönözte az alkotmánymódosítás beterjesztésére.[53]
Az amerikai szekularizmus, az állam és az egyház elválasztásának alkotmányos alapelve folyamatos támadásoknak van kitéve. G. W. Bush elnök[54] saját pártja, a republikánusok középutas és liberális szárnyával is szembeszegülve számos olyan, érdemi kongresszusi döntést nem igénylő intézkedést hozott elnöki időszaka alatt, amellyel legitimizálta és alátámasztotta a neokonzervatív, jobboldali fordulatot. Jelentősen növelte a nem-felekezeti ún. hitalapú (faith-based) szociális és jótékonysági intézmények állami támogatását,[55] lehetővé tette, hogy ezek a szervezetek - állami eszközök igénybevételével - közreműködjenek a tanórákon kívüli oktatási-nevelési tevékenység irányításában, lebonyolításában. A Fehér Házban külön tanácsadó foglalkozott a faith-based szervezetek támogatásával; politikai szintre emelték az iskolai imádság újbóli bevezetésének kérdését, az állampolgári eskütétel vallásos tartalmának helyreállítását.
Az Obama-adminisztráció hit-alapú oktatás- és szociális politikája sem új. Előzménye az 1996. évi jóléti reform-törvény, amelyet még Clinton elnök[56] idején hagytak jóvá, magában foglalta a "jótékonykodás választásának" elvét: hit-alapú csoportok szövetségi finanszírozását - egyenlő mértékben egyéb szervezetekkel. Több jól ismert intézkedés még 2000-ben G. W. Bush elnöksége alatt történt, köztük a Fehér Ház Hivatala hit-alapú szervezeti struktúrájának létrehozása. A közösségi kezdeményezések is ennek jegyében történtek. A Bush-korszak hit-alapú irodái közvetlenül támogattak több mint százezer vállalkozót, 34 regionális konferenciát szerveztek, amelyek elősegítették több mint 30.000 vezető képzését minden államban. 2006-ban például 14 milliárd dollár közvetlen finanszírozást juttattak a hitalapú és a közösségi csoportok számára.
Az Obama-kormányzat első ciklusában a hitalapú szervezetek a nyilvános párbeszédek fontosságát hangsúlyozták a vallásfelekezeti csoportok között. Számos hit-alapú szervezet alakult, számuk nőtt, közvetlen állami támogatásban részesültek.
A 2008. évi kampányban Obama elnök megígérte, hogy betart "néhány alapelvet", amely megőrzi az állam és egyház elválasztásának Alkotmányban foglalt rendelkezését és kiterjeszti a hit-alapú programokat. Hangsúlyozta, hogy a szövetségi támogatás nem alkalmazható diszkriminációs alapon, a vallási hovatartozás nem dönthet. Kijelentette, a szövetségi dollárokat nem lehet közvetlenül a templomok és a mecsetek támogatására felhasználni, kizárólag azok világi (nem-hitéleti) programjainak támogatása megengedett. 2012 áprilisában az Obama-adminisztráció közzétette új irányelveit, amelyek szövetségi támogatást és szolgáltatást nyújtanak a hit-alapú kezdeményezéseknek. Az adminisztráció részletezte, hogyan és milyen módon kell elválasztani a hitéleti tevékenységet a közérdekű/társadalmi feladatoktól.[57]
A "világi" és a "vallásos" kifejezések használata sokszor veszélyezteti az állami iskolák vallási semlegességéről zajló tisztességes vitát. Ez a két kifejezés ugyanis nem ritkán egymás ellentéteként szerepel a köznyelvben. De a kontextus - ami az oktatást illeti - különböző dolgokra utal, amelyet a tanár könnyen érzékel a tantárgya oktatásánál. Világi [mint világi (secular/non-sectarian) iskolák] szemléletre utal például a kormányzati berendezkedés megismertetése[58]. A "világi" itt azt jelenti, hogy a diákok megismerkednek az amerikai alkotmánynyal, az alkotmány kiegészítéseivel (Bill of Rights), a bírósági döntésekkel, a kulturális és jogi alapokkal, az állam és egyház elválasztásával. A "vallásos" szellemben tanítás azt jelenti, hogy a tantárgy középpontjában az adott vallás, felekezet doktrínájában megjelenő ember áll. Bármely személynek lehet vallásos álláspontja, amelyen keresztül felfedi a világnézetét.
Az amerikai iskoláskorú gyermekek 90 százaléka állami tanintézményeket látogat. Ezek a diákok különböző vallási és filozófiai nézeteket valló családokból jönnek. Az amerikai társadalom hihetetlen sokrétűsége szükségessé teszi, hogy az állami iskolák tiszteletben tartsák mindenki hitét és védelmezzék a szülők jogait. Ezért az állami iskolák feladata, hogy ne támogassák egyetlen vallás hitéleti tevékenységét se. Ez az alapelv biztosítja, hogy az állami iskolákban minden diák megkülönböztetés nélkül részt vehessen az oktatásban és a hitéletét a családja döntésének megfelelően folytassa.[59]
Évszázadok óta élesek a viták az állami iskolák tevékenységéről és a vallásról. A felmérések szerint az amerikai állampolgárok túlnyomó többsége (világnézetileg) vallásos. A korai bevándorlás óta azonban az amerikaiak a nemzet kormányzásában tartják magukat a világi eszmékhez. A vallás, a hitélet Alkotmányban foglalt szabadsága és a nemzetépítés és kormányzás világi módja jól megfér egymás mellett. A nemzet különlegesen nagy figyelmet fordított a vallások és világnézetek sokféleségére. Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke (1797-1801) kinyilatkozta: a vallásalapítás alkotmányban foglalt tilalmának célja, hogy "emeljünk falat az egyház és az állam közé"[60] A polgárjo-
- 161/162 -
gok és azok között a vallásszabadság az amerikai alkotmány egyik legnagyobb vívmánya. ■
JEGYZETEK
[1] A közbeszédben a Mason-Dixon vonal az Egyesült Államok észak-keleti illetve déli államai közötti kulturális határokat szimbolizálja. A vonal négy államon keresztül (Pennsylvania, Maryland, Delaware és West Virginia) kelet-nyugati irányban húzódik, amelytől északra fekvő államok először törölték el a rabszolgaságot. A vonal elnevezését Charles Masontól és Jeremiah Dixontól kapta, akik terület felmérései (1763-1767) nyomán sikerült a még brit gyarmati területek közötti határvitákat megoldani.
[2] Keep the Church and State Forever Separate [Örökre tartsuk fenn az egyház és az állam szétválasztását] https://www.britannica.com/presidents/article-9116880 (letöltve 2013 szeptember 27)
[3] "A Kongresszus nem alkot törvényt vallás alapítása vagy a vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában; nem csorbítja a szólás- vagy sajtószabadságot; nem csorbítja a népnek a békés gyülekezéshez való jogát, valamint azt, hogy a kormányhoz forduljon panaszok orvoslása céljából." (1791) http://hungarian.hungary.usembassy.gov/constitution_in_hungarian.html (letöltve 2013 szeptember 27)
[4] Tocqueville [1993], Az amerikai demokrácia, Európa Könyvkiadó, 599.
[5] http://www.thenewamerican.com/reviews/opinion/item/13262-religion-in-early-american-education (letöltve 2013 szeptember 20)
[6] A Mayflower a hajó neve volt, amellyel átkeltek az óceánon.
[7] http://americanhistory.about.com/od/colonialamerica/a/may_compact.htm
[8] Tocqueville, i.m. 71.
[9] Uo. 59.
[10] Az 1692-ben 60 személyt, köztük egy lelkészt és egy rendőrt végeztek ki a boszorkányság vádja alapján.
[11] http://mult-kor.hu/20130301_boszorkanyhiszteria_salemben. A boszorkány-perekkel részletesen foglalkozik a következő honlap [http://law2.umkc.edu/faculty/projects/ftrials/salem/salem.htm]
[12] Zsigmond Anna [2005], Amerika: társadalom és oktatás. Fordulópontok az amerikai oktatáspolitikában, Gondolat, 40.
[13] "(The Great Awakening) ... pushed individual religious experience over established church doctrine, thereby decreasing the importance and weight of the clergy and the church in many instances. New denominations arose or grew in numbers as a result of the emphasis on individual faith and salvation.
It unified the American colonies as it spread through numerous preachers and revivals. This unification was greater than had ever been achieved previously in the colonies"
[http://americanhistory.about.com/od/colonialamerica/p/great_awakening.htm, letöltve 2014 augusztus 7]
[14] http://www.loc.gov/exhibits/religion/rel01-2.html [letöltve 2013 szeptember 27]; http://www.britannica.com/EBchecked/topic/449992/William-Penn [letöltve 2013 november 21]
[15] Tocqueville, i.m. 422.
[16] Uo. 71-72.
[17] An asylum for banished sects
[18] A jelenleg érvényes szöveg: "I pledge allegiance to the Flag of the United States of America, and to the republic for which it stands, one Nation under God, indivisible, with liberty and justice for all."
[19] Francis Julius Bellamy (1855-1931) keresztényszocialista baptista lelkész a hűségeskü szerzőjeként vált híressé
[20] Bellamy leszármazottai tiltakoztak a "Isten színe előtt" kifejezés hozzáadása ellen. 1954 óta számos ellenvetés hangzott el az "Isten színe előtt" kifejezés ellen, sokan alkotmányellenesnek tartották azt. Az ellenvetések ellenére a szöveg változatlan maradt, de lényegében elvesztette vallásosságra utaló jellegét. Vö. http://www.wvsd.uscourts.gov/outreach/Pledge.htm [letöltve: 2013 november 27] és Nehéz Győző könyvismertetése, [Richard, Ellis J. To the flag - The Unlikely History of the Pledge of Allegiance, UniversityPress of Kansas, 2005. 297 p.] Klió, 16. évfolyam, 2007/1
[21] Horace Mann (1796-1859), kongresszusi képviselő, később massachussetts-i oktatáspolitikus az amerikai közoktatási rendszer ("common school") megalapítója,
[22] A híres Kalamazoo-esetben (1874) Michigan állam Legfelső Bírósága úgy döntött, hogy a középiskolák a közoktatás részei és átmenetet jelentenek az alapfokú (elemi) oktatás és az állami egyetemi oktatás között; az államilag finanszírozott középiskolák hiánya a gazdagok javát szolgálja és akadályozza a szerényebb anyagi körülmények között élők egyetemre jutását. Az eset hatékony precedenst teremtett és nagymértékben hozzájárult az első világháború előtt a középiskolák számának jelentős növekedéséhez.
[23] Vö. 13. sz. jegyzet
[24] Abington School Dist. v. Schempp, illetve Murray et al. v. Curlett et al., 374 U.S. 203 (1963)
[25] Az 1920-as években számos államban (Washington, Ohio, California, Wisconsin, Indiana, Michigan, stb.) mozgalom indult a nem-állami iskolák betiltásáért, sőt Oregon államban népszavazással döntöttek arról, hogy a tankötelezettséget csak állami iskolában lehessen teljesíteni. Ezt a törvényt a Legfelső Bíróság egy katolikus iskolarend kezdeményezésére 1925-ben alkotmányellenesnek ítélte. [Pierce v. Society of Sister of Holy Names of Jesus and Mary - 268 U.S. 510 (1925)]
[26] Tocqueville, i.m. 427
[27] Zsigmond Anna, i.m. 44
[28] Tennessee Code Annotated Title 49 (Education) Section 1922
https://www.princeton.edu/~achaney/tmve/wiki100k/docs/Butler_Act.html
[29] http://www.themonkeytrial.com/ A Scopes-per filmekben is feldolgozásra került, 1960-ban (Aki szelet vet), 1999-ben (Majomper) és 2010-ben (A daytoni majom-per).
[30] http://todayinhistory.tumblr.com/post/26894140863/july-10th-1925-scopes-monkey-trial-begins
[31] http://followingjesus.org/invitation/postmodern_world.htm
[32] Edwards v. Aguillard, 482 U.S. 578 (1987)
[33] Kitzmiller v. Dover Area School District, 400 F. Supp. 2d 707 (M.D. Pa. 2005), vö.
http://www.pepperlaw.com/pracarea/doverid/doverid.aspx (letöltve: 2013. november 27)
- 162/163 -
[34] Tocqueville, i.m. 427
[35] 36 U.S.C. § 119. A törvény minden május első csütörtökjét jelöli ki az imanap megtartására. Nemzeti imanapot (sokszor böjtöt) rendszertelenül 1775 óta tartanak, bár megőrizték a családi keretben ősszel tartott hálaadás ünnepének hagyományát is.
[36] 1949-ben a Szovjetunió is kísérleti atomrobbantást hajtott végre. Billy Graham és más vallási vezetők felhívással fordultak Truman elnökhöz nemzeti imanap tartására a nemzet biztonságáért.
[37] Obama elnöki proklamációja a nemzeti imanap 2014. évi megtartására.
[38] Freedom From Religion Foundation (http://ffrf.org/)
[40] Opinion and Order in the United States District Court for the Western District of Wisconsin: Freedom from Religion Foundation, Inc., Plaintiffs v. President Barack Obama and White House Press Secretary Robert L. Gibbs, Defendants, Case No: 08-cv-588-bbc, filed 04-152010 http://www.wiwd.uscourts.gov/assets/pdf/FFRF_v_Obama_Order.pdf
[41] Appeal from the United States District Court for the Western District of Wisconsin. No. 08-cv-588-bbc-Barbara B. Crabb, Judge. Argued December 2, 2010 - Decided April 14, 2011
http://media.aclj.org/pdf/ndp-7c-opinion-041411.pdf
[42] http://www.religioustolerance.org/ps_pra9.htm (letöltve 2013 november 15)
[43] ...az ateistákon és a nem vallásos családokon kívül
[44] http://www.regents.nysed.gov/about/history-nysed.html; http://www.religioustolerance.org/ps_pra9.htm http://www.legacyumc.org/messages/before2007/ con-fronting/confronting_6.pdf (letöltve 2013. november 15)
[45] Az Egyesült Államok Legfelső Bírósága az Engel v. Vitale ügyben [370 U.S. 421 (1962)] megtiltotta nemcsak a kötelező, hanem az önkéntes imát is az állami iskolákban, 1963-ban pedig érvénytelenítette a Pennsylvania és Maryland államokban elfogadott, a kötelező bibliaolvasást és imát előíró törvényeket [374 U.S. 203 (1963)]
[46] "A Kongresszus nem alkot törvényt vallás alapítása vagy a vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában"
[47] "Egyetlen állam sem hozhat vagy alkalmazhat olyan törvényt, mely korlátozza az Egyesült Államok állampolgárait megillető előjogokat vagy mentesítéseket; egyetlen állam sem foszthat meg valakit életétől, szabadságától vagy tulajdonától megfelelő törvényes eljárás nélkül; törvénykezés során az államok senkitől nem tagadhatják meg a törvények nyújtotta egyenlő jogvédelmet"
[48] Ronald Reagan, az Egyesült Államok 40. elnöke (19811989)
[48] Ronald Reagan, az Egyesült Államok 40. elnöke (19811989)
[49] Például a csendes meditációt/imát előíró alabamai törvényt a Legfelső Bíróság 1985-ben megsemmisítette [Wallace v. Jaffree, 472 U.S. 38 (1985)]
[50] Zsigmond Anna, i.m. 231-232
[51] "No money raised by taxation for the support of public schools, or derived from any public fund therefor, nor any public lands devoted thereto, shall ever be under the control of any religious sect; nor shall any money so raised or lands so devoted be divided between religious sects or denominations." [H.R. Res. I, 44th Cong., 1st Sess. (1875)]
[52] Politikai értelemben a nativizmus általában bevándorlás-ellenességet jelent. A fogalmat különösen a 19. sz. közepén felgyorsuló bevándorlási hullámokkal szemben fellépő amerikai politikai mozgalmak jellemzésére használták.
[53] Ulysses S. Grant elnök 1876. szeptember 30-án Des Moines városban (Iowa) elhangzott beszédében harcosan kiállt az állam és az egyház szétválasztása és a szekuláris oktatás mellett: "Encourage free schools, and resolve that not one dollar, appropriated for their support, shall be appropriated to the support of any sectarian schools. Resolve that neither the state nor the nation, nor both combined, shall support institutions of learning other than those sufficient to afford to every child growing up in the land the opportunity a good common school education, unmixed with sectarian, pagan or atheistical dogmas."
[http://www.atheists.org/flash.line/vouch13.htm]
[54] George Walker Bush az Amerikai Egyesült Államok 43. elnöke volt 2001. és 2009. január 20 között
[55] 2001. január 29-én, egyik első intézkedésével G.W. Bush kezdeményezte az ún. hit-alapú (faith-based) illetve más közösségi szervezetek szövetségi pénzügyi támogatásához szükséges keretek kidolgozását. Ezek a szervezetek jóléti-szociális, esetenként bűnmegelőzési tevékenységet fejtenek ki; valamelyik vallási gyülekezet részei, vagy szervezetileg a közösséghez kapcsolódnak. A szövetségi minisztériumok feladata, hogy felügyeljék ezen szervezetek jogszerű tevékenységét. A program Obama elnöksége alatt is folytatódik.
[56] William Jefferson Clinton 1993 és 2001 között az Amerikai Egyesült Államok 42. elnöke
[58] Legtöbb alap-, középfokú és felsőoktatási intézményben külön tantárgy a "Government/American Government"
[59] Prayer And The Public Schools. Religion, Education & Your Rights. www.au.org Letöltve 2013. november 27.
[60] "...the clause against establishment of religion by law was intended to erect 'a wall of separation between church and State.'
http://law.justia.com/constitution/us/amendment-01/02-establishment-of-religion.html
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ny. egyetemi docens, PTE Bölcsészettudományi Kar.
Visszaugrás
