Az Európai Uniónak (EU) a beruházásvédelem területén történő egyre aktívabb szerepvállalása számos konfliktusforrást jelentett az elmúlt években, ez a jelenség lényeges átalakulást eredményezett a nemzetközi és az uniós beruházásvédelmi szabályok, illetve az ehhez kapcsolódó vitarendezés vagy akár a választottbírósági eljárások kapcsán is.
Az EU-ban néhány évvel ezelőtt kezdetét vette egy új beruházásvédelmi politika kialakítása, amely sokszor "összeütközni" látszik a nemzetközi egyezményeken alapuló nemzetközi beruházásvédelemmel, akár a szabályozást, a vitarendezést, vagy akár a választottbírósági eljárást nézzük. A két dimenzió között az összeütközést jelentette többek között a tagállamok egymással kötött kétoldalú beruházásvédelmi egyezményeinek (bilateral investment treaty, BIT) uniós joggal való összeegyeztethetőségének kérdésköre. Ebben az esetben az összeegyeztethetőség abban áll, hogy van-e a tagállamoknak hatásköre kétoldalú beruházásvédelmi egyezmények útján vagy más módon szabályozni a tagállamok közötti beruházásokat, tekintettel például a letelepedés és a tőke szabad mozgására vonatkozó szabályokkal való átfedésekre. A kérdésben az Európai Unió Bírósága (EUB, Bíróság) döntött, hiszen a mérföldkőnek tekinthető Achmea-ítéletben kimondta, hogy az EU-n belüli kétoldalú beruházási megállapodások beruházó és állam közötti választottbírósági eljárásra vonatkozó kikötései ellentétesek az Európai Unió szerződéseivel, és ezáltal veszélyeztetik az uniós jog autonómiáját és közvetlen hatályát. E témakörben számos kérdés felmerült: például az, hogy mi lesz a sorsa az EU-n belüli BIT-eknek, illetve ezen BIT-ek alapján indított még folyamatban lévő beruházási választottbírósági eljárásoknak. Ezek egy részére már tudjuk a választ. Azonban vannak olyanok, amelyek megválaszolása még várat magára. Ilyen például, hogy hogyan lehet értelmezni a multilaterális egyezményekre - például az Energia Charta Egyezményre - a Bíróság döntését.
A tanulmányban arra vállalkozunk, hogy röviden bemutatjuk, általában mit jelent és hogyan alakult ki a beruházásvédelem, a beruházásvédelmi jog. Ezt követően kitérünk az EU beruházásvédelmi politikájára, illetve beruházásvédelemmel kapcsolatos szabályozására, reformtörekvéseire. Végül, de nem utolsó sorban, rávilágítunk a beruházásvédelmi bíráskodás problémáira az EU-ban, az EUB egyik ítélete, illetve egy többoldalú, tagállamok közötti megállapodás alapján. A tanulmány ezen egységei összefoglalják kutatásunk eredményeit.[1]
Az EU beruházásokkal kapcsolatos szabályozása kialakulásának és fejlődésének bemutatása előtt, röviden szólunk általában a nemzetközi beruházásvédelemről, annak érdekében, hogy az olvasó lássa, az EU beruházásvédelmi rendszere alapvetően más szabályozási kereteken nyugszik, mint a nemzetközi beruházásvédelmi joganyag.
A beruházásvédelemmel foglalkozó szakirodalom szerint beruházásvédelmi jogon a nemzetközi közjognak azon szabályait értjük, amelyek előírják, hogy egy állam milyen szabályok szerint köteles a területén található külföldi beruházásokkal bánni. E körbe tartoznak továbbá azok a szabályok, amelyek a beruházásvédelmi szabályok megszegéséből eredő jogviták rendezésére vonatkoznak.[2]
A második világháborút követően a nemzetközi kereskedelem mellett a külföldi beruházások[3] fontos szerepet töltöttek be a világgazdaság alakításában. A globális szinten kiépülő liberális piacgazdaságok és az akkoriban lezajlott technikai áttörések tovább fokozták a külföldi működőtőke áramlását. A külföldi beruházások működésében számos kihívás jelentkezett, úgymint az előnyök maximalizálására és a hátrányok minimalizálására törekvés, a kisajátítási trendek és az egyes államok beruházástámogatási politikája is. Mindezekre tekintettel a külföldi beruházások védelmének a nemzeti határokon belüli megvalósulása nemzetközi szabályozást igényelt.[4]
A beruházásvédelmi jog kialakulásának utolsó szakasza az 1990-es évek elejére tehető. A létrejövő struktúra két pillére a beruházásvédelmi egyezmények rendszere, a materiális szabályok, illetve a sajátos vitarendezési rendszer és annak szabályai.[5]
A külföldi beruházók számára nemzetközi jogi védelmet elsődlegesen a nemzetközi beruházási megállapodások (international investment agreement, IIA) nyújtanak. Napjainkban közel kétezerháromszáz kétoldalú beruházásvédelmi egyezmény van hatályban világszerte és több mint háromszáz egyéb megállapodás fejezetei tartalmaznak beruházással, választottbírósági eljárással kapcsolatos érdemi szabályokat (treaty with investment provisions, TIP),[6] mint például az ICSID Egyezmény[7] a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjának (International Centre for Settlement of Investment Disputes, ICSID) felállításáról, az Energia Charta Egyezmény (Energy Charter Treaty, ECT), az Észak-amerikai Szabad-
- 30/31 -
kereskedelmi Egyezmény (North American Free Trade Agreement, NAFTA).
Az egyezmények számos olyan nemzetközi jogi megoldást kínálnak a beruházók számára, amelyek csökkentik az idegen állam ismeretlen jogi környezetéből fakadó üzleti kockázatokat, olyan sztenderd "klauzulákat" tartalmaznak, amelyek rögzítik többek között a külföldi beruházásokkal kapcsolatos bánásmód, a kisajátításért járó ellentételezés, valamint a beruházó és az állam közötti vitarendezés szabályait - például a kisajátítás tilalma, a megkülönböztetés tilalmának alapelvei, vagy a megfelelő bánásmódhoz való jog.[8] Mindemellett tartalmazzák a beruházó és az állam közötti vitarendezés szabályait (investor-state dispute settlement, ISDS), így lehetővé teszik egy külföldi beruházó számára, hogy eljárást kezdeményezzen egy intézményes választottbíróság előtt a beruházást fogadó állam ellen, amennyiben az megsértette a beruházó állama és a fogadó állam között fennálló nemzetközi beruházásvédelmi egyezmény alapján vállalt valamely kötelezettségét.
Egyik lehetőségként az ICSID előtti vitarendezés említhető, amelynek egyetlen, keretet adó jogi forrása az ICSID Egyezmény. Ez egy önszabályozó rendszer, amely független minden nemzeti jogi behatástól. Az eljárás szabályozása szerint független és semleges, valamint rugalmas hasonlóan a választottbírósági eljáráshoz. Fontos kiemelni, hogy az ICSID által hozott választottbírósági döntés végrehajtását is maga az ICSID Egyezmény biztosítja, az intézmény saját fóruma előtt lehetőség van felülvizsgálatra és - szűk körben - érvénytelenítésre is.[9] Megalakulása óta a beruházási jogviták döntő többsége e fórum előtt zajlik.[10]
A másik lehetőség az egyéb nemzetközi beruházási választottbíróságok eljárásának igénybevétele, amely bíróságok döntéseinek kikényszeríthetősége a kereskedelmi választottbíróságokhoz hasonlóan a New York-i Egyezményen[11] alapul. Az eljárásnak a felek által közösen kialakított szabályozás az alapja - például egy BIT -, amely mögött az eljárás helyének nemzeti joga áll.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
