Az Igazságügyi Minisztériumhoz egy kérdés érkezett, amely arra kereste a választ, hogy egy kereskedőtől, használtan, üzlethelyiségben vásárolt mobiltelefon akkumulátorhibája esetén milyen lehetőségei vannak a fogyasztónak a vállalkozással szembeni igényérvényesítésre.
A tényállás szerint a fogyasztó kereskedelmi forgalomban, üzletben vásárolt egy használt mobiltelefont. A vállalkozás a használt készülékre három hónapos önkéntes jótállást vállalt, a jótállás azonban - egyebek mellett - a mobiltelefon akkumulátorának meghibásodására nem terjedt ki. A fogyasztó a telefon használata során a készülék túlmelegedését észlelte, amely - álláspontja szerint - elektronikai, mechanikai meghibásodásra utal.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:215. § (1) bekezdése tartalmazza az adásvételi szerződés fogalmát, amely szerint "az eladó dolog tulajdonjogának átruházására, a vevő a vételár megfizetésére és a dolog átvételére köteles".
A Ptk. 6:157. § (1) bekezdése alapján hibás teljesítés áll fenn, ha az áru a megvásárlás időpontjában "nem felel meg a felek közötti szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. Nem teljesít hibásan a kötelezett, ha a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy a hibát a szerződéskötés időpontjában ismernie kellett."
Használt dolog vétele esetén hibás teljesítés csak akkor állapítható meg, ha a hiba független a használtságtól, illetve az elhasználódás számítható mértékét jelentősen túllépi. Figyelemmel arra, hogy a Megkereső a használtság ismeretében vette meg az árut, szakértői bizonyítást igénylő kérdés lehet a hiba fennállásának, valamint az okának a vizsgálata.
Kellékszavatossági igény érvényesítése esetén annak bizonyítása, hogy a hiba már a vállalkozás teljesítésekor fennállt, általában a fogyasztó feladata, azonban a Ptk. 6:158. §-a vélelmet állít fel a hiba fennállására a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba esetén. A vélelem alapján a bizonyítási teher a jótálláshoz hasonlóan megfordul, tehát a hiba okának és fennállásának bizonyítása - a jótállás szabályaihoz hasonlóan - a vállalkozást terheli, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.
A fogyasztó és vállalkozás közötti, az áruk adásvételére, valamint a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések részletes szabályairól szóló 373/2021. (VI. 30.) Korm. rendelet 11. § (1) bekezdése azonban áru adásvétele esetén a Ptk. szabályaitól eltérve, attól kedvezőbben, egy évben határozza meg a fenti vélelem fennállását, tehát áru adásvételekor a fogyasztó által érvényesített kellékszavatossági igények esetében az áru teljesítésének időpontjától egy évig a jótállás szabályaihoz hasonlóan a hiba okának és fennállásának bizonyítása a vállalkozást terheli.
Hibás teljesítés esetén a fogyasztót a Ptk. 6:159. § alapján kellékszavatossági jogok illetik meg. A kellékszavatossági igénye alapján a jogosult választása szerint elsődlegesen kijavítást, kicserélést igényelhet a kötelezettől, másodlagosan a vételár arányos leszállítását kérheti, vagy a szerződéstől elállhat, ha a kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalja, illetve e kötelezettségének a megfelelő határidőn belül, a jogosult érdekeit kímélve nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt.
A fogyasztó kellékszavatossági igénye két év alatt évül el, használt dolog esetén a felek megállapodása alapján az elévülési idő rövidebb is lehet, azonban egy évnél rövidebb határidő ez esetben sem köthető ki érvényesen [Ptk. 6:163. § (2) bekezdés]. Figyelemmel arra, hogy a fogyasztó a mobiltelefont a hibajelenség fellépése előtt két héttel vette, ezért a fogyasztó kellékszavatossági igénye biztosan nem évülhetett el, tehát igényét érvényesítheti a vállalkozással szemben.
A fogyasztó a hibás teljesítésből eredő igényét kellékszavatosság alapján akkor is érvényesítheti a vállalkozással szemben, ha a vállalkozás a Ptk. 6:171. § (1) bekezdése alapján önkéntesen nem vállalt jótállást, vagy az általa önkéntesen (szerződés alapján) vállalt jótállás a fogyasztó által feltárt hibára nem terjed ki.
A Ptk. 6:171. § (1) és (2) bekezdése általános jelleggel szabályozza a szerződésen és a jogszabályon alapuló jótállást, ez alapján a fogyasztókat megillető jótállás jogalapja keletkezhet a vállalkozás által szerződésben vállalt jótálláson, valamint jogszabály alapján előírt kötelező jótálláson. A jótállás határideje mindkét esetben jogvesztő jellegű.
A megkeresésben kérdésként felmerült, hogy fennáll-e a fogyasztónak a jogszabályon alapuló, kötelező jótállás a használt, üzletben vásárolt mobiltelefonjára, illetve, hogy a 14 napon belüli elállási jogát, vagy a három napon belüli csere iránti jogát gyakorolhatja-e a fogyasztó.
- 45/46 -
Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet [a továbbiakban:151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet] 1. § (1) bekezdése szerinti jótállási kötelezettség új tartós fogyasztási cikkekre terjed ki. Ez a szabályozás azonban nem zárja ki azt, hogy ne lehetne olyan eset, amikor a használtnak minősülő mobiltelefonra mint tartós fogyasztási cikkre is vonatkozik a kötelező jótállás, melynek időtartama a tartós fogyasztási cikk árával arányosan hosszabbodik meg. A jótállás időtartama jogszabályban meghatározott határidőn túl kizárólag azzal az időtartammal hosszabbodik meg, amely alatt a fogyasztó az árut a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használhatta.
Egyéves jótállás áll fenn 10 000 forintot elérő, de 100 000 forintot meg nem haladó eladási ár esetén, kétéves jótállás abban az esetben, ha az eladási ár a 100 000 forintot meghaladja, de nem haladja meg a 250 000 forintot [151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés]. A megkeresésben előadott tényállásból nem volt meghatározható sem a mobiltelefon vételára, sem az eredeti vásárlás óta eltelt használati idő. Amennyiben a tartós fogyasztási cikkhez kapcsolódóan még esetlegesen fennállna a jogszabályból eredő jótállás, ezzel kapcsolatos igényét a fogyasztó a vállalkozással szemben az eredeti jótállási jeggyel érvényesíthetné. A jótállás ugyanis nem személyhez, hanem az áruhoz kapcsolódik, erre tekintettel a tulajdonost illeti meg. Amennyiben a fogyasztó mint tulajdonos a jótállási határidő alatt értékesíti az árut, a jótállás az új tulajdonost is megilleti, feltéve, hogy ő is fogyasztónak minősül.
Figyelemmel azonban arra, hogy a mobiltelefon használt volt, így a 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 7. §-a alapján az új tartós fogyasztási cikk meghibásodása esetére a vásárlástól (üzembe helyezéstől) számított három munkanapon belül érvényesíthető csereigény a fogyasztó által vásárolt mobiltelefonra nem vonatkozik.
A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet 20. § (1) és (2) bekezdése szabályozza a fogyasztók 14 napon belüli elállási jogát, amely az üzlethelyiségen kívül a távollévők között kötött szerződés esetén illeti meg a fogyasztót. A 14 napos határidő áru adásvételére irányuló szerződés esetén az áru átvételének napján kezdődik. Figyelemmel azonban arra, hogy a megkeresésben ismertetett tényállás szerint a mobiltelefont a fogyasztó üzlethelyiségben, személyesen vásárolta, így a 14 napos elállási jog a Megkereső részére nem áll fenn.
Annak megítélése, hogy mi a hiba oka, illetve hogy a megkeresés szerinti ügyben a Megkereső hibás teljesítésből eredő kellékszavatossági igénye fennáll-e - a mobiltelefon használtságára figyelemmel - szakkérdés, amelyet a mobiltelefon bevizsgálásával lehet esetlegesen megállapítani. Az pedig - a hiba okától függően - a szerződés tartalma alapján állapítható meg, hogy a szerződéses jótállás kiterjed-e a készülékre. Ennek hiányában a fogyasztó kellékszavatossági igényét a bemutatottaknak megfelelően érvényesítheti.
* * *
Az Igazságügyi Minisztérium által üzemeltetett Ákr.-Helpdesk[1] felületre nagyszámú - tájékoztatást kérő - jogértelmezési kérdés érkezik. A felület célja az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvénnyel (a továbbiakban: Ákr.) és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvénnyel kapcsolatosan felmerült konkrét kérdések megválaszolása, és ezzel egy általánosabb tudásbázis - quasi GYIK - közreadása, kereshető formában az ügyfelek számára.
Erre a felületre érkezett - többek között - egy olyan kérdés is, melyben a megkereső arra kérdezett rá, hogy ha az Ákr. alapján lefolytatott hatósági eljárás során az ügyfél kérelmére indult hatósági ellenőrzéssel érintett ingatlanon a szemle azért nem volt lefolytatható, mert az ellenőrzéssel érintett ingatlanra bejegyzett szolgalmi jog jogosultja, az ellenőrzéssel érintett ingatlant "tilos önhatalommal" lezárta, kiszabható-e eljárási bírság, és ha igen, akkor kinek a terhére kell azt kiszabni.
E kérdés megválaszolása során elsőként figyelemmel kell lenni arra, hogy a hatósági ellenőrzésre (a hivatalból vagy a kérelemre indult hatósági ellenőrzésre egyaránt) az Ákr. hatósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseit az Ákr. VI. fejezetében foglalt eltérésekkel kell alkalmazni az Ákr. 98. §-ának megfelelően. Rögzíti továbbá az Ákr. 100. § (1) bekezdése azt is, hogy a hatósági ellenőrzést a hatóság a hivatalbóli eljárás szabályai szerint folytatja le abban az esetben is, ha egyébként a hatósági ellenőrzés kérelemre indult meg.
Azzal, hogy az Ákr. 98. §-a a hatósági ellenőrzésre az Ákr. egészét alkalmazni rendeli, lehetővé teszi a hatóság számára - többek között - azt is, hogy az ellenőrzése során a tényállás tisztázása körébe eső eljárási cselekményeket is lefolytathassa, így tehát jogosult szemlét is tartani. A szemle esetében az Ákr. 34. - Szemle című - alcímében rögzítettek alapján kell az ellenőrzést végző hatóságnak eljárnia. E körben rögzíti az Ákr. 68. § (1) bekezdése, hogy ha a tényállás tisztázására ingó, ingatlan vagy személy megtekintése vagy megfigyelése szükséges, a hatóság szemlét rendelhet el.
A szemle során - ugyanúgy, mint a hatósági eljárás minden más részében - általánosan irányadó az Ákr. 6. § (2) bekezdésében megfogalmazott alapelvi szintű követelmény, amely szerint senkinek a magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére. Az Ákr. e körben általános alanyként a "senki" fordulatot alkalmazza, melyből következően a rendelkezés azzal a személlyel szemben is kötelezettséget fogalmaz meg, aki egyébként nem részese az eljárásnak.
Mivel a hatósági szemle lefolytatása szükséges az eljárás mielőbbi érdemi lezárásához, ezért annak akadályozása
- 46/47 -
kimeríti az ezen előírásban foglaltakat (vö. a döntéshozatal indokolatlan késleltetését), ami által ekkor alkalmazhatóvá válik az eljárás akadályozásának következményeként az eljárási bírság kiszabása, hiszen ezen általános jogszabályi kötelezettségét az érintett megszegte.
Az Ákr. 77. § (1) bekezdése szerint az eljárási bírság azzal szemben alkalmazható, aki a szemlét akadályozó magatartást megvalósítja vagy az állapotot, helyzetet kialakítja. Az Ákr. 77. § (1) bekezdése rögzíti továbbá azt is, hogy aki a kötelezettségét önhibájából megszegi, a hatóság az okozott többletköltségek megtérítésére kötelezi, illetve eljárási bírsággal sújthatja.
Mivel az eljárás akadályozásának következményei szabályozása körében az Ákr. e helyütt az általános "aki" terminológiát használja a norma címzettjeként (nem pedig kifejezetten csak az ügyfelet), így e szabály is az eljárás valamennyi résztvevőjére önállóan és egyaránt alkalmazandó, továbbá ide értendő bárki más is, aki az Ákr.-ben (vagy az ügyre irányadó ágazati eljárási szabályban) rögzített kötelezettségét nem teljesíti.
Tehát az a személy, aki szándékosan - a szemle tényéről tudva - elzárta az ellenőrzéssel érintett ingatlant a szemle elől, e jogszabályhely alapján eljárási bírsággal sújtható.
Vizsgálandó továbbá e körben az is, hogy a hatósági ellenőrzést kérelmező ügyfél maga tudott-e arról, hogy a szemle nem lesz lefolytatható (vö. ismert volt-e előtte az akadályozottság ténye), hiszen ő csak e tény alapján válna bírságolhatóvá.
Mindezek alapján megállapítható, hogy amennyiben bárki (ideértendően különösen az ügyfél, az eljárás egyéb résztvevője vagy e felsoroltakon kívül bármely, az eljárásban nem érintett harmadik személy) magatartása arra irányul, hogy a szemle jogszerű lefolytatását késleltesse, úgy e személy - hivatkozva az Ákr. 6. § (2) bekezdésére és 77. § (1) bekezdésére -a döntéshozatal késleltetéséért eljárási bírsággal sújtható, mivel magatartásával az eljárás részévé válik.
* * * Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készültek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve nincs kötelező ereje. * * * ■
JEGYZETEK
* Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készültek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve nincs kötelező ereje.
Visszaugrás
