Régóta ismert tény, hogy a bűntettes által a közösség és a társadalom felé teljesített munkavégzésnek több előnye van, mint annak, hogy az elkövetőt bebörtönözzük.[1] A közérdekű munka büntetés története mégis csak viszonylag későn kezdődött az Egyesült Államokban, Kalifornia államban, Alameda megyében. 1966-ban itt alkalmazták először alternatív büntetésként olyan női elkövetőkkel szemben, akik közlekedési bűncselekmények miatt álltak a bíróság előtt, és vagyoni-jövedelmi viszonyaik miatt a pénzbüntetést előreláthatóan nem lettek volna képesek megfizetni.[2] A kezdeti sikereknek és a programot kísérő nagy figyelemnek köszönhetően gyorsan elterjedt, és a 70-es évektől több száz közérdekű munka büntetés program indult útjára az Egyesült Államokban. Alkalmazása elsősorban fiatalkorúakkal és nem erőszakos bűncselekményt elkövető felnőtt korú elkövetőkkel szemben volt jellemző. A közérdekű munka büntetésnek alapvetően két formája ismert: egyrészt mint a pénzbüntetés alternatívája, másrészt mint a próbára bocsátás lehetséges kiegészítő eleme szerepel a szankciók lajstromában.[3]
A közérdekű munka európai pályafutása Angliában és Walesben kezdődött. Az 1970-es években az amerikai példa nyomán kísérleti jelleggel indították útjára először mindössze hat angliai körzetben, Nottinghamshire-ben, London belső kerületeiben, Kent, Durham, Délnyugat-Lancashire és Shropshire megyékben.[4]
A közérdekű munka az angliai és walesi kedvező tapasztalatok napvilágra kerülése után gyorsan elterjedt a kontinensen, az egyes államok szükségleteihez idomítva, kisebb-nagyobb különbségekkel. Ma már Európa összes országában megtalálható valamilyen formában. Jelen tanulmányban a skandináv országok közül ezúttal - terjedelmi korlátok miatt - a norvég és svéd közérdekű munkabüntetéseket mutatom be, törekedve nemcsak a hatályos szabályozás, hanem a bevezetés körülményeinek, valamint a történeti fejlődésük ismertetésére is, valamint arra, hogy mint működő jogintézményt a használatukra, valamint az eredményességükre vonatkozó adatokkal együtt ismertessem. A skandináv országok szabályozásának bemutatását jó bűnözési és börtönnépességi mutatóik mellett a rendelkezésre álló adatok sokasága indokolja, valamint az a tény, hogy az OECD adatai alapján ezeknek az államoknak a polgárai bíznak leginkább saját igazságszolgáltatásukban.[5] Célom tehát, hogy olyan példákat ismertessek, amelyek a magyar szabályozás tovább fejlesztésében, annak ismert és rejtett hibáinak feltárásában is segíthetnek.
Az egyébként gyakran homogén egységként kezelt skandináv országokon belül is számos különbséggel találkozhatunk az igazságszolgáltatás rendszerében, a büntetési rendszerben és a büntetéskiszabás gyakorlatában is. Amennyire hasonlítanak ezek az országok egymáshoz, annyi különbséget is találhatunk, például a témánk szempontjából fontos közösségi büntetésekkel kapcsolatban is. Bondeson megfogalmazásában "a történelmi, vallási, közgazdasági, politikai hasonlóságok ellenére úgy tűnik, ezen országok orientációja meglehetősen különböző, nincs tehát standardizált szabvány az értékekre a skandináv országokban."[6]
Norvégiában a közérdekű munka bevezetésének első lépései az 1977-78-as esztendőre datálódnak. Az igazságügyi minisztérium erre a célra alakult bizottsága ekkor vizsgálta meg az angol közérdekű munka szabályozását, tapasztalatait és helyzetét, és úgy találta, hogy érdemes Norvégiában is megpróbálkozni a bevezetésével. 1979-ben fogalmazódott meg az első konkrét igazságügyi miniszteri javaslat a közérdekű munka kísérleti jellegű bevezetéséről. Egy 1983-as jelentés már részletkérdésekről is szólt, foglalkozott többek között a munka jellegével és a beleegyezés kérdésével is. 1984 januárjától vezették be végül kísérleti jelleggel Sør-Rogalandban, Nyugat-Norvégia gazdaságilag egyik legfejlettebb megyéjében. A közérdekű munka a feltételes elítélés egyik feltételeként jelent meg a gyakorlatban. Tartama ebben a kezdeti időszakban 50 órától 200 óráig terjedhetett, amit egy éven belül kellett teljesíteni. Eleinte leginkább olyan fiatal elkövetőkkel szemben alkalmazták, akik valamilyen nem személy elleni erőszakos, hanem vagyon elleni erőszakos bűncselekményt, például
- 182/183 -
rongálást, autólopást követtek el, vagy ittas vezetés miatt álltak a bíróság elé.[7] 1985-ben a kísérletet kiterjesztették további két területre, Hordaland és Hedmark/Oppland körzetekre is.
1989. január 1-jétől pedig az egész országban alkalmazhatóvá vált büntetésként a közérdekű munka, az új büntetési nemet ismertető részletes tájékoztató 1989. március 21-i dátummal született. Ezt a tájékoztató levelet megküldték a bírósági, ügyészségi és rendőrségi szervezetekhez, valamint a büntetés-végrehajtás területén dolgozókhoz is eljuttatták. A tájékoztató levél szerint leginkább a 9 hónapig terjedő szabadságvesztés esetén lehet jó alternatíva a közérdekű munka, de bizonyos esetekben akár az egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények esetén is alkalmazható, többféle bűncselekményre is.[8]
Megemelték a közérdekű munka tartamát is, annak legkisebb mértéke ekkortól 50, legmagasabb mértéke 240 óra lehet, a végrehajtás alatt pedig szigorú felügyelet kötelező. A szabadságvesztésre való átváltása esetén egy hónap szabadságvesztésnek húsz óra közérdekű munkakötelezettség felel meg.[9]
Kezdetben a bíróságok nem szívesen használták a büntetésnek ezt a formáját, hanem inkább a régi, már bevált eszközökhöz nyúltak. A kevés ügy kevés tapasztalatot eredményezett, a kevés tapasztalat pedig megakadályozta a jogintézmény fejlődését. Sajátos norvég problémát jelentettek a földrajzi helyzetből fakadó nehézségek is. A pártfogóknak gyakran több száz kilométeres távolságokban kellett az ügyeket felügyelniük, a térségre jellemző rendkívül alacsony népsűrűség pedig a rendelkezésre álló munkahelyek számát korlátozta.[10]
Később, 2001-ben a közérdekű munka bekerült a büntetőtörvénykönyvbe, és önálló szankcióvá vált. Új formájában összefoglaló néven, mint közösségi büntetés került szabályozásra, melynek egyik eleme lett a közérdekű munka.[11] Az új törvény 2002. március 1-jén lépett hatályba.[12] A közösségi büntetés ebben az új formájában már magában foglalt más kondíciókat is, nem csak a közérdekű munkát. Ilyen lehet például a különféle gyógyító és nevelő programokban való részvételre kötelezés (az elítélt beleegyezésével) vagy a feltételes elítélés pártfogó felügyelettel egybekötve.[13]
A büntetés új formában a norvég Btk.[14] 15. fejezetében kapott helyet, mint önálló büntetés, és mint alternatív büntetés azokban az esetekben, amikor a szabadságvesztés büntetés nem haladja meg az egy évet. Az új büntetési forma egyik kiemelt célja a törvényhez fűzött indokolás szerint annak elkerülése, hogy az elítélt elveszítse a munkaerő-piaci és társadalmi kapcsolatait.[15]
A norvég büntetőjogban az általánosan mindenkivel szemben alkalmazható büntetések[16] a szabadságvesztés különböző formái: a szabadságvesztés, felfüggesztett szabadságvesztés, és elzárás, valamint a közösségi büntetés és a pénzbüntetés.
A közösségi büntetés akkor alkalmazható szabadságvesztés helyett, ha az adott esetben kiszabható végrehajtandó szabadságvesztés nem haladná meg az egy évet, és a büntetés célja így is elérhető. További feltétel, hogy a vádlott előzetesen a beleegyezését adja, valamint technikai jellegű kritérium, hogy Norvégiában legyen az állandó tartózkodási helye.[17]
A törvény az előzőben ismertetett főszabálytól eltérést enged meghatározott feltételek teljesülése mellett. Közösségi büntetés abban az esetben is alkalmazható, ha az egyébként kiszabandó szabadságvesztés részben vagy egészben felfüggesztett, ha az elkövető a bűncselekmény elkövetésekor még nem volt 18 éves, vagy ha különösen nyomós indokok szólnak a közösségi büntetés alkalmazásának szükségessége mellett. Amikor a bíróság közösségi büntetést alkalmaz, az ítéletben határozza meg annak tartamát, amely minimum 30 óra és maximum 420 óra lehet. Meghatározza a nem teljesítés esetén alkalmazható büntetést, és a végrehajtásra rendelkezésre álló időt is. A közösségi büntetést helyettesítő szabadságvesztés általában ugyanannyi időtartamban kerül meghatározásra, mint amennyi idő a közérdekű munka végrehajtására rendelkezésre áll, és a közérdekű munka nem teljesítése, vagy nem megfelelő teljesítése esetén kell végrehajtani. Ha a büntetés végrehajtására rendelkezésre álló időtartam 120 napnál rövidebb, az azt helyettesítő börtönbüntetés tartama akkor is elérheti a 120 napot. Amikor meghatározzák a végrehajtást és az alternatív börtönbüntetést, a bíróság a végrehajtás idejére magatartási szabályokat is elrendelhet. Az elítélt eltiltható attól, hogy bizonyos személyekkel kapcsolatot tartson, de alkalmazható a közösségi büntetés mellett akár pénzbüntetés vagy maximum 60 napig tartó szabadságvesztés is, ha indokoltnak látszik.[18]
A hátrányos megkülönböztetést a norvég társadalom az élet minden területén igyekszik minden eszközzel megakadályozni. Az elítélt társadalmi helyzete például a büntetés kiszabása során egyáltalán nem vehető figyelembe. A társadalmi helyzetből fakadó hátrányos különbségtétel elke-
- 183/184 -
rülése érdekében, az ítélkezés során nem szerepelhet a szabályozásban az alkalmasság vizsgálatának követelménye sem. Sőt ha az előzetes vizsgálat során készül is jelentés (pártfogó felügyelői vélemény), az soha nem foglalkozik a vádlott alkalmasságával. A közösségi büntetés kiszabásához szükséges feltétel a vádlott beleegyezése, mely bármikor visszavonható. A belegyezés visszavonásával vagy a büntetésben meghatározott további feltételek megsértése esetén új eljárásra kerül sor, melynek során a bíróság dönt arról, hogy a közérdekű munka büntetés helyébe lépő szabadságvesztést teljes egészében vagy csak részben kell-e végrehajtani.[19]
A közösségi büntetés végrehajtásának szabályai a büntetés-végrehajtási törvényben vannak részletesen szabályozva.[20] A vonatkozó rendelkezések[21] értelmében a pártfogó felügyelői szolgálat feladata a bíróság által meghatározott keretek között pontosan, egyedileg meghatároznia a büntetés konkrét tartalmát. A Pártfogó Felügyelői Szolgálat a büntetés végrehajtása során rendkívül széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Meghatározza a büntetés konkrét tartalmát, azaz hogy milyen képzésen és/vagy kezeléseken vegyen részt az elítélt, illetve megkeresi és kijelöli a megfelelő munkahelyet, és mindezeket össze is hangolja, megakadályozva ezzel azt, hogy az elítélt önhibáján kívül ne tudjon eleget tenni a meghatározott követelményeknek. 2011-es adatok alapján a közösségi büntetések tartalma a gyakorlatban kicsivel több mint 60 százalékban ingyenes munkavégzés, a maradék pedig különféle tevékenységek, például oktatáson való részvétel, tréningek bizonyos készségek elsajátítására, agressziókezelés,[22] munkatapasztalat-szerzés, kezelés vagy mediáció.[23]
Norvégiában 17 pártfogó iroda működik 40 telephellyel. Ezek az irodák felelősek a közösségi büntetések, a házi őrizet végrehajtásáért, felügyelik a próbára bocsátottakat és a feltételesen szabadságra bocsátottakat is, valamint felelősek a speciális "ittas vezető program" végrehajtásáért is.[24] Ők felelősek az előzetes pártfogói vélemény elkészítéséért is, illetve a Szolgálat határozza meg az elvégzendő munka jellegét, és jelöli ki a munkahelyet is a közösségi büntetések végrehajtása során. A munka meghatározásánál és a végrehajtás során az elsődleges a speciálprevenciós cél.[25]
Torbjørn Skaröhamar 2013-ban megjelent tanulmányában[26] részletesen bemutatja, hogy általában kiket ítélnek közösségi büntetésre. A tanulmány első része arra a megállapításra jut, hogy szociális szempontból nincs számottevő különbség azok között, akiket rövid tartamú szabadságvesztésre, illetve közösségi büntetésre ítélnek. Hasonló iskolázottság és munkanélküliségi mutatók jellemzőek rájuk. Azonban a börtönbüntetésre ítéltek között több az elvált, jellemzően idősebbek, és már töltöttek hosszabb-rövidebb időt büntetés-végrehajtási intézetben.
A tanulmány második része azt vizsgálja, hogy milyen a munkanélküliség mértéke az elítéltek között a büntetésüket megelőző 24 hónaptól a büntetés kitöltését követő 24. hónapig. Mivel a közösségi büntetés egyik ismert és elvárt fő előnye éppen az, hogy az elítéltet nem szakítja el a munkájától, és folyamatosan jelen van a munkaerőpiacon, az alapfeltevés az volt, hogy 24 hónappal a büntetés kitöltését követően alacsonyabb lesz a munkanélküliség azok között, akiket közösségi büntetésre ítéltek, mint azok között, akiket rövid tartamú szabadságvesztésre. Kiderült, hogy azok között, akik közösségi büntetést töltöttek, nagyon kicsi különbség (csökkenés) figyelhető meg a büntetést megelőző és az azt követő munkanélküliségi rátában. Azaz a büntetés eléri az elsődleges célt, nem szakítja ki az elítéltet a munkaerőpiacról. Másrészt megfigyelhető egy minimális növekedés is a munkával rendelkezők számában a büntetés kitöltését követő időszakban. Ezzel szemben a szabadságvesztésből szabadultaknál a számottevő, bár időleges visszaesést követően, lassan érik csak el a büntetést megelőző munkanélküliségi mutatókat az elítéltek, és ha nem is nagyságrendekkel, de a 24. hónap végén is rosszabb a helyzetük, mint a közösségi büntetésre ítélteknek.[27]
2008-ban a norvég kormány "Büntetés, ami működik" címmel kiadott egy Fehér Könyvet,[28] ami a következő évtized büntető politikájára vonatkozó elképzeléseit tartalmazza. A Fehér Könyv központi üzenete a "Kevesebb börtön, több rehabilitáció" mondattal summázható. A szabadságvesztések csökkenő száma a közösségi büntetések számának növekedéséhez vezet, ami az irat szerint kívánatos tendencia.[29]
2014-ben a norvég bíróságok összesen 19.650 büntetést szabtak ki, ami mintegy 10%-os csökkenést jelent 2013-hoz képest. A kiszabott büntetések 54%-a végrehajtandó szabadságvesztés volt (10.550).[30]
A skandináv büntetés-végrehajtást hagyományosan példaként állítják más nemzetek hasonló intézményei elé, tekintettel az alacsony visszaesési rátára. Különösen igaz ez Norvégia esetében, ahol
- 184/185 -
"kimagaslóan alacsony," mindössze 20% körüli visszaesési aránnyal büszkélkedhetnek. A humánus ítélkezés, a több rehabilitáció - kevesebb büntetés elve láthatóan működik.[31]
A norvég eredmények még a többi skandináv állammal összevetve is rendkívüliek, ahol a visszaesők aránya 24% (Izland) és 31% (Finnország) között alakul.[32] Ugyanakkor elmondható, hogy a feltételes elítélés és a közösségi büntetések esetén az arányok már meglehetősen hasonlóak. A közösségi büntetések (közérdekű munka) esetén mindegyik északi állam 20% körüli értéket mutat fel.[33]
Norvégiában a kiszabott közösségi büntetések száma az elmúlt években 2500 körül alakult (2008: 2.812, 2009: 2.912, 2010: 2.647, 2011: 2.545, 2012: 2.437),[34] és 2013-ban is hasonló számot láthatunk.[35] Ebben az évben a bíróságok 2.155 esetben alkalmaztak közösségi büntetést, leginkább vagyon elleni bűncselekmények (652), kábítószerrel kapcsolatos (537) és erőszakos bűncselekmények (456), valamint közlekedési bűncselekmények miatt (267).[36] A legtöbb közösségi büntetetést férfiakkal szemben (1762 fő) alkalmazták 2014-ben, ami megfelel az elkövetők arányainak.
2014-ben a norvég büntetés-végrehajtási szervezet közzétette Erlend Sand Bruer jelentését, ami a Közösségi büntetések Norvégiában - "Mi működik Norvégiában?" címet kapta.[37] A jelentés a büntetésüket kitöltött elítéltek megkérdezésén alapuló közvélemény-kutatás eredményeit tartalmazza. A jelentés szerint a közösségi büntetésekre ítéltek közel 90%-ban segítő szándékúnak és hasznosnak találta a rá kiszabott feladatot. Ugyanennyien vélekedtek úgy, hogy a büntetés segítségükre volt abban, hogy jóvátehessék a társadalom felé azt a sérelmet, amit okoztak. Az elítéltek 98%-a találta úgy, hogy a büntetésének teljesítése alatt tisztelettel bántak vele, és végig megőrizte a méltóságát. Az elítéltek 43%-a gondolta úgy, hogy a közösségi büntetés megerőltető volt számára, de ugyanakkor valamennyi elítélt, aki részt vett a kutatásban, úgy ítélte meg, hogy összességében a büntetés pozitív hatású volt, és tulajdonképpen nem is büntetésként élték meg.
Norvégiában, mint láttuk, a közösségi büntetések visszaesési mutatója mindössze 20%, míg ugyanez az arány a közérdekű munka szülőföldjén, az Egyesült Királyságban 34%.[38] Ebből az adatból és a fenti megállapítások ismeretében levonható a tapasztalat, hogy a büntetésnek nem kell kellemetlennek lennie ahhoz, hogy működjön, a hátrány tartalmának nem kell jelentősnek lennie. Sőt, a norvég adatok ismeretében megkockáztathatjuk, hogy a közösségi büntetések esetén a kisebb hátrány nagyobb előnyt jelent.
Svédország a közérdekű munka bevezetésében és használatában is eltérő utat választott. A közérdekű munka jogrendbe iktatásának lehetősége először 1977-ben merült föl, csaknem egy időben a hasonló tartalmú dán vitaanyag megjelenésével. Az ezzel foglalkozó munkacsoport megállapításai[39] szerint a közérdekű munka bevezetése meglehetősen sok nehézséggel járt volna. Kételkedtek abban, hogy a célcsoportnak megfelelő börtönt helyettesítő büntetés lenne ez az új szankció, illetve kérdéses volt, hogy leküzdhetőek-e azok a technikai nehézségek, amelyek a megfelelő számú és minőségű munkahely biztosításával együtt jártak volna.
A bevezetés lehetőségének következő vizsgálatára 1984-ben került sor.[40] Az ezzel foglalkozó bizottság óvatosan arra az álláspontra helyezkedett, hogy Svédország inkább kivár, és majd a dán és norvég folyamatban lévő kísérleti projektek eredményei alapján, később dönt a szankció bevezetéséről. Egy 1989. szeptember 28-i kormánydöntés alapján vezették be végül 1990-ben a közérdekű munkát, kísérleti jelleggel először mindössze öt bírósági körzetben (Uppsala, Linköping, Helsingborg, Malmö és Gavle), majd 1994-től az ország teljes területére kiterjesztett kísérlet következett, 1999-ig.[41] Ebben az időszakban a közérdekű munka a kezelési szerződéshez[42] hasonlóan volt szabályozva. A kezelési szerződés olyan elkövetőkkel szemben alkalmazható büntetés, akiknél a drog-, alkohol- vagy egyéb függőség szoros összefüggésben áll az elkövetett cselekménnyel. A "szerződés" a bíróság és az elítélt között jön létre, és otthoni vagy kórházi körülmények közötti kezelésre vonatkozik.[43]
A közérdekű munka kezdetben gyakorlatilag a próbára bocsátás egy sajátos változata volt, amibe belefoglaltak egy meghatározott óraszámot, amely alatt az elítéltnek a köz érdekében kellett munkát végeznie. Az elítéltnek a kezelési szerződésre vonatkozó szabályozással ellentétben ugyan nem kellett szerződést aláírnia, de egyet kellett értenie a közérdekű munkára ítélésével.[44] Svédországban kezdetben sokan azért ellenezték a közérdekű munka büntetési rendszerbe való bevezetését, mert a svéd jóléti modellben a munka alapvetően al-
- 185/186 -
kotmányos jog, és büntetésként való elismerése ezzel szemben állt. A közérdekű munka bevezetésével a munka visszatért a büntetés világába. Azonban elmondható, minden kettősség ellenére Svédországban a közérdekű munkát jól fogadták. Az 1990-es évek elején a svéd politikában és különösen az 1991-es választási kampányban a bűnözés kiemelt témaként szerepelt. A konzervatív párt a "ha őket bezárjuk, mi kimehetünk" szlogennel kampányolt. Nem meglepő hát, hogy miután megnyerték a választásokat, rögtön hozzáláttak a büntető törvénykönyv átalakításához a szigorítás jegyében. A büntetőpolitikában a bűnelkövetők rehabilitációjának programja átadta a helyét az áldozatsegítés és a kárjóvátétel programjának. Az egyik új szankció, amelyet bevezettek ebben a szigorító időszakban, érdekes módon éppen a közérdekű munka volt.
1998-ban a svéd Büntető Törvénykönyvet[45] kiegészítették a próbára bocsátás közérdekű munkával kombinált változatával. 1999. január 1-jétől lehetővé vált a közérdekű munka használata a szabadságvesztés felfüggesztésével párhuzamosan, innentől a közérdekű munka két változatban is jelen van a svéd büntetések sorában.[46]
A svéd büntető törvénykönyvben mindössze két büntetés található, a szabadságvesztés[47] és a pénz-büntetés.[48] Az összes többi büntetés a szabadságvesztés alternatívájaként van jelen, és csak akkor használható, ha az adott tényálláshoz előírt büntetés szabadságvesztés a büntető törvénykönyv különös részében. 2012-ben egy parlamenti bizottság aggályosnak találta ezt az állapotot. A megfogalmazott kritika szerint tarthatatlan, hogy a pénzbüntetést követően leggyakrabban alkalmazott büntetés nincs a Btk.-ban részleteiben szabályozva, és használatának módja jórészt a bíróságok mérlegelésétől és a végrehajtó szervektől függ, de a mai napig ezt a felvetést tettek nem követték.[49]
Az alternatív büntetések két alapkategóriába sorolhatók. A két kategória a felfüggesztett büntetéshez és a próbára bocsátáshoz kapcsolódó alternatív büntetések kategóriái. A felfüggesztett büntetés felfüggesztett szabadságvesztést jelent, amit az elítélt, akárcsak máshol, valójában nem tölt le, ha minden rendben zajlik a felfüggesztés ideje alatt. A büntetés végrehajtására csak abban az esetben kerül sor, ha a büntetés kiszabását követő két éven belül az elítélt újabb bűncselekményt követ el.
A próbára bocsátás a svéd terminológiában lefordítva "védőgondoskodás," egy éven át tartó felügyeletet jelent, amihez járulhat kábítószerről, alkoholról leszoktató kezelés, szerencsejáték-függőséget gyógyító kezelés, pszichiátriai kezelés és más felügyeleti programok is.[50]
A közérdekű munka tehát kapcsolódhat mind a felfüggesztett büntetéshez, mind pedig a próbára bocsátáshoz. A felfüggesztett büntetéshez kapcsolódó közérdekű munka esetén a pártfogó felügyelő feladata a munkavégzés idejére korlátozódik, míg a próbára bocsátás esetén ez a felügyelet hosszabb idejű, és általános felügyeletet jelent. Amennyiben a közérdekű munka a próbára bocsátáshoz kapcsolódik, a közérdekű munka csak az egyik eleme lesz a próbára bocsátásnak és kapcsolódhat hozzá akár más feltétel is.
A végrehajtásért mindkét esetben a pártfogó felügyelői szolgálat felel.[51] A szolgálat feladata az ítélet előtt a vélemény elkészítése, a megfelelő munkahely kiválasztása és biztosítása, valamint annak ellenőrzése, hogy a közérdekű munka az elfogadott tervnek megfelelően teljesül. A szolgálat körülbelül ezer speciálisan képzett felügyelővel látja el ezt a feladatát, felügyelőnként átlagosan adott időszakban harminc esettel dolgozva.[52]
A közérdekű munka szabályozása lényegében megegyezik a két különböző változat esetén, de bemutatásukat mégis érdemes a Svéd Btk. fejezeteinek elrendezését követve megtenni.
A 27. fejezet első szakaszának értelmében felfüggesztett büntetést akkor alkalmaz a bíróság, ha a pénzbüntetés nem látszik megfelelőnek. A 27. fejezet 2a. szakasza kimondja, hogy a felfüggesztett büntetés kombinálható 40 és 240 óra közötti tartamban közérdekű munkával, de csak az elítélt egyetértése esetén. A konkrét tartamot a meghatározott intervallumon belül a bíróság az ítéletében határozza meg. A harmincadik fejezet szól a büntetés kiszabásáról. Ennek a fejezetnek a hetedik szakasza szerint a bíróság akkor alkalmaz felfüggesztett szabadságvesztést, ha nincsenek olyan okok, amelyek - különös tekintettel a visszaesés lehetőségére - ezt nem teszik lehetővé.
A közérdekű munka a szabadságvesztés alternatívája. Emiatt a büntetés kiszabásával egy időben a bíróság arról is határoz, hogy a közérdekű munka nem teljesítésének esetén milyen tartamban kell szabadságvesztést tölteni az elítéltnek. A helyettesítő szabadságvesztés tartamát a bíróság 14 nap és egy év között határozza meg. A konkrét tartam a közérdekű munka óráinak számától függ.
- 186/187 -
Kezdetben egy hónap szabadságvesztés felelt meg 40 óra közérdekű munkának, és minden további 20 óra további egy hónap szabadságvesztést jelentett. A legfelsőbb bíróság több ítéletében is 50 órára módosította a 40 órás átváltási arányt, így most ez az átváltási arány általánosan irányadó a büntetés kiszabásánál.[53]
A fejezet harmadik szakasza mondja ki, hogy a büntetés felfüggesztése esetén a próbaidő tartama a jogerős ítélet megszületését követően két évig tart. A negyedik szakasz szerint az elítélt ezen időszak alatt köteles a képességeihez mérten ellátni magát. Ezen túl, ha a büntetés közérdekű munkával kombinálva kerül kiszabásra, köteles a meghatározott munkát a büntetés-végrehajtási szervezet által meghatározott terv szerint elvégezni. Az ötödik szakasz szerint az elítélt jóvátételre is kötelezhető, de csak egyetértése esetén.
A fejezet hatodik szakasza szerint, ha az elítélt nem teljesíti, vagy nem megfelelően teljesíti a feltételeket, a bíróság az ügyész kérésére figyelmeztetést intézhet hozzá; újabb feltételeket írhat elő, vagy visszavonhatja a kiszabott büntetést, és más büntetésről is dönthet. Az előzetesen meghatározott büntetés irányadó ebben az esetben, de a bíróság attól eltérően is határozhat, és rövidebb büntetést is megállapíthat.
A közérdekű munka tartama, amennyiben ez szükségesnek látszik a végrehajtás során, az ügyész döntése értelmében módosítható. A 27. fejezet 5a szakasza szerint a felfüggesztett szabadságvesztés mellett is alkalmazható közérdekű munka. A szabadságvesztés felfüggesztése esetén alkalmazott közérdekű munka végrehajtásáról, a munka jellegéről és a végrehajtásra rendelkezésre álló időszakról a területileg illetékes büntetésvégrehajtási szerv egy végrehajtási terv keretében határoz. Erre az időszakra felügyelet is elrendelhető, a felügyelet tartama nem haladhatja meg a felfüggesztés időtartamát.
A próbára bocsátás feltételeként alkalmazott közérdekű munka szabályozása és a felfüggesztett szabadságvesztés mellett kiszabott közérdekű munkára vonatkozó szabályanyag sok hasonlóságot mutat. A 28. fejezet első szakasza szerint próbára bocsátást akkor alkalmaz a bíróság, ha a pénzbüntetés nem látszik megfelelőnek.
A 28. fejezet 2a. szakasza értelmében a próbára bocsátás is kombinálható 40 és 240 óra közötti tartamban közérdekű munkával, de itt is csak az elítélt egyetértése esetén. A konkrét tartamot ebben az esetben is - akárcsak a felfüggesztett büntetés esetében - a bíróság az ítéletében határozza meg. Érdekes módon a próbára bocsátás elrendelésével egy időben a bíróság arról is határoz, hogy milyen tartamú szabadságvesztést szabna ki, ha nem próbára bocsátást alkalmazna.
A bíróság dönthet úgy is, hogy a próbára bocsátás mellett szabadságvesztést alkalmaz 14 nap és 3 hónap közötti tartamban. Ebben az esetben közérdekű munka elrendelésének azonban nincs helye.[54] A próbaidő tartama három év.[55] A 28. fejezet 5a pontja alapján a közérdekű munka teljesítésének idejére a próbára bocsátott felügyelet alá helyezhető, ez a felügyelet meghosszabbítható a bíróság döntése alapján a későbbiekben, legfeljebb a próbára bocsátás tartamáig.
A helyettesítő szabadságvesztés tartamát a bíróság ebben az esetben is 14 nap és egy év közötti tartamban határozza meg. A konkrét tartam a közérdekű munka óráinak számától függ. Egy hónap szabadságvesztés felel meg 50 óra közérdekű munkának, és minden további 20 óra további egy hónap szabadságvesztést jelent.[56]
A fejezet harmadik szakasza mondja ki, hogy a büntetés felfüggesztése esetén a próbaidő tartama a jogerős ítéletet követő két évig tart. A negyedik szakasz szerint az elítélt ezen időszak alatt köteles a képességeihez mérten ellátni magát. Ezen túl, ha a büntetés közérdekű munkával kombinálva kerül kiszabásra, köteles a meghatározott munkát a büntetés végrehajtási szervezet által meghatározott terv szerint elvégezni. Ezen túl az ötödik szakasz szerint az elítélt az áldozatnak nyújtott jóvátételre is kötelezhető, de csak az egyetértése esetén.
A fejezet hatodik szakasza szerint, ha az elítélt nem, vagy nem megfelelően teljesíti a feltételeket, a bíróság az ügyész kérésére figyelmeztetést intézhet hozzá; újabb feltételeket írhat elő, vagy visszavonhatja a kiszabott büntetést, és más büntetésről is dönthet. Az előzetesen meghatározott büntetés irányadó ebben az esetben, de a bíróság attól eltérően is határozhat, és rövidebb büntetést is megállapíthat.
A közérdekű munka tartama, amennyiben ez szükségesnek látszik a végrehajtás során, ugyanúgy, mint fentebb láttuk a felfüggesztett szabadságvesztés mellett kiszabott közérdekű munka esetében, az ügyész döntése értelmében módosítható. A bíróság ekkor is dönthet úgy, hogy a próbára bocsátás mellett szabadságvesztést alkalmaz 14 nap és 3 hónap közötti tartamban. Ebben az esetben közérdekű munka elrendelésének azonban nincs helye.[57]
- 187/188 -
A 27. fejezet 5a szakasza szerint a felfüggesztett szabadságvesztés mellett is alkalmazható közérdekű munka. A szabadságvesztés felfüggesztése esetén alkalmazott közérdekű munka végrehajtásáról, a munka jellegéről és a végrehajtásra rendelkezésre álló időszakról a helyi büntetés-végrehajtási szerv egy végrehajtási terv keretében határoz. Erre az időszakra felügyelet is elrendelhető, a felügyelet tartama ekkor sem haladhatja meg a felfüggesztés időtartamát.
A közérdekű munka végrehajtásáért, - magyar terminológiával - a pártfogó felügyelői szolgálat[58] felel. A szervezet majdnem kilencezres létszámából körülbelül ezer fő lát el klasszikus értelemben vett pártfogó felügyelői tevékenységet. A pártfogó elkészíti a pártfogó felügyelői véleményt a közérdekű munkához vagy a kezelési szerződéshez, felkutatja a megfelelő munkahelyet, majd ellenőrzi, hogy a közérdekű munka a terveknek megfelelően zajlik-e.[59] Ezen kívül más feladatokat is ellátnak, körülbelül harmincas ügyszámteherrel. A közérdekű munkára ítéltek száma egyenletes eloszlást mutatott az elmúlt években. 2009-ben 2.005, 2010-ben 2.224, 2011-ben 2.301, 2012-ben 2.304, míg 2013-ban 2.206 fő töltött közérdekű munkabüntetést.[60]
A büntetés-végrehajtási és pártfogó felügyelői szolgálat ars poeticája szerint a szervezetnek két fő célja van: csökkenteni a bűnözést és nagyobb biztonságot teremteni a társadalomban. Hogy ezeket a célokat elérjék, együtt dolgoznak az elítéltekkel azért, hogy fejlesszék a képességeiket arra, hogy azok egy újabb elkövetéstől mentes, törvénytisztelő életet élhessenek.[61]
2010-ben a Bűnmegelőzési Tanács egy 500 fős mintán végzett átfogó vizsgálatot követően készített egy jelentést a közérdekű munka helyzetéről. A rendelkezésre álló adatok szerint a próbára bocsátás gyakorlatára jellemző, hogy az esetek kétharmadában a bíróságok nem kapcsolnak külön feltételt a próbára bocsátáshoz. 2008-ban az összes próbára bocsátás 18%-át kombinálták közérdekű munkával, 17%-ban kezelési szerződést láttak szükségesnek, és mindössze 3%-ban kombinálták a próbára bocsátást szabadságvesztéssel.
A leggyakoribb bűncselekmények, amelyek miatt a bíróságok próbára bocsátást alkalmaznak, az ittas vezetés és a kábítószeres bűncselekmények. Jellemző adat, hogy a próbára bocsátottak 80%-a állt az intézkedést megelőző öt évben bíróság előtt, és az esetek felében a próbára bocsátottat az elmúlt öt évben már szabadság vesztésre ítélték, vagy próbára bocsátották.[62]
A felfüggesztett büntetéshez kapcsolódó közérdekű munkára 2008-ban 4.268 főt ítéltek. 2012-ben ez a szám 4.948, 2013-ban 4.442, 2014-ben pedig 3.844.[63] Általában erőszakos bűncselekmények miatt (45%) és az ittas vezetés súlyosabb eseteiben (24%) alkalmazzák ezt a büntetést a bíróságok.[64] Az elítéltek 60%-a korábban nem volt büntetve. Az átlagos kiszabott büntetés hossza 50 óra volt ebben az időszakban, ami egy hónap szabadságvesztésnek felel meg. Az elítéltek jellemzően sportklubokban, közösségi konyhákon vagy önkormányzatoknál dolgoznak.
Összehasonlítva a korábbi évekkel, a jelentés szerint az elítélés és a büntetés megkezdése közötti időszak jelentősen lerövidült. 2008-ban az esetek 90%-ban a jogerős elítélést követő négy héten belül sikerült az elítélteket munkába állítani, ami jelentős javulás a 2001-es átlagos két hónapos várakozási időhöz képest. Szintén a munkaszervezés eredményességét mutatja, hogy a vizsgált időszakban az elítéltek 84%-a egy helyen töltötte le a büntetését, valamint hogy az elítéltek 96%-nál volt sikeres a letöltés. Ez az adat különösen azért kiemelkedő, mert egyenletes eloszlást mutat, azaz ugyanez az arány jellemző Svédország összes körzetére.[65] A sikeres letöltések aránya 2003-ban is 98% volt. A visszaesési adatok is megdöbbentően jók: a közérdekű munkát kitöltöttek esetében mindössze 20% követetett el újabb bűncselekményt a büntetés kitöltését követő három éven belül.[66]
A közérdekű munkát bevezetésekor alapvetően a fiatal, 18-24 éves korosztálynak szánták. A jelentés mégis azt mutatja, hogy az erre ítéltek átlagéletkora 35 év, és csak az elítéltek 30%-a tartozik a bevezetéskori célcsoportba.[67] Az elítélések 60%-a 50 órányi közérdekű munkát töltött, ez jórészt megfelel a büntetés alkalmazására vonatkozó célnak, hogy a rövid tartamú szabadságvesztések alternatívája legyen.[68]
A közérdekű munka, mint látjuk, alapvető szabályok rögzítése mellett a büntetés-végrehajtási szervezeteknek nagy önállóságot biztosítva, és tág teret engedve működik Svédországban. Az egy pártfogó felügyelőre jutó alacsony esetszám, a professzionális végrehajtó gárda és a megfontolt büntetéskiszabási gyakorlat biztosítják a közérdekű munka alkalmazásának kiemelkedő eredményességét, amelynek legtranszparensebb mutatója a 20% körüli visszaesési ráta. ■
- 188/189 -
JEGYZETEK
[1] Tak, P.J.P. (1986) Community Service Orders in Western Europe - A Comparitive Survey. In: H. J. Albrecht and W. Schadler (eds.) Community Service. A New Option for Punishing Offenders in Europe. Freiburg: Max Planck Institute for Foreign and International Penal Law.
[2] The Social History of Crime and Punishment in America An Encyclopedia. Eds.: Wilbur R. Miller, Sage Publications 2012, 305.
[3] Alarid-Cromwell- del Carmen: Community-Based Corrections, Thomson Wadswort 2008. 221. 4
http://www.theguardian.com/society/2013/jan/08/forty-years-community-service
[5] http://www.keepeek.com/Digital-Asset-Management/oecd/governance/government-at-a-glance-2015_gov_glance-2015-en#page173 (2016. február 21-i letöltés)
[6] Bondeson, Ulla V., Perceptions of Criminal Justice Policy in Scandinavia. In: Bondeson, Ulla V. (Ed.), Crime and Justice in Skandinavia, Forlaget Thomson, Koppenhága 427-444., 441.
[7] Straffelovrådets betænkning om samfundstjeneste, Delbetænkning II om sanktionsspørgsmål, Stougaard Jensen, Koppenhága 1990. 34.
[8] Uo. 35.
[9] Uo. 36.
[10] http://cep-probation.org/wp-content/uploads/2015/03/Norway.pdf (2015. szeptember 10-i letöltés).
[11] http://cep-probation.org/wp-content/uploads/2015/03/Norway.pdf (2015. Szeptember 10-i letöltés).
[12] Kristofferson, Ragnar, Correctional Statistics of Denmark, Finland, Iceland, Norway and Sweden 2001-2005, Correctional Service of Norway Staff Academy, Oslo, 2007, 7-8.
[13] Lappi-Seppälä, Tapio, Crime Prevention and Community Sanctions in Scandinavia. In: Resource Material. Series No. 74 UNAFEI, Fuchu, Tokyo, Japan, 2008, 32.
[14] Act of 20 May 2005 No. 28 The General Civil Penal Code (Straffeloven).
[15] Skarohamar,Torbjørn, Straffegjennomføring med samfunnsstraff i Norge Konsekvenser for straffedes sysselsetting, Rapporter 2013/13, 5.
[16] Norvég Btk. 2. fejezet 15. szakasz
[17] Norvég Btk. 28a szakasz 1. bekezdés
[18] Norvég Btk. 28a szakasz 2-3. bekezdés
[19] Norvég Btk. 28b szakasz
[20] https://www.regjeringen.no/en/dokumenter/Act-relating-to-the-execution-of-sentences-etc-/id420593/Act relating to the execution of sentences etc. (The Execution of Sentences Act) (2016.február 3-i letöltés).
[21] Norvég Btk. 5. fejezet 53. szakasz
[22] Gundersen, Knut - Svartdal, Frode: Aggression Replacement Training in Norway: Outcome evaluation of 11 Norvegian student projects. Scandinavian Journal of Educational Research 2006, 50(1) 63-81.
[23] http://www.kriminalomsorgen.no/information-in-english.265199.no.html (2016. február 3-i letöltés).
[24] http://cep-probation.org/wp-content/uploads/2015/03/Norway.pdf (2016. február 3-i letöltés).
[25] http://www.kriminalomsorgen.no/information-in-english.265199.no.html (2016. február 3-i letöltés).
[26] Skarohamar,Torbjørn,Straffegjennomføring med samfunnsstraff i Norge Konsekvenser for straffedes sysselsetting, Rapporter 2013/13.
[27] https://www.ssb.no/en/sosiale-forhold-og-kriminalitet/artikler-og-publikasjoner/straffegjennomforing-med-samfunnsstraff-i-norge (2015. december 22-i letöltés).
[28] Angolul elérhető: http://www.kriminalomsorgen.no/information-in-english.265199.no.html (2015. december 22-i letöltés).
[29] Ploeg, Gerhard, Sandlie, Jan-Eric, Mapping Probation Futures: Norway, Probation Journal, 2011, vol. 58, (4), 386-394.
[30] https://www.ssb.no/en/sosiale-forhold-og-kriminalitet/statistikker/straff (2015. december 22-i letöltés).
[31] Deady, Carolyn W., Incarceration and Recidivism: Lessons from broad 2014, 3.
https://www.salve.edu/sites/default/files/filesfield/documents/Incarceration_and_Recidivism.pdf (2015. december 15-i letöltés).
[32] Kristofferson, Ragnar, Relapse study in the correctional services of the Nordic countries. Key results and perspectives, InEuroVista, Vol. 2., No. 3., 169.
[33] Uo. 170.
[34] Kristofferson, Ragnar, (2013) i. m. 18.
[35] https://www.ssb.no/sosiale-forhold-og-kriminalitet/artikler-og-publikasjoner/markant-skifte-i-straff-av-ungdom (2015. szeptember 12-i letöltés).
[36] https://www.ssb.no/255866/sanctions-by-type-of-sanction-category-of-principal-offence-and-group-of-principal-offence.absolute-figures (2015. december 3-i letöltés).
[37] Bruer, Erlend Sand, Samfunnsstraffen i Norge 2. rapport fra prosjektet «Hva nytter i Norge» Oslo friomsorgskontor/ Kriminalomsorgsdirektoratet, 2014.
[38] http://probation-institute.org/how-our-scandinavian-colleagues-maintain-lower-reoffending-rates-than-the-uk/ (2016. január 21-i letöltés).
[39] Nytt straffsystem", Brå Report 1977: 7
[40] Nya alternative till frihetsstraff, SOU 1984: 32
[41] Svensson, Kerstin, Philanthropy, Welfare State and Managerial Treatment: Three Phases of Community Punishment in Sweden. In: Robinson, Gwen, McNeill, Fergus (szerk.), Community punishment. European perspectives, Routledge, London, New York 2015, 221.
[42] "Kontraktsvård"
[43] http://www.kriminalvarden.se/swedish-prison-and-probation-service/sanctions/ (2016. március 2-i letöltés).
[44] Svensson, Kerstin, i. m. 221.
[45] Brottsbalk (1962: 700) a továbbiakban: svéd Btk.
[46] http://cep-probation.org/wp-content/uploads/2015/03/Sweden.pdf (2016. március 2-i letöltés).
[47] Svéd Btk. 26. fejezet
[48] Svéd Btk. 25. fejezet
[49] Svensson, Kerstin, i. m. 223.
[50] https://www.kriminalvarden.se/fangelse-frivard-och-hakte/frivard/skyddstillsyn/
[51] The Swedish judicial system, Ministry of Justice, Elanders, 2015, 24-27.
[52] http://cep-probation.org/wp-content/uploads/2015/03/Sweden.pdf (2016. március 3-i letöltés).
[53] Frivården i Sverige En kartläggning, Rapport 2010:10, Brottsförebyggande rådet, 2010, 46.
[54] Svéd Btk. 28. fejezet 3. szakasz
[55] Svéd Btk. 28. fejezet 4. szakasz
[56] Frivården i Sverige En kartläggning, Rapport 2010:10, Brottsförebyggande rådet, 2010, 46.
[57] Svéd Btk. 27. fejezet 3. szakasz
[58] "Kriminalvården", büntetés-végrehajtási szervezet, amely felelős a szabadságvesztések és a közösségi büntetések
- 189/190 -
végrehajtásáért. https://www.kriminalvarden.se/lattlast/ (2016. március 10-i letöltés).
[59] http://cep-probation.org/wp-content/uploads/2015/03/Sweden.pdf (2016. március 10-i letöltés).
[60] Kristofferson, Ragnar, (2013) i. m. 25.
[61] von Hofer, Hanns, Notes on Crime and Punishment in Sweden and Scandinavia, Department of Criminology, Stockholm University, 2001, 30, 297.
[62] Frivården i Sverige En kartläggning, Rapport 2010:10, Brottsförebyggande rådet, 2010, 21.
[63] https://www.kriminalvarden.se/globalassets/publikationer/kartlaggningar-och-utvarderingar/kos-2014-for-webb-25-majpdf 51. (2016. március 10-i letöltés)
[64] https://www.kriminalvarden.se/globalassets/publikationer/kartlaggningar-och-utvarderingar/kos-2014-for-webb-25-majpdf 52. (2016. március 10-i letöltés)
[65] Uo. 51.
[66] Uo. 8-9.
[67] Uo. 48.
[68] Uo. 49.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD egyetemi tanársegéd, Debreceni Egyetem ÁJK, Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék.
Visszaugrás
