A kötet, amely az Ulrich Spellenberg, neves bayreuth-i professzor 65. születésnapja alkalmából 2005 májusában a bayreuth-i egyetemen tartott konferencia előadásainak anyagát teszi közzé, a nemzetközi családi jog előtt álló 21. századi kihívásokkal foglalkozik. A Stefan Leible által írott bevezető utal rá, hogy a témaválasztás, mint az ilyen Festschriftek esetében megszokott, a jubiláns munkásságához igazodott, akinek egyik kutatási területe a nemzetközi családi jog. Ez egyike azon jogterületeknek, ahol a globalizáció és az európai jogegységesítés olyan folyamatokat indított el, amelyek eltérő módon ugyan, de lényegesen befolyásolják a jogfejlődést.
Az első tanulmány, melynek szerzője Christian Kohler, az Európai Bíróság igazgatója és a Saar-vidéki egyetem tiszteletbeli professzora, a globalizációnak a nemzetközi családi viszonyokra gyakorolt hatásaival és a jogtudomány lehetséges válaszaival foglalkozik. Bár a globalizációnak mindenekelőtt gazdasági vonatkozásait szokták hangsúlyozni, nem hanyagolhatók el annak szociális és kulturális hatásai sem. A folyamatok felgyorsultak és ebben a "világfaluban" a korábban egzotikumnak számító jelenségek mindennapossá váltak. A Dél-Amerikára jellemző örökbefogadási turizmus, az Európában is megjelenő kényszerházasságok, talak-válások, "becsületbeli gyilkosságok" a jogtudomány és a jogalkotó számára is kihívásokat jelentenek.
A nemzetközi családi jogban a kultúrák és hagyományok keveredése, sokszínűsége a hagyományos kapcsoló elvek szerepének átértékelődését, erózióját vonja maga után. Kohler véleménye szerint ez mindenekelőtt a már hosszú ideje diszfunkciókat is produkáló állampolgárság kapcsoló elvére igaz, amelyet az utóbbi időben az integrációs társadalmakban diszkriminatívnak is tekintenek. Mindemellett nem biztos, hogy az állampolgárság kapcsoló szabályát sutba kellene dobni, hiszen az a bevándorlók második generációja esetében pl. a választott hazával való azonosulás eszköze is lehet. A tényleges életviszonyokhoz jobban kötődő lakóhely, vagy szokásos tartózkodási hely kapcsoló szabályai más előjellel ugyan, de szintén problémákat vethetnek fel. Előnyük, hogy nem szakadnak el az aktuális társadalmi környezettől, továbbá gyakran a lex fori alkalmazásához vezetnek, ami könnyebbséget jelent a jogalkalmazó számára, de problematikussá válhatnak akkor, amikor a korábbi hazával való kulturális azonosság megtartását megnehezítik.
Kohler úgy látja, hogy az angolszász országok által követett domicile szabály alkalmazása sem problémamentes. A Brit birodalom gyarmatain élő angolok számára annak idején ugyan lehetővé tette az óhazához való kötődés fenntartását, de a mai sokrétű migrációs folyamatokra sok esetben jellemző kettős, vagy többes identitás fenntartására irányuló törekvéseket nem képes kezelni.
Mi lehet tehát a megoldás? Kohler szerint a jelenlegi tendenciák a nagyobb rugalmasság és a relativizálódás irányába mutatnak. Erősödik az egyének érdekeinek a jogválasztás általi kifejezésre juttatása. Emellett megfigyelhető az alternatív kapcsoló tényezők előtérbe kerülése, materializálódása, speciális közrendi szabályok megjelenése, amelyek segítségével a jogalkotó által preferált jogi helyzetek stabilizálhatók, és elháríthatók a nem kívánatos jogkövetkezmények.
A hagyományos utaló szabályok alkalmazása mellett egyre fontosabbá válik a nemzetközi magánjogban eddig inkább marginális szerepet játszó elismerés szerepe. Miután a külföldi családi jogi döntések elismerésének csak egészen kivételes esetekben feltétele azonos kapcsoló elvek alkalmazása, ezen az úton mód nyílik a fórum jogában nem alkalmazott kapcsoló szabályok közvetett érvényesülésére. Új jelenség, és a relativizálódás ellensúlyozására alkalmas eszköz lehet a hagyományos utaló módszer és az elismerés kombinációja. Ennél, a német szakirodalomban "Blockverweisung"-nak nevezett módszernél a kollíziós jogi utalást a jogrendszer nemzetközi polgári eljárásjogára is vonatkoztatni kell.
Mindezek a módszerek megnehezítik a jogalkalmazók dolgát. A globalizáció kísérőjelensége, hogy a nemzetközi családi viszonyokban gyakoribbá válik a külföldi jog alkalmazása. Ez olyan reakciót válthat ki, ami a lex fori kapcsoló szabályának előtérbe kerülése veszélyét is felidézi. A 21. századi nemzetközi magánjogtudománynak erre a kihívásra Kohler szerint megfelelő válaszokat kell adnia.
A következő tanulmányban Hans Jürgen Sonnen-berger, müncheni professzor a közrend nemzetközi családi jogban betöltött szerepének változásait és perspektíváit vizsgálja. A közrend bármelyik aspektusát kutatva nehézséget okoz a fogalom konkretizálása. Sonnenberger az EGBGB 6. cikke alapján a német családjog alapvető elveit és a jó erkölcsöket jelöli meg kiindulási pontként, hozzátéve, hogy a családi jog hagyományosnak mondható alapértékei az utóbbi időben jelentős változásokon mentek keresztül. Problematikus magának a család fogalomnak a körülhatárolása is. Attól függően, hogy mit tekintünk családnak, máshol húzódnak azoknak az életviszonyoknak a határai, amelyek már nem férnek bele a 21. századi családképbe. Elméletileg problematikus lehet ezért pl. még a más jogokban a házassággal egyenértékűnek tekintett heteroszexuális együttélési formák tolerálása is. Irányadó irodalmi vélemények szerint az ilyen párkapcsolatok semmi esetre sem ütközhetnek a német közrendbe, annak ellenére, hogy a német jogalkotó alkotmányos okokból nem hozhat létre a heteroszexuális partnerek részére a házasság helyett más családjogi közösséget jelentő jogintézményt.
Sonnenberger szerint a családi jogi közrendet tág értelemben kell felfogni. Tisztában kell lenni azzal, hogy az eddigi közrendi felfogás nem vetíthető rá minden házasságon kívüli homo- és heteroszexuális kapcsolatra, valamint, hogy továbbra is lesznek olyan közösségek, amelyek kívül maradnak a családjog keretein.
A családi jogban a közrend mércéje egy a jog által egyértelműen elfogadott és sugallt családkép lehetne. Ilyen családkép, amely a múltban többféle is létezett, jelenleg nincs. Nem találunk egyetlen olyan komolyan vehető családjogászt sem, aki ne értene egyet azzal, hogy a család társadalmi funkcióinak jó részét elvesztette, visszaszorult a privát szférába. Ennek a folyamatnak a családi jogi közrendre is hatása van, mert egyre többször fordul elő, hogy a külföldi jog alkalmazása a konkrét esetben nem a családi értékek, hanem individuális jogok sérelmével jár, és ebben az esetben már nem a családi jogi közrend megsértéséről van szó.
A tanulmány második részében a szerző a családi jogi közrend konkrét megjelenési területeit veszi sorra. Külön alfejezetben vizsgálja a közrend szerepét a házassággal, ezen belül annak fajtáival, továbbá a házasságkötés szabadságával kapcsolatban. A házasság tartalmi kérdései között foglalkozik a vegyesházasságok és a vallás által uralt házasságok esetében előforduló, valamint a házassági vagyonjog és a bontás körében felmerülő közrendi problémákkal. Ezt követően önálló alfejezetet szentel a gyermek származása, az örökbefogadás, a szülő-gyermek kapcsolat közrendi aspektusainak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
