(Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 18481867. Herausgegeben vom Österreichischen Ost- und Südosteuropa-Institut. Redaktion Stefan Malfér. DiePro-tokolle des österreichischen Ministerrates 1848-1867. II. Abteilung. Das Ministerium Schwarzenberg. Band 3. 1. Mai 1850-30. September 1850. Bearbeitet und eingeleitet von Thomas Kleteeka und Anatol Schmied-Kowarzik, unter Mitarbeit von Andreas Gottsmann. öbvhpt, Wien 2006 XLII +361 p. ISBN 3-209-05464-9)
A múlt évszázad hetvenes éveiben a magyar és az osztrák történészek megindították a minisztertanácsi jegyzőkönyvek forráskiadását, mégpedig két sorozatban: 1. Serie: Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848-1867 (Hrg. vom Österreichischen Ost- und Südosteuropa - Institut) és 2. Die Protokolle des gemeinsamen Ministerrates der österreichischungarischen Monarchie 1867-1918 (az MTA Történettudományi Intézetének gondozásában).
Az 1970-es bevezető kötet[1] óta a történész munkacsoportok a minisztériumok szerint hat részlegben folyamatosan kimunkáltak több mint 20 forrásközlő kötetet, legutóbb éppen a II. Abteilung: Das Ministerium Schwarzenberg (21. November 1848-11. April 1852) 3. kötete jelent meg, az 1850 május-szeptember közötti időszak jegyzőkönyveit publikálva. Ezeknek a köteteknek az elkészültével teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a historiográfiának el nem hárítható feladata a kormányok protokollumainak közzététele, hiszen azok a politika és közigazgatás alakulásának alapvetően meghatározó szervtípusát képviselik.
A sorozat kiadásának évei során az osztrák tudósok kötetgondozó munkaközösségei olyan forráskiadási készségekre, tapasztalatokra, és megkockáztatva az értékelés magas fokát, művészetre tettek szert, hogy annak alapparamétereit hasznos elemezni - más műhelyek forráskiadó metodikájánál megfontolásra javasolni.
A kötet helyét a projektben, és a szóban forgó munka legfontosabb jellemzőit meghatározó előszó nyitja (Stefan Malfér). Minden eddigi kötetet terjedelmes és értékes tanulmány vezeti fel - itt 21 oldallal és 74 lábjegyzettel - amelyek tipográfiája, párhuzamos helyekre utalása igen informatív. Mellőzhetetlen a forrástípusokra[2] osztott bibliográfia, a kiadás ésszerű tömörségét segítő rövidítések jegyzéke. Megtaláljuk az elavult kifejezések értelmezésének jegyzékét és a minisztertanácson résztvevők névsorát. A kötet legfontosabb részét természetesen maga a jegyzőkönyvek és mellékletek közzététele jelenti, ezeket azonban jobban kezelhetővé teszi egy mellékelt kronologikus jegyzék a protokollumokról és mellékletekről. A kötetet záró mutató a harminc oldalt meghaladó terjedelmével figyelemreméltóan komplex (személyi, földrajzi, tárgyi), informatívak és igen sokrétűek a tárgyszavak és végigvitt kombinációjuk.
A forráselemzést lehetővé tevő kiérlelt kísérő apparátus terjedelme, makroszkópikus becslés szerint legalább a kötet oldalszámának ötödét teszi ki - ez véleményem szerint ismételten edició-módszertani mutatószám lehet hasonló, forrásközzétételre irányuló projektnél.
Az 1-315. oldalon kerül közzétételre az 1850 májusától szeptember végéig keletkezett Nr. 334-405. számú jegyzőkönyv, mellékleteivel - ismét csak gondos jegyzetapparátussal ellátva.
A miniszterek maguknak szinte pihenőt sem hagyva 72 alkalommal üléseztek. Általában a sajátos modernizáció szinte hektikus előrevitelére törekvései figyelhetők meg, jelentős eredményekkel egyrészt - másrészt sok tervezet, ha életbe léptették is, nem hatályosult - példa lehet erre a koronatartományok alap joganyagának, rendtartásoknak az elemzése. Ugyanakkor lendületesen haladt az igazságszolgáltatási rendszer modernizációja, az oktatásügy nagyhatású volt a gazdasági fejlődésre a kereskedelmi kamarák megteremtése.
A német kérdés alakulása átszőtte a minisztertanács tevékenységét, hiszen 1850 szeptemberére a porosz (Unió) és az osztrák (Bund) nézetkülönbségek drasztikusan kiéleződtek.
A magyarság kollektív emlékezetében a 48/49-es forradalom és szabadságharc után következő időszak elevenen él - ezért is fontos a minisztertanácsi jegyzőkönyvek ismerete. A tragikus helyzet pedig az volt, hogy ezekben az 1850-es hónapokban a győztes keze súlyosan nehezedett Magyarországra. A magyar korona országaival kapcsolatos napirendek mindig megtalálhatók a jegyzőkönyvekben. Kiemeljük a miniszteriális bürokratikus elit és a katonai elit közötti pozícióharcot. Ezt Bach miniszter és Haynau táborszernagy elmérgesedett rivalizálása fémjelezte. Haynau ellenszegült számos kérdésben olyan kormányintézkedéseknek, melyek mögött a fiatal császár akarata volt található. Így késve bocsátott el kényszerbesorozott honvédtiszteket a cs.k.
- 215/216 -
hadseregből, makacsul behajtotta a magyar zsidóságra kivetett sarcot. Sokszor megválaszolatlanul hagyta A. Bach miniszter leveleit. Merev és rideg eljárása nyugdíjazását eredményezte, a miniszteriális elit a hatalmi harcot megnyerte.
A Magyar Korona államberendezkedésének megújítására szervezési intézkedések sorozata indult el: ezek az egyes területek széttagolásán alapuló politikai földrajzra építettek, visszanyúltak az 1849-es első organizációs megoldásokra is, ugyanakkor realizálásuk évekre elhúzódhatott. A rendészet, az igazságszolgáltatás, a pénzügyi igazgatás felépítésére is sor került, 1850 október 1-jén megszűnt a belső vámhatár, új adónemeket dolgoztak ki. A közigazgatás definitív berendezkedésének kiépítése a többi koronatartományhoz képest Magyarországon tartott a leghosszabb ideig és alkotó ütemeinek sorrendje is eltért azoktól. A kiépített igazgatás nem nyerte el a legfontosabb magyar politikai erök egyetértését - tagadhatatlan pozitív effektusai ellenére itt ez az igazgatás nem igen kedvelt idegen test maradt.
Az ismertetést azzal a véleménnyel zárhatjuk, hogy nagypolitikai és részletkérdésekben is kiválóan hasznosítható kötet látott napvilágot az osztrák történészek mintaszerű forráskiadásának évtizedes munkálkodása keretében. A munka történész-jogtörténész szakmán túl a históriát kedvelő olvasók által is hasznosítható. ■
JEGYZETEK
[1] Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 18481867. Einleitungsband. Ministerrat und Ministerratsprotokolle 1848-1867. Behördengeschichtliche und aktenkundliche Analyse von Helmut Rumpler. Wien 1970
[2] 1. Kézikönyvek és lexikonjellegű segédeszközök. 2. Törvény- és aktagyűjtemények 3. Kortárs publicisztika 4. Újságok
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi tanár.
Visszaugrás
