2006 februárjában négy helyszínen, Bostonban, Pozsonyban, Dublinban és Ljubljanában rendezték meg a European Law Moot Court Competition regionális döntőit. A február 2-5. közötti, ljubljanai regionális döntőn a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara is képviseltette magát. A csapat tagjai: Dr. Horváth Dóra, Dr. Juhász Botond és Dr. Csöndes Mónika PhD hallgatók, valamint Kovács Gábor joghallgató voltak. A versenyzőket elkísérte a szlovén fővárosba a csapat felkészítő tanára, Dr. Maczonkai Mihály egyetemi docens és Dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet dékán is.
A European Law Moot Court Competition-on való részvétel lehetőséget biztosít a joghallgatóknak arra, hogy elmélyítsék, bővítsék európai jogi tanulmányaikat, tudásukat. A versenyzőknek csapatban kell egy fiktív jogesetet megoldani, jogi álláspontjukat, érveléseiket minél meggyőzőbben kifejteni. A felperesi és alperesi írásbeli beadványok elkészítése és - továbbjutás esetén - a bíróság előtti szóbeli szereplés nem kevés felkészülést, könyvtári kutatómunkát igényel. A regionális fordulóba jutott versenyzőknek egy, az Európai Közösségek fő szerveitől, egyetemekről vagy ügyvédi irodákból érkező, az európai jogban elismert szaktekintéllyel rendelkező személyekből álló bíróság előtt kell helyt állniuk. A döntőbe jutott hallgatóknak már Luxembourgban, az Európai Bíróság és az Elsőfokú Bíróság tagjaiból álló bíróság előtt kell érvelniük.
A "moot" szó skandináv eredetű, jelentése "találkozó"; egy közösség tagjainak gyűlése, melyet törvényhozási vagy igazságszolgáltatási feladatok gyakorlására hívtak össze. A moot szó mai jelentését a 16. században nyerte el az angliai Inns of Court falain belül. A joghallgatóknak tekintélyes jogászok és bírák előtt kellett számot adniuk tudásukról, retorikai és jogi érvelési készségeikről egy - gyakran valódi - eset kapcsán. A moot court-ok aztán egyre népszerűbbek lettek, idővel nemzeti, regionális, majd nemzetközi szinten is elterjedtté váltak, mint amilyen például a híres, 1959-ben alapított, Philip Caryl Jessup-ról elnevezett international law moot court competition.
Moot court-ok a közösségi jog tárgykörében 1988-ig, a European Law Moot Court Society megalapításáig ad hoc módon kerültek megrendezésre (1983 és 1985 között az Európai Közösségek Bírósága vállalta magára ezt a feladatot), mígnem a müncheni egyetem néhány joghallgatója életre hívta a European Law Moot Court Competiton-t azzal az elhatározással, hogy tudatosítsák a közösségi jog fontosságát és előmozdítsák a kapcsolatteremtést a joghallgatók között Európában. Az Európai Közösségek Bíróságának korábbi elnöke, Lord Mackenzie Stuart és később az elnöki székben öt követő Ole Due támogatásával elkészült a verseny jelenlegihez igen hasonló szabályzata, és tollukból megszületett az első, sok fejtörésre okot adó jogeset. Az első Moot Court-nak a firenzei Európai Egyetemi Intézet adott otthont Villa Schifanoia-ban 1989 nyarán. Ezt követően nyerte el a verseny a mai formáját, felépítését; az írásbeli fordulót követő regionális fordulókról továbbjutott versenyzők a döntőben, Luxembourgban mérik össze a tudásukat. Erre első alkalommal 1991-ben került sor Ole Due elnök meghívására az Európai Közösségek Bíróságának és az Elsőfokú Bíróság tagjaiból álló bíróság előtt. A résztvevő csapatok egyre növekvő száma miatt 1997-től kezdődően négy helyszínen rendeznek regionális fordulókat. A versenyre nemcsak az Európai Unió tagállamaiból, hanem Európa más országaiból, sőt az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából és Ausztráliából is neveznek joghallgatók.
A verseny szervezését első alkalommal a müncheni egyetem vállalta magára, azóta tradicionálisan három-négy éves periódusra számos európai egyetem, így a firenzei, maastrichti, nijmegeni, stockholmi, koppenhágai egyetem adott otthont a European Law Moot Court Society-nak, biztosítva a verseny megszervezéséhez szükséges feltételeket és vállalva a verseny szervezésével járó feladatokat. Jelenleg e vendéglátó szerepet a lisszaboni egyetem látja el.
A verseny háromfordulós, hivatalos nyelvei az angol és a francia. A versenyre három vagy négy főből álló csapatokkal lehet nevezni. European Law Moot Court Society minden év szeptemberében teszi közzé honlapján a megoldandó fiktív jogesetet. A versenyzőknek két hónap áll rendelkezésre ahhoz, hogy elkészítsék a felperesi és alperesi beadványokat 15-15 oldal terjedelemben, a verseny szabályzatában meghatározott formai és tartalmi követelményeknek megfelelően az általuk választott hivatalos nyelv egyikén úgy, hogy a másik hivatalos nyelven is összefoglalják főbb érveiket legfeljebb 2-2 oldal terjedelemben. Az írásbeli beadványt a hallgatóknak úgy kell benyújtaniuk, hogy figyelemmel kell lenniük a tényállás ismertetését követően feltett kérdésekre, így például a felek kereseti kérelmére vagy az előzetes határozatot kérő nemzeti bíróságnak az Európai Közösségek Bíróságához intézett kérdéseire.
Az írásbeli beadványok értékelése alapján a legjobb 48 csapat jut tovább a regionális döntőkre. A csapat egyik tagja alperesként, a másik felperesként, a harmadik pedig főtanácsnokként vagy a Bizottság képviselőjeként kell hogy helytálljon. Sorsolással döntik el azt, hogy az egyik egyetemről érkező például alperesi szerepben versenyző hallgató melyik két másik egyetem felperesével és bizottsági képviselőjével vagy főtanácsnokával áll szemben a bíróság előtt. Ha a csapat négytagú, akkor a negyedik személy mind az alperes mind a felperes oldalán eljárhat segítőként. A regionális döntő háromfordulós. Az első fordulóból a középdöntőbe a négy legmagasabb pontszámot elérő csapat, illetve négy, a csapatától függetlenül versenyző főtanácsnok vagy bizottsági képviselő jut tovább. A döntőben a legjobbnak bizonyuló csapat, illetve bizottsági képviselő vagy főtanácsnok kap lehetőséget arra, hogy Luxembourgban versenyezhessen a másik három regionális helyszínről érkező győztesekkel.
Az írásbeli fordulótól a luxembourgi döntőig a versenyzők ugyanazzal az esettel dolgoznak. Igazi kihívás volt így márciusban a Luxembourgban versenyző hallgatóknak az, hogy a regionális döntőn már számos aspektusában megvitatott eset kapcsán új érvekkel előállva álljanak helyt immár az "Európai Bíróság" előtt. Mindenképpen érdekes és érdemes ezért a jogesetet bemutatni, és az azzal kapcsolatban felmerülő európai jogi kérdéseket, ha vázlatosan is, de ismertetni.
A tényállás röviden összefoglalva a következő volt: két hölgy egyetemi oktatói állást pályázott meg egy magán-, illetve egy állami egyetemen. A megpályázott oktatói állást végül mégsem ők, hanem más olyan férfi pályázók nyerték el, akik hasonló kvalifikáltságúak voltak.
Az eset - az eddigi ismertetés alapján - egy egyszerű diszkriminációs ügynek tűnhet. Európai jogi vonzata akkor válik egyértelművé, ha a tényállás többi elemét is az olvasó elé tárom. Az Európai Unióban 1992 és 2002 között alig történt előrelépés a nők egyetemi oktatásban vállalt szerepét illetően, 11%-ról mindössze 15%-ra emelkedett az oktatói állásokba kinevezett nők száma. Maguk a tagállamok is elégedetlenek voltak ezzel az eredménnyel, ezért a Parlament felkérésére a Közösség meghozta a jogesethez mellékelt fiktív, 2004/119 számú irányelvet a nők előmeneteléről az egyetemi oktatásban, melynek jogalapjaként a belső piacot, az EK-Szerződés 95. cikkét jelölte meg. Az egyetemi oktatók számára kedvezményes nyugdíjazást biztosító jogalkotási intézkedésnek köszönhetően számos oktatói állás betöltésére vált lehetőség pályázat útján az egyik tagállamban. A két hölgy is ekkor nyújtotta be a pályázatát. A megüresedett állások jelentős részét - nemcsak a két hölgy esetében - újból férfi oktatók tölthették be, akik a pályázó női oktatókkal hasonló tudományos és oktatói felkészültséggel rendelkeztek, sőt az is előfordult, hogy kevésbé voltak kvalifikáltak. Valószínűsíthető volt továbbá az is, hogy a tagállam az irányelvet nem fogja határidőre átültetni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
