Írásunk célja a fogyasztóvédelmi tárgyú versenyfelügyeleti eljárásokban alkalmazható kötelezettségvállalás intézményének átfogó, de gyakorlatias kérdésekre fókuszáló bemutatása. A jogszabályi keretek mellett ismertetjük a Gazdasági Versenyhivatal gyakorlatát, valamint az elvárásokat, iránymutatásokat rögzítő közleményt is.
Tekintettel a kötelezettségvállalás intézményének a céljaira, kiemelt figyelmet szentelünk az egyes vállalások kontrolljának: az utóvizsgálatoknak és az utóvizsgálati versenyfelügyeleti eljárásokban meghatározható szankcióknak.
The purpose of our paper is to provide a comprehensive presentation of the institution of the commitments that can be applied in consumer protection-related competition proceedings - with a special focus on practical issues. In addition to the legal framework, we also describe the practice of the Hungarian Competition Authority, as well as the authority's notice about its expectations and guidelines.
Considering the goals of the commitments, we pay special attention to the control of the undertakings, to the follow-up investigations and to sanctions.
A versenyfelügyeleti eljárások általános célja a tisztességes gazdasági versenynek és a fogyasztók érdekeinek a védelme. A jogsértő magatartások elmarasztalása, bírságolása - a speciális és generális prevencióra is tekintettel - kétségtelenül a legegyértelműbb és jellemzően a legegyszerűbb eszköz ezen célok eléréshez, de nem mindig a leghatékonyabb megoldás. Amennyiben ugyanis az önkéntes jogkövetés és vállalt korrekció tényleges, megalapozott elköteleződésen, megfelelési, illetve együttműködési törekvésen alapul - úgy mind a végrehajtást, mind a hosszú távú hatásokat tekintve - összességében a kisebb-nagyobb közösségekre, egy-egy piac működésére nézve vagy össztársadalmi szinten az eljárás alá vontak vállalásai - legyenek azok kötelezettségvállalások vagy a bírság összegét csökkentő, vállalt kötelezettségek - hasznosabbak lehetnek.
A kötelezettségvállalás lényege, hogy az együttműködő eljárás alá vont vállalkozás a versenyfelügyeleti eljárás során olyan önkéntes vállaláson alapuló nyilatkozatot, vállalási csomagot dolgoz ki és terjeszt be, amelyre tekintettel a hatóság jogsértést vagy annak hiányát nem állapítja meg, ellenben a vállalást előírja, mert a közérdek védelme, az aggályos magatartás korrekciója elmarasztalás nélkül is biztosított.
A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az előremutató sikerek, kedvező eredmények ellenére az együttműködés, az elköteleződés meg-megbicsaklik időnként - írásunkban ezekre a lehetséges buktatókra is fel kívánjuk hívni a figyelmet a keretek bemutatása mellett. Mivel együttműködésről és stratégiákról van szó, így adódna, hogy a vállalások intézményét a közgazdaságtani játékelmélet szűrőjén át vizsgáljuk,[3] azonban míg a hatóság szempontjai az egyes döntések és a vonatkozó, lent bemutatandó közlemények révén transzparensek és relatíve kiszámíthatóak,[4] addig a piaci szereplők döntései kevésbé kiismerhetőek, ezért csak azt tudjuk kiemelni ezen írás keretei között, hogy alapvetően törekednünk kell a kooperatív játszmákra és ugyanarra az egyensúlyra, amit a tisztességes piaci verseny is megteremtene. Mind a hatóság, mind az ügyfél, az eljárás alá vont piaci szereplő részéről számos olyan komplex szempontot és tényezőt szükséges mérlegelni, ami fel sem merülne, ha a hatóság "pusztán" jogsértést állapítana meg - de valójában a probléma gyökere, az együttműködés nehézsége abban rejlik, hogy míg az egyik fél nulla összegű játékként, addig a másik összességében pozitív kimenetet remélve, nem nulla összegű játékként tekint az együttműködésre.
A kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos gondolatok megosztása kapcsán a legkényesebb pontot az jelenti, hogy az eljárás alá vontak egy jelentős része - védekezési stratégiájának, vagy ha úgy tetszik játszmájának részeként - úgy nyújtja be kötelezettségvállalását, hogy azt - annak tényét és/vagy tartalmát is - zártan, üzleti titokként kéri kezelni, ha azt a hatóság nem fogadja el. Emiatt azonban miközben elfogadott, ügyzáró döntésben előírt kötelezettségvállalásokról könnyebben lehet következtetéseket levonni, addig az elutasított vállalások egy jelentősebb része esetében sem azok száma vagy aránya, sem a hatósági elvetés indokai nem vállnak ismertté, így ezekből hasznosítható tanulságot sem lehet levonni.
Egyetlen gondolat erejéig a játékelmélet keretei között maradva még, szükséges megjegyezni azt is, hogy az egyes piaci szereplők együttműködési törekvései kapcsán a versenyfelügyeleti eljárások során valójában
- 27/28 -
nem tisztán két szereplős játékról van szó, hiszen a hatóság és a vállalkozás mellett a játszma részei - lehetnek - a fogyasztók, a versenytársak és üzletfelek meghatározott köre és nem utolsó sorban a versenyfelügyeleti eljárásban résztvevő jogi képviselők, ügyvédek is. A versenytársak közül külön említést érdemelnek azok a nyertesek, akik az eljárás alá vontak iránymutató vállalásai révén "megússzák" a közvetlen hatósági beavatkozást, potyautasként élvezik a piaci folyamatok tisztulását anélkül, hogy az számukra különösebb költséggel járna.
A fogyasztók és a piaci szereplők között fennálló információs aszimmetria a fogyasztó oldalán felmerülő, elkerülhető és elkerülhetetlen információhiányból fakad. A fogyasztói döntés, illetve annak szabadsága akkor korlátozott, ha az információkeresési folyamatot egy vállalkozás tisztességtelenül befolyásolja, nehezíti, korlátozza, torzítja. A fogyasztóvédelem jellemzően az elkerülhető fogyasztói információhiány csökkentésére törekszik, az elkerülhetetlen hiányosságok kezelése terén inkább a szabályozásnak és az önszabályozásnak lehet szerepe, mindenesetre általánosságban elmondható, hogy a fogyasztói tudatosság és piaci ismerethalmaz növelésének hatékony eszköztára ténylegesen a vállalkozói szféra kezében van.
A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) rendelkezik a kereskedelmi ügyletek előtti, alatti és azokat követő tisztességtelen, tiltott tájékoztatási gyakorlatokról. A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelenségének megállapítására irányuló eljárásra - meghatározott eltérésekkel - a Gazdasági Versenyhivatal eljárása tekintetében a versenyfelügyeleti eljárásnak a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben (a továbbiakban: Tpvt., versenytörvény) megállapított rendelkezéseit kell alkalmazni.[5]
A Tpvt. 36. § (6) bekezdése szerint a Gazdasági Versenyhivatal elnöke a Versenytanács elnökével együttesen a versenyhatóság jogalkalmazási gyakorlatának alapjait ismertető közleményt adhat ki. Ezek a közlemények jogszabályi kötelező erővel ugyan nem rendelkeznek, de a legtöbb esetben irányadóak tudnak lenni, ugyanis céljuk annak rögzítése, hogy a hatóság milyen tartalommal tölti meg a jogszabály rendelkezéseit, bemutatva egyrészt a múltban kialakult, másrészt a jövőben követni kívánt jogalkalmazási gyakorlatot, elveket. Lényeges azonban azt is hangsúlyozni, hogy a hatóságot köti a közleménye, ezért bár az egyes ügyek nem összevethetőek és a hatóság az eset összes körülményének együttes mérlegelése alapján hozza meg döntését a kötelezettségvállalásról, azonban ha eltér a közleményben foglaltaktól, azt meg kell indokolnia határozatában.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
