"A NEKI feladata az emberi és állampolgári jogok védelme azokban az esetekben, amikor ezeket az illető nemzeti vagy etnikai hovatartozása miatt sértik meg."
"Minden elvállalt esetben az ügyet végig követi, függetlenül attól, hogy a jogi eljárás meddig húzódik."
A NEKI-t legizgalmasabban az ügyein keresztül lehetne bemutatni. Erre azonban a terjedelmi korlátok miatt ehelyütt nincsen mód, megtették ezt a Fehér Füzet című éves beszámolóink[1], amelyekben a Magyarországon történt etnikai diszkriminációkat mutatjuk be, és amelyek sajnos, valóságos könyvvé duzzadtak.
Ez a bemutatkozó arról szól, mi a helye itt és most egy, a cigányokat/romákat ért etnikai diszkriminációk ellen fellépő, alapvetően szigorúan jogi szemléletű, civil, de munkájában professzionalizmusra törekvő szervezetnek.
Négy éve még talán élesebb szem kellett ahhoz, hogy valaki észrevegye: a magyarországi cigányokkal (romákkal) valami nem úgy történik, mint más magyar állampolgárokkal. De már akkor feltűnt, hogy népességük arányához képest milyen sok a cigány/roma munkanélküli, a Bv.-intézetekbe kerülő, az éttermekben ki nem szolgált, az állami lakásépítések után újra egészségtelen vagy veszélyes lakásba költöztetett, a kisegítő iskolába helyezett, az állami gondoskodásba vett gyermek, és még sorolhatnánk. Robbant egy-egy Molotov-koktél, egy rendőr "rossz idegállapotában" egy egész családot az udvarra terelt, és lelövéssel fenyegetett, tisztázatlan körülmények között lezajlott nem egy kommandós akció cigánytelepeken és városi lakásokban, "skinheadek" (a rendőrség szerint "skinhead kinézetű és viselkedésű, de nem skinhead sportemberek") támadtak cigányokra, de "akcióba léptek" már mindenféle mozgalmon kívüli magánemberek is, például gázkamrával fenyegető leveleket írva békés, középosztálybeli, cigány házaspárnak.[2]
Nem kell hosszasan indokolni azt a tényt, hogy e sérelmek áldozatai a legtöbb esetben nem merték, vagy nem tudták az igazságszolgáltatás elé vinni ügyüket, és ha ezt végül egyedül, jogi képviselő nélkül mégis megtették, a legtöbb esetben úgy zárult le ügyük, hogy nem nyertek biztonságérzetet és állampolgári önbizalmat nyújtó elégtételt.
Négy évvel ezelőtt néhány magánszemély, aki felfigyelt arra, hogy ez a folyamat súlyosbodni fog, megalapította a MÁSSÁG Alapítványt[3], amelynek célja volt, hogy létrehozza a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodát, a NEKI-t.
Az "iroda" stábja az induláskor egy ügyvéd igazgatóból (dr. Furmann Imre) és egy állandó munkatársból állt.
A NEKI feladata az emberi és állampolgári jogok védelme azokban az esetekben, amikor ezeket az illető nemzeti vagy etnikai hovatartozása miatt sértik meg. Mindezzel ahhoz igyekszik hozzájárulni, hogy etnikai hovatartozásra (és vagyoni helyzetre) tekintet nélkül mindenki egyenrangú tagja legyen a társadalomnak Magyarországon, így a - számos ok miatt - jelenleg hátrányokkal küzdő cigány/roma származású emberek is.
Az esetek többségében ma már ezek nem a háborús filmekből ismert, mindenki számára "megtanultan" diszkriminatív cselekmények (bár ilyenek is vannak, a gázkamrával fenyegető levéltől[4] a kvázi kijárási tilalomig[5]): sokkal kevésbé látható, a lakosság teljes egyetértésével zajló megkülönböztetésekben, vagy éppen a hivatalok jóindulatúnak vélt, vagy hatalmukat védő intézkedéseiben kell megtalálnunk a jog megsértett pontjait.
A NEKI általános célja a figyelem felhívása a meglévő előítéletekre és azok megnyilvánulási formáira. A jogvédő munkát sokan "tűzoltásnak" tekintik, hiszen a bajok utólagos orvoslásáról van szó. Ezért tartjuk fontosnak, hogy bemutassuk a magát mindig humánusnak tartani próbáló társadalomnak: nincs minden rendben, nagy és egyre növekvő bajok vannak.
Tevékenységünk során nemcsak a hazai diszkrimináció elleni harcban értünk el eredményeket.
- 141/142 -
Ilyen pozitív "mellék"-következmény volt például egy bizonyításra kevésbé, de kényszervallatásra könnyen használható vegyszer embereken való alkalmazásának országos betiltása (az eljárást 1996 januárjában kezdtük, a vegyszert 1996 decemberében tiltották be[6]). De ilyen "mellékhatás" volt az is, hogy néhány szomszédos országban hasonló irodákat hoztak létre az ottani szervezetek, sőt, a NEKI-éhez hasonló jellegű külföldi kiadványokat is láttunk.
Elsődleges feladata a konkrét jogvédelem - a sértett kérésére és együttműködésével - minden olyan ügyben, ahol etnikai diszkrimináció felmerül. Nem vállalja azokat az eseteket, amelyekben a jogsértés nem vezethető vissza etnikai diszkriminációra; eleve elutasítja azokat az ügyeket, amikor családon, vagy civil szervezeten belüli vagy szervezetek közötti konfliktusról van szó.
Minden elvállalt esetben az ügyet végig követi, függetlenül attól, hogy a jogi eljárás meddig húzódik.
Nem utasítja el a kevésbé látványos eseteket, akkor sem, ha ezeknek a sajtó vagy más nyilvános fórum nem tulajdonít jelentőséget.
Csak akkor teszi közzé az ügyfelek nevét és felismerésüket lehetővé tevő adatait, ha azt az ügyfél kifejezetten kéri, és ha ez az ügyfél érdekeit előreláthatóan nem sérti. (A Fehér Füzetben egyáltalán nincsenek nevek: a jelenségek és a megoldások bemutatása a cél.)
A panaszok: az Irodához az eltelt négy évben több mint 500 panasz érkezett, azonban csak egyharmadukban feltételezünk etnikai alapú jogsértést. Az esetek egy részében csak több helyszíni interjúzás és hosszas dokumentumgyűjtés után bizonyosodhattunk meg arról, hogy a jogsértés nem volt diszkriminatív. Ilyenkor az ügyfelet más szervezethez vagy szervhez irányítottuk.
Feltárás: néha levélváltás útján begyűjthetünk minden szükséges dokumentumot. Máskor az ügyfeleket az irodában hallgatják meg jogászaink, vagy lakóhelyükre, illetve a jogsértés helyszínére utazunk, ott interjúkat, fotókat, filmet készítünk az érintettekkel. Esetenként több oldalról szakértői véleményeket készíttetünk.
Megoldás: csak jogi eszközöket veszünk igénybe. Ügyvédet biztosítunk, vagy az eljárás során jelen vagyunk, és folyamatosan tanácsot adunk az ügyfélnek.
Az ügyek egy része megoldható úgy is, hogy az eljáró hatóság figyelmét levélben felhívjuk a szabálytalanságokra, és folyamatos tájékoztatást kérünk. Néha ez elég ahhoz, hogy a hatóság felülvizsgálja saját eljárását.
Nemzetközi jogorvoslat: Egy ügyünket regisztrálta a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság. Ettől az évtől általános módszerünk, hogy már az első beadványtól kezdve felvetjük a nemzetközi jogi vonatkozásokat is, és az eljárás során végig hivatkozunk ezekre is.
Hazai ügyeink: leggyakoribbak a rendőrség és az államigazgatási hivatalok jogsértései.
A nyilvánosság: Az ügyek pontos dokumentációja mellett az iroda folyamatosan végzi hat országos napilap figyelését és dokumentálását. Éves beszámolónk kapcsán mindig, valamint néhány ügy kapcsán esetenként sajtótájékoztatót tartunk. Információink szerint több oktatási intézményben és továbbképzésen tanítanak a Fehér Füzetből. Számos érdeklődő szociológus, újságíró, külföldi, illetve nemzetközi szervezet vagy kiadvány képviselője jelentkezik információkért, kér különböző statisztikákat, esetleírásokat.
Kapcsolat az állami szervekkel: A NEKI vezetőjétől rendszeresen kér véleményt a kisebbségi hivatal, az Országos Rendőr-főkapitányság, az illetékes országgyűlési biztos, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat tagjai, és esetenként néhány minisztérium.
A kormányprogram kidolgozásában való részvételre az illetékes kormányhivatal a NEKI-t is felkérte. Furmann Imre idén áprilisban alapos indoklással javasolta, hogy diszkrimináció ellenes törvényt alkossanak, amelyben "... egy helyre kellene gyűjteni az elszórtan fellelhető jogszabályi rendelkezéseket (...) pontosan meg kell fogalmazni, hogy mi tekinthető diszkriminációnak" a különböző jogi területeken. E törvényben kellene szerepelniük a szankcióknak is, melyek jelenleg nagyrészt hiányoznak.
Megemlíti egy állami "Diszkrimináció-ellenes Hivatal" létrehozásának szükségességét, mely egyrészt minden típusú diszkriminációval foglalkozna, másrészt jogosult lenne eljárás indítására is. Hozzáteszi, hogy amíg ez nem jön létre, célszerű lenne az ombudsmanok hatáskörét is kiterjeszteni e feladatokra.
Szintén szükségesnek tartja egy, a rendőrség, az ügyészség, a bíróság és a rendészeti szervek munkáját kontrolláló ombuds hivatal létrehozását.
Hangsúlyozza az ügyészségi nyomozó hivatal leválasztásának szükségességét az ügyészségről. Ezt a rendőrség ellen indított eljárások sikertelenségét mutató "eredményességi statisztika" tanulságaival is indokolja.
- 142/143 -
Kiegészítő tevékenységek: Iskoláknak, egyetemeknek, tanfolyamoknak felkérésükre előadásokat (1996-ban egyéves speciális kollégiumot) tart(ott)unk. Saját projektjeink mellett felkérésekre is készítünk statisztikákat, tanulmányokat és más publikációkat. Részt veszünk jogszabály-módosítási javaslatok kidolgozásában. Esetenként együttműködünk más emberi jogi és a kisebbségi érdekvédelmi szervezetekkel. Jogi szemináriumokat szervezünk és tartunk ügyvédeknek, valamint jogi ismereteket igénylő romáknak.
Az alaptevékenység mellett kiadványokat, filmeket készítettünk, előadásokat szerveztünk. (Jogszabálygyűjtemény az emberi jogok védelme segítéséhez (könyv, PHARE, 1996), Cigánysorok a törvény előtt (film, Brit Nagykövetség, 1997), Jogi és ügyintézési továbbképzés roma/cigány képviselők számára (szeminárium-sorozat, Svájci Nagykövetség, 1997); folyamatban: fotóalbum (könyv, Kanadai Nagykövetség, 1997), riportkönyv (Holland Nagykövetség, 1997).
1997-ben 96 új panasz érkezett hozzánk; mindegyikben folyik a tényfeltárás vagy az eljárás. A korábbi évekből mintegy 190 ügyben járunk el: ezek az ügyek most jutottak el a bírósági tárgyalások szintjéig. Emellett hetente legalább háromszor tartunk valahol előadást, adunk interjút, veszünk részt valamilyen munkacsoport tevékenységében - és egyre több meghívásról kénytelenek vagyunk lemondani. (Egyszerűen nem vállalhatjuk azon az áron, hogy közben három ügyben elmarad a tényfeltárás, vagy nem készül el egy beadvány.)
Egyetlen tőkénk a szakmai hitelesség volt, és ma is ez a legfontosabb. A szó szoros értelmében is: ismeretlen, kicsi szervezetként csak így kaphattunk anyagi támogatást. De abban az értelemben is igaz ez, hogy csak így kereshettek meg minket, e nagyrészt "gádzsókból" álló szervezetet, a sértett romák, és csak így válaszolhatnak beadványainkra a hatóságok is.
Beszámolóinkban kínosan ügyelünk arra, hogy minden félmondat, minden összefüggés dokumentumokkal alátámasztható legyen. A Fehér Füzet szerkesztésekor például a leírások elkészülte után egy munkatárs azt is külön megvizsgálja, hogy minden egyes leírt állítást alátámaszt-e valamilyen dokumentum. Így történhet, hogy a Fehér Füzetet elolvasták rendőrkapitányságok, önkormányzatok, felismerhették benne saját ügyeiket, de egyetlen esetben sem állították azt, hogy bármit alaptalanul írtunk volna le.
1994-ben a NEKI az első ilyen profilú iroda volt. Azóta örömmel látjuk a hasonló szervezetek létrejöttét, amit nem "konkurenciának" tekintünk, hanem spontán kialakult "munkamegosztásnak".
Nem tagadva tehát az új, mozgalom-jellegű kezdeményezések fontosságát, vagy a csak nagyobb, látványosabb ügyekkel foglalkozó szervezetek jelentőségét, mi a negyedik év után is az aprólékos munka hívei maradtunk. Soha egyetlen ügyfél problémáit sem akarjuk csak néhány telefonnal és kapcsolatokkal megoldani a gyorsaság érdekében: elveink szerint csak az alapos (és sokszor a megszokottól eltérő módszereket, kérdéseket használó) vizsgálat, az összegyűjtött dokumentumok és a pontos jogi munka (akár a hazai joggyakorlatban ritkábban alkalmazott jogszabályokra való hivatkozással) alkalmas arra, hogy a gyakran emlegetett "jogállamiság" valódi hibái ellen valódi hatékonysággal, azaz hosszú távon és országos szinten lépjünk fel. Ezért van az, hogy például a sátoraljaújhelyi ügyben nem sajtónyilatkozatot készítünk, hanem - a megsértett konkrét jogszabályok felsorolásával - vizsgálati kérelmet az Alkotmánybírósághoz; hogy a roma megverése miatt jogerősen elítélt rendőr jelenlegi státuszával kapcsolatban (az ítélet után bizonyos támogatásokat kapott és továbbra is rendőrként dolgozik) szintén nemcsak a sajtóhoz, hanem elsősorban a státuszt biztosító rendőri szervhez fordultunk; a jogszerűtlenül kilakoltatott család esetében sem a család elhelyezéséről gondoskodunk, hanem a dokumentumok összegyűjtése után a szabálytalanságokra mutatunk rá, akár magának az önkormányzati rendeletnek az ellentmondásaira is. Még ha más módszer gyorsabb és az ügyfélnek pillanatnyilag esetleg szimpatikusabb is lenne.
Bár a mindig fejléces levelek, névjegykártyák külleme és fogalmazási módja a munkához tartozó hagyományos, hivatalnoki-üzleti stílust sugallja, mégis sok újságíró, tanulmányíró meglepődve konstatálja az irodába belépve annak viszonylag szerény felszereltségét, és főleg a stáb kis létszámát.
Fura egy munkaadó ez a szervezet: soha nem hirdettünk állást. Mindenki, kivétel nélkül, saját maga csengetett be munkáért, mert valahol hallott az irodáról. Így aztán kölcsönösen alakította egymást az iroda és a stáb. Könnyű dolgunk volt: mindenki rendkívül elhivatottan érkezett. Ezért aztán senkit nem kellett (és nem is tudtunk volna) a fizetésekre apellálva itt tartani. (Jogászaink bére ma sem sokkal magasabb a közalkalmazotti fizetéseknél, és nem alkalmas arra, hogy ha lelkesedésüket egyszer elvesztik, ennyi pénzért ennyi munkát végezzenek.) A NEKI stábja most hét főállású munkatársból áll, ebből négy jogász (eb-
- 143/144 -
ből az igazgató ügyvéd is, és még egy munkatársunk a hetekben kezdi el szakvizsgáit). Egy kissé amortizálódott állagú bérlakás virágos tapétái között folyik a munka.
Három vidéki irodánkat (Miskolcon, Pécsett és Egerben) szintén nagymértékben az ott dolgozók alakítják. Az iroda szó itt csak elvi intézményt jelent: ottani munkatársaink másodállásban dolgoznak a NEKI-nek, különösebb infrastruktúra (helyiség) nélkül, de aktív kapcsolatban a sértettekkel és az irodai hátteret biztosító központi irodával.
Munkánk egyik legjellegzetesebb vonása a szakértők gyakori bevonása. Ez persze nem működhetne a széles és aktív segítőhálózat nélkül, mely meglehetősen változatos képet mutat: orvosok, pszichológusok, fotósok, filmesek, építészek, szociális munkások, szociológusok, pedagógusok, gyógypedagógusok segítenek a tényfeltárások során. Az eljárásokban közreműködik az a közel nyolcvan ügyvéd, aki maga jelezte csatlakozási szándékát.
Ami a hátteret illeti, már nagyrészt rendelkezésünkre állnak a szükséges irodagépek, dokumentációs eszközök. És eljutottunk a rég várt pillanatig is: szintén sok kisebb-nagyobb támogatás felhasználható részét összeadva, jövő januárban végre saját irodahelyiségünkbe költözünk. Számunkra nagy dolog, hogy ez a rendszeres támogatás nélküli, kicsi szervezet négy év alatt végre eljutott saját fennmaradása biztosításáig.
Ma már sokak számára nyilvánvaló, hogy a kisebbségek sorsa nemcsak lelkiismereti kérdés. Súlyos belpolitikai és - egyre nyilvánvalóbban - külpolitikai, sőt nem túlzunk, ha azt mondjuk, történelmi jelentősége van a cigányok helyzetének. Nemcsak az Európai Unió elvárásaira gondolunk; a belépés feltétele e gondok rendezése. Ezt részben meg lehet tenni jogszabályokkal (NEK tv., Btk. 174/B. § és számos más jogszabály), új intézményrendszerek kialakításával (kisebbségi önkormányzatok), régi típusú intézmények átnevezésével (volt kisegítő iskolák). De talán ez nem elég; a kisebbség és a többség reakciói többet elárulnak az intézkedések sikereiről. Az utóbbi hetekben egyre több kanadai, angliai, francia intézmény képviselői fordulnak hozzánk, és érdeklődnek aziránt, milyen is a romák helyzete, és milyen lesz rövid távon. Ugye, nem kell magyarázni az összefüggést a közelmúlt Kelet-Európából induló újabb migrációs hulláma és e sietős, komoly látogatások között?
Az érdeklődőknek persze elmondtuk, hogy számunkra is az a megfelelő megoldás, ha a romák problémáit itt és mi (értsd: Magyarországon működő szervezetek és szervek) tudjuk megoldani. Jó, ők is ezt szeretnék. De hogyan?
A NEKI soha nem kapott rendszeres támogatást. A leghosszabb projekt-idő mindig egy év volt. De ezek az ügyek - jogi természetüknél fogva - jóval tovább tartanak egy évnél. Ily módon tehát felelőtlenül vállaljuk, hogy befejezésükig segítséget nyújtunk, ha fennmaradásunk soha nem volt egy évnél tovább biztosított. A támogatások így alakultak:
A magyar állam sokáig nem tekintette támogatandónak a diszkriminációk elleni jogi munkát. Sem a parlament Emberi jogi bizottsága, sem az akkor egyetlen, a cigányok helyzetének javítására létrehozott közalapítvány (szabályos pályázataink ellenére sem).
Ma már kevésbé súlyosak a félreértések a civil szféra feladatai körül. Az állam egy másik közalapítványa nemrég nagyobb összeget osztott szét egyenlő arányban néhány civil jogvédő szervezet között (számunkra ez az elvi működési költség kb. 3%-át jelenti). A támogatás nem tett különbséget a szervezetek között a hatékonyság, a jogászok száma és a szükségletek szerint, de a támogatási hajlandóságot fontosnak tartjuk.
Mi is támogatjuk az államot azzal, hogy olyan munkát végzünk, ami a demokráciát erősíti. Emellett azonban olyan dolgokkal is, amiket talán a non-profit törvénynek kellene (kellett volna) szabályoznia: tavaly több mint 1,7 millió forintot fizettünk a magyar államnak a külföldi magánalapítványok adományaiból vissza nem igényelhető adóként. Kicsit többet, mint amit az állam nevében a közalapítványtól kaptunk.
Még ritkaság számba megy, ezért büszkék vagyunk arra, hogy találtunk egy üzleti alapon működő vállalkozást is, amely támogat minket: az Osiris kiadó.
Az Európa Tanács továbbképzési meghívásai egymást érik. Az ET ezzel a szellemi támogatással kívánja erősíteni ezt a tevékenységet. Sajnálattal tapasztaljuk azonban, hogy ez a nagy és jelentős szervezet milyen szűk listával dolgozik: legkülönbözőbb szintű rendezvényein ugyanazokkal az emberekkel találkozunk, pedig tudomásunk szerint sokan igényelnék ezeket a képzéseket. Ezért idén mintegy negyven, nem a NEKI-hez tartozó vidéki roma aktivistát próbáltunk segíteni abban, hogy legközelebb a meghívottak listájára kerülhessen.
Az Európai Unió jelentős pénzekkel járul hozzá a demokrácia építéséhez. 1995-ben nagy támogatást nyertünk az EU PHARE programjától egy többrészes projektre, amit azóta megvalósítottunk. A PHARE azonban sohasem támogatja az alaptevékenységet. Ez azt jelenti, hogy ha eddigi jogvédő munkánkkal kiérdemeltük a támogatást, most mégis olyan pro-
- 144/145 -
jektet kellene készítenünk, amely az energiákat más irányba vonná el.
Több nagykövetség is erejéhez mérten adományokkal segítette a NEKI-t, ezek általában szintén az ismeretterjesztésre korlátozódnak, az alaptevékenységet nem támogatják.
Egy viszonylag új szervezet, az Európai Roma Jogvédő Központ nagy összeggel járult ahhoz, hogy a NEKI a közeljövőben négy új vidéki irodát állítson munkába.
Egyik legfontosabb támogatónk a Soros Alapítvány. Jelenleg ez az egyetlen szervezet, amely az alapműködést jelentős mértékben támogatja, és a pontos elszámolások mellett szabad kezet ad, hogy mire költjük a pénzt.
Bíró András, a Kuratórium elnöke nemrég azzal zárta egy gondolatmenetét: úgy gondolja, ha a cigányok ügyeire nem figyelnének e szervezetek, az emberi jogok legnagyobb és legsúlyosabb területe maradna kontroll nélkül, sőt, a gyakori figyelmeztetések és a közfigyelem folyamatos életben tartása nélkül az emberi jogok szorulnának háttérbe (értsd: a mindenkori és mindenféle emberi jogok léte) Közép-Európában.
Furmann Imre, az iroda igazgatója azt mondja néha: akkor jön el az eszményi állapot, amikor emberi jogi aktivistákból emberi jogi passzivistákká változhatunk.
Azt hiszem, nem viccel: gondolom, ha már minden az ideák szerint működne, akkor is szükség lenne mindig valakikre, sehová (semmilyen politikai erőkhöz) sem tartozókra, akik az ideák állapotát felügyelnék.
E sorok írója az igazgató mellett, négy éve kezdte a munkát a NEKI-ben.
Néha azt gondolom, kötelezővé kellene tenni, hogy mindenki töltsön el vagy két évet valamilyen non-profit, civil szervezetben. Ez mindenkinek jó lenne. Az lenne a legjobb, ha mindenki úgy kezdené, ahogy mi itt: ötvenezer forint alapító tőkéből csináljunk szervezetet, ami két év múlva, mondjuk, betiltatja a benzidint vagy mondjuk indít három eljárást egy diszkrimináló vendéglős ellen[7].
Viszont - folytatom ilyenkor vízióimat -, mivel azért nem könnyű ép idegekkel újra és újra végignézni a lőtt sebeket, Molotov-koktélokat, rendőrökölnyomokat, nyomort, falusi kiskirályt, városi kilakoltatást stb., ezért - fundálom ki nagy előrelátással - mindenkinek szigorúan meg kellene tiltani, hogy két évnél több időt töltsön egy-egy ilyen szervezetben. Na, ha ezt bevezetnék, én lennék az első, aki kampányt indítana e tilalom ellen. Mert mindennél jobb látni a tárgyalóteremből kilépő cigány embert, arcán azzal a teljesen új kifejezéssel, miszerint íme, végre a nagytiszteletű bíróság, a nagytiszteletű társadalom képviseletében, a maga nagytiszteletű nyelvén is kimondja, hogy ő, az úgynevezett cigány ember semmivel ér kevesebbet, mint ha nem biggyesztenénk azt a jelzőt az ember szó elé. ■
JEGYZETEK
[1] Megjelent az 1994., 1995. és 1996. évről; 1998 februárban jelent meg az 1997. évről.
[2] Az itt felsorolt esetek a NEKI Fehér Füzet 1994 c. kiadványában részletesebben szerepelnek.
[3] A Kuratórium elnöke: Bíró András; tagjai: dr. Éliás Sára (jogász); dr. Furmann Imre (jogász); dr. Miszlivetz Ferenc (szociológus); dr. Nagy Boldizsár (jogász); Alapító képviselője: dr. Pap Gábor (főszerkesztő).
[4] 1995-ben történt, l. Fehér Füzet 1995., F. B. Budapest esete.
[5] 1997-ben folyamatban lévő, még nem publikált eset.
[6] esetleírás: Fehér Füzet 1996, "Benzidin-ügy".
[7] Fehér Füzet 1996., G. Gy. (a sajtóban a név közzétett: Góman Gyula) ügye. (A bírói ítéleteket lásd Döntés után című rovatunkban - a szerk.)
Visszaugrás
