A sport társadalomtudományi szempontból fontos közösségteremtő és közösségszervező erővel rendelkezik, amely történeti korszakokat átívelő fejlődésen ment keresztül. A sport jogi háttere ezzel párhuzamosan mindig is jelen volt. A különböző sporttevékenységek (sportágak) normái és sajátos belső szabályrendszerei kölcsönhatásba kerültek és kerülnek a folyamatosan formálódó üzleti jelenségek mellett. A gazdasági-politikai események, a tudomány és technológia fejlődése révén a média térnyerésével a sportiparág globális tényezővé vált. A sportjog körvonalazódása Magyarországon tartalmas múltra tekint vissza. Az előző tanulmányban célként került kitűzésre hazánk meghatározóbb történelmi korszakain keresztül bemutatni a magyar sportjogi szabályozás fejlődésének folyamatát. A tanulmány első részében a felvilágosult abszolutizmustól a rendszerváltásig kerültek elemzésre a jogalkotás sportra gyakorolt hatásai. Jelen második társszerzős rész a rendszerváltástól 2010-ig mutatja be a stratégiai ágazattá váló sport jogi fejlődését.
From a sociological point of view, sport has an important community-building and community-organising power, which has developed over historical periods. At the same time, the legal background of sport has always been present. The norms and specific internal rule systems of the different sporting activities (disciplines) have interacted and continue to interact with the constantly evolving business phenomena. Through economic and political events, the development of science and technology, and the rise of the media, the sporting world has become a global player. Sports law in Hungary has a long history of taking shape. In the previous study, the aim was to present the development of Hungarian sports law through the most significant historical periods of our country. The first part of the study analysed the impact of legislation on sport from the period of enlightened absolutism to the regime change. This second co-authored part presents the legal development of sport, which became a strategic sector, from the regime change until 2010.
Aus soziologischer Sicht hat der Sport eine wichtige gemeinschaftsbildende und gemeinschaftsorganisierende Kraft, die sich über historische Zeiträume entwickelt hat. Gleichzeitig ist der rechtliche Hintergrund des Sports immer präsent gewesen. Die Normen und spezifischen internen Regelsysteme der verschiedenen sportlichen Aktivitäten (Disziplinen) standen und stehen in Wechselwirkung mit den sich ständig weiterentwickelnden wirtschaftlichen Phänomenen. Durch wirtschaftliche und politische Ereignisse, die Entwicklung von Wissenschaft und Technik und den Aufstieg der Medien ist die Sportwelt zu einem globalen Akteur geworden. Das Sportrecht in Ungarn hat eine lange Entstehungsgeschichte. In der vorangegangenen Studie ging es darum, die Entwicklung des ungarischen Sportrechts in den wichtigsten historischen Perioden unseres Landes darzustellen. Im ersten Teil der Studie wurde der Einfluss der Gesetzgebung auf den Sport von der Zeit des aufgeklärten Absolutismus bis zum Regimewechsel analysiert. In diesem zweiten, gemeinsam verfassten Teil wird die rechtliche Entwicklung des Sports, der zu einem strategischen Sektor wurde, vom Regimewechsel bis 2010 dargestellt.
A szocializmus megszűnésével Magyarország a demokratikus jogállammá válás útjára lépett. A pártállami diktatúra elemeit felváltották a demokratizálódás folyamatainak alappillérei. A parlamentáris demokrácia többpártrendszerben működött tovább. Gazdasági szempontból az állami tulajdon a privatizációs folyamatok fókuszába került. A szocialista gazdasági modelltől elszakadva a piacgazdasági környezet vált meghatározóvá. A rendszerváltást követően hazánkban az új politikai szféra a sportirányításra nem volt kifejezetten jó hatással. A közigazgatási jogi változásokat vizsgálva, a sportirányítás útkeresése 1989-től kezdve továbbra is bővelkedett strukturális átalakításokban, piacgazdasági szinkronizáló folyamatokban és a magyar sport távlati stratégiai terveinek lefektetésében.[1]
Az állami irányítás viszonya a sportszervezetekkel megváltozik 1989-ben, mivel a rendszerváltás teret engedett a sport önszerveződési folyamatainak. A sportági szakszövetségek részleges felügyelete mellett a sportegyesületek mentesülnek a kontroll alól. Az egyesületi jog az akkor hatályos Polgári Törvénykönyv által biztosított keretrendszerben liberalizálódott, amelyet
- 16/17 -
az egyesületekről szóló 1955. évi 18. tvr., majd 1970. évi 35. tvr., aztán az egyesületekről szóló 1970. évi 35. törvényerejű rendelet módosításáról és egységes szövegéről szóló 1981. évi 29. tvr. fémjelzett.[2] A törvényerejű rendeleteket követően meghatározó előrelépést jelentett az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény, amely szavatolta a polgári jog által a jogállami egyesülési szabadságot.[3] Ezzel az egyesülési jog alkotmányos joggá vált az állampolgárok számára. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény vonatkozó 63. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni." A sportági szakszövetségekről szóló 1989. évi 9. tvr. pontosította a funkcióik alapvető elemeit: mint az önkormányzatiság elvét, az alapszabály szerinti tevékenységgyakorlást, illetve a tagság nyilvántartását. A politikai átrendeződést követően, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal megszüntetése után a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium koordinációja alá tartozó Országos Sporthivatal (a továbbiakban: OSH) vette át annak a feladatát (1989. évi 13. tvr. az Állami Ifjúsági és Sporthivatalról szóló 1986. évi 9. törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezéséről). Az Országos Sporthivatalról szóló 67/1989. (VI. 30.) MT rendelet 1989. július 1-jével állította vissza az OSH-t.[4] Az átalakulás menete a sport gazdasági hátterét is érintette. A Magyar Olimpiai Bizottság (a továbbiakban: MOB), a sportági szakszövetségek, az Országos Testnevelési és Sporthivatal (a továbbiakban: OTSH)[5] által korábban kiemelt sportegyesületek, illetve előnyösebb önkormányzati kapcsolatokkal rendelkező egyesületek kevésbé voltak érintettek a kialakult pénzügyi helyzetben. Országosan viszont a kiegyensúlyozatlan feltételek megpecsételték a veszteségesen működő egyesületek szakosztályainak sorsát.[6] A fent említett romló folyamatok "baljós képet" festettek a magyar sport jövőképével kapcsolatban. A rendszerváltást követő években a sportegyesületek, a sportszakosztályok száma drasztikusan visszaesett, amely az utánpótlás-nevelés szakmai hátterét jelentősen meggyengítette. Így a negatív tendencia következményeinek köszönhetően a sportszakemberek és az aktív sportolók létszáma is redukálódott. A vállalati sport jövője ezzel a privatizációs érdekszférában került terítékre. Az ingatlanpiacon a nyerészkedő üzleti szereplők számára kiváló alkalomnak bizonyulhatott áron alul megszerezni az elhanyagolt sportlétesítményeket. A magyar sport gazdasági háttere ezzel komoly kihívások elé nézett. Az állami szféra és a sport iránt elhivatott szponzori körök "tőkeinjekcióik" révén igyekeztek a veszteséges ágazat helyzetén változtatni. Azonban a segítő törekvések ellenére sem sikerült talpra állítani hazánk sportéletet. A rendszerváltás következményeiért a magyar sport drága árat fizetett.[7] Az állami irányítás részéről indokolttá váltak a sportban a strukturális átszervezések. A testneveléssel és a sporttal kapcsolatos feladatkörök irányítását az önkormányzatok hatáskörébe utalta a magyar Országgyűlés a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény hatálybalépésével. A törvény alapvető irányelvként szögezte le, hogy a helyi adottságokat tekintve az önkormányzatok a sporttal kapcsolatos terveket dolgozzanak ki. Ezenfelül az önkormányzatok sportprogramjainak otthont adó létesítmények üzemeltetését és fenntarthatóságát is előírta. A sportszervezetek munkáját a megyei sportigazgatóság szervei segítették.[8] Az Országos Testnevelési és Sporthivatalról szóló 169/1991. (XII. 26.) Korm. rendelet és a módosítására kiadott 176/1992. (XII. 30.) Korm. rendelet újfent megváltoztatta a közigazgatási felügyeletet a kormányzaton belül. A szervezet Országos Testnevelési és Sporthivatalként került meghatározásra, amelynek vezetését 1992-től a belügyminiszter látta el.[9] Az OTSH továbbra is országos hatáskörrel rendelkező közigazgatási szerv, amely a megyei feladatellátását dekoncentrált szervek által érvényesítette, összehangolva azt az önkormányzatok sportfeladataival.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
