Első látásra sok jogosítvánnyal van felruházva az ideiglenes vagyonfelügyelő, de a 2004. május 1-jei bevezetése óta eltelt időben kirendelésre került ideiglenes vagyonfelügyelőkkel kapcsolatosan kialakult gyakorlat bebizonyította, hogy jogosítványai nem elegendőek, hiszen nem tudja megakadályozni a cég veszteséges gazdálkodását, a vagyonfelélést.
A 1346/2000/EK rendelet 38. cikke szerint a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokban az ideiglenesen kinevezett szakértő aktív jogosítványokkal rendelkezhet egy másik tagállamban levő vagyontárgy biztosítása és megőrzése érdekében, tehát önállóan léphet fel. Nálunk az ideiglenes vagyonfelügyelő szerepe passzív, csak ellenőriz, figyel, nem hogy másik tagállamban, de Magyarországon sincs jogosítványa aktív lépésre. Ez alól az egyetlen kivétel, hogy kezdeményezheti a felszámolás elrendelését [124/A. § (8) bekezdés].
A gyakorlatban felmerült problémák megoldására tett kísérletet a jogalkotó a módosítással. Az első változtatás a (4) bekezdésnél található. Ha a hatályos és a július 1-jén hatályba lépő rendelkezéseket összehasonlítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy tulajdonképpen csak stilisztikai változtatás történt. Korábban az ideiglenes vagyonfelügyelő előzetes hozzájárulása kellett a szerződéskötéshez, más jognyilatkozat tételéhez, illetve a teljesítéshez, most kimaradt ugyan az "előzetes" szó, de a hozzájárulás a hatályba lépést megelőző időpontot feltételez, tehát bár a felek megköthetik a szerződést, az nem léphet hatályba addig, amíg ahhoz az ideiglenes vagyonfelügyelő hozzá nem járul.
A másik változtatás a bekezdés utolsó mondatának látszólagos elhagyása, azonban ez beépítésre került a szövegbe, mert most már úgy fog szólni, hogy csak a rendes gazdálkodás körét meghaladó szerződésekhez stb. kell a hozzájárulás. Ebből azonban az is következik, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelőnek előre meg kell határoznia, mit is tekint rendes gazdálkodás körének. Az persze felmerülhet kérdésként, hogy mi van akkor, ha az adós vezetése ezzel nem ért egyet, mert szerinte az ideiglenes vagyonfelügyelő által meghatározott kör már a rendes gazdálkodásba is beleér, de erre a (6) bekezdés lehetővé teszi a kifogás intézményének alkalmazását, tehát az adós vezetője ilyen esetben a Cstv. 51. §-a szerint kifogást nyújthat be a bírósághoz, s majd a bíróságnak kell meghatároznia a rendes gazdálkodás körét.
Nagyobb problémát fog okozni a (7) bekezdés kiegészítése több okból is. Itt, bár gyakorlatilag olyan arzenált ad a törvény az ideiglenes vagyonfelügyelő kezébe, amit még a felszámoló részére sem nevesít - pl. a lezárt helyiség, vagyontárgy stb. felnyittatá-sa -, de nem vonja le az ezzel kapcsolatos következtetéseket. A módosított szöveg szerint az ily módon tudomására jutott információkról a bíróságot tájékoztathatja, valamint köteles tájékoztatni azokról a - kirendelésének időtartama alatt létrejött - szerződésekről is, amelyeknek a tárgya a Cstv. 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiba vagy a (2) bekezdésébe tartozó jogügylet. De vajon mit tehet a bíróság ezen információkkal? Azon kívül, hogy amennyiben bűncselekmény elkövetésének gyanúja merül fel, köteles feljelentést tenni, a fizetésképtelenségre vonatkozóan ezek az információk irrelevánsak. Tegyük fel, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő látja a vagyon "elolvadását". Miután a fizetésképtelenségi okok között ez nem szerepel, a bíróság nem tudja megindítani emiatt a felszámolást. Akkor meg minek szerzi be és adja át az információkat a bíróság részére?
A másik érdekes kérdés, hogy egyáltalán hogyan keletkezhetnek az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének időtartama alatt olyan szerződések, amelyek a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiba illetve a (2) bekezdésbe ütköznek? A hatályba léptető rendelkezések között megbújó (5) bekezdést1 hatályon kívül helyező rendelkezést vajon hogy kell értelmezni? Ha a szerződés megkötéséhez továbbra is a vagyonfelügyelő hozzájárulása kell, akkor ez azt jelenti, hogy a korábbi korlátot most feloldották és az ideiglenes vagyonfelügyelő minden szerződés tekintetében megtagadhatja a hozzájárulás megadását? Miért járult hozzá mégis a 40. §-ba ütköző szerződés megkötéséhez? Hozzájárulása nélkül a szerződés nem érvényes. Vagy mégis? Hiszen a (4) bekezdés szerint a képviseleti jog korlátozása - azaz hogy hozzá kell járulnia a szerződésekhez - harmadik személyekkel szemben nem hatályos. Ezek szerint ha ő nem járul hozzá a szerződéshez, de ennek ellenére megkötik, akkor a szerződés érvényes a harmadik személlyel szemben, tehát az mondjuk megszerzi egy ingatlan tulajdonjogát? S ha ezt bejelenti az ideiglenes vagyonfelügyelő a bíróságnak, akkor azzal mit tud kezdeni a bíróság? Ha utóbb a felszámolást mégis elrendeli, akkor majd ezt az ideiglenes vagyonfelügyelőtől származó információt neki kell továbbadnia a felszámolónak, hogy az megtámadhassa a szerződéseket a vagyonkimentési-vagyoncsökkentési szándékok miatt? Kollégákkal való beszélgetés kapcsán merült fel, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő által összegyűjtött adatok, az általa készített elemzések vagy bejelentések, amelyek a bírósági iratok között lesznek megtalálhatók, a vezető tisztségviselőkkel szembeni felelősségre vonáshoz is felhasználhatóak lesznek a felszámoló, illetve a hitelezők által kezdeményezett perekben.
A (10) bekezdés kiegészítésére azért került sor, mert az eredeti szöveg nem foglalkozott azokkal az eljárási lehetőségekkel, ha a hitelező kérelmére a bíróság az ideiglenes vagyonfelügyelőt kirendelte, utóbb azonban olyan helyzet alakul ki, amelyik nem a felszámolás elrendelése és nem az eljárás megszüntetése, mégsincs szükség az ideiglenes vagyonfelügyelőre. Ilyen például, ha a hitelező visszavonja az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésére irányuló kérelmét, már nem kéri tehát, hogy az az adósnál működjön. Vagy előfordulhat, hogy a felek közösen kérik az eljárás szünetelésének megállapítását. Ha az ideiglenes vagyonfelügyelőt a bíróság a kérelem benyújtása előtt kirendelte, akkor vajon a szünetelés időtartama alatt rendelkezik-e az ideiglenes vagyonfelügyelő jogosítványokkal, vagy sem? Ugyanez a probléma, ha felfüggesztésnek lenne helye.
Ez a bekezdés-kiegészítés ezt a problémát hivatott megoldani, lehetőséget teremtve az ideiglenes vagyonfelügyelői tisztség megszüntetésére. Helyes ez a rendelkezés, a gond azonban azzal van, hogy nem gondolta tovább a jogalkotó a helyzetet.
Az ideiglenes vagyonfelügyelő díjának viseléséről ugyanis a (11) bekezdés rendelkezik. A felszámolást elrendelő végzés esetén - függetlenül attól, hogy szankcióként, vagy normális módon indul a felszámolás - az adós viseli a díjat, s ezt a hitelező felszámolási költségként érvényesítheti. A felszámolási eljárás megszüntetése esetén az ideiglenes vagyonfelügyelő díját a hitelező viseli. Más eset a (11) bekezdés szerint nincs. A (10) bekezdésnek megfelelő pontosítás tehát nem vonult végig az egész szakaszon, mert arra a helyzetre, ha még se felszámolás elrendelése, se megszüntetés nem történik, mégis az ideiglenes vagyonfelügyelőt tisztsége alól felmentik, nincs megoldás a törvényszövegben. Az nem lehetséges, hogy a bíróság csak megállapítja a díjat, aztán majd az eljárás sorsától függően rendelkezik annak kifizetéséről, hiszen ez hosszabb ideig is eltarthat - pl. egy felfüggesztés esetén -, ráadásul az ideiglenes vagyonfelügyelő a feladatát elvégezte, nem függhet az ő díjazása egy olyan eseménytől, amihez nincs köze.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
