Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) érdekes rendelkezése a 38. §, melynek (1) bekezdése alapján a bíró - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során olyan jogszabályt vagy állami irányítás egyéb jogi eszközét kell alkalmazni, amelynek alkotmányellenességét észleli. A 38. § (2) bekezdése alapján a bíró (1) bekezdés szerinti eljárását kezdeményezheti az, aki szerint a folyamatban lévő ügyében alkalmazandó jogszabály alkotmányellenes.
A Legfelsőbb Bíróság által közzétett határozatok, számos konkrét ügy, vagy legutóbb a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának az egységes ítélkezési gyakorlat érdekében kialakított 2004. februári véleménye jelzi, hogy az Abtv. e rendelkezéseinek, illetve az azokhoz kapcsolódó eljárási szabályoknak az értelmezése és alkalmazása esetenként problémákat vet fel. Nem haszontalan tehát megvizsgálni az e jogintézmény által felmerülő érdemi és eljárási kérdéseket, valamint - ehhez szorosan kapcsolódóan - röviden azt, hogy a bíróságok milyen módon járhatnak el, ha az Alkotmány alkalmazásának és értelmezésének igényével kerülnek szembe.
1. Az Alkotmány természete szerint értelmezésre szorul.[1] Különösen vonatkozik ez a megállapítás az Alkotmánynak azokra a rendelkezéseire, melyek politikai és morális értékeket és alapelveket fogalmaznak meg, vagy alapvető jogokat deklarálnak. Mindazonáltal az alkotmányoknak jellemzően kevés olyan nyilvánvalóan egyértelmű rendelkezései vannak, melyeket nem kellene - vagy legalábbis ne lehetne -értelmezni.[2]
Az Abtv. 1. § g) pontja és 51. §-a alapján az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése. E hatásköre gyakorlása során az Alkotmánybíróság az arra jogosultak indítványára értelmezi az Alkotmány egyes rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság határozata, tehát az abban foglalt absztrakt alkotmányértelmezés mindenkire nézve kötelező.[3]
Az Alkotmánybíróság az Alkotmányt azonban nem csak ebben a hatáskörében, hanem jellemzően a jogszabályok alkotmányosságának vizsgálatára irányuló ügyekben értelmezi.[4] Az ilyen ügyekben adott alkotmányértelmezés számos esetben ugyancsak elvi erejű, általános tételek megállapításában nyilvánul meg, ha-
- 329/330 -
sonlóan az absztrakt alkotmányértelmezésre irányuló eljárásokhoz. Az Alkotmánybíróság határozatának az indokolás szerves és lényegi részét képezi, mely éppúgy kötelező mindenkire, mint a rendelkező rész. Az indokolásban található megállapításokat adott esetben a törvényhozó és a bíróságok is követik.[5] Az esetjogi jelleghez kevésbé szokott magyar jogalkalmazó számára nehézséget okozhat ugyan, hogy a magyar Alkotmánybíróság gyakorlata (miként minden precedensjogi rendszer) nem teljesen koherens és ellentmondásmentesen zárt, de az ilyen szövegkonfliktusok általában feloldhatóak a jogszabály-értelmezés klasszikus módszereivel.[6]
Az Alkotmánybíróság tehát valamennyi hatáskörében szükségszerűen alkalmazza és értelmezi az Alkotmányt. Alkotmányvédő funkcióját nem is tudná másképp ellátni, tehát a vizsgált jogszabályt nem is tudná másképp összevetni az Alkotmány adott rendelkezésével, minthogy mindkettőt megfelelő módon interpretálja. Az alkotmányértelmezés szükséges ahhoz is, hogy az Alkotmánybíróság az Alkotmányt koherens, ellentmondásmentes rendszerként tételezze és érvényesítse. Az alkotmányértelmezés, tehát az alkotmánybíráskodás eredményeként az Alkotmány így több lesz, mint pusztán annak leírt szövege; lényegében az Alkotmánybíróság mindenkori gyakorlata jelenti az alkotmányt magát.[7]
2. Az erga omnes absztrakt alkotmányértelmezés az Alkotmánybíróság kizárólagos hatásköre. Ez a monopólium azonban nem vonatkozik az Alkotmány alkalmazására és az ennek során történő értelmezésére. Éppen ellenkezőleg: az alkotmányos szerveknek hatásköreik gyakorlása, a jogszabályok alkalmazása során, jellemzően közvetve, esetenként közvetlenül, alkalmazniuk kell az Alkotmányt, tehát az ehhez kapcsolódó alkotmányértelmezés nem jelentheti az Alkotmánybíróság hatáskörének elvonását. Az Alkotmány mint alaptörvény normatív jellege egyenesen következik a 77. § (2) bekezdéséből, mely kimondja, hogy az Alkotmány mindenkire egyaránt kötelező.[8]
Mivel a jogalkalmazás nem lehetséges jogértelmezés nélkül, a jogalkalmazó szervek, így a bíróságok is, adott esetben értelmezik az Alkotmány rendelkezéseit.[9] Az Alkotmány értelmezése a bíróságok esetében jellemzően kisegítő jelleggel fordul elő, tehát amikor a közvetlenül alkalmazni rendelt jogszabály értelmezése során az alkotmányos normatartalom megállapításához járulhat hozzá az Alkotmány és az alkotmánybírósági gyakorlat figyelembe vétele. Elvileg előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a bíró, az adott, magánfelek közötti polgári jellegű ügyben közvetlenül az Alkotmány valamelyik rendelkezését alkalmazza.[10] Mindenesetre sem a közvetett, sem a közvetlen jogalkalmazói alkotmányértelmezés nem általános érvényű, és amíg nem válik jogerőssé, meg is támadható a fellebbviteli fórumon. Ez jelenti a lényegi különbséget az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezésével szemben, mely ellen fellebbezésnek nincs helye, és amely mindenki, tehát az adott ügyben nem érintettek részére is, kötelező.
Különösen nyilvánvalóvá teszi a jogalkalmazó állami szervek közül a bíróságok lehetőségét, de egyben kötelezettségét is az Alkotmány alkalmazására az Alkotmány 70/K. §-a, mely kimondja, hogy az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások a bíróság előtt érvényesíthetők. Az Alkotmány e rendelkezése tényleges bírósági hatáskört megállapító szabály. Ennek értelmében a konkrét alapjogi bíráskodás - e tekintetben tehát az Alkotmány védelme és rendelkezéseinek érvényre juttatása - a rendes bíróságok feladata.[11] Erősen vitatható ugyanakkor, hogy a 70/K. §-ban megállapított hatáskör - illetve az Alkotmányban biztosított alapvető jo-
- 330/331 -
gok védelme - kiterjed-e magánjogi jogvitákra is, vagy csupán az egyedi közhatalmi aktusokkal szemben védi az alapjogokat.[12] Mindenesetre akár szűkebben, akár tágabban határozzuk meg az Alkotmány 70/K. §-a alapján elbírálható esetek körét, leszögezhető, hogy annak alkalmazása során a bíróságoknak értelmezniük kell mind magát a 70/K. §-t, mind az Alkotmány egyéb, különösen az alapjogokat biztosító rendelkezéseit, és szem előtt kell tartaniuk az Alkotmánybíróság gyakorlatát.
1. A bírónak tehát kétséges esetben valamely jogszabály alkotmányos értelmezéséhez segítségül kell hívnia az Alkotmányt és az alkotmánybírósági gyakorlatot. Ha azonban alkotmányos értelmezést így sem talál, tehát ha az alkalmazni rendelt jogszabály alkotmányellenességét észleli, akkor az Abtv. 38. § (1) bekezdését kell alkalmaznia. Ez ugyanis ilyen esetben kötelező erővel előírja az eljárás felfüggesztését, és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
