"Az európai büntetőjog kialakulása nem lezárt folyamat, ma is zajlik. Ez a büntetőjog nem írható le hagyományos büntetőjogi fogalmakkal [...] Nem véletlenül nevezi Satzger az európai büntetőjogot egyenesen »embrionális állapotban lévő büntetőjognak«."[3]
"Miért nincsen egységes európai büntetőjog-fogalom? Leginkább talán azért, mert Európa, mint állam nem létezik."[4]
Az Európai Unióban a tagállamok jogrendszereinek büntetőjogi szabályait harmonizálni, de leginkább egységesíteni kellene, a büntetőjogi és emberi jogi garanciális szabályok érvényesülése érdekében. Ez - Heike Jung megfogalmazásával élve - szektoriális integrációt, tehát részleges jogharmonizációt jelentene.[5]
A fenti megállapítások alapján nyilvánvaló, hogy egy olyan - természeténél fogva - folyamatosan változó és fejlődő jogterületről van szó, amely több szempontból is kihívást jelent a jogalkalmazók számára. Egyrészt, a büntetőjog területén végrehajtott integráció eredményeit könnyen erodálhatja a tagállami kodifikáció és a tagállami hatóságok gyakorlata, másrészt, a jogértelmezés a tagállami bíró joga (és kötelezettsége), ő alkalmazza a nemzeti és az uniós jogot is. Ez sok esetben nehéz és magányos feladat.
Az európai büntetőjog és a bűnügyi együttműködés témájában Magyarország csaknem 20 éves EU-tagsága alatt számos könyv, cikk, tudományos monográfia jelent meg, amelyek jórészt elméleti nézőpontból közelítettek a felmerülő kérdésekhez.
A most megjelent kötetben a szerzők - akik a bírósági szervezeten belül 2009 óta működő Európai Jogi Szaktanácsadó Hálózat tagjai - azt a célt tűzték ki, hogy az elmúlt években a bírósági rendszer különböző szintjein dolgozó bírák mindennapos gyakorlatában felmerült kérdéseit tematikusan rendezve, az elméleti hátteret is ismertetve, de legfőképpen gyakorlati útmutatásokat nyújtva, érthető és könnyen használható segédanyagot biztosítsanak, amely a gyakorló és elméleti szakemberek számára is jól hasznosítható.
Bár mindegyik fejezet elméleti alapvetéssel kezdődik, a kötet valódi érdekességét és értékét a gyakorlati perspektíva adja.
Ennek az az oka, hogy egyrészt ilyen típusú, kézikönyvként is használható, gyakorlatias, megoldásfókuszú könyv eddig még nem jelent meg, másrészt, a szaktanácsadó bíró szerzők az európai büntetőjogról és a bűnügyi együttműködésről felgyűlt, sokéves tapasztalatukat összegezve és rendszerezve osztják meg az olvasókkal.
A könyv az előszót követően öt fő fejezetből áll, mindegyik fejezet egy, az európai büntetőjog és a bűnügyi együttműködés leglényegesebb sarokkövét tekinti át.
Az első fejezet bevezetés az európai bűnügyi együttműködés rendszerébe, a szerzők ismertetik az alapokat, kitérnek a bűnügyi együttműködés jogi és szervezeti kereteire, az Európa Tanács és az Európai Unió szerepére. Kiemelendő a bűnügyi együttműködés sarokköveinek, a kölcsönös elismerés, valamint a ne bis in idem elvének kialakulását, fejlődését és a töréspontjait, valamint a kapcsolódó, Európai Unió Bíróságának (EuB) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) joggyakorlatát bemutató alfejezet.
A második fejezetben a szerzők a bűnügyi együttműködés Szent Grálját, az európai elfogatóparancs jogintézményét mutatják be, a bevezetésben szemléltetik az európai elfogatóparancs intézményét létrehozó kerethatározat létrejöttének körülményeit és indokait, az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjait, a kibocsátó hatóság fogalmát, a nemzetközi elfogatóparancsot és annak korlátait, az európai elfogatóparancs, a kerethatározat és más nemzetközi egyezmények viszonyát, valamint bemutatja a büntetőeljárás lefolytatása, valamint a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs jellegzetességeit. A szerzők betekintést engednek továbbá az európai elfogatóparancs végrehajtásának általános és különös szabályaiba is. A gyakorló bírák számára különösen hasznos a kibocsátás folyamatát és a nyomtatvány kitöltését lépésről lépésre ismertető alfejezet. Ezt követi az európai elfogatóparancs végrehajtásának, a megtagadási okok rendszerének, valamint az átadás joghatásainak ismertetése, kitérve a Brexit hatásaira és következményeire is.
A harmadik fejezet a bűnügyi együttműködés másik kiemelten fontos jogintézményébe, az Európai Nyomozási Határozat (ENYH) történetébe vezeti be az olvasót, kitérve az ENYH történetére, az elméleti alapvetésekre, kibocsátására és végrehajtására, majd a szerzők részletezik a videókonferencia és az online adatkérés jogintézményét. A szerzők a befagyasztási parancs és az ENYH viszonyának elhatárolásához is számos példán keresztül nyújtanak segítséget, kitérve az Európai Unió Bírósága (EUB) gyakorlatára is. Ezt követi az ENYH és más jogintézmények kapcsolatrendszerének szemléltetése. Kiemelendő az elektronikus bizonyíték a büntetőeljárásban című alfejezet, amely különösen aktuális a digitalizáció, a ha-
- 687/688 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
