A környezetet zavaró magatartásokra különböző országok magánjoga többnyire a szomszédjogi szabályokkal reagál, amelyek eltiltásra adnak alapot, amit azonban felválthat a kártérítési kötelezettség; de néha felmerül a birtokháborítás kérdése is.
Franciaországban alkotmányos szinten nincsen konkrét utalás a környezetvédelemre, ám a 34. cikkelyt szokta az Államtanács ilyen jellegű ügyekben felhozni mintegy ürügyként. Ez az ürügy azonban pozitív előjelű, tekintettel arra, hogy a környezetvédelmi magánjog és általában a környezetvédelem ügye rendkívüli fontossággal bír, tehát a bíró alkotta jognak kell meghonosítania a törvényi szabályozás államaiban is. A francia Alkotmány 34. cikkelye ad egy enumeráci-ót, mely azonban környezetvédelmi deficittel bír; a francia környezetjog nagyrészt nem annyira a svéd, hanem inkább a - régi nomenklatúrával élve - "japán modellt" követi, amilyen a régi magyar környezetvédelmi jog is volt.
A zone industrielle (iparvidék) és a quartier résidentiel (lakóövezet) esetén eltérhet a szomszédjogi zavarás anormal jellegének megítélése a bírói pulpitus mögül. A Bull. Civ., II. no. 298., 1995. november 29-i jogesetben a francia bíróság kimondta, hogy a környezet szépségét ért elváltozás nem képezheti szomszédjogi magánjogi felelősség alapját.
A BH 1985. 58. sz. jogesetben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a fák az emberi környezetet védik, kellemesebbé, szebbé teszik. Porelvonó, levegőtisztító hatásuk folytán a lakókörnyezet javításában fontos szerepet töltenek be. A fák telepítése, a meglevő növényzet megóvása általános környezetvédelmi érdek. Ezért a szomszédjogi vitákban általában nem kerülhet sor fák kivágásának elrendelésére. Helye lehet viszont az árnyékolással Összefüggésben esetleg keletkezett kár megtérítésére való kötelezésnek a Ptk. 188. § és a 104. § alapján.
A Legfelsőbb Bíróság BH 1981. 15. jogesetében a szomszédos üzem által előidézett rezgéssel okozott kár megtérítését a fokozott veszéllyel járó tevékenység körében rendelte megtéríteni.
A LB Pf. III. 20. 040/1995/6. jogesetben a bíróság azon az alapon ítélt meg kártérítést a felperesnek, hogy alperes zajkeltő tevékenysége miatt a felperesi építkezésnél többletköltségek merültek fel. Az alperesi zajkeltés tartós volt, így a felperesi építkezésnél drágább módon kellett eljárni, a zajhatás kiszűrése végett. Tekintettel arra, hogy a kárösszeg pontosan nem volt megállapítható, általános kártérítés fizetésére kötelezte a bíróság alperest.
Szomszédjogi zavarás esetén a bírónak azt is mérlegelnie kell, hogy a zavaró hatással járó tevékenység nem jelent-e nagyobb hasznot a zavarónak, mint amekkora zavarással jár a szomszéd számára. Amennyiben a zavaró szomszédot nem kötelezi ilyen alapon a zavarás abbahagyására a bíróság, akkor legalábbis kártalanítás, ill. kártérítés jár neki. Ingatlan esetén - és itt általában erről van sző - a kártalanítás, kártérítés helyett a felperes szomszéd kérheti azt is, hogy sajátítsák ki az ingatlanát. Hozzá kell tenni, hogy ipari méretű zavarás esetén hajlamosabb a bíróság kártérítés megítélésére, és akkor is, ha például az orvostudományi kutatás jövője a "tét", míg egy egyszerű szélmalom csengős szélkerekének leszerelését rendelte el. Tehát szomszédjogi problémának tekintette a bíróság a "kisebb súlyú" zavarást, és eltiltást alkalmazott, míg veszélyes üzemi problémát csinált az ipari, tudományos, össznemzeti érdeket képviselő tevékenység által előidézett ártalomból, hogy kártérítéssel rendezhessék a kérdést, és a nemzeti szempontból fontos tevékenységet folytathassák tovább.
Zoltán Ödön is felhívja a figyelmet a Ptk. veszélyes üzemi felelősségi alakzatának környezeti-természeti károkkal kapcsolatos felhívhatóságának problémáira. Egy védett fecske lelövése, vagy a tenyésztett, vadászott fácánok, vadkacsák kilövése nem tartozhat a Ptk. 345. § (1) bek. 3. mondatának hatálya alá. (Zoltán: Felelősség a környezetet veszélyeztető..., in.: Magyar Jog, op. cit, p. 416.)
A brit jog private nuisance néven kezeli a szomszédjogi zavarás problematikáját. Ilyen esetben - bizonyítottság után - injunction, azaz eltiltás kérhető. 1893-ban a Christie v. Davey esetben a zenetanár perelte be a szomszédját, aki rosszindulatúan kalapácsolással, fütyüléssel kísérte a zeneórákat. Sikerrel, mert eltiltották az alperest. A rosszindulat releváns elem a brit szomszédjogban, ezért emeltem ki ezt az esetet. Egyébiránt a szomszédjogi zavarás ellen a következő védekezéssel lehet élni. Volenti non fit injuria, azaz a sértett beleegyezése mentesíti a károkozót a felelősség alól. Ez hazánkban csak részben érvényesül. Továbbá exkulpációs indok lehet, hogy egy kívülálló harmadik személy idézte elő a zavarást, amelyről és akiről a beperelt személy nem tudott vagy nem is tudhatott. Elháríthatatlanság (pl. subsidience of land). Az 1832. évi Prescription Act (Elévülési Törvény) előírja, hogy húsz esztendő után, amennyiben addig folyamatosan gyakorolták a zavaró hatást (continuous existence), nem lehet perelni miatta.
Injunction mellett vagy helyett kártérítést (damages) is lehet perelni. Itt jegyzem meg, hogy a Common Law országaiban a kártérítés mint szankció egyre inkább előtérbe kerül. Ezzel ellentétes tendenciát mutatnak a közérdekű keresetek, ahol inkább az eltiltás, abbahagyásra kötelezés dominál.
A Kennaway v. Thompson ügyben 1980-ban a háztulajdonos azért perelt be egy jachtklubot, mert az zajjal zavarta őt nyugalmában. Az esethez tudni kell, hogy a jachtklub már azelőtt is rendezett versenyeket, hogy a háziúr odaköltözött, csakhogy ezt követően bővítette ilyen irányú tevékenységét, mely zavarássá változott. A jachtklubot injunctionnel sújtotta a bíróság.
A Rylands v. Fletcher ügyben posztulált formula értelmében aki a földjén olyan dolgokat tart, melyek megszökésük, kiszivárgásuk esetén veszélyt jelentenek a szomszédra, felel ezekért a károkért. Az írek szintén ezt az esetet hozzák fel környezetvédelmi magánjogukra, mely esetben voltaképp az esetjogú ország az európai - textuálisan megalapozott - gyakorlatot veszi át, mintha azt maga az angol bíró ötlötte volna ki. Az ír Alkotmány nem tartalmaz konkrét utalást környezetvédelemre, ám a 40-3-2- szakaszt lehetne ekként kibővíteni, mely a személyiségi - jó hírnév, élethez, tulajdonhoz való jog - jogokról rendelkezik.
A szomszédjogi zavarást a birtokvédelmi problémáktól a brit jogban az határolja el, hogy az előbbi esetben a tulajdonjog élvezetében, míg az utóbbiban a birtoklásban zavarják a károsultat. A szomszédjogi zavarás indirekt lehet csak, míg a birtok elleni behatás közvetlen. Birtokvédelem persze (károsodás hiányában is) kérhető, míg a szomszédjogi zavarás esetében konkrét kárt kell bizonyítani. A birtokháborítás esetében minden egyes behatás külön-külön minősül, míg a szomszédjogi zavarás jellegzetessége, hogy többször ismétlődő. Egyébiránt a brit Common Law-ban a közjogi zavarás bűncselekmény, míg a birtokháborítás nem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
