Az európai bűnügyi nyilvántartás gondolata először a Bécsi Akció Terv1 49. pontjában jelent meg. A Tanács és a Bizottság egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítését, valamint a büntetett előélettel kapcsolatos információk egy hiteles központi EU-adatbázison keresztül történő cseréjének lebonyolítását szorgalmazta. Hamarosan több fórumon is felmerült a bírósági döntések kölcsönös elismerésének elve, amely alapköve kell, hogy legyen a jövőbeni igazságügyi együttműködésnek. Mindez egy rendkívül érzékeny területet is érint: az államoknak el kell ismerniük egy másik állam által, illetve egy másféle bírósági rendszerben hozott döntést.
A kölcsönös elismerés különböző formában és mértékben jelenik meg a büntetőeljárás különböző területein. Az európai bűnügyi nyilvántartás elkerülhetetlen és fontos lépés a kölcsönös elismerés megvalósítása felé. Ahhoz, hogy a külföldi döntések elismerését lehetővé tegyük, szükségessé vált az információ-terjesztés eszközeinek fejlesztése.
A 2000-ben megszületett Kölcsönös Elismerési Tervezet2 három okot sorol fel az európai bűnügyi nyilvántartás megvalósításának szükségességét illetően. A legjelentősebb tényező e körben a büntetések individualizációjának elve, a második tényező a "diszkvalifikációk" kölcsönös elismerése (e körbe sorolják az Összes tiltó jellegű szankciót, például az eltiltásokat és a kitiltást isJ), a harmadik szempont a vádemeléssel, illetve a ne bis in idem elvével kapcsolatos. A tanulmány szerzői kiemelik azonban, hogy csak az első két tényezőre koncentrálnak.
A szerzők az előzmények rövid leírása után a kutatás céljait, módszerét, illetve az európai bűnügyi nyilvántartás előnyeit ismertetik. Ezt követően térnek rá a nyilvántartás tartalmára, majd a szervezeti háttér, ezen belül a keresési módok, az adatvédelem, az azonosítás, az esetleges közzétételről szóló értesítés, valamint a rehabilitáció témakörére. További fejezetet szánnak a nyilvántartáshoz való hozzáférés kérdésének, valamint a létrehozás eszközének.
A tanulmányhoz négy mellékletet csatoltak: az első az európai bűnügyi nyilvántartás diagramját tartalmazza, a második a 2002. május 17. napján tartott hágai kerekasztal résztvevőinek felsorolását, a harmadik egy kérdőívet a nemzeti bűnügyi nyilvántartásokkal kapcsolatban, amelyet minden EU tagállamnak és akkor még csatlakozó országnak kiküldtek, a negyedik pedig az ezekre adott válaszokat foglalja össze.
Az elmúlt időben több esetben foglalkoztak az információcsere témájával, az e körben folytatott tárgyalások, illetve kutatások azonban "csupán" egy-egy részterületre terjedtek ki4. Vitán felül áll, hogy bővíteni kell az e körben folyó megbeszélések tárgykörét lehetőleg olyan módon, hogy azok minden elkövetői körre, vagy legalább az EU-ban legjelentősebbnek ítélt bűncselekményekre (EU core crimes)5 kiterjedjenek.
Minderre tekintettel a tanulmány tárgya annak vizsgálata, hogy milyen lehetőségei vannak egy európai bűnügyi nyilvántartás kialakításának. A vizsgálódás célja az, hogy szilárd alapot adjon a kérdéskör megoldásához, támpontokat nyújtson egy széleskörű európai bűnügyi nyilvántartás megvalósításához, akár nemzeti adatbázisok hálózataként, akár központi európai regiszterként jelenik meg, mind a jogi, mind a politikai-intézményi, mind pedig a gyakorlati szempontokat figyelembe véve.
A tanulmány egyfajta maximum modellt nyújt, ami azt jelenti, hogy azokat a megoldásokat részesíti előnyben, amelyek kisebb egységek rugalmas rendszerét jelentik és könnyen kiegészíthetők akár több lépcsőben is. A nyilvántartás létrehozása folyamatának ugyanis - figyelembe véve az EU-tagországok büntetőjogi rendszereinek eltéréseit - fokozatosan kell alakulnia, a szervezeti háttérnek rugalmasnak kell lennie. A szerzők ugyanakkor kiemelik: egy ilyen rendszer kialakítása nem igényli a tagállamok részéről a bűnügyi nyilvántartásra vonatkozó nemzeti szabályozás, illetve nemzeti gyakorlat módosítását, a kutatók célja "pusztán" egy olyan fórum, platform megteremtése a tagállamok számára, amely teret biztosít az együttműködésnek, illetve az információellátásnak.
Az első lépést a vizsgálódások megkezdése előtt létrejött tudományos eredmények elemzése és értékelése jelentette. Ezt számos megbeszélés követte, amelyeken európai és nemzetközi szervezetek, testületek (Europol, Eurojust, European Commission, Council of Europe, Interpol), illetve állami vezetők képviselői vettek részt.
Az európai bűnügyi nyilvántartás megvalósítása lehetőségeinek kidolgozásához elengedhetetlen megismerni a bűnügyi nyilvántartás, illetve a hasonló archívumok, regiszterek nemzeti fogalmát, valamint az azzal kapcsolatos nemzeti gyakorlatot. A holland kutatócsoport elkészített egy vázlatot, amely a nyilvántartás kifejlesztésének lehetséges variációit tartalmazta, majd összeállított egy kérdőívet, és elküldte az összes EU-tagállamnak, illetve az akkor még csatlakozásra váró országoknak, valamint Izlandnak és Norvégiának annak érdekében, hogy képet kapjon az egyes országokban működő intézményekről, a jogi szabályozásról és a nyilvántartással kapcsolatos gyakorlatról. Az említett kérdőívet és a táblázatba foglalt válaszokat, a tanulmány egy-egy melléklete tartalmazza.
A szakmai értekezletek eredményei, valamint a kérdőívre adott válaszok alapulvételével a kutatócsoport elkészített egy összehasonlító tanulmányt. Utóbb tehát a már korábban összeállított tervezetet átdolgozta, kiegészítve azt a fenti eredményekkel, illetve különböző ajánlásokkal.
Mindemellett a Europol-lal együttműködve létrehoztak egy nemzetközi kerekasztal konferenciát Hágában, amelyen minden EU-tagállam, valamint akkor még csatlakozó ország képviseltette magát (a résztvevők nevét szintén a melléklet tartalmazza), s amelynek eredményeit szintén részévé tették a végleges szövegnek.
Ez a tanulmány tehát azon országok és intézmények különböző álláspontjának mélyreható elemzéseként jött létre, amelyek részesei lesznek az új európai nyilvántartás működtetésének.
E téma elemzése jelenti a tanulmány első érdemi részét. Az európai bűnügyi nyilvántartásba történő bejegyzés első feltétele, hogy a kihirdetett ítélet jogerős és végrehajtható legyen. Fontos tényező, hogy azok a közigazgatási határozatok is részei lehetnek, illetve lesznek a regiszternek, amelyek bűnügyi területtel vannak összefüggésben6. Ebből a szempontból irreleváns tehát, hogy az eljárás eleinte közigazgatási vagy bűnügyi hatóság előtt indult-e, az a döntő, hogy később büntetőbíróság elé kerülhet az ügy.
A már említett döntések is csak abban az esetben válnak bejegyezhetővé az európai bűnügyi nyilvántartásba, ha a nemzeti nyilvántartás már tartalmazza azokat.
A szerzők jelzik, nem minden büntetőjogi határozat születik büntetőbíróság vagy olyan közigazgatási hatóság előtt, ahonnan az ügy bírósághoz kerülhet, néhány országban a kormány vagy más szerv dönt például a kegyelemről. Természetesen az ilyen jellegű határozatokat is be kell jegyezni a nyilvántartásba, tekintet nélkül a döntést hozó hatóságra. Ilyen módon nemcsak a bűnösséget kimondó, illetve a felmentő ítélet válik a regiszter részévé, hanem a feltételes, illetve felfüggesztett büntetésekről vagy intézkedésekről hozott döntések, a feltételes szabadságra bocsátással7, a kegyelemmel vagy a felülvizsgálattal kapcsolatos határozatok, valamint a kóros elmeállapotú elkövetőkkel kapcsolatos intézkedések, továbbá a katonai bíróság vagy a fiatalkorúak bírósága által kihirdetett ítéletek, végzések is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
