Az Alkotmánybíróság 2012. január 1. utáni ítélkezési gyakorlatában talán a legjelentősebb döntés a bírói korhatár tárgyában született 33/2012. (VII. 17.) AB határozat. A döntést alkotmányjogi panaszok alapján hozta meg az Alkotmánybíróság, ez volt az első olyan ügyek egyike, amely a befogadási eljárástól kezdve a döntés tartalmáig magán viseli az új hatáskörből adódó sajátosságokat. Az ügy még tavaly indult az Alkotmánybíróságon, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (továbbiakban: Bjt.) hatálybalépését megelőzően. Az indítványok zöme utólagos normakontroll hatáskörben érkezett, az indítványozók la nyugdíjazásban érintett bírák voltak. Reményeik szerint, ha a Bjt. 2012. január 1-ei hatálybalépése előtt az Alkotmánybíróság megsemmisíti a bírói korhatárt leszállító törvényi rendelkezést, akkor ez értelemszerűen rájuk (sem másra) már nem hathat ki. A kívánt időpontig döntés nem született, 2012. január 1-én nemcsak a Bjt., hanem az Alaptörvény, az Alaptörvény átmeneti rendelkezései és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: új Abtv.) is hatályba lépett, a probléma egy teljesen új szabályozási környezetbe került. Az Alkotmánybíróság bárki által kezdeményezhető utólagos absztrakt normakontroll hatáskörét, az érintettséghez kötött alkotmányjogi panasz váltotta fel. Az új Abtv. 71. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálybalépésével a folyamatban lévő utólagos normakontroll eljárás megszűnik, viszont - mintegy kedvezmény-szabályként - a 71. § (3) bekezdésben előírtak szerint, ha az alkotmányjogi panasz feltételei fennállnak 2012. március 31-ig az indítványok megújíthatóak. Az új Abtv. megújításra vonatkozó szabálya a 26. § egészére vonatkozik, ezért az alkotmányjogi panasz két formáját is érinti: akkor is megújítható az eljárás, ha a továbbélő régi panasz feltételei állnak fenn [26. § (1) bekezdés], de akkor is, ha az ún. közvetlen panasz feltételei [26. § (2) bekezdés], azaz ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás (vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette). Így adta magát, hogy a bírói nyugdíjban (szolgálati viszony megszüntetésében) érintett, korábban utólagos normakontrollt kezdeményező bírák az ún. közvetlen panasz formájában újítják meg beadványaikat.
Az új indítványok alapján elsőként folytatott le az Alkotmánybíróság befogadási eljárást. Ez formai és tartalmi követelmények vizsgálatát is jelenti.
2.1. Az Abtv. 26. § (2) bekezdésében foglalt panasz egyik formai kritériuma [az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint], hogy a panaszt a jogszabály hatálybalépését követő 180 napon belül nyújtották-e be. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Bjt. 2012. január 1-jén lépett hatályba, a panaszokat pedig 2012. január 13-a és február 23-a között - tehát a törvényi határidőn belül - nyújtották be. Ennek a látszólag nyilvánvaló feltételnek a kiemelése azért fontos, mert korábban felmerült olyan értelmezés is, hogy közvetlen panasz esetén a 180 napot az indítványozóra hatályosulás és nem pedig a jogszabály hatálybalépését követően kell számítani.[2] Ezt a kérdést a határozat eldöntötte, mégpedig úgy, ahogy egyébként az Abtv. minden kétséget kizáróan tartalmazza: a 180 napot a vizsgálni kért jogszabály hatálybalépésétől kell számítani. Ezáltal az Abtv. 26. § (2) bekezdésében szabályozott közvetlen panasz egyben gyors panasszá is válik, hiszen ebben a hatáskörben csupán egy fél év megtámadási határidő áll rendelkezésre. További formai feltétel - amit immár az új Abtv. ír elő (52. §), de korábban csak az ügyrend rögzített[3] -, hogy az indítványnak tartalmaznia kell az Al-
- 420/421 -
kotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést, pontosan meg kell jelölni a vitatott jogszabályi rendelkezést, és azt, hogy a vitatott szabály mely Alaptörvényben szabályozott jogukat sérti a panaszosoknak, illetve meg kell indokolniuk a vitatott szabály alaptörvény-ellenességét. Jelen ügyben az indítványok ennek megfeleltek.
2.2. Az Alkotmánybíróságnak el kellett dönteni továbbá - lévén, hogy az ügy tárgyát képező panaszok az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján ún. közvetlen panaszok - hogy a panaszosok ügyében közvetlenül hatályosuló, alkalmazandó jogszabályról van-e szó. Ebben a kérdésben az Alkotmánybíróság már mérlegelhet. A döntés megállapította: "A vitatott szabály szerint azt a bírót, aki betölti a rá irányadó nyugdíjkorhatárt, fel kell menteni. Megállapítható tehát, hogy ez a szabály a nyugdíjkorhatárt betöltő bírák felmentésében, egyedi ügyben közvetlenül, munkáltatói, illetőleg köztársasági elnöki döntéssel, viszont bírói jogalkalmazói döntés nélkül realizálódik. A felmentésről szóló határozatnak a felmentési döntésre vonatkozó része ebben az esetben formális, mert a törvény e szabálya kógens, kivételt nem engedő szabály." Tudjuk tehát, hogy valamely munkavégzésre irányuló (jelen esetben szolgálati) jogviszonyt a törvény erejénél fogva megszüntető, kivételt nem engedő szabály az Abtv. 26. § (2) bekezdés a) pontja szerinti közvetlenül hatályosuló normának tekinthető.
2.3. A határozat értelmezte az új Abtv.-ben a közvetlen panasz esetén is előírt feltételt [26. § (2) bekezdés b) pontja], amely szerint "nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette". Az Abtv. jogorvoslati lehetőségek kimerítésére vonatkozó ezen kritériuma mindhárom panasznál megjelenik.[4] A közvetlen panasznál azért aggályos, mivel egyidejű feltétel az is, hogy a jogsérelem, közvetlenül bírói döntés nélkül következzen be, márpedig igen szűk azon ügyek köre, ahol nincs bírói út. Így a két feltétel - azaz a jogorvoslati lehetőségek kimerítése és a bírói döntés nélkül bekövetkezett jogsérelem együttes alkalmazása - igencsak beszűkítené e panasszal élés lehetőségét. Az Alkotmánybíróság ezt akként oldotta fel, hogy kimondta: az Abtv.-ben megfogalmazott jogorvoslat alatt csak a hatékony jogorvoslatot kell érteni. Íme az a vonatkozó indokolás: "A szolgálati jogvitában a bíróság eljárása ebben a részében formális - csak azt vizsgálhatja, hogy az érintett bíró betöltötte-e a nyugdíjkorhatárt, illetőleg felmentése során betartották-e a törvényben előírt határidőket, eljárási szabályokat -, így az nem tekinthető az érintettek panaszban előadott jogsérelmének hatékony orvoslására szolgáló, arra alkalmas jogorvoslatnak. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem támasztható az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti panasz benyújtásának feltételeként olyan jogorvoslat kimerítésének követelménye, amely - a vonatkozó jogi szabályozásból következően - nem alkalmas arra, hogy a panaszos jogsérelmét orvosolja." Mindennek a későbbiekben messzebbmenő hatása is lehet, hiszen a jogorvoslati lehetőségek kimerítése az ún. régi és a valódi alkotmányjogi panasz esetén is feltétel, de az Abtv. ott sem határozza meg, hogy ezen mit ért: csak a rendes jogorvoslati lehetőségek kimerítését,[5] vagy a rendkívüli jogorvoslat igénybevételét is. A "hatékony jogorvoslat" fogalmának megjelenése és alkalmazása az egyik megoldás.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
