A termelők és fogyasztók különböző érdekei ellentétbe juthatnak egymással, s noha a helyes viszony egészben magától helyreáll, a kiegyenlítésnek mégis e kettő felett álló, tudatosan eljáró szabályozásra is van szüksége (Hegel: Jogfilozófia, op. cit., 236. §)
A versenyjogi környezetvédelem a fogyasztóvédelem, a reklámjog, a nagyvállalatok piaci magatartását szabályozó jogszabályok által lefedett magánjogi területek környezetvédelmi vonatkozásait foglalja össze a gyakorlati hasznosíthatóság nézőpontjából.
Hazánkban a tilos reklámfajták közé sorolhatók a természet-, illetve környezetkárosításra ösztönző reklámok (1997. évi LVIII. tv. 4. §), továbbá a bull terrierek és keverékeik reklámozása [1974. évi 17. tvr. 5. § (3) bek.], valamint az egészséges emberi környezet mint alapjog szempontjából a dohányreklámok bizonyos fajtái. Érdekes, hogy Nagy-Britanniában az állat eredeti tulajdonságait veszik figyelembe annak veszélyességének meghatározásakor: így egy bull mastiff vagy egy elefánt veszélyes strict (veszélyes üzemi), míg egy németjuhász csak általános felelősséget keletkeztet, attól függetlenül, hogy egy németjuhász is okozhat a gyakorlatban akkora sérülést, mint egy ball mastiff. Erre nézve gyakorlati esetek során alakították ki álláspontjukat a Law Lordok.
Ami a francia reklámjogot illeti, az expressis verbis nem mondja ki a környezet-, természetkárosításra ösztönző reklám tilalmát, ez mégis tágabb fogalmi körből levezethető. A Fogyasztóvédelmi Kódex L. 121-1. cikkelye a publicité trompeuse (félrevezető reklám) tilalmát mondja ki. A reklám félrevezető, amennyiben deliktumot realizál. Így a környezet- vagy természetkárosításra ösztönzés esetében is.
Úgy tűnik, ha jogilag nem is, de a közéletben mindennaposak a természetvédelemre ösztönző reklámok, melyek bichotóm osztatot mutatnak: egyik oldalról a természet- és környezetvédő társadalmi szervezetek hívnak fel pozitív magatartásra, másik oldalról pénzintézetek, gazdasági társaságok, multik használják fel a természet-, környezetvédelem szlogenjét gazdasági érdekeik előmozdítására. Példa erre az előnyös kölcsönfeltételeket hirdető bank esetén az előzetesen bemutatott prémbundaellenes slágvort. Az nyilvánvaló ürügy, hogy a férfinak azért van szüksége pénzre, mert a kutyája szétmarcangolta egy "úrihölgy" szőrmekabátját. Ilyen esetben voltaképp erkölcsileg elítélendő a természetvédelem ügyét anyagi haszonszerzésre felhasználni, ám jogilag senki el nem marasztalható ezért a tettért. Ez a reklámtípus (hiszen tipikusnak mondható) nem számít tilos reklámnak. Itt valójában free speech-ről, azaz a véleménynyilvánítás szabadságáról van szó, melynek az USA-ban elfogadott, ám a kontinentális jogrendekben még szigorúan büntetett számos szókimondó változata (zászlóégetés). A reklám funkciója elsősorban a meggyőzés, ebből következően nem lehet teljesen objektív - vallja Fazekas Judit (Fazekas: Fogyasztói jogok..., op. cit., p. 125.). Ugyanez a fajta reklám - mint a United Benettons-ügyben látni fogjuk - német és osztrák területen gefühlsbetonte Werbung (észelemekre építő reklám) gyanánt a bíróságra került és elmarasztalták a reklámozót.
Az olajban fürdő kacsák látványát használta fel reklámjában a United Benettons, melyért a német Bundesgerichtshof elítélte, tekintettel arra, hogy az emberek részvétérzelmével nem szabad visszaélni. Ugyancsak tilalmazta az osztrák bíróság más esetekben is az emberek környezetbarát érzelmeire építő reklámokat: 1985. február 14-i határozatában a hamburgi Land-bíróság az Aktion Grüner Groschen reklámkampányt mondta ki jogellenesnek.
A BH 1999. 103. jogesetben foglaltak értelmében az áru hamis megjelölésének szabálysértése és nem vétség valósul meg, ha a termékjelzés hamis (ott pl. a márkanév). Ellenben az áru lényeges tulajdonságát illető - például környezetvédelmi szempontok - megtévesztő megjelölés esetén már a súlyosabb, vétségi kategóriába lép át a cselekmény megítélése a közjog talaján. A környezetvédelem ugyanis elsősorban közrendi, és csak másodsorban magánjogi kérdés. A reklámszédelgés, a nyilvános, megtévesztésre alkalmas tájékoztatás az 1990. évi LXXXVI. törvény (Tptv.) 11. §-a és a Btk. értelmében vétség. Csakhogy az ott megadott taxatív felsorolásban nem szerepel a hamis árujelző fogalma. A hamisan címkézett áru eladásra kerülő mennyiségének függvénye, hogy a nagy nyilvánosság nyert-e valóban tájékoztatást hamis tényadatokról.
A reklámtevékenység folyamán közölt hamis tények alapján a luxemburgi magánjog expressis verbis
- de a többi európai jogrend is (biztatási kár) - lehetőséget biztosít kártérítésre, árcsökkentésre.
Nagy-Britanniában az elmúlt időkben green claims, azaz környezetvédelmi panaszok elvétve bár, de előfordultak mint félrevezető reklámfajta. A görögországi, 1977. évi Reklámtörvény III. függelékének 1-2. §§-ai szerint tilos a környezet- és ökológiatudatos magatartás ellenes, illetve a vevők környezettel kapcsolatos informáltságának hiányát kihasználó reklámot publikálni.
A Holland Királyságban a Milieu Reclame Code értelmében nem ösztönözhet a reklám környezetkárosításra, továbbá az olyan "abszolút" tartalmú kijelentések, mint a zöld, tiszta, környezetnek hasznos, bizonyítására kötelezhető a reklámozó.
A magyar Fogyasztóvédelmi törvény elfogadása előtt a reklámrendelet, a Belkereskedelmi Törvény és a Tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény rendelkezett a reklámjogról hazánkban. A Belkereskedelmi Törvény mondta ki egyedül expressis verbis az egészségre vagy környezetre gyakorolt ártalmas hatása miatt az adott reklámfajta tilalmát. Fazekas Judit egyébiránt arra a megállapításra jut, hogy minden megtévesztő reklám tilos, de nem minden tilos reklám megtévesztő (Fazekas: Fogyasztói jogok..., op. cit., p. 129.).
Az EK Szerződést módosító Amszterdami Szerződés (aláírás: 1997. október 2.; hatályba lépés: 1999. május 1.) a 100. a cikkelyhez egy új (3) bekezdést iktatott be: a Bizottság az (1) bekezdésben jelzett javaslatában (a belső piac kiépítését vagy funkcionálását célzó tagállami normák közelítésére irányuló aktusok tervezetében) az egészségre, a biztonságra, a környezetvédelemre és a fogyasztóvédelemre vonatkozóan a védelem magas szintjét veszi alapul, különös tekintettel bármilyen új tudományos tényen alapuló fejlődésre.
A fogyasztóvédelem és a környezetjog régen kibújt a tojáshéjból, egymásra találásuk is régi-új kérdéseket vet fel. Magyarországon mindkét jogterület reneszánszát éli az utóbbi években; jóllehet szabályozásuk bizonyos szempontból évszázadosnak tekinthető (első és második erdőtörvény, 1879:XXXI. tc., 1935:IV.tc., Food, Drug and Cosmetic Act, USA, 1938 stb.) Itt jegyzem meg, hogy a legtöbb nyugati (így a francia) fogyasztóvédelem nem deklarálja expressis verbis a környezet- és természetvédelmet mint primordiális célt; hanem csak az emberi egészség védelmével kapcsolódik be ebbe a védelmi folyamatba. Nálunk ez nem így van.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
