A felülvizsgálat szabályait a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII. törvény vezette be a Pp. perorvoslati rendszerébe azt követően, hogy az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) AB határozatában a törvényességi óvás jogintézményét alkotmányellenessé nyilvánította és annak szabályait 1992. december 31-i hatállyal megsemmisítette. Az eltelt idő alatt a felülvizsgálat szabályai sokszor változtak, amelynek kihatása volt - egyebek mellett - az eljárás rendjére és a felülvizsgálati eljárás korlátainak szabályozására. A felülvizsgálat hatályos formáját a Pp. módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvénnyel és a 2012. évi CXVII. törvénnyel nyerte el.
A felülvizsgálat rendkívüli, részben átszármaztató hatályú fellebbviteli perorvoslat, amelynek alapja a támadott jogerős határozat jogszabályoknak meg nem felelőnek vélt volta. A 2005. évi CXXX. törvény indokolása szerint a felülvizsgálat olyan rendkívüli perorvoslat, amely jogszabálysértésre hivatkozással a jogkeresők által alanyi jogként vehető igénybe. A perorvoslat rendkívüli jellegét azonban a jogalkotó nemcsak azzal juttatja kifejezésre, hogy azt kizárólag a jogerős határozat megtámadására korlátozza, hanem azzal is, hogy az érdemi elbírálás korlátainak széles körét határozza meg (vö. Pp. 271. §).
A felülvizsgálat korlátaira vonatkozó rendelkezések alkotmányosságát az Alkotmánybíróság több határozatában is vizsgálta. Ennek során pedig többször kiemelte határozatában, hogy önmagában a felülvizsgálat korlátokhoz kötése nem vet fel alkotmányossági aggályokat, ha az - a jogbiztonság követelményeire figyelemmel - pontosan meghatározott, egyértelmű, precíz rendelkezésekben valósul meg. Ennek alkotmányjogi alapja pedig végső soron az, hogy a jogorvoslathoz való alkotmányos követelmény egyfokú jogorvoslatot jelent, ezért nem okozna alkotmányos problémát, még az sem, ha a Pp. egyáltalán nem adna lehetőséget felülvizsgálati eljárás lefolytatására. Ha azonban - a jogalkotó döntése folytán - e perorvoslati eszköz biztosított, akkor az csak úgy valósítható meg, ha a szabályozás figyelembe veszi a jogállamiság lényeges alkotó elemét jelentő "formális jogbiztonság" követelményét. Az "anyagi igazság" és a "formális jogbiztonság" ellentétében ugyanis a jogbiztonságé az elsőbbség, amely a jogerő intézményében jut kifejeződésre. [9/1992. (I. 30.) AB határozat] Mindez egyébként összhangban áll az Európa Tanácsnak az ún. harmadik bíróságra vonatkozó ajánlásában foglaltakkal is. Eszerint a harmadfokú bíróságokra vonatkozó rendelkezések meghozatala során az államoknak nem szabad elfelejteniük, hogy az ügyet már két bíróság egymást követően elbírálta. A harmadik bírósághoz folyamodást azokra az ügyekre kell korlátozni, amelyeknél indokolt a felülvizsgálat, mert például jelentős jogkérdést vetnek fel vagy a törvény alkalmazásának egységéhez hozzájárulnak.
A felülvizsgálat hatályos szabályait az előbbiekben kifejtettek szem előtt tartásával határozta meg a jogalkotó. Annak ellenére, hogy a Pp. 271. §-a a perorvoslat széles korlátait határozza meg, a Kúriára érkezett ügyeknek kb. 60-70%-a érdemi elbírálásra kerül, amelynek időtartama jelenleg 8-9 hónap. Ez az arány azonban a felülvizsgálat 2012. szeptember 1-jén hatályba lépett új rendelkezései folytán szükségképpen változni fog, amelynek következtében a befejezés várható időtartama előreláthatólag 6 hónapra le fog csökkenni. Ez a dolgozat a felülvizsgálat szabályait - az új rendelkezésekre is kiterjedően - kívánja bemutatni.
A felülvizsgálat tárgya a jogerős bírósági határozat, amely a Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés lehet. E rendelkezés értelmezése kapcsán a Legfelsőbb Bíróság Polgári és Közigazgatási Kollégiuma - a Pp. 212. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel - kiemelte, hogy polgári peres eljárásban az ügy érdemében a bíróság mindig ítélettel határoz [1/2002. (IV. 22.) PK-KK vélemény]. Következésképpen "az ügy érdemében hozott jogerős végzés" csak nemperes eljárásban hozott végzés lehet. Azt, hogy az egyes nemperes eljárások tekintetében mi minősül az ügy érdemében hozott végzésének - ha az adott eljárást szabályozó jogszabály azt nem határozza meg -, az eljárás sajátosságai alapján kell megítélni. Általában a kérelmet elbíráló, az eljárást befejező határozat minősül az ügy érdemében hozott végzésnek.
A Pp. 270. § (3) bekezdése alapján a Pp. 270. § (2) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával van helye felülvizsgálati kérelemnek a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontjai alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító és a pert a Pp. 157. § a) és g) pontja szerint megszüntető jogerős végzés ellen.
Előbbiekből következően perben a Kúria - az állásfoglalás óta egységes ítélkezési gyakorlatának megfelelően - kizárólag az ítélet (részítélet, közbenső ítélet, kiegészítő ítélet) és a Pp. 270. § (3) bekezdésben felsorolt "érdemi"[1] végzések elleni felülvizsgálati kérelmeket bírálja el érdemben, minden más határozat elleni felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasít. Nemperes eljárás keretében pedig "az ügy érdemében hozott" végzések elleni felülvizsgálati kérelem folytán járhat el, ha az adott eljárást szabályozó törvények ezt nem zárják ki. A végrehajtási eljárásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) például az ügy érdemében hozott jogerős végzések közül is csak a végrehajtás elrendelése körében a külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátásáról, illetőleg végrehajtásának elrendeléséről döntő másodfokon jogerőre emelkedett végzés ellen engedi meg a felülvizsgálatot (Vht. 214. §). A 2011. évi CLXXX. törvény 79. §
- 631/632 -
m) pontja – 2012. március 15-től – hatályon kívül helyezte a Vht. 219. §-át, így már nincs helye felülvizsgálatnak a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság az ingatlanárverés megsemmisítéséről döntött. A hagyatéki eljárásról szóló 2008. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 113. § (3) bekezdés pedig valamennyi az ügy érdemében – a hagyaték átadása tárgyában – hozott végzés ellen kizárja a felülvizsgálatot.
Az ítélet hatályú határozatok (fizetési meghagyás, bírósági meghagyás) elleni felülvizsgálatot a Pp.-nek az a szabálya zárja ki, melynek értelmében az első fokon jogerőre emelkedett határozatokkal szemben nincs helye felülvizsgálatnak [Pp. 271. § (1) bekezdése a) pontja]. Az egyezséget jóváhagyó jogerős végzést a Pp. 271. § (1) bekezdés h) pontja emeli ki a felülvizsgálattal támadható határozatok köréből.
A fenti általános szabályok mellett a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) konkrét ügyekben kifejezetten is megerősítette, hogy nincs helye felülvizsgálatnak:
1) A jogutódlást megállapító jogerős végzés ellen [Pp. 61. § (1) bekezdés, BH 1997.343.];
1) A költségmentesség tárgyában hozott jogerős végzés ellen [Pp. 84. § (1) bekezdés, BH 1993.746.];
2) Az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illeték megfizetésére kötelező jogerős végzés ellen (BH 1997.344.);
3) Az igazolási kérelem tárgyában hozott jogerős végzés ellen [Pp. 109. § (1) bekezdés, BH 1995.225.];
4) A pénzbírságot kiszabó jogerős végzés ellen (Pp. 120. §, BH 1994.561.);
5) Az áttételt elrendelő végzés ellen [Pp. 129. § (1) bekezdés, BH 1996.44.];
6) A viszontkeresetet érdemi vizsgálat nélkül elutasító jogerős végzés ellen [Pp. 147. § (1) bekezdés, BH 1995.167.);
7) A per tárgyalását felfüggesztő jogerős végzés ellen [Pp. 152. § (2) bekezdés, BH 2005.360.];
8) Az ideiglenes intézkedést elrendelő, vagy azt megtagadó végzés ellen [Pp. 156. § (1) bekezdés, BH 1997.342.];
9) A keresettől való elálláshoz kapcsolódó, az illeték viseléséről rendelkező jogerős végzés ellen [Pp. 160. § (1) bekezdés, BH 1994.194.];
10) A kötelezettség részletekben való teljesítése iránti kérelmet elutasító jogerős végzés ellen [Pp. 217. § (3) bekezdés, BH 1996.45., BH 2004.375];
11) Az ítéletet kijavító jogerős végzés ellen [Pp. 224. § (1) bekezdés, BH 1993.622., BH 2007.236.];
12) Az ítélet kiegészítése iránti kérelmet elutasító jogerős végzés ellen [Pp. 225. § (1) bekezdés, BH 2008.302.];
13) A fellebbezést hivatalból elutasító jogerős végzés ellen (Pp. 237. §, BH 1994.257., BH 2006.368.];
14) Az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező másodfokú végzés ellen (Pp. 252. §, BH 1993.625., BH 1995.133., BH 1996.43., BH 2013.23., EBH 2008.1876.);
15) A perújítási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, hivatalból elutasító jogerős végzés ellen [Pp. 261. § (3) bekezdés, Pp. 264. §, BH 1993.438.];
16) A perújítási kérelmet érdemi tárgyalásra alkalmatlansága okából elutasító jogerős végzés ellen (Pp. 266. §, BH 1994.292., BH 1994.402., EBH 2005.1223.);
17) A végrehajtási záradék törlése iránti kérelmet elutasító végzés ellen (BH 1999.315.);
18) A végrehajtási eljárás során hozott, a becsérték megállapításával és az ingó értékesítésével kapcsolatos jogerős végzés ellen (BH 1993.510.);
19) A végrehajtó intézkedését sérelmező végrehajtási kifogás tárgyában hozott jogerős végzése ellen (BH 1996.322.);
20) A végrehajtási kifogást elkésettség okából elutasító végzés ellen (BH 1999.317.);
21) A felszámolást elrendelő jogerős végzés ellen (BH 2007.129.);
22) A hagyatékátadó végzés elleni fellebbezést elkésettség címén elutasító jogerős végzés ellen (BH 1994.496.);
23) A bíróságon kezelt letétek tárgyában hozott jogerős végzés ellen (BH 1997.597.);
24) A bíróság letéti számlájára kifizetett összeg teljesítési letétként való elfogadását megtagadó jogerős végzés ellen (EBH 2006.1516.).
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a fél, a beavatkozó illetve az kérheti akire a határozat rendelkezést tartalmaz.
Nem terjeszthet elő felülvizsgálati kérelmet a fél, ha fellebbezéssel nem élt (illetve azt visszavonta, vagy a bíróság azt hivatalból elutasította) és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. [Pp. 271. § (1) bekezdése b) pontja]. Egységes pertársaság esetén az egyik pertárs által benyújtott felülvizsgálati kérelem kihat a felülvizsgálati kérelmet elő nem terjesztő pertársra [Pp. 52. § (1) bekezdés]. Egyszerű pertársaságnál a pertársak függetlenségének elvéből következően egyik pertárs cselekménye vagy mulasztása sem hat ki a másik pertársra [Pp. 53. § (1) bekezdés].
Felülvizsgálati kérelemmel élhet az egyéb érdekelt, azonban kizárólag a határozat rá vonatkozó része ellen. Az ügyész felülvizsgálati eljárás alanya csak félként lehet [1/1994. (I. 7.) AB határozat]. Félként pedig akkor jár el, ha olyan jogosult érdekében indít keresetet, aki jogainak védelmére bármely okból nem képes, valamint azokban az esetekben, amikor külön törvény a kereset megindítására feljogosítja [Pp. 9. § (1) és (4) bekezdés].
A Legfelsőbb Bíróság egy közzétett eseti döntésében rámutatott, hogy a Cstv. 51. § (4) bekezdése a kifogást elbíráló végzés elleni rendes jogorvoslatra jogosultak körét a Pp. általános szabályaitól eltérően határozza meg. A fellebbezés jogát csak a két ellenérdekű félnek, a felszámolónak és a kifogás benyújtójának biztosítja a kifogást elbíráló végzés tartalmától függően. A felszámolási eljárás, mint nemperes eljárás sajátosságainak figyelembevétele ezért azt jelenti, hogy az érintett harmadik személy érdekelt felülvizsgálati kérelmet sem nyújthat be a kifogást elbíráló jogerős döntés ellen. (BH 2007.345.)
A Pp. 73/A. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében kötelező a jogi képviselet a Kúria előtti eljárásban a felülvizsgálati kérelmet, valamint a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél számára. Ha jogi képviselővel a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél nem rendelkezik - kivéve azt az esetet, ha a személyes költségmentességben részesült fél pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt terjesztett elő kérelmet vagy a felülvizsgálati kérelmet egyéb okból el kell utasítani - a felülvizsgálati kérelmet a bíróság hivatalból elutasítja. Egyébként, a jogi képviselő nélkül eljáró fél perbeli cselekménye hatálytalan. A Kúria ezért a fél személyes beadványait nem veheti figyelembe, ha azt nem a jogi képviselő közreműködésével nyújtotta be. A Legfelsőbb Bíróság közzétett eseti
- 632/633 -
döntésében hangsúlyozta azt is, hogy a felülvizsgálati eljárásban nemcsak a kérelem előterjesztésekor, hanem az eljárás egész tartama alatt kötelező a jogi képviselet (BH 2000.133.). Ebből következik az is, hogy ha a személyes költségmentességben részesült fél részére az illetékes kormányhivatal jogi segítségnyújtó szolgálata pártfogó ügyvédet rendel ki, de a kirendelés csak a felülvizsgálati kérelem megszerkesztésére terjed ki, a Kúria a felet felhívja az eljárás egész tartamára szóló meghatalmazás csatolására.
Ha az eljárás során valamelyik fél jogi képviselőjének megbízása megszűnik és a fél - a Kúria felhívása ellenére - jogi képviseletéről nem gondoskodik, a felülvizsgálati kérelmet hivatalból el kell utasítani (BH 1995.728.).
A felülvizsgálati kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő a jogerős határozat közlésével veszi kezdetét, és innentől számított 60 napon belül nyújtható be az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál. A szabályszerűen közölt másodfokú határozat ismételt kézbesítése esetén is, a határozat első közlésétől kell számítani a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének hatvannapos határidejét (EBH 1999.105.). A Pp.-ben megállapított időtartam elegendő ahhoz, hogy a támadott határozat jogszabálysértő volta felismerhetővé váljék, ugyanakkor a jogbiztonság igénye sem szenved csorbát. Miután a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő napokban megállapított, ezért - a Pp. 104/A. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében - nem számít bele minden évnek a július 15-től augusztus 20-ig terjedő időszaka. Ezt a rendelkezést azonban nem lehet alkalmazni, ha (i) a törvény az eljárásra vagy valamely percselekményre soron kívül történő eljárást ír elő; (ii) az előzetes bizonyításra, (iii) a végrehajtási perekre, (iv) ha a felek ezt közösen kérik, vagy ha (v) a törvény kizárja.
Ha a felülvizsgálattal élő fél a határidőt önhibáján kívül elmulasztja, a mulasztás következményei igazolással orvosolhatók. A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) következetes gyakorlata szerint azonban nem alapozza meg a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére előírt hatvannapos határidő elmulasztásának vétlenségét az, ha a késedelem annak a következménye, hogy a jogi képviselővel eljáró fél a kérelmet nem az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál nyújtotta be (BH 1996.437., BH 2001.281.), hanem például a felülvizsgálati kérelem elbírálására jogosult Kúriára. Még ha adminisztrációs pontatlanság is eredményezte azt, hogy a fél az ügyben első fokon eljárt helyi bíróság helyett másik bíróságon nyújtotta be a kérelmet, akkor sem tekinthető önhibán kívüli mulasztásnak (BH 1994.325.). Ha a felülvizsgálati kérelmet a Kúrián terjesztik elő, a Kúria azt az elsőfokú bíróságnak - a lehetőségekhez képest mihamarabb - megküldi, de a benyújtás időpontjának az elsőfokú bíróságra érkezés napját kell tekinteni.
A Legfelsőbb Bíróság a fél jogi képviselője mulasztásának kimentésére nem találta méltányolható indoknak a jogi képviselő orvosi igazolással igazolt, rövid ideig tartó betegségét sem, figyelemmel arra, hogy a következetes ítélkezési gyakorlata szerint a rendszeres jogi képviseletet ellátó ügyvédtől elvárható, hogy megbetegedése idejére helyettesítéséről haladéktalanul gondoskodjon, és a rábízott ügyekben esedékes határidőket ne mulassza el, még akkor sem, ha egyéni ügyvédként, egyedül, alkalmazott nélkül látja el ügyvédi tevékenységét. Az ügyvéd mulasztásának az előbbiek szerinti szigorú megítélése az Ügyvédi Kamarába felvett valamennyi ügyvédre irányadó, a Magyar Ügyvédi Kamarának az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 8/1999. (III. 22.) MÜK szabályzatából következik, amely azokat az elvárásokat határozza meg, amelyek az ügyvédségbe vetett közbizalom megtartása és a hivatás méltóságának további erősítése érdekében minden ügyvédtől elvárhatók. A szabályzat 13/3. pontja szerint az ügyvéd távolléte esetén büntetőügyben pártfogó ügyvédként vagy ügygondnokként helyettesítéséről köteles gondoskodni, polgári perben - az ügy természetétől függően - intézkedik helyettesítéséről. (EBH 2000.345.)
A felülvizsgálat szabályainak 2012. szeptember 1-je utáni változása folytán a felülvizsgálati határidő elmulasztása esetén igazolás előterjesztésére az általános szabályok alapján van helye (Pp. 106-110. §§). (Korábban a Pp. harmincnapos objektív jellegű határidőt állapított meg a mulasztás igazolására.)
Fontos utalni arra is, hogy a Pp. XXVI. fejezetében szabályozott ún. kiemelt jelentőségű perekben a felülvizsgálati kérelem benyújtására kizárólag 30 nap áll rendelkezésre és e határidő elmulasztása esetén az elmulasztott határidő utolsó napjától számított harminc nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg (Pp. 386/I. §).
A Pp. - főszabály szerint - kizárja a felülvizsgálat lehetőségét az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen. Vagyis, ha a fellebbezésre jogosultak e jogukkal nem éltek (BH 1998.32.), illetve arról lemondtak (BH 1998.568.), vagy a fellebbezést valamennyien visszavonták, az ennek következtében jogerőre emelkedett határozat ellen felülvizsgálatnak nincs helye. A rendelkezést a Pp. szabályai közé iktató 1992. évi LXVIII. törvény 15. §-ának indokolása szerint ugyanis ezekben az esetekben indokolatlan a rendkívüli perorvoslat biztosítása. Kizárt a felülvizsgálat akkor is, ha a fellebbezést hivatalból elutasítják, mert ilyenkor a fellebbezési határidő lejártát követő napon az elsőfokú bíróság határozata jogerőre emelkedik (BH 1996.178.).
Ha a fél a másodfokú eljárás során fellebbezését visszavonja, a visszavont fellebbezési kérelemmel érintett igény tárgyában felülvizsgálatnak nincs helye (BH 1997.130.). Kizárt a felülvizsgálati továbbá az elsőfokú ítélet azon rendelkezése ellen is, amelyet a fél fellebbezéssel nem támadott (BH 1996.98., BH 1999.462.). Ez esetben ugyanis az elsőfokú ítéletnek a fellebbezéssel nem érintett része a Pp. 228. § (4) bekezdése folytán (rész)jogerőre emelkedik.
Helye van felülvizsgálatnak a bíróság első fokon jogerőre emelkedett ítélete ellen a választottbírósági határozat érvénytelenítése iránti perben (a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 57. §).
- 633/634 -
Az a fél, aki fellebbezéssel nem élt vagy azt a másodfokú eljárás folyamán visszavonta, továbbá, ha a bíróság a fellebbezését hivatalból elutasította, nem élhet felülvizsgálattal, amennyiben az ellenérdekű fél fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot helybenhagyta (BH 1995.494.). Viszont a felperes részéről akkor is lehetőség van felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, ha az elsőfokú bíróság határozata ellen nem élt fellebbezéssel, de a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát akként változtatta meg, hogy az alperesek egyetemleges marasztalását mellőzve csak az alperesek egyikét kötelezte a felperes által követelt összeg és kamatai megfizetésére (BH 1995.47.). Nem érvényesül a Pp. 271. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt korlátozás, ha a fellebbezést elmulasztó fél az elsőfokú határozat ellen csatlakozó fellebbezést terjesztett elő; ilyenkor a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének joga is megnyílik.
Ennek a korlátozásnak a hátterében az az előbbi - a Pp. 271. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakból is következő - indok áll, hogy azok a rendelkezések, amelyeket fellebbezéssel nem támadtak, jogerőre emelkednek [Pp. 228. § (4) bekezdés]. Emellett a másodfokú bíróság döntése a kérelemhez kötöttség elvéből következően e rendelkezésekre - a Pp.-ben meghatározott esetek kivételével - egyébként sem terjedhet ki.
A korábbi szabályozás alapján felülvizsgálatnak a jogerős határozatnak csupán a kamatfizetésre, illetve a perköltségre vonatkozó rendelkezései ellen kizárólag abban az esetben volt helye, ha a fellebbezés is kizárólag az elsőfokú határozat e rendelkezései ellen irányult. A Pp.-nek e rendelkezését a törvénybe iktató 2005. évi CXXX. törvény 15. §-ához fűzött indokolás alapján ezekben az esetekben a felülvizsgálat azért volt indokolt, mert ilyenkor a kamatfizetés és a perköltség kérdése a másodfokú eljárásban gyakorlatilag az ügy érdemének minősül, és a kamatfizetés, illetve a perköltség kérdésében döntő jogszabálysértő határozat is okozhat kirívó érdeksérelmet a félnek.
Tény azonban, hogy a Pp. e rendelkezésének az értelmezése a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában nem volt egységes. Bizonytalan volt a bíróság ugyanis abban a kérdésben, hogy ha a Pp. 271. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott feltétel teljesül, vagyis a felülvizsgálati kérelmet olyan ügyben nyújtják be, amelyben már a fellebbezés is kizárólag a kamatfizetésre, illetve a perköltségre irányult, akkor a felülvizsgálati kérelemben vitatott értéket [Pp. 271. § (1) bekezdés] kell-e vizsgálni. A Legfelsőbb Bíróságnak volt olyan tanácsa, amely azt az álláspontot képviselte, hogy az ilyen esetekben a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálását azért nem lehet az abban vitatott érték vizsgálatához kötni, mert ez a Pp. 271. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott kivétel szabályt szinte teljesen kiüresítené, hiszen ahhoz, hogy a kamatfizetési kötelezettség, illetve a perköltség ilyen mértékű legyen, a pertárgyértéknek igen magasnak kell lennie.
Másrészről a Pp.-nek ez a korlátozó rendelkezése azt a kérdést is felvetette, hogy a felülvizsgálati eljárásban a kamatnak, mint a per során is folyamatosan esedékessé váló szolgáltatásnak, milyen időponthoz viszonyítottan kell számolni az értékét: a keresetlevél benyújtása, a felülvizsgálati kérelem előterjesztése, az érdemi elbírálás vagy esetleg másik időpont az irányadó. A gyakorlatban többször előfordult, hogy a felülvizsgálati eljárás érdemi elbírálásáig esedékessé váló összegek miatt lett volna érdemben elbírálható a felülvizsgálati kérelem, azonban ezt mégis kizárta, hogy a felülvizsgálati kérelem benyújtásakor a vitatott érték az értékhatárt még nem haladta meg.
A Pp. 2012. szeptember 1-je óta hatályos szabályai a fenti bizonytalanságokat azzal oldották meg, hogy a felülvizsgálat lehetőségét teljesen kizárták, ha a perorvoslat kizárólag a jogerős határozatnak a kamatfizetésre vagy perköltségviselésre vonatkozó rendelkezése ellen irányul.
A felülvizsgálat módosításáról rendelkező 2012. évi CXVII. törvény 6. §-a kiegészítette a Pp. 271. § (1) bekezdés d) pontját. Ez alapján pedig kizárttá vált a felülvizsgálat a jogerős határozatnak csupán a teljesítési határidőre, a részletfizetésre vonatkozó rendelkezései ellen, továbbá a jogerős határozatnak csupán az indokolása ellen.
Nincs helye felülvizsgálatnak a Kúria határozata ellen. A Pp. 10. §-a értelmében a Kúria felülvizsgálati ügyekben jár el, továbbá másodfokon ítélkezik az ítélőtáblákhoz tartozó ügyekben (Pp. 233/A. §), valamint az ugró fellebbezés folytán [Pp. 235. § (3) bekezdése]. A felülvizsgálati eljárásban hozott határozat ellen az életviszonyok stabilitásának igénye indokolja, hogy nincsen lehetőség újabb felülvizsgálatra, míg a Pp. az ugró fellebbezés folytán hozott határozatok esetén külön kiemeli, hogy a határozat ellen felülvizsgálatnak nincs helye [Pp. 235. § (4) bekezdése]. A Pp. 233/A. §-a alapján hozott jogerős határozatok pedig nem minősülnek érdemi határozatoknak (vö. 2. pontban írtakat).
Nincs helye felülvizsgálatnak (i) a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy a felbontás kérdésében [Pp. 271. § (1) bekezdés f) pont]; (ii) az apaság vélelmét megdöntő ítélet ellen - az apaság vélelmét megdöntő részében -, ha az apaság vélelmének megdöntését követően a gyermeket valamely személy teljes hatályú apai elismeréssel a magáénak ismerte el, vagy az apaságot jogerős bírói ítélet állapította meg, illetve ha a gyermek anyjának utólagos házasságkötése folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni [Pp. 271. § (1) bekezdés g) pont]; (iii) a birtokvédelmi eljárást követő birtokvédelmi perben hozott ítélet ellen [Pp. 271. § (1) bekezdés i) pont]; (iv) a helyi önkormányzat ellen indult adósságrendezési eljárásban az adósságrendezés elrendelése tárgyában hozott végzés ellen [Pp. 271. § (1) bekezdés j) pont]; (v) a vízumkiadás tárgyában hozott bírósági határozat ellen [Pp. 271. § (1) bekezdés k) pont].
Előbbi szabályok közül a Pp. 271. § (1) bekezdés i) pont-
- 634/635 -
jában foglalt - 2012. szeptember 1-jét követően hatályos - rendelkezés kapcsán szükséges némi magyarázat. A hatósági eljárásban érvényesíthető birtokvédelemnek két útja van: a közigazgatási hatóságtól (jegyzőtől) kérhető birtokvédelem, illetve a bíróság hatáskörébe tartozó birtokvédelem (Ptk. 191-192. §§). A jegyzőtől kérhető ún. sommás birtokvédelem olyan korlátozott birtokvédelem, amely kizárólag ténykérdéseken alapul. A birtokvédelemnek ezt az eszközét - a jegyző hatáskörébe utalt gyors, egyszerű és a felek számára könnyen elérhető hatékony eljárást - gyakorlati, célszerűségi szempontok indokolják. Aki pedig a jegyző határozatát sérelmesnek tartja, a bíróságtól - birtokvédelmi per keretében - kérheti a határozat megváltoztatását [Ptk. 192. § (1) bekezdés]. A Pp. új rendelkezése az ilyen perben hozott jogerős ítélet ellen zárja ki a felülvizsgálatot, nem érintve a birtokvédelmi pernek a Ptk. 192. § (2) bekezdésében foglalt eseteit. (Ehhez lásd még az 5.10. pontot)
Nincs helye felülvizsgálatnak az egyezséget jóváhagyó végzés ellen. A felülvizsgálat korábbi szabályai alapján még volt helye felülvizsgálatnak ezek ellen a végzések ellen, azonban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2001. évi CV. törvény kizárta a felülvizsgálható határozatok közül az egyezséget jóváhagyó végzést. A miniszteri indokolás szerint a törvény szakmai előkészítése során az volt az egységes szakmai álláspont, hogy ezek a határozatok ne kerüljenek be a felülvizsgálható határozatok körébe. Miután az egyezséget jóváhagyó végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak, a végzés részét képező, a felszámoló díjára vonatkozó rendelkezés sem támadható felülvizsgálattal (BH 2004.514.).
A Pp. 271. § (1) bekezdés l) pontja folytán nincs helye felülvizsgálatnak:
1) A bejelentéshez kötött rendezvény tárgyában hozott rendőrségi határozat bírósági felülvizsgálata során hozott határozat ellen [a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 9. § (2) bekezdése];
2) A társasági perekben a tag kizárása iránti perben hozott határozat [Gt. 48. § (6) bekezdése] ellen;
3) Cégeljárásban főszabály szerint a cégbíróságnak a cég hivatalból történő törléséről rendelkező végzése [Ctv. 62. § (3) bekezdése] és a hivatalból meghozott cégbejegyzési végzés ellen, ha a bejegyzésre más bíróság vagy hatóság határozata alapján kerül sor [Ctv. 64. § (2) bekezdése];
4) A felszámolást elrendelő [Cstv. 27/B. § (1) bekezdése] és a felszámolási eljárást befejező végzés [Cstv. 60. § (7) bekezdése] ellen;
5) A gazdasági kamara tagjegyzékével, illetőleg választási jegyzékével kapcsolatos kifogást elbíráló bírósági végzés ellen [1999. évi CXXI. törvény 32. § (5) bekezdés].
Vagyonjogi pernek minősül a bírói gyakorlat szerint minden olyan jogvita, ahol a perben érvényesített követelés értéke pénzösszegben kifejezhető (1/2009. Polgári jogegységi határozat). A Legfelsőbb Bíróság e határozatában azt is kiemelte, hogy az ilyen perekben a jogalkotó abból indul ki, hogy a magasabb összegű követeléshez a feleknek nagyobb érdeke fűződik és ezért ezeknek a pereknek a jelentősége nagyobb. Ezzel összhangban a felülvizsgálati értékhatárt a Pp.-be iktató törvény indokolása is rámutatott, hogy az értékhatár bevezetésének a célja, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint az igazságszolgáltatási hierarchia csúcsán álló felülvizsgálati - azaz harmadfokú - fórum elé csak a jelentősebb értékű perek kerüljenek. Hozzátette ehhez az indokolás azt is, hogy a rendkívüli perorvoslat igénybevehetőségének a vitatott érték nagyságához kötése azért is célszerű, mert egy bizonyos határ alatt magának a jogérvényesítésnek a kockázata (esetleges perköltségviselés) már olyan nagy a követelt összeghez képest, hogy ésszerűtlen élni a jogorvoslati lehetőséggel.
Vagyonjogi ügyekben a felülvizsgálat egymillió forintos értékhatárhoz kötését a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi. III. törvény módosításáról szóló 2005. év CXXX. törvény vezette be, melynek miniszteri indokolása utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság többször vizsgálta a felülvizsgálat értékhatárhoz kötésének alkotmányosságát, és sem a kétszázezer forintos, sem az ötszázezer forintos értékhatárt nem találta alkotmányellenesnek [pl.: 286/B/1998. AB határozat (ABH 1999, 671.), 787/D/1999. AB határozat (ABH 2001, 1090.), 663/D/2000. AB határozat (ABH 2003, 1223.)]. Ez a szabályozás 2012. szeptember 1-jéig volt hatályban, amikor a 2012. évi CXVII. törvény 7. §-a az értékhatárt hárommillió forintra felemelte. A jogalkotó indokolása szerint az értékhatár célja továbbra is az, hogy a Kúria elé csak jelentősebb értékű perek kerüljenek, és a felemelést az ár- és értékviszonyok változása tette indokolttá.
A felülvizsgálati kérelemben vitatott érték számításának szabályainál a Pp. visszautal a pertárgyérték számítására vonatkozó rendelkezésekre (Pp. 24-25. §§). Ennek megfelelően, ha a felperes keresete szerinti döntés meghozatala iránt nyújt be felülvizsgálati kérelmet, akkor a felülvizsgálati érték megegyezik a pertárgyértékkel, illetve amennyiben a jogerős ítélet részben helytadott a keresetnek, akkor a vitatott érték a meg nem ítélt összeggel egyezik meg. Ilyen esetben, ha az alperes él felülvizsgálati kérelemmel, a vitatott érték az ő vonatkozásában a marasztalási összeg, illetve ha a bíróság beszámítási kifogásának vagy viszontkeresetének nem adott helyt, akkor az ennek figyelembevételével megállapított érték. A Pp. 271. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek a szövegezését értelmezve a Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy az abban meghatározott értéket elérő - adott esetben pont egymillió forint - összeg nem haladja meg az értékhatárt, ezért felülvizsgálatnak nincs helye (BH 2010.15.).
A 4/2008. évi Polgári jogegységi határozat szerint a Pp. 24. § (2) bekezdése a) pontjának alkalmazása szempontjából a tartási követelés iránti per fogalmába beletartoznak a tartási-, életjáradéki-, illetve öröklési szerződés teljesítése, módosítása, a tartási (öröklési) szerződés életjáradéki szerződéssé alakítása, valamint a szerződés megszüntetése iránti perek is. A tartási-, életjáradéki-, valamint az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló perekben viszont a pertárgy értékét a Pp. 24. § (1) bekezdésének általános szabálya alapján kell
- 635/636 -
meghatározni. (...) [A] tartás mértékének módosítása (felemelése, leszállítása, egyes rész-szolgáltatások megváltoztatása) iránti perben a korábban meghatározott, illetve a keresetben írott követelés közötti különbözet egy éves összege lesz a perérték. (...) A tartási (életjáradéki) valamint az öröklési szerződés megszüntetése iránti perekben tehát a Pp. 24. § (2) bekezdés a) pontja alapján kell a pertárgyértéket meghatározni. A jogegységi határozattal eldöntött kérdést a felülvizsgálati kérelem előterjesztése esetén az teszi hangsúlyossá, hogy a Pp. 271. § (2) bekezdése alapján az értékhatártól függő korlátozás nem vonatkozik a Pp. 24. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott ügyekre. Vagyis, a tartási (életjáradéki) és öröklési szerződés megszüntetése, átalakítása, módosítása iránti perekben a felülvizsgálati kérelemben vitatott értékre tekintet nélkül lehet felülvizsgálattal élni. A Legfelsőbb Bíróság e rendelkezéssel kapcsolatban kifejtette azt is, hogy az örökhagyónak nyújtott tartási jellegű szolgáltatásokra alapítottan érvényesített hagyatéki hitelezői igény nem tartozik abba a körbe, amelyben értékhatártól függetlenül helye van felülvizsgálatnak (BH 2012.65.).
Nem vonatkozik az értékhatártól függő kizárás a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perekben előterjesztett felülvizsgálatra sem. A 2012. évi CXXVII. törvény kivette az értékhatártól függetlenül felülvizsgálható perek köréből az értékpapírból származó jogviszonyokkal kapcsolatos pereket, így az értékhatár korlátozás már az ilyen perek tekintetében is érvényesül.
A szerződés érvénytelenségének, hatálytalanságának megállapítására irányuló perben a felülvizsgálati kérelemben vitatott értékként a szerződésben kikötött ellenszolgáltatás értékét kell figyelembe venni (BH 2009.332).
Abban az esetben, ha a személyhez fűződő jogok megsértése miatti jogkövetkezmények közül a felülvizsgálat kizárólag a szubjektív jogkövetkezményként alkalmazott nem vagyoni kárpótlás összegének módosítására irányul - nem érintve az objektív szankciók alkalmazását -, a felülvizsgálattal érintett részében a per vagyonjogi természetű és az értékhatártól függő korlátozást alkalmazni kell (EBH 2000.301.).
A Legfelsőbb Bíróság egy másik, közzétett eseti döntésében kifejtette azt is, hogy a szolgalom mint dologi hatályú jogosultság vagyoni értékű jog, így annak értéke meghatározható. A szolgalom alapítása, megszüntetése, illetőleg megszerzésének megállapítása iránti kereset tárgyának értékét ezért a Pp. 24. § (2) bekezdés e) pontja megfelelő alkalmazásával kell megállapítani (BH 2008.67.). Egy későbbi döntésében a Legfelsőbb Bíróság ehhez hozzátette azt is, hogy nincs akadálya annak, hogy a felülvizsgálati eljárásban - a másodfokú bíróság döntésétől eltérően - megállapítsa a per tárgyának értékét és hivatalból elutasítsa a felülvizsgálati kérelmet, ha a per tárgyává tett szolgalom mint vagyoni értékű jog ellenértéke nem haladja meg az egymillió forintot (EBH 2009.1965.).
A közös tulajdon megszüntetése iránt folytatott perekben az 1/2008. (V. 19.) PK vélemény a PK 10. számú állásfoglalás meghaladottá nyilvánításáról és a közös tulajdon megszüntetésének egyes kérdéseiről VIII/f) pontja nyújt iránymutatást a felülvizsgálati pertárgyérték meghatározása kérdésében: a per tárgyának értéke általában a felperes tulajdoni hányadának, az ingatlan társasházzá alakítása esetében pedig a tulajdonába adni kért lakásnak az értéke. Ha azonban a felperes a közös tulajdonnak természetbeni megosztás útján történő megszüntetése iránt indított perben a tulajdoni hányada értékénél nagyobb értékű dolgot (dologrészt) igényel, a per tárgyának értéke ez a nagyobb érték. Ha pedig a felperes az iránt indít keresetet, hogy a bíróság a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét megfelelő ellenérték fejében adja az ő tulajdonába, a per tárgyának értéke a tulajdonba adni kért tulajdoni hányad értéke. A jogorvoslati eljárás során a hivatkozott megállapításokat megfelelően kell alkalmazni, tehát ha például az alperes a közös tulajdon megszüntetésének más módja iránt terjeszt elő felülvizsgálati kérelmet, vagy abban a közös tulajdon megszüntetését ellenzi, ilyen esetben felülvizsgálati értékként az őt megillető tulajdoni hányadának, illetve magához váltás esetén annak tulajdoni hányadnak az értékét kell figyelembe venni, melynek tulajdonába adását kéri.
Végrehajtási igényperben és végrehajtás megszüntetési és korlátozási perben a felülvizsgálati érték megállapítása szempontjából nem alkalmazandó a Pp. 25. § (4) bekezdése, így a végrehajtási költséggel együtt a főkövetelés minden járuléka a felülvizsgálati érték megállapítása szempontjából figyelembe veendő.
Nincs helye a felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta (i) a szomszédjogok megsértéséből eredő, valamint a birtokvédelmi, továbbá a közös tulajdonban álló dolog birtoklásával és használatával kapcsolatos perekben; (ii) a XXV. fejezetben meghatározott végrehajtási perekben, kivéve a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti ügyeket, ha a végrehajtás végrehajtási záradékkal ellátott okirat alapján indult; (iii) a gyermek elhelyezése, elhelyezésének a megváltoztatása, továbbá a gyermekkel való kapcsolattartás szabályozása iránti ügyekben.
A hivatkozott jogszabályi rendelkezést a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi. III. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvény iktatta be. A szabályozás indoka kapcsán a miniszteri indokolás rámutatott, hogy ezen perekben kiemelt érdek fűződik a függő jogi helyzetek mielőbbi rendezéséhez, és két bíróság egybehangzó álláspontja már megfelelő garanciát nyújt az ítéletek jogszerűségéhez. A perorvoslati jog ily módon történő korlátozását egyébként már az 1911. évi polgári perrendtartás is ismerte.
A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) következetes gyakorlata az, hogy egybehangzónak tekinti az ítéleteket akkor is, ha a másodfokú bíróság eltérő indokok alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság határozatát (vö. 5.11. pont). Emellett a felülvizsgálat kizárt akkor is, ha a másodfokú bíróság a per főtárgya tekintetében hagyta helyben az elsőfokú határozatot, míg a költségek tekintetében az ítéletet megváltoztatta.
A Pp. 271. § (3) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés kapcsán a bírói gyakorlatban a szomszédjogi per meghatározása körül mutatkozik bizonytalanság. Ennek hátterében az áll, hogy a magyar magánjogban hagyományosan szomszédjogok alatt értették a hatályos Ptk. 100-106. §-aiban foglalt rendelkezések mellett a túlépítés (Ptk. 109-111. §§) és az ún. szükségbeli út szabályait (Ptk. 167. §). A hatályos Ptk. rendszere úgy épül fel, hogy meghatároz egy általános szinten megfogalmazott követel-
- 636/637 -
ményt (Ptk. 100. §, amelyet a szomszédjog általános szabályának szoktak tekinteni), és emellett kifejezetten szabályozza a legtipikusabb szomszédsági életviszonyokat. Ezek a szabályok a következő jogokhoz kötődnek: (i) a földtámasz joga [Ptk. 101. § (1) bekezdés], (ii) az áthajló/átnyúló növényzettel kapcsolatos jogok [Ptk. 101. § (2) bekezdés]; (iii) a szomszédos telek igénybevételének joga (Ptk. 102. §), (iv) a közös határhoz és a közös határon álló növényzethez fűződő jogok (103-104. §§), valamint (v) a tilosban talált állat visszatartásának joga (Ptk. 105. §). Vagyis, a Ptk. alapján - úgy tűnik - előbbi rendelkezéseket kell a szomszédjogok alatt érteni. Emellett a többséginek tekinthető álláspont mellett azonban a jogirodalomban ismert olyan megközelítés is, amely a szomszédjogok körébe kizárólag a Ptk. 101-105. §-aiban foglalt rendelkezéseket sorolja, míg a Ptk. 100. §-át a tulajdonjog egy részjogosítványának - a használatnak - a korlátjaként fogja fel, amelynek nem vitathatóan vannak szomszédsági viszonyhoz köthető vonatkozásai. Az új Ptk. egyébként ez utóbbi megközelítés szerint szabályozza a szomszédjogokat (vö. 5:24-25. §§). A Pp. rendelkezései ezért - a hatályos Ptk. rendelkezései alapján - nem teljesen egyértelműek abban a kérdésben, hogy a szomszédjogi perekre irányadó korlátozás alkalmazandó-e a Ptk. 100. §-ára alapított perekben, vagy sem. Abban az esetben, ha az ilyen eljárásban birtokvédelmi igényt érvényesítenek, akkor a Pp. e rendelkezésében foglalt következő fordulat (ti. akkor az eljárás már birtokvédelmi pernek minősül) zárja ki a felülvizsgálatot. Arra az esetre pedig, ha a szomszédjog általános szabályának megsértésén alapuló perben kártérítési igényt érvényesítenek, a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 2006. december 13. napján tartott Tanácselnöki Értekezlete úgy foglalt állást, hogy ilyenkor a kártérítés önálló vagyoni igény, ezért a Ptk. 271. § (3) bekezdés a) pontjában foglalt korlátozás nem alkalmazható. Mindezeken túl jogalkalmazási kérdéseket még az a kereset vet fel, amelyben a tulajdonos felperes a Ptk. 100. §-ának megsértése folytán megvalósult jogsérelem miatt a jogkövetkezmények alkalmazását a tulajdonvédelem körében [a Ptk. 115. § (3) bekezdése alapján] kéri. A Kúria az ilyen perekben, annak ellenére, hogy - anyagi jogi szempontból - tulajdonvédelmi pernek minősül, a Pp. 271. § (3) bekezdés a) pontjában foglalt korlátozást alkalmazza. Mindenesetre az új Ptk. hatálybalépésével, és a szomszédjogok egyértelmű meghatározásával, a Pp. szabályainak alkalmazása szükségképpen változni fog, és az látszik, hogy a korlátozás tényleg csak a hatályos Ptk. 101-105. §-ainak megfeleltethető új rendelkezések alapján megindult perekre fog korlátozódni.
A Pp. 271. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés kapcsán további értelmezési kérdés, hogy a korlátozást alkalmazni kell-e a többlethasználati díj megfizetése iránti perekben. A Kúria ezzel kapcsolatos álláspontja a következő: A közös tulajon lényegi ismérve, hogy egyazon tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott (eszmei) hányadok szerint több személyt illet meg. Következésképpen nem a dolog, hanem az azon fennálló tulajdonjog van megosztva a tulajdonostársak között, és ezért - főszabály szerint - bármelyik tulajdonostárs jogosult az egész dolog birtoklására és használatára, ha az nem sérti a többi tulajdonostárs jogát és a dologhoz fűződő törvényes érdekét [Ptk. 140. § (1) bekezdés]. A gyakorlatban azonban - ingatlanok esetén - az a tipikus, hogy a tulajdonostársak megállapodása rendezi a közös tulajdonban álló dolog birtoklásának és használatának - értve ezalatt valamelyik tulajdonostárs tulajdoni hányadát meghaladó használata ellenértékének (többlethasználati díj) - kérdéseit. Ez a megállapodás pedig a felek között egy sajátos - a közös tulajdoni jogviszonyon alapuló - kötelmi viszony, amelynek célja az adott dologi jogviszony lebonyolítása. A magyar magánjogban ezért az ilyen megállapodásokat hagyományosan ún. "lebonyolító szerződéseknek" tekintették. Következésképpen e szerződések olyan jogviszonyokat keletkeztetnek, amelyek a közös tulajdonban álló dolog használatával szükségképpen kapcsolatosak, ezért az ilyen perekben a Pp. 271. § (3) bekezdés a) pontjában foglalt korlátozást alkalmazni kell. (Kúria, Pfv. I. 21.415/2012/5. számú határozat)
A 2012. évi CXVII. törvény - 2012. szeptember 1-jétől - kiegészítette a Pp. 271. §-át egy (4) bekezdéssel, amely alapján nincs helye felülvizsgálatnak abban az esetben, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre utalással hagyta helyben, a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálata iránt indított perekben és a társasház tulajdonostársai közösségének szervei által hozott határozatok tárgyában indult perekben. E szabály indoka az, hogy ezekben a perekben az figyelhető meg, hogy amennyiben a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre utalással hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, úgy azokban nem merül fel olyan jogkérdés, amely indokolná a felülvizsgálati eljárás lefolytatását. Abban az esetben azonban, ha a másodfokú döntésben eltérő a jogi indokolás, fennállhat annak lehetősége, hogy olyan összetett jogkérdések merültek fel, melyek indokolják a rendkívüli jogorvoslati eljárás igénybevétele lehetőségének biztosítását; így e körben továbbra is helye lesz felülvizsgálatnak.
A felülvizsgálati kérelemben - a beadványok általános kellékei mellett [Pp. 93. § (1) bekezdés] - meg kell jelölni a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatot, a felülvizsgálati kérelem alapjául szolgáló jogszabálysértést, valamint azt, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben (határozott felülvizsgálati kérelem) és milyen okból (részletes indokolás) kívánja [Pp. 270. § (2) bekezdés, Pp. 272. § (2) bekezdés]. A felülvizsgálati kérelem kötelező mellékletét képezi a jogi képviselő meghatalmazása is, ha annak csatolására az eljárás korábbi szakaszában nem került sor [Pp. 272. § (4) bekezdés]. A felülvizsgálati kérelmet a beadványokra vonatkozó általános szabályoktól [Pp. 93. § (2) bekezdése] eltérően kettővel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelve van.
A felülvizsgálati kérelem tartalmi követelményeivel kap-
- 367/368 -
csolatban kialakult bírói gyakorlatban a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) azt hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati kérelemben kifejezetten és pontosan meg kell jelölni azt az állított jogszabálysértést, amelyre a felülvizsgálatot alapítják. Ennek hiánypótlási felhívás ellenére történő elmulasztása kizárja a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálását (BH 1994.389., BH 2001.46., BH 2001.318., EBH 2006.1527.), vagyis azt ebben az esetben a Kúria hivatalból elutasítja [Pp. 270. § (1) bekezdés, Pp. 95. § (2) bekezdés].
A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) előbbi gyakorlata a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből szükségszerűen következik. A jogerős határozat felülvizsgálatát ugyanis kizárólag jogszabálysértés miatt lehet kérni (BH 1998.401.). Erre ugyanakkor egyaránt alapot ad az anyagi és az eljárási szabályok megsértése. Az eljárási szabálysértés esetén azonban csak akkor vezethet eredményre a felülvizsgálati kérelem, ha az olyan súlyú, hogy a jogerős érdemi döntést is befolyásolja (BH 1996.346.). Ebből pedig következik, hogy magában a felülvizsgálati kérelemben kell a jogszabálysértést konkrétan megjelölni (BH 2001.46., BH 2009.122.), és nem elegendő korábbi beadványokra - pl. a fellebbezésben foglaltakra - utalni (BH 1995.99. II., BH 1998.558.). A felülvizsgálat 2012. szeptember 1-jétől hatályos szabályai annyiban lazítják az előbbi gyakorlat szigorúságát, hogy ha a felülvizsgálati kérelemben tartalmilag helyesen történik hivatkozás a jogszabálysértés tényére, de a megsértett jogszabályhely megjelölése téves, ezen okból a felülvizsgálati kérelem nem utasítható el [Pp. 272. § (3) bekezdés]. Kérdés azonban, hogy a Kúria meddig mehet el a felülvizsgálati kérelem tartalmi vizsgálata körében, már csak azért is, mert a kötelező jogi képviselet előírásának éppen az a célja, hogy biztosítsa a beadványok szakszerűségét.
A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből adódik az is, hogy a felülvizsgálati kérelemben - szemben a fellebbezéssel [Pp. 235. § (1) bekezdés] - új tényállításnak, továbbá új bizonyítékokra hivatkozásnak nincs helye. Ebből következik, hogy olyan tények, amelyek a perben nem kerültek felvetésre, a felülvizsgálati eljárásban a jogszabálysértés alapjaként nem hozhatók fel. (BH 1997.23.) Vagyis, a felülvizsgálati eljárásban olyan új körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya, tehát amelyre vonatkozóan a fél - az első- és másodfokú eljárás során - nem hivatkozott, vagy amelyre nézve bizonyítékait nem jelölte meg, nem lehet hivatkozni (BH 2002.447. II., EBH 2002.653.). Következésképpen a felülvizsgálati eljárás tárgya kizárólag olyan kérdés lehet, amely a másodfokú eljárásnak is tárgya volt, mert csak a másodfokú eljárásban is hivatkozott tényekhez és rendelkezésre álló bizonyítékokhoz képest tud a Kúria állást foglalni abban a kérdésben, hogy a másodfokú bíróság ítélete megfelel-e a jogszabályoknak. Amely kérdéssel ugyanis a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el (BH 1996.372.).
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban revíziós jogkörben jár el. Ennek eljárásjogi következménye egyrészről az, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényálláshoz kötve van [vö. Pp. 275. § (1) bekezdés], másrészről hogy a felülvizsgálati eljárásban ún. felülmérlegelésnek nincs helye (BH 1993.685., BH 1993.768., BH 1994.195., BH 2002.29., BH 2012.179.). Felülmérlegelésen a bírói gyakorlat a bizonyítás adatainak újabb egybevetését és értékelését érti. Ha tehát a fél a felülvizsgálati kérelemben a jogszabálysértés körében a bizonyításra vonatkozó eljárási szabályok (tipikusan a Pp. 206. §-ának) sérelmét állítja, az csak akkor vezethet eredményre, ha az adott perben megállapítható a jogerős ítélet megalapozatlansága. Megalapozatlanságról pedig csak akkor lehet szó, ha a tényállás feltáratlan maradt, vagy a megállapított tényállás iratellenes, illetőleg kirívóan okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes következtetéseket tartalmaz (BH 1994.44., BH 1994.85., BH 1994.196., BH 1994.622.). Nem állapítható meg jogszabálysértés tehát akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja (BH 1995.226., BH 2002.164.). Amíg tehát a másodfokú bíróság - a fellebbezés rendes perorvoslati jellegéből adódó keretek között - az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapján, a felek érdekeinek újbóli összevetése folytán, a logika szabályainak megfelelően, okszerűen juthat az elsőfokú ítélettől eltérő jogi következtetésre, vagyis felülmérlegelheti az elsőfokú bíróság által beszerzett bizonyítási adatokat, addig ez a felülvizsgálati eljárásban - a Kúria revíziós jogköre folytán - nem áll fenn. A Kúria ezért csak azt vizsgálja az ilyen esetekben, hogy a másodfokú bíróság a mérlegelés során követett-e el olyan eljárási szabálysértést, amely az ügy érdemére kihatással van és ennek következtében ítélete megalapozatlan. Az előbbiekben kifejtettek a felülvizsgálati kérelem tartalmára vonatkozóan azt a követelményt támasztják, hogy ha a felülvizsgálatot kérelmező a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését a tényállás okszerűtlen megállapítása miatt kéri, nem elégséges általánosságban erre utalni, hanem konkrétan meg kell jelölni, hogy a bíróság milyen bizonyítékokból vont le okszerűtlen következtetést, illetőleg milyen bizonyítási hiányosságok miatt tekinthető az ítélet megalapozatlannak. Ennek hiányában a kérelem nem alkalmas arra, hogy a Kúria a jogerős ítéletet ebből a szempontból felülbírálja. (BH 1999.390.)
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet hivatalból - mégpedig az eljárás bármely szakaszában meghozható határozatával - elutasítja, ha:
1) a felülvizsgálat a törvény értelmében kizárt (Pp. 270-271. §§);
2) azt nem a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére jogosult nyújtotta be [Pp. 270. § (2) bekezdése];
3) a kérelmet előterjesztő fél megadott lakóhelyéről (székhelyéről) nem idézhető, illetve onnan ismeretlen helyre költözött;
4) a felülvizsgálati kérelmet elkésetten nyújtották be és igazolási kérelemmel nem éltek vagy azt a bíróság elutasította [Pp. 270. § (1) bekezdés, Pp. 237. §];
5) a hiánypótlási kötelezettségének a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő nem tett eleget és ezért a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásra alkalmatlan [Pp. 270. § (1) bekezdés, Pp. 95. §, 237. §];
6) a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél nem rendelkezik jogi képviselővel és pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt sem terjesztett elő kérelmet vagy a megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás ellenére nem gondoskodik [Pp. 73/A. § (4) bekezdése].
- 638/639 -
A felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító határozatot a Kúria tanácsban eljárva hozza meg.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 2012. január 1-jén hatálybalépett változásai folytán már nem minősül tárgyi illetékmentes eljárásnak az a per, amelyben a bíróság az eljárást megindító beadványt hivatalból elutasítja. Az Itv. 58. § (1) bekezdés f) pontja alapján ilyenkor az illeték 10%-át kell megfizetni. Ha tehát a felülvizsgálattal élő fél a felülvizsgálati eljárási illetéket nem rótta le és beadványát a Kúriának hivatalból el kell utasítania, a Kúriának egyúttal fel kell hívnia a le nem rótt felülvizsgálati eljárás illeték 10%-ának a megfizetésére. Ebben az esetben nem irányadó az Itv.-nek a felülvizsgálati eljárási illeték legalacsonyabb mértékére vonatkozó előírása [Itv. 50. § (1)-(2) bekezdés]. Ha pedig a felülvizsgálati eljárási illetéket a fél lerótta, a Kúria a mérsékelt felülvizsgálati eljárási illetéken felül lerótt eljárási illeték visszatérítéséről rendelkezik. Ilyen esetben - ha az illeték megfizetése illetékbélyeggel történt - az elsőfokú bíróság a Kúria határozatát a székhelye szerint illetékes állami adóhatóságnak megküldi annak érdekében, hogy - a fél kérelmére - az Itv. 80. § (1) bekezdés i) pontja szerint visszajáró illeték visszatérítéséről rendelkezzék.
A gyakorlatban sokszor előforduló eset, hogy a fél a felülvizsgálati eljárásban kér személyes költségmentességet. Ez esetben a kérelme érdemi elbírálásának lehetőségét elsősorban az határozza meg, hogy ilyen kérelmet előterjesztett-e már, vagy ezt első ízben teszi meg. A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 5. § (2) bekezdése alapján a felperes költségmentességet az elsőfokú eljárást befejező határozat meghozataláig, míg az alperes legkésőbb a fellebbezés előterjesztésével egyidejűleg kérhet. A Kúria azonban a költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet akkor is elbírálja, ha azt a fél a felülvizsgálati szakban először terjeszti elő az eljárás folyamán. Azt viszont megköveteli, hogy a fél az IM rendelet 10. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelőn ilyenkor is igazolja, hogy - tipikusan - az engedélyezés feltételei utóbb, tehát az elsőfokú eljárás után következtek be. Ennek hiányában a Kúria a költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.
A Pp. 84. § (2) bekezdése miatt nem egyértelmű az, hogy annak a félnek, aki olyan felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amely esetén hivatalbóli elutasításnak van helye, lehet-e teljes személyes költségmentességet engedélyezni. A hivatkozott rendelkezés értelmében ugyanis a költségkedvezmény e formája kivételesen és csak akkor engedélyezhető, ha a várható perköltség összege a rendelkezésre álló adatok alapján előreláthatólag lehetetlenné teszi a bírósághoz fordulást. Márpedig ebben az esetben nem a várható költségek mértéke az, amely a bírósághoz fordulást kizárja.
A Pp. fentiekben hivatkozott - 2012. szeptember 1-jétől hatályos - rendelkezéseit a 2012. évi CXVII. törvény 17. §-a értelmében a hatályba lépést követő 60. nap után jogerőre emelkedett határozatok tekintetében kell alkalmazni. Vagyis, a felülvizsgálat új szabályai a 2012. október 31-e után kihirdetett jogerős határozatok esetén alkalmazandók.■
JEGYZETEK
[1] A 2005. évi CXXX. törvény indokolása szerint a Pp. 270. § (3) bekezdésében felsorolt határozatok az ún. érdemi végzések.
[2] Menyhárd Attila: Dologi jog, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2010. 153. Farkas József: A tulajdonjog tartalma és védelme In. Eörsi Gyula és Gelllért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata, KJK, Budapest, 1981. 467.; Sárközy Tamás: A tulajdonjog tartalma és védelme In. Petrik Ferenc (szerk.): Polgári jog a gyakorlat számára, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2012. 247.
[3] Prof. Dr. Török Gábor (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata II. kötet (Dologi jog), Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 80-81., Sáriné dr. Simkó Ágnes (szerk.): Polgári jogi Fogalomtár, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2004. 280.
Lábjegyzetek:
[1] Villám Krisztián, kúriai tanácsjegyző
Visszaugrás
