A tanulmány az új Ptk. tartalmát, rendszerét, szabályozási módszerét és hatálybalépését elemzi, tartalma tekintetében a könyves szerkezetet, rendszere tekintetében pedig az institúciós és pandekta rendszer szerinti szabályozást mutatja be. A szabályozási módszer tekintetében a szerző kiemeli az új Ptk. mellérendelési elvét. A monista és a dualista szabályozás vonatkozásában a szerző a relatív monizmus mellett száll síkra: szerinte minden előnye ellenére helyesebb lett volna a kereskedelmi jog státuszjogi részét külön törvényben szabályozni. Az ún. "dinamikus részben" a szerző úgy véli, hogy az egyes szerződések körében helyes a monizmus a kiforrott kereskedelmi szerződések tekintetében. A hatálybalépés tekintetében a szerző a jövőbeni hatályt támogatja.
Az új magyar Ptk.[1] alapvetően Vékás Lajos akadémikus, az új Ptk. Kodifikációs Főbizottságának elnöke által számos tudományosan megalapozott, kiemelkedő tanulmányában meghirdetett monista elv szerint épült fel.[2] Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az új magyar Ptk. mind az ún. kereskedelmi (státus- és részben dinamikus), mind a szűkebb értelemben vett, felek mellérendelésén alapuló polgári jogi kapcsolatait egyaránt szabályozza.[3]
A mai nemzetközi (európai) polgári jogi irodalom, pl.: a belga, megerősíti, hogy a magánjog körébe tartozik a polgári jog (droit civil),[4] a kereskedelmi jog (droit commercial), a nemzetközi magánjog (droit international privé), szemben a közjoggal (droit public).[5]
- 453/454 -
Ha struktúráját, azaz a szabályozási tartalmát, tárgyát és rendszerét szemléljük, magában foglalja (a modernizált) római jogi instituciós rendszert (személyek, dolgok, keresetek). Az új Ptk. ugyanis tartalmazza a személyek, dolgok, és közvetetten a polgári jogi alanyi jogosultságok, azaz az anyagi polgári jog szabályozása útján, az eljárásjogi keresetek alapjait. Mai értelmezésében az eredeti instituciós rendszer tartalmazta mind a kötelmi jogot, mind a dologi jogot.
Ha a pandekta rendszer szemszögéből (usus modernus pandectarum - általános rész, személyi jog, kötelmek, dologi jog, családi jog, öröklési jog), szemléljük az új kódex tartalmát, akkor szabályozásának tárgyát ennek is megfelelően tükrözik. Így: a bevezető (alapelvi) rendelkezések, a személyi és családi jog, a társasági és egyesületi jog, az államnak polgári jogviszonyban való részvétele, a dologi jog, a kötelmi és az öröklési jog.[6] A pandekta rendszer leghívebb követője a német BGB. Jellemzője az "általános rész", mely tartalmazza a "jogügylettant" és a személyek jogát. A jogügyletekre vonatkozó rész a BGB-ben az összes jogügylet (pl.: szerződés, végrendelet, stb.) közös nevezőit szabályozza.[7] Sem a magyar kodifikációs hagyomány (kivéve az 1900. évi első teljes Ptk. tervezet), sem új Ptk. szerkesztése nem követi az általános rész szabályozási módszerét, ezt a részt, az ún. jogügylettani vonatkozásban mellőzi, mert ez úgymond "tankönyvszerű" definíciókat tartalmaz,[8] miközben általános voltánál fogva csökken szabályozási készsége. Ehelyett az új Ptk. a rövid bevezető rendelkezéseket tartalmazza, továbbá a személyi jogot, a természetes és jogi személyek jogállásának részletes szabályait. A szerződési jog általános részére bízza azt, amit a BGB általános része a jogügyletekre vonatkozóan tartalmaz.
Az új Ptk. szabályozza egyfelől a vagyoni jellegű alanyi jogosultságokat, másfelől a személyhez tapadó, nem forgalmazható, nem vagyoni jogosultságokat (személyiségi jogok, névviselés, szellemi alkotások nem vagyoni aspektusa, kegyeleti jog, stb.), ellátván ezeket főként vagyoni jogi szankciókkal, pl. pénzbeli kárpótlással, de nem vagyoni szankciókkal is, mint például a jogsérelem abbahagyására való kötelezés. Másfelől, az új Ptk. szabályozza a forgalmazható, forgalomképes vagyoni jogosultságokat.
A személyiségsérelmek főbb szankciója a kártérítés. A vagyoni jogi forgalom a szerződési jog szabályai szerint történik, főbb szankciói pedig a szerződés felbontása, megtámadhatósága és semmissége, továbbá a szerződési felelősség - a nem teljesítés, hibás teljesítés, késedelem esetén.
Más mércékkel mérve, az új magyar kódex felöleli, a relatív (kötelmi jellegű, interpartes hatályú) és abszolút szerkezetű (dologi jogi, erga omnes hatályú) polgári jogi kapcsolatokat.
- 454/455 -
Szabályozási módszere[9] helytálló, hiszen bevezető rendelkezéseiben meghirdeti a polgári jogi jogviszonyban a felek elvi egyenrangúságát, koordinációs szabályát, tehát mellérendelését,[10] függetlenül attól, hogy jogi személyről,[11] mint például az állam,[12] vállalkozásról, azaz gazdasági társaságról,[13] egyesületről,[14] alapítványról,[15] vagy természetes személyről volna szó.[16]
Világosan elválasztva ezáltal egymástól a polgári jogi jogviszonyt és az államigazgatási jogviszonyt, ahol az állam és állampolgár kapcsolata a szubordinációs, alárendelési szabályozási módszert követi (a modern jogállamban ennek minden korlátozásával). Az új Ptk. elfogadja a mai európai doktrínát, mely szerint az állam, azaz ennek igazságszolgáltatási, vagy államigazgatási szerve, ha (kivételesen) polgári jogi kapcsolatba lép, például szerződést köt természetes személlyel, nem élhet vissza egyébként fennálló legiszlációs (törvényhozási), államigazgatási, vagy igazságszolgáltatási hatalmával, és ezek segítségével nem élhet a megelőzően alapított polgári jogi kapcsolat egyoldalú, utólagos befolyásolási lehetőségével.
Ennek megfelelően, az új Ptk. elfogadja azt, hogy amennyiben az állam, szervein keresztül, jogellenesen, azaz illetékességével, hatáskörével visszaélve, kárt okoz állampolgárának, akkor felelős a beálló kárért éppúgy, mintha azt természetes személy jogellenes cselekménye vagy mulasztása okozta volna.[17] Az állami kárfelelősség feltétele, hogy a károkozást az
- 455/456 -
érintett rendes jogorvoslat eszközeivel megkísérelte elhárítani.[18] Ebben az esetben a polgári kártérítési perben perelt állam, vagy szerve nem hivatkozhat az egyébként szubordinált, államigazgatási típusú jogviszonyban fennálló legiszlatív szuverenitására, fölérendeltségére és ennek alapján nem mentheti ki magát a polgári jogi kárfelelősség alól. Ugyanígy, utólagos törvényével nem módosíthatja azt a szerződést, amelyet az állam, mint a polgári jogi jogviszony alanya előzetesen természetes, vagy jogi személlyel, akár vállalkozással (pl.: koncessziós szerződés) megkötött. Ennek jogalapja egyfelől az új Ptk. mellérendelési elve, mely a polgári jogi kapcsolatban elvi szinten minden jogalanyra, jogi és természetes személyre nézve egyaránt érvényes, mely szerint az állam a polgári jogi kapcsolatban az állampolgárral egyenrangú, másfelől az általános károkozási tilalom,[19] melynek bevezetését egyébként oly sok vita és eleinte elvitatás kísérte.[20] Az új Ptk. ennek mentén, összhangban a vonatkozó európai joggal, elfogadja az államigazgatási és igazságszolgáltatási jogkörben okozott károkért való felelősség szabályozását. Ám a jogalkotási és jogharmonizációs jogkörben okozott kárfelelősséget átengedi az uniós, közösségi jognak.[21] Más szóval, az új Ptk. egyfelől a természetes, és a jogi személyek, beleértve a vállalkozói jogviszonyokat, másfelől a vagyoni, és a személyi, nem vagyoni jellegű jogviszonyait egyaránt szabályozza. Azon az alapon is, hogy az új Ptk.-nak kódex jellegénél fogva, az elvi teljességre kellett törekednie.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
