A fair use teszt[1] az Egyesült Államok szerzői jogának sarokköve, egyben az alperesek utolsó mentsvára. "Affirmative defense"[2] jellegéből következik, hogy az alperesek kizárólag akkor hivatkozhatnak erre a védekezésre, ha a vitatott felhasználást az eljáró bíróság előbb jogsértőnek találta. Ebből is következik, hogy mire egy jogvita a fair use teszt érdemi tárgyalásáig jut, a peres felek és a perben érintett művek komoly ismertségre tesznek szert - az Atlanti-óceán mindkét oldalán.
Az elmúlt 15 évben - mióta a magyar jogirodalomban a fair use tesztet részletesen feldolgozó tanulmányom megjelent[3] - a tesztet számtalan ügyben alkalmazták. Ennek ellenére sem tűnik úgy, hogy a fair use kontúrjai tovább élesedtek volna. Épp ellenkezőleg, a teszt különféle technológia-függő jogvitákban történő segítségül hívása inkább szélesítették az alkalmazhatóságának a kereteit. Így például fairnek bizonyult a keresőmotorok által alkalmazott in-line linking technológia;[4] könyvek millióinak digitalizálása és online
- 123/124 -
kereshetővé tétele;[5] (bizonyos keretek között) hangfelvételek részleteinek a hangmintázása (sampling);[6] avagy szoftverek kódsorainak részleges másolása.[7] E "technológiai fair use" jogvitákban az információs technológiai óriáscégek védekezése többnyire sikerre vezetett, ezzel is biztosítva az IT-ipar prosperitását. Rendre elbuktak azonban azok az "underdog" piaci szereplők, akik az inkumbens tartalomipari szereplők üzleti modelljeivel ellentétes felhasználásokat terveztek.[8]
A teszt alkalmazásának másik hagyományos esetkörét a véleménynyilvánításban vagy a transzformatív/átalakító alkotómunkában testet öltő - ún. kreatív - felhasználások teszik ki. E téren számtalan, az alperesnek[9] vagy a felperesnek[10] kedvező döntés született az évek során.[11] A jelen tanulmány az ebbe a csoportba sorolható, a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság által 2023 nyarán meghozott Andy Warhol Foundation v. Goldsmith[12] határozatát kívánja röviden bemutatni. Az elemzés célja, hogy megvilágítsa azt a csekély, mégis érezhető súlyponteltolódást, amely révén a fair use teszt első lépcsőjének tartott "felhasználás célja és jellege" fordulat veszített a súlyából.
Osztozva azok véleményével, akik szerint semmi drámai hatása nem lesz ennek a változásnak, mégis indokolt feltenni a kérdést, hogy az új legfelsőbb bírósági álláspont miként hathat általában véve a fair use teszt jövőjére, illetve befolyásolhatja-e a technológia-függő felhasználások megítélését, különös tekintettel a mesterséges intelligencia-alapú tevékenységekre.
- 124/125 -
Bár a jogvita viszonylag friss eseményekkel függ össze, ám annak tényleges kiindulópontja 1981-ig vezethető vissza. Ekkor történt, hogy Lynn Goldsmith, elismert amerikai fotóművész portrésorozatot készített Roger Nelsonról, művésznevén Prince-ről a Newsweek magazin számára. Nem sokkal később a Vanity Fair magazin arra szerződtette Andy Warholt, hogy a rá jellemző stílusjegyek alapulvételével készítsen egy alternatív képet Goldsmith fekete-fehér fotója alapján. Végül egy lila színű, szitanyomással készült kép jelent meg a Vanity Fair 1984-es cikkében. Arról a nem elhanyagolható körülményről, hogy Warhol nem egy, hanem tizenhat képet készített eltérő színekben Goldsmith fotója alapján, egészen 2016-ig senkinek nem volt (ismert) tudomása.
2016-ban ugyanakkor, Prince április 22-ei halálát követően a Vanity Fair egy teljes lapszámot kívánt a zenésznek szentelni. Az újság az akkor már ugyancsak elhunyt Andy Warhol szerzői jogait kezelő alapítványtól kért engedélyt egy Warhol kép publikálására. Az alapítvány a 10.000 dolláros licencdíjért cserébe ugyanakkor "meglepte" a lapot egy addig nem ismert, "narancssárga Prince" fotóval. Lynn Goldsmith ekkor érezte úgy, hogy a szerzői jogait sértő módon került felhasználásra az eredeti portréfotó. Erre is tekintettel Goldsmith 2016 novemberében regisztrálta a fényképei szerzői jogát az amerikai Szerzői Jogi Hivatalnál.[14] A keresetindítással ugyanakkor elkésett Goldsmith, akivel szemben az Andy Warhol Foundation keresetet indított 2017. április 7-én pert indított, annak megállapítása iránt, hogy az alapítvány tevékenysége nem tekinthető szerzői jogot sértő felhasználásnak.
Az első fokon eljáró bíróság az alapítványnak kedvező döntést hozott annak megállapításával, hogy Warhol munkáját a fair use teszt keretei közé illeszthető magatartásnak ítélte. Döntésében a bíróság úgy látta, hogy Warhol az eredeti művet átalakította; e transzformáció a két kép eltérő jellegéből, a Goldsmith fotóhoz kapcsolt új kifejezésekből, valamint a Warhol kép új esztétikai jellegzetességeiből fakadt. A bíróság ugyancsak az Andy Warhol Foundation javára értékelte a fair use teszt harmadik és negyedik faktorát. Ezek szerint Warhol lényegében eltávolította a saját képének elkészítésekor az eredeti fotó valamennyi kreatív részletét, illetve Warhol képe nem alkalmas az eredeti fotó piaci helyettesítésére.[15]
- 125/126 -
A másodfokon eljáró második körzeti szövetségi fellebbviteli bíróság (Second Circuit) az elsőfokú ítélettel homlokegyenest ellentétes konklúzióra jutott, és a fair use teszt mindegyik faktorát illetően Goldsmith-nek kedvező álláspontot foglalt el. Ezek közül - a per további szakaszára is tekintettel - kiemelkednek az első faktort illető meglátások. E tekintetben a Second Circuit kategorikusan elvetette, hogy minden olyan másodlagos mű, amely új esztétikai jelleggel bír vagy új kifejezéseket tartalmaz, automatikusan fairnek lenne tekinthető, ellenkező esetben - érvelt a Second Circuit - a szerzői jogosult kizárólagos átdolgozási joga értelmét veszítené. Sőt, a bíróság meglátása szerint csak akkor tekinthető transzformatívnak egy másodlagos mű, ha "alapvetően különböző és új" ("fundamentally different and new") esztétikai célokkal és karakterrel bír. Végső soron a Goldsmith fotók kreatív - és egyes képek esetében azok nyilvánosságra nem hozott - jellege, a felhasznált rész mennyisége, a két kép piaci helyettesíthetőségére, illetve általában véve a két kép lényeges hasonlóságára tekintettel a Second Circuit az alapítvány keresetének elutasítása mellett döntött.[16]
A két ítélet közötti különbségekre a Second Circuit döntéshez fűzött különvéleményében Jacobs bíró hívta fel a leglátványosabban a figyelmet. Ebben ugyanis Jacobs világossá tette: a Second Circuit döntése nem Warhol eredeti alkotótevékenységének fair voltára nézve, hanem kizárólag az alapítvány 2016-os szerződésének, vagyis a másodlagos felhasználás tisztességességére vonatkozik. Ennek az érvnek a Legfelsőbb Bíróság döntése fényében még külön jelentősége lesz.
Az Andy Warhol Foundation végül csupán a Second Circuit döntésének a fair use teszt első faktorára vonatkozó részével szemben nyújtott be fellebbezést. Nehéz logikus érvet találni erre, hiszen ezzel az alapítvány gyakorlatilag elfogadta a Second Circuit másik három faktorra, illetve a képek közötti lényeges hasonlóságra alapított érvelését. Ennél is fontosabb, hogy ezáltal az indítványozó abba a paradox helyzetbe hozta a Legfelsőbb Bíróságot, miszerint a bíróknak annak ellenére is csak a teszt egyetlen faktoráról kellett állást foglalniuk, hogy a fair use teszt közel kétszáz éves gyakorlata szerint a négy faktor együttes elemzése és egyensúlyozása szükséges a jogvita eldöntéséhez.[17]
A Legfelsőbb Bíróság végül 2023. május 18-án hozta nyilvánosságra a Lynn Goldsmith-nek kedvező döntését. A bíróság többségi döntését Sonia Sotomayor jegyezte, hozzá Thomas, Alito, Gorsuch, Kavanaugh, Barrett és Jackson bírák csatlakoztak. Az ítélethez Neil Gorsuch párhuzamos véleményt csatolt (amelyhez Jackson bíró szintén csatlakozott); valamint Elena Kagan különvéleményt írt (amelyhez Roberts főbíró csatlakozott). A fenti nevek/arányok fényében világosan látszik, hogy a fair use teszt megítélése pártállástól (pontosabban talán pártszimpátiától) független: az ítélet mindhárom részét republikánus és demokrata elnökök által kinevezett bírók vegyes csapatai/párosai jegyzik.
A Legfelsőbb Bíróság többségi döntése úgy találta, hogy a vitatott "első faktor arra fókuszál, hogy az állítólagos jogsértő felhasználásnak van-e további célja vagy eltérő jellege, amely mérték kérdése, és az eltérés mértékét más körülményekkel, így a keres-
- 126/127 -
kedelmi célokkal, kell összevetni".[18] Ennek keretében a bíróság szerint a konkrét, vitatott felhasználás tisztességes jellegét, és nem az eredeti alkotómunkát kell elemzés tárgyává tenni. Ezen a ponton tehát a Legfelsőbb Bíróság világosan a Second Circuit álláspontját tette magáévá, és kizárólag az alapítvány 2016-os engedélyezési szerződését vizsgálta, és e vonatkozásban tekintette át, hogy látható-e "további cél vagy eltérő jelleg" Goldsmith fotója és a "narancs Prince" megjelentetése között, illetve hogy milyen kereskedelmi célokat szolgált az alapítvány magatartása. E körülményeket szemügyre véve az eljáró bíróság semmilyen eltérést nem tapasztalt a két kép felhasználásának célja és jellege között - praktikusan ugyanazt, Prince képmásának illusztrációs célú felhasználására hozták őket létre, amely tevékenység vitán felül kereskedelmi jellegű.[19]
A többségi vélemény ezen felül abban is a Second Circuit álláspontját követte, hogy az első faktor nem értékelhető minden esetben a felhasználó javára arra tekintettel, hogy "valamilyen őj kifejezést, jelentést vagy üzenetet" hordoz. Ha ez így lenne, gyakorlatilag minden több-kevesebb átalakítással járó kifejezés transzformatívnak minősülne, praktikusan megfosztva a jogosultat az átdolgozás kizárólagos jogától.[20] Épp ezért a Legfelsőbb Bíróság szerint az eljáró bíróknak tartózkodniuk kell a felhasználás művészeti jellegének vagy a felhasználó szándékának elemzésétől; kizárólag annak a mértéknek a megállapítására kell szorítkozniuk, hogy a másodlagos mű felhasználási célja mennyiben tér el a forrásműétől.[21] E tekintetben pedig a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy érdemi eltérés nem figyelhető meg a két tartalom között.[22]
Az ítélethez csatolt rövid párhuzamos vélemény érdemben a különvélemény kritikájára reagált, egyben felhívta a figyelmet a többségi döntés határaira. Az első faktor fent bemutatott vizsgálata ugyanis Kagan különvéleménye szerint helytelen logika mentén jutatott kiemelt figyelmet a felhasználás kereskedelmi jellegének (a felhasználás "karakterének" kárára), amelyet helyesen a negyedik faktor alapján kellene az eljáró bíróságoknak a mérleg nyelvére tenniük.[23] Gorsuch szerint azonban a Legfelsőbb Bíróság nem járt el helytelenül. Az első faktor a másodlagos/vitatott felhasználás céljára és jellegzetességeire fókuszál (ideértve azt is, hogy arra kereskedelmi indokok alapján került-e sor), és az ítélet pontosan csak eddig merészkedett. A negyedik faktor tette volna szükségessé annak elemzését, hogy ténylegesen milyen piaci hatásokat gyakorolt az alapítványi jogosítás Goldsmith képének piacára. Ezt a kérdést - kvázi az okozott kár mértékét - azonban a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett megvizsgálnia. Emellett Gorsuch arra az egyébként szintén komoly kritikával illetett logikára is rávilágított, miszerint "a Bíróság ma arról egyáltalán nem határozott, hogy az Alapítvány Prince képe megsértette-e Ms. Goldsmith szerzői jogait",[24] az ítélet
- 127/128 -
kizárólag a "narancssárga Prince" képnek a Vanity Fair 2016-os borítóján való elhelyezésére fókuszált.[25]
A Legfelsőbb Bíróság Warhol ügyben hozott döntésének legszembetűnőbb jellegzetessége az volt, hogy kizárólag a fair use teszt első tényezőjének a vizsgálatát tette szükségessé. Mivel az alapítvány a második, harmadik és negyedik faktor tekintetében nem kérte a másodfokú döntés felülvizsgálatát, így a Legfelsőbb Bíróság certiorari-ja sem terjedt ki ezekre. Látva a főbírák többségi véleményét, valószínűsíthető, hogy a Legfelsőbb Bíróság ezekben a kérdésekben a Second Circuit álláspontját osztotta volna; vagyis nem vitte volna előbbre az ügyet, ha az alapítvány valamennyi faktor vizsgálatát indítványozza. Dogmatikailag azonban egy rendkívül fonák helyzetbe került ezáltal a Legfelsőbb Bíróság. A fair use teszt elemzésekor ugyanis az amerikai szerzői jogi törvény rendelkezésének fogva "such as", vagyis "így például" a felsorolt négy tényezőt kellene egyszerre áttekinteni és egyensúlyozni. A négyből három faktor figyelmen kívül hagyása szükségképpen torz végeredményt szült, hiszen egy faktort nem lehet semmi mással összevetni.
Ennél azonban sokkal fontosabb az, hogy a Legfelsőbb Bíróság ténylegesen hogyan értelmezte az első törvényi tényezőt. A vonatkozó rendelkezés szerint "[a]nnak meghatározásakor, hogy a mű felhasználása az adott esetben fair volt-e vagy sem, a vizsgálandó tényezők magukba foglalják az alábbiakat: 1. a használat célja és jellege, beleértve, hogy e használat kereskedelmi természetű vagy nonprofit oktatási célú-e (...)". E tagmondat keretében az amerikai bíróságok hagyományosan a felhasználás transzformatív jellegének és kereskedelmi céljainak elemzésére szorítkoztak; mindezt úgy, hogy hagyományosan az előbbi primátusát hirdették.
A Legfelsőbb Bíróság döntése fényében két következtetést kell levonnunk. Egyrészt téves az a különvéleményi álláspont, miszerint a Legfelsőbb Bíróság összemosta az első és a negyedik faktort. A többségi vélemény helyesen járt el, mikor azt is megvizsgálta, hogy az alapítvány felhasználása kereskedelmi célokat tükrözött-e, hiszen erre a szerzői
- 128/129 -
jogi törvény maga utasítja a bíróságokat. E kényszer kereteit sem lépte túl a Legfelsőbb Bíróság, mivel nem a negyedik faktor szerinti következményeket elemezte, csupán azt, hogy mi végett került sor a felhasználásra. Erre világosan és helyesen Gorsuch párhuzamos véleménye világított rá a legtökéletesebben.[26]
Másrészt azonban a Legfelsőbb Bíróság úgy tűnik, mégsem járt el kellő körültekintéssel. A certiorari iránti kérelemben a vizsgálandó jogi kérdést a következők szerint fogalmazta meg az alapítvány: "átalakító-e a forrásmű felhasználása, ha eltérő jelentést közvetít vagy a forrásműtől eltérő üzenetet hordoz (ahogy a jelen [a Legfelsőbb - a szerző] Bíróság, a Ninth Circuit és más fellebbviteli bíróságok vélik), vagy kizárt-e a bíróságok számára hogy figyelembe vegyék a jogsértéssel vádolt mű jelentését, amennyiben az felismerhetően a forrásműből származik (ahogy a Second Circuit véli)".[27] Ahogy arra William Patry rávilágított, egyik tagmondat sem tekinthető helytállónak: valamennyi fellebbviteli fórum elvetette azt a gondolatot, hogy az eltérő jelentés vagy üzenet önmagában elegendő lenne az átalakító jelleg megállapításához; illetve egy fellebbviteli bíróság sem tiltja meg a jogsértéssel vádolt mű jelentésének a vizsgálatát.[28] Így azonban, hangsúlyozza Patry, a Legfelsőbb Bíróság abba a hibába esett, hogy miközben a Warhol ügy tényeire igyekezett szorítani magát, végső soron az első faktor egészére nézve vont le általánosított következtetéseket.[29] Másként megfogalmazva szinte magától értetődő, hogy a narancssárga Prince kép 2016-os felhasználása nem mutat átalakító jelleget (nem közvetít az eredetitől eltérő jelentést vagy hordoz az eredetitől eltérő üzenetet) az eredeti Goldsmith fotó potenciális borítóképként történő felhasználásától. Ismét csak Gorsuch párhuzamos véleménye mutatott rá kiegyensúlyozott jelleggel, hogy a Legfelsőbb Bíróság csupán az első faktort egy konkrét szituációra nézve értelmezte, ám azon túlmenően a fair use teszt alkalmazhatóságát (általában véve) nem vizsgálta.[30] Összességében nem meglepő Patry azon megállapítása, miszerint a Legfelsőbb Bíróság akkor járt volna el a leghelyesebben, ha nem fogadja be az alapítvány kérelmét vagy átfogalmazza a feltett kérdést, vagyis egy helyett mind a négy faktort a vizsgálat tárgyává teszi - ahogy azt a törvény és hosszú évek gyakorlata elvárta.[31]
Ugyanebből következik a többségi vélemény talán legerősebb kritikája: az ítélet ugyanis kizárólag a Goldsmith által kifogásolt 2016-os borítókép engedélyezésére fókuszált. E megállapítás első pillantásra furcsának tűnhet, hiszen a bíróságok magától értetődően csak a peres felek által kifogásolt tevékenységekre fókuszálhattak. Ugyanakkor e nézőpontnak köszönhetően a Second Circuit és a Legfelsőbb Bíróság figyelme is elsiklott a tényállás történeti jellege és elemei felett. Nevezetesen afelett, hogy vajon Warhol eredeti 1984-es sorozata, amelynek részét képezte a csak később, 2016-ban kiadott narancssárga kép is,
- 129/130 -
önmagában fair use-nak tekinthető-e; illetve ha igen, akkor miért volna tilos a későbbiekben az átalakító jellegű másodlagos művet kereskedelmi célokra felhasználni? Nicki Kuckes mutatott rá erre a dilemmára, aki a fair use teszt történeti elemzésével arra a következtetésre jutott, hogy a törvényi megfogalmazás a másodlagos mű létrehozásának a tisztességes jellegére fókuszál. Amennyiben tehát a forrásmű felhasználása átalakító jellegű új művet eredményez, úgy azon másodlagos tartalom "önálló életet élhet" a továbbiakban, nem kizárva az új, fair mű kereskedelmi hasznosítását sem.[32]
A szerzői jog világát a jelenleg leginkább foglalkoztató kérdés a mesterséges intelligencia (AI) térhódításához köthető. Vajon átveszik-e az AI segítségével generált tartalmak a hagyományos emberi alkotások helyét a piacon? És ha igen, az milyen hatással lehet az emberi kreativitásra? Ez csak néhány olyan kérdés, amelyről publikációk százai születtek máig.[33] A jelen tanulmány szempontjából sokkal inkább lehet kérdés, hogy a többségében amerikai székhelyű AI-fejlesztő cégek modelljei, amelyek betanítása bizonyíthatóan kreatív, jogvédett tartalmakból felépülő adathalmazokra épül, jogsértést követnek-e el, és ha igen, úgy kimenthetik-e magukat a fair use tesztre hivatkozással. A Warhol döntést megelőző amerikai jogirodalom igyekezett megindokolni, hogy ez miért valószínű és egyben helyes logika.[34]
A Warhol döntés azonban ebben a felfogásban is változást hozhat - meg is indult az ítélet AI fejlődésére gyakorolt hatásának a vizsgálata. Egyes elemzések viszonylag mechanikus keretek között igyekeznek igazolni, hogy a gépi tanulás potenciálisan a fair use teszt valamennyi faktorába ütközhet.[35] Sokkal valószínűbbnek tűnik az, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete semmilyen érdemi hatást nem gyakorol majd a generatív AI világára. Erre nézve legkevesebb két fontos indok hozható fel. Egyrészt, mint az részletesen bemutatásra került, a Legfelsőbb Bíróság ítélete kizárólag az első faktort elemezte alaposan, így az abból levonható következtetések, különösen a negyedik faktor szerinti piaci hatásokra tekintettel, nem alkalmazhatók további elemzés nélkül a mesterséges intelligencia kérdésére. Másrészt a többségi vélemény világossá tette, hogy az első faktor azért kedvezett Goldsmith-nek, mert az alapítvány felhasználása nem bizonyult transzformatívnak, ugyanakkor kereskedelmi célokat szolgált.
Mivel azonban minden felhasználás más és más tényeken alapul, a generatív AI működését is egyedileg kell megvizsgálni. E tekintetben egyet kell értenünk Matthew Sag elemzésével, aki arra a következtetésre jutott, hogy a gépi tanulás és az AI segítségével történő tartalomfejlesztés olyan "nem kifejező felhasználás" ("non-expressive use"), amelynek lényege nem a forrásmű nyilvánossághoz juttatása, végső soron helyettesítése, hanem csupán technikai, közbülső másolatok készítése a forrásművekről egy mögöttes felhasználás céljából. Sag a generatív AI-t jogi értelemben a mérnöki visszafejtéshez, a hallgatói dol-
- 130/131 -
gozatok plágiumszűrési célú többszörözéséhez, a weboldalak HTML kódjainak másolása a keresőszolgáltatások működtetése céljából, valamint a könyvek könyvtári statisztikai célú elemzéséhez, illetve keresőmotorok általi kereshetőségének biztosítása végett történő másolásához hasonlította.[36] Úgy találta, hogy azok a generatív AI alkalmazások, amelyek nem végeznek tartós jellegű másolatkészítést a forrásműről, kizárólag azok mintázatait tanulja meg, átalakítónak tekinthető, amely a felhasználás kereskedelmi jellegénél erősebbnek mutatkozik. A második faktort (a forrásmű jellege) nem találta perdöntőnek Sag - reálisan ez a legritkább esetben játszik központi szerepet fair use perekben, hiszen a felhasználó általában jogvédett (és legtöbbször népszerű) tartalmakra támaszkodik az alkotómunka során. A felhasználás mértékét és mennyiségét vizsgáló harmadik faktor a felhasználás ellen is szólhatna, azonban Sag úgy látta - ismét erősen támaszkodva a szóba jöhető analóg joggyakorlatra -, hogy az érintett mennyiségre a gépi tanulás hatékonysága érdekében szükség van. Végül a negyedik faktor szerinti piaci hatások vizsgálata elsősorban a helyettesíthetőség kérdésére irányul, amelyeket Sag nem lát megalapozottnak "non-expressive use" esetén.[37]
Ezzel együtt is - nagyon helyesen - Sag további kockázati tényezőket tett vizsgálat tárgyává. Egyrészt hangsúlyozta, hogy a fair use "tisztességes jellege" minden bizonynyal kétségbe vonható, ha a gépi tanulás nyilvánvalóan jogellenes forrásokból történik, mégsem vetette el annak a lehetőségét, hogy azt a bíróságok elfogadhatónak találják. Sag szerint ugyanis a kérdés kontextusa sokat számít: ha a generatív AI fejlesztője azért nem tudott engedélyt szerezni a forrásadatok felhasználásra, mert annak jogosításától mindenki elzárkózott, elfogadható lehet a jogellenes hozzáférés is.[38] Nehéz teljes mértékben egyetérteni ezzel a megállapítással, különösen az elmúlt időszak konkrét tényei tükrében. A New York Times újságírói világítottak rá arra, hogy épp a Sag által is példaként hozott OpenAI tudatosan megkerülte a YouTube felhasználási feltételeit és közel egymillió órányi videóanyag szöveges átiratát készítette el a Whisper nevű alkalmazása révén, hogy az így létrejött átiratokat felhasználják a GPT-4 nagy nyelvi modelljének a betanításához.[39]
Ugyancsak a jogsértés kockázataként jelölte meg Sag azt, ha a generatív AI modellek jelenlegi állításaikkal ellentétben olyan kifejező ("expressive") tartalmak előállítására válik alkalmassá, amelyek praktikusan a forrásművek jogvédett tartalmának a másolásán nyugszik. Empirikus kutatások igazolják, hogy reális az AI világában a forrásművek memorizációja ("memorizatiori", vagy ennél is rosszabb angol kifejezéssel élve: "regurgitatiori"), vagyis a megtanult tartalmak jogvédett részeinek tartós jellegű tárolása az algoritmus modelljében, és ebből kifolyólag a forrás közel azonos reprodukálási képessége a felhasználói utasítások/promptok mentén.[40]
- 131/132 -
Végül további kockázati tényezőként jelölte meg Sag, ha a fejlesztők rendszerszinten nem tartják be a jogvédett tartalmak szöveg- és adatbányászatból történő kizárására vonatkozó nyilatkozatokat; ellenben a javukra írható, ha olyan tisztességes és átlátható gyakorlatokat vezetnek be, amelyek a jogsértő felhasználások kiszűrésére alkalmasak (például promptok szűrése).[41]
Mindent egybevetve úgy tűnik, hogy azoknak van igaza, akik szerint a Warhol döntés nem válik hosszabb távon a fair use tesztre vonatkozó joganyag sarokelemévé. Tartalmában szűk, nem hagyományos átalakító/kreatív tevékenység megítéléséről szólt, és néhány elemében vitatható kijelentéseket tartalmaz. Mindezek fényében hatása a transzformációra alapuló felhasználásokban is minimálisnak tűnik, nem hogy napjaink legfontosabb digitális kérdéskörére, a mesterséges intelligencia alapú szolgáltatások fejlesztésére.
In 2023, the United States Supreme Court handed down its long-awaited decision in Andy Warhol Foundation v. Lynn Goldsmith, finding that the licensing of the orange-coloured image of the musician Prince by Andy Warhol, based on Ms Goldsmith's original photograph and printed on the cover of Vanity Fair, which commemorated Prince, did not constitute fair use of that source work. Although the outcome of the case did not entirely surprise copyright aficionados, they were quite taken aback by the wording of the majority opinion. It explicitly narrowed the scope of the transformative test under the first factor of the fair use doctrine. Transformativeness was the key building block of the fair use applicant defence, so the Supreme Court's decision may have the potential to change artists' strategies in the short term. This paper summarizes the procedural history and key findings of the decision, questions its future implications, and discusses how the decision may play into the recent challenges to copyright posed by artificial intelligence. ■
JEGYZETEK
[1] 17 U.S.C. § 107. Az amerikai szerzői jogi törvény (a továbbiakban: USCA) elérhető a https://www.copyright.gov/title17/ linkről.
[2] Az ilyen "affirmative defense" lényege, hogy a bizonyítás terhe megfordul, és az alperes köteles igazolni, hogy a fair use teszt alapján a tevékenysége nem tekinthető jogsértésnek. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság gyakorlata alapján azonban a nem kereskedelmi természetű felhasználások esetén továbbra is a felperesnek kell azt bizonyítania, hogy a felhasználás az ő művének értékét vagy annak piacát bármiféleképpen negatívan befolyásolta volna. Lásd: Sony Corporation of America, et al., v. Universal City Studios, Inc., et al., 464 U.S. 417 (1983), 451; Harper & Row, Publishers, Inc., v. Nation Enterprises, 471 U.S. 539 (1985), 568.
[3] Mezei Péter: Mitől fair a fair? Szerzői művek felhasználása a fair use teszt fényében. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2008/6. 26-68. pp.
[4] Lásd különösen: Leslie A. Kelly, et al., v. Arriba Soft Corporation, 336 F.3d 811 (2003); Perfect 10, Inc., v. Amazon.com, Inc., 487 F.3d 701 (2007). Ezzel együtt sem hagyható figyelmen kívül, hogy az idők folyamán számon bírósági döntés jogsértőnek találta a linkelést - igaz, nem a fair use teszt kizárásával, hanem az ún. "szerver-teszt" elemzése mentén. Lásd különösen: Justin Goldman v. Breitbart News Network, LLC, et al., 302 F.Supp.3d 585 (2018).
[5] The Authors Guild, Inc., et al. v. HathiTrust, et al., 755 F.3d 87 (2014); The Authors Guild, Inc., et al. v. Google Inc., 804 F.3d 202 (2015). A Google Books projekt kapcsán lásd: Mezei Péter: A szerzői jog jövője (is) a tét. Gondolatok a Google Books könyvdigitalizálási projektről. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2011/5. 5-47. pp.; Mezei Péter: Jogerős döntés a Google Books ügyben. Fair use! In: Gál Andor - Karsai Krisztina (szerk.): Ad Valorem. Ünnepi tanulmányok Vida Mihály 80. születésnapjára. Iurisperitus Kiadó. Szeged, 2016. 273-282. pp.
[6] Estate of James Oscar Smith, et ano., v. Cash Money Records, Inc., et al., 253 F.Supp.3d 737 (2017) aff'd 799 Fed.Appx. 36 (2020). Az elsőfokú ítélet kapcsán lásd: Mezei Péter: Új utak a sampling megítélésében. Acta Universitatis Sapientiae Legal Studies 2017/2. 309-322. pp.
[7] Google LLC v. Oracle Am., Inc. 141 S.Ct. 1183 (2021).
[8] Lásd például: Fox Broad. Co. v. Dish Network, LLC, 723 F.3d 1067 (2013) amended and reh'g en banc denied, 747 F.3d 1060 (2014) (rögzített televíziós jelek lehívásra hozzáférhetővé tétele); Disney Enterprises, Inc. v. VidAngel, Inc., 869 F.3d 848 (2017) (filmalkotások online és offline kölcsönzése); Fox News Network, LLC v. TVEyes, Inc., 883 F.3d 169 (2018) (televíziós jelek továbbközvetítése); Capitol Records, LLC v. ReDigi Inc., 910 F.3d 649 (2018) (hangfelvételek digitális viszonteladása).
[9] A számtalan példa közül lásd: Cariou v. Prince, 714 F.3d 694 (2013) (fotó művészeti célú újraértelmezése); Kienitz v. Sconnie Nation, LLC, 766 F.3d 756 (2014) (képmás kritikai célú felhasználása pólókon); Solid Oak Sketches, LLC v. 2K Games, Inc., No. 16-cv-724-LTS-SDA (2020) (sportolók tetoválásainak számítógépes játékokban való szerepeltetése a realista megjelenítés érdekében); Brown v. Netflix, Inc., 855 F. App'x 61 (2021) (kórusrészlet felhasználása egy dokumentumfilm burleszk-szerű jelenetében); Monsarrat v. Newman, 28 F.4th 314 (2022) (közösségi média bejegyzés felhasználása másik felületen).
[10] Lásd például: Monge, et al., v. Maya Magazines, Inc., 688 F.3d 1164 (2012) (esküvői fotók kereskedelmi célú felhasználása); Lucasfilm Ltd. LLC, et al. v. Ren Ventures Ltd., et al., No. 17-cv-07249-RS (2018) (a Star Wars sorozat egyik játékát imitáló kártyajáték elkészítése); Dr. Seuss Enterprise, L.P. v. ComicMix LLC, 983 F.3d443 (2020) (képregény részleteinek felhasználása); DeFontbrune v. Wofsy, 39 F.4th 1214 (2022) (képzőművészeti alkotás reklámozási célú prospektusban való elhelyezése).
[11] E helyütt érdemes említést tenni az amerikai Copyright Office külön e célra létrehozott fair use adatbázisára, amely a USCA 1978-as hatályba lépése óta hozott valamennyi fair use ítélet alapvető adatait, illetve tömör összefoglalóját tartalmazza. Az adatbázis elérhető a https://copyright.gov/fair-use/fair-index.html linkről.
[12] Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc. v. Lynn Goldsmith, 143 S. Ct. 1258 (2023).
[13] A tényállást illetően lásd: Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc. v. Lynn Goldsmith, 143 S. Ct. 1258 (2023), 1266-1271. pp. A jogirodalomból lásd: Stimson, Samuel John: Take a Picture. A Reframed Approach to Transformative Use. University of Dayton Law Review 2024/2. 232-233. pp.; Kuckes, Niki: From Andy Warhol to Barbie. Copyright's Fair Use Doctrine After Andy Warhol Foundation v. Goldsmith. Roger Williams University Law Review 2024/2. 203-208. pp.
[14] A regisztráció a szövetségi bíróságok előtti szerzői jogi per indításának formális feltétele. Lásd: 17 U.S.C. § 412.
[15] Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc. v. Lynn Goldsmith et al., 382 F.Supp.3d 312 (2019). Az elsőfokú döntés elemzését lásd: Patry, William: Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc. v Goldsmith. Did the U.S. Supreme Court tighten up fair use? Journal of Intellectual Property Law & Practice 2023/9. 628-630. pp.; Kuckes 2024, 212-218. pp.
[16] Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc. v. Lynn Goldsmith et al., 11 F.4th 25 (2021). A Second Circuit döntésének az elemzését lásd: Patry 2023, 630-633. pp.; Kuckes 2024, 218-239. pp.
[17] Az egyetlen faktor szerinti döntés legélesebb kritikáját lásd: Patry 2023, 633. p.
[18] "[T]he first fair use factor instead focuses on whether an allegedly infringing use has a further purpose or different character, which is a matter of degree, and the degree of difference must be weighed against other considerations, like commercialism." Lásd: Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc. v. Lynn Goldsmith, 143 S. Ct. 1258 (2023), 1273. p.
[19] Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc. v. Lynn Goldsmith, 143 S. Ct. 1258 (2023), 1277-1281. pp.
[20] Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc. v. Lynn Goldsmith, 143 S. Ct. 1258 (2023), 1282. p.
[21] Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc. v. Lynn Goldsmith, 143 S. Ct. 1258 (2023), 1283-1284. pp.
[22] Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc. v. Lynn Goldsmith, 143 S. Ct. 1258 (2023), 1284-1286. pp.
[23] A különvélemény vonatkozó részét lásd: Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc. v. Lynn Goldsmith, 143 S. Ct. 1258 (2023), 1301-1303. pp.
[24] "The Court today does not even decide whether the Foundation's image of Prince infringes on Ms. Goldsmith's copyright." Lásd: Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc. v. Lynn Goldsmith, 143 S. Ct. 1258 (2023), 1291. p.
[25] A párhuzamos véleményt lásd: Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc. v. Lynn Goldsmith, 143 S. Ct. 1258 (2023), 1288-1291. pp. A Legfelsőbb Bíróság döntésének az elemzését lásd: Samuelson, Pamela: How to Distinguish Transformative Uses From Infringing Derivative Works? Kluwer Copyright Blog, 2023. június 5. https://copyrightblog.kluweriplaw.com/2023/06/05/how-to-distinguish-transformative-fair-uses-from-infringing-derivative-works/; Jütte, Bernd Justin - Mezei, Péter: Does Andy Warhol Foundation v Goldsmith Mark the End of the European Fair Use Fetish? European Intellectual Property Review 2023/9. 501-504. pp.; Alderman, Elliott: U.S. Supreme Court Warhol Foundation Decision on Copyright Fair Use. SCOTUS: Transformation Alone is Not Fair Use of a Copyrighted Work. Maryland Bar Journal 2023/2. 50-53. pp.; Myers, Gary: Artificial Intelligence and Transformative Use After Warhol. Washinton and Lee University Law Review Online 2023/1. 1-18. pp.; Marciszewski, Mark: What Do Andy Warhol and Google Have in Common? Transformative Uses and the Effect Upon the Potential Market. The Next Question for Fair Use and the Right to Prepare Derivative Works. UMKC Law Review 2023/2. 342-352. pp.; Kupferschmid, Keith: SCOTUS Reins in Transformative Use. Landslide 2024/2. 10-11. pp.; Bass, Judith B.: The Court's Failure to Recognize Image Licensing for Editorial Purposes Is Bad News for Content Providers. Landslide 2024/2. 14-15., 59. pp.; Kuckes 2024, 239-260. pp.
[26] Számos konkrét példát elemezve ezzel azonos véleményt lásd: Murray, Michael D.: Copyright Transformative Fair Use After Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc. v. Goldsmith. Wake Forest Journal of Business and Intellectual Property Law 2023/2. 31-50. pp. Ezzel ellentétes álláspontot lásd: Kuckes 2024, 271-277. pp.
[27] "Whether a work of art is 'transformative' when it conveys a different meaning or message from its source material (as this Court, the Ninth Circuit, and other courts of appeals have held), or whether a court is forbidden from considering the meaning of the accused work where it 'recognizably deriv[es] from' its source material (as the Second Circuit held)." Idézi: Patry 2023, 634. p.
[28] Patry 2023, 634. p. Ezzel együtt is tény, hogy a fellebbviteli bíróságok gyakorlata érezhető eltérést mutat a transzformatív jelleg vizsgálatát illetően. Lásd részletesen: Marciszewski 2023, 301-310. pp.; Stimson 2024. 233-235. pp.
[29] Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc. v. Lynn Goldsmith, 143 S. Ct. 1258 (2023), 1266. p.
[30] Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc. v. Lynn Goldsmith, 143 S. Ct. 1258 (2023), 1291. p.
[31] Patry 2023, 635. p. Vö. továbbá Kuckes 2024, 261-264. pp.
[32] Kuckes 2024, 271-277. pp.
[33] A jelen tanulmány szerzőjétől lásd: Mezei, Péter: From Leonardo to the Next Rembrandt. The Need for AI-Pessimism in the Age of Algorithms. UFITA. Archiv für Medienrecht und Medienwissenschaft 2020/2. 390-429. pp.
[34] Lásd különösen: Sobel, Benjamin L. W.: Artificial Intelligence 's Fair Use Crisis. The Columbia Journal of Law & the Arts 2017/1. 45-97. pp.; Lemley, Mark A. - Casey, Bryan: Fair Learning. Texas Law Review 2020/4. 743-785. pp.
[35] Myers 2023, 18-28. pp.
[36] A vonatkozó joggyakorlat ismertetését lásd: Sag, Matthew: Fairness and Fair Use in Generative AI. Fordham Law Review 2024/5. 1903-1906. pp.
[37] Sag 2024, 1913-1917. pp.
[38] Sag 2024, 1917-1918. pp.
[39] Metz, Cade et al.: How Tech Giants Cut Corners to Harvest Data for A.I. The New York Times 2024. április 6. https://www.nytimes.com/2024/04/06/technology/tech-giants-harvest-data-artificial-intelligence.html. Hogy a Google miért nem lépett fel az OpenAI tevékenységével szemben? Vélhetően pont ugyanazért, amit az OpenAI tett: a Google is átiratokat készített a videótartalmakról, amelyekre nézve maga sem biztos, hogy megszerezte a megfelelő jogokat a videókat feltöltő végfelhasználóktól. Lásd: Metz 2024.
[40] Lásd különösen: Ziegler, Albert: GitHub Copilot research recitation. Github blog, 2021. június 30. https://github.blog/2021-06-30-github-copilot-research-recitation/; Ippolito, Daphne et al.: Preventing Verbatim Memorization in Language Models Gives a False Sense of Privacy. arXiv:2210.17546v3 [cs.LG] 2023. 1-26. pp.; Somepalli, Gowthami et al.: Diffusion Art or Digital Forgery? Investigating Data Replication in Diffusion Models. Proceedings of the IEEE/CVF Conference on Computer Vision and Pattern Recognition (CVPR) 2023. 6048-6058. pp.; Carlini, Nicholas et al.: Extracting Training Data from Diffusion Models. Proceedings of the 32nd USENIX Security Symposium 2023. 5253-5270. pp.; Carlini, Nicholas et al.: Quantifying Memorization Across Neural Language Models. arXiv:2202.07646 [cs.LG] 2023. 1-19. pp.; Chang, Kent K. et al.: Speak, Memory. An Archaeology of Books Known to ChatGPT/GPT-4. arXiv:2305.00118 [cs.CL] 2023. 1-16. pp.; Sag, Matthew: Copyright Safety for Generative AI. Houston Law Review 2023/2. 334. p.
[41] Sag 2024, 1920-1921. pp.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, SZTE ÁJTK.
Visszaugrás
