Az Európai Unió (EU) kereskedelmi jogi szabályozása a munkajogi szabályozáshoz hasonlóan az egyes tagállamok jogszabályait szintetizálva alakítja ki keretjellegű előírásait, amelyekhez igazodva a tagországok továbbra is figyelembe vehetik nemzeti joguk sajátosságait. Sőt, az EU kialakít egyúttal az egyes tagországok hasonló nemzeti jogintézményeinek szintéziseképpen az . egész közösségre érvényes olyan önálló jogintézményeket, mint amilyen az egyes nemzeti gazdasági (kereskedelmi) társaságok mellett létrehozandó vagy létrehozható európai gazdasági társaság, illetve európai vállalat,[1] valamint az európai szövetkezet (ESz). Az ESz-ről szóló rendeletet az EU Tanácsa 2002. május 22-én fogadta el azt követően, hogy az Európai Parlament már 1983 áprilisában határozatot hozott megalkotásáról.[2]
Az Európai Szövetkezeti Rendeletnek (ESzR) hazai viszonylatban az ad külön jelentőséget, hogy a rendszerváltás gazdaságpolitikája a szövetkezetet marginális területre szorította, aminek következtében a Szövetkezeti Törvénynek (SzVt) a magyar gazdasági életben ma csekély jelentősége van. Ezt sokan a globalizációval magyarázzák, utalva arra, hogy a neoliberális piaci viszonyok között a szövetkezet gazdasági jelentősége egyre csökken. A monetáris gazdaságpolitika és a gazdaság globalizálódásával kialakuló individualizmus ugyanis a szövetkezeti önsegély (kölcsönös segély) és az együttműködés (kooperáció) elvének nem kedvez. Ennél fogva igen jelentős, hogy az ESzR preambulumának (4)-ik bekezdése ezekre az elvekre hangsúlyt helyez. Az ESzR-preambuluma u.i. lerögzíti, hogy az ESzR-t azért kellett megalkotni, mert "a részvénytársaságok általános alapelveivel összhangban" létrehozott "európai vállalat nem felel meg a szövetkezet saját jellemzőinek."[3] Az EU tanácsa ezzel együtt deklarálta, hogy a szövetkezet az Unió gazdaságpolitikájában továbbra is jelentős tényező. Az ESzR (5)-ik bekezdéséből kitűnik az is, hogy a Tanács hangsúlyt helyez az alapvető szövetkezeti elvek torzításmentes érvényesítésére. Az ir. elv. u.i. kimondja, hogy az egyébként önállóságukat megőrző vállalkozások számára bizonyos közös tevékenység végzésére lehetőséget adó a 2137/85. EGK. sz. rendelettel megalkotott Európai Gazdasági Érdekcsoportosulás (EGCs), vagyis az Európai Konszern "nem elégíti ki a szövetkezetek sajátos követelményeit".[4]
Figyelembe véve, hogy a modern gazdasági élethez a szövetkezet - mint személyegyesülés - a többi gazdasági társasághoz hasonlóan tagként nemcsak természetes, hanem jogi személyeket is felvehet[5] és mint sajátos tőkeegyesülés változó alaptőkével működhet,[6] ez az elv európai szövetkezet esetében is fenn áll. Ennélfogva az
- 460/461 -
ESz csak abban különbözik a tagállamok és a hazai "nemzeti szövetkezettől" (NSz), hogy annak mind természetes, mind pedig jogi személy tagjai nem egy, hanem több tagállamon belül élnek, illetve működnek[7]. Míg azonban Nyugat-Európa különböző államaiban a szövetkezetek jogi formája változatos szabályozást mutat abban a tekintetben is, hogy egyes országokban a szövetkezetek akár egyesületi formában, akár a gazdasági társaságok bármelyikében jogi személyként, de anélkül is működhetnek (Egyesült Királyság, Írország, skandináv államok), más államokban azonban a jogi szabályozás emellett a mezőgazdaságban működő szövetkezetekre nevesített szövetkezeti típus követését ajánlja (Belgium, Luxemburg), sőt Franciországban nemcsak ajánlja, hanem kötelezővé is teszi, Németországban pedig a Genossenschaftsgeretz általános jelleggel felkínálja a szövetkezetek számára a szövetkezeti típus felvételét, addig az első látszatra úgy tűnik, mintha az ESzR a spanyol-portugál-olasz-osztrák és a magyar joghoz hasonlóan[8] az ESz számára szövetkezeti "típuskényszert" írna elő (I. cím 1. cikk 1. pont). Ez azonban csak az első pillantásra látszik így. Bár az ESzR nemcsak az ESz formáját meghatározó 1. cikkében, de másutt sem szól a szövetkezeti formán kívül más társasági forma felvételének a lehetőségéről, de abból, hogy a 9. és a 10. cikkely értelmében az ESz-re annak székhelye szerinti jogot kell alkalmazni, így attól függően áll fenn az ESz-re a típusválasztási szabadság, a típusajánlás vagy a típuskényszer, hogy az adott ESz-nek melyik tagállamban van a székhelye. Egy korlát azonban fenn áll, mivel a 19. cikkely szerint az ESz csak jogi személyként működhet. Ebből adódik, hogy egyesületi formát az ESz pl. brit székhellyel felvehet, de az Egyesült Királyságban sem működhet jogi személyiség nélküli társasági formában.
1. Ami a részjegytőkét illeti, az a szabad be-, és kilépés elve következtében a klasszikus szövetkezeti szabályok szerint sem limitálva, sem maximálva nem volt. A szövetkezetbe lépő tag valamennyi európai államban - így Magyarországon is - egy részjegyet köteles jegyezni, fakultatívan azonban jegyezhet többet is, aminek pénzbeli értékét kilépéskor a szövetkezet részjegybevonás mellett visszatéríti. Így a részjegytőke állandóan változó, ellentétben a Rt.-gal vagy a Kft.-vel, ahol az alaptőke, illetve a törzstőke-felemelés, valamint a leszállítás és az ezzel összekapcsolódó esetleges tagnövelés, illetve csökkentés közgyűlési jóváhagyáshoz, és szigorú eljárási előírások betartásához van kötve. Minthogy a szövetkezeteknél mindez hiányzik, ennélfogva a szövetkezetek részjegytőkéje a belépésekkel automatikusan növekszik, a kilépésekkel pedig ugyanígy csökken. Ahol a szövetkezetek a Rt. formát is választhatják, úgy ott a változó alaptőkéjű Rt.-t alkalmazzák, mivel a változó alaptőkéjű Rt.-nál az alapszabály meghatározhatja azt a plusz és mínusz százalékarányt, amelynek keretei között az alaptőke automatikusan növekedhet vagy csökkenhet.[9] Így működnek Franciaországban a munkás-fogyasztószövetkezetek.[10]
Ebből fakad, hogy szövetkezetalapítás esetére főszabályként - ellentétben a Rt.-vel és a Kft.-vel - nincs törvényileg előírva az induló alap-, illetve részjegytőke nagysága. Ezt azonban a szövetkezeti pénzintézetek esetében még jóval az EU, illetve az EK megalapítása előtt mind a tagállami, mind pedig a magyar szabályozás is áttörte, meghatározva azt a részjegy-, és tartaléktőkét, amellyel egy szövetkezeti pénzintézetnek rendelkeznie kell. Ez egyrészt következik abból, hogy valamennyi itt említett országban a pénzintézetekre vonatkozó speciális törvényi előírások a szövetkezeti és pénzintézetekre is vonatkoznak, másrészt pedig abból, hogy a szövetkezeti pénzintézetek vezetői részéről, mindig is meg volt a hajlam a tagok sérelmére történő visszaélésekre.[11] Az 1996. évi törvénnyé nem vált magyar szövetkezeti kódextervezet megkísérelte bevezetni az alapításkori részjegytőke összegének fix meghatározását, amelynek összege természetes személyek szövetkezeti alapítása esetében kevesebb (3 mill. Ft), szövetkezetek, illetve jogi személyek szövetkezése esetében viszont jelentősen magasabb (10 mill. Ft) lett volna.[12] Ez akkor heves ellenállást váltott ki a jogirodalomban.[13] A kritika részbeni jogosságát megalapozta az, hogy sematizált, mivel egy szövetkezet 5 tagú "mini" szervezettől egészen egy
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
