Cikkünkben az Európai Bizottság által előterjesztett, a megfelelő minimálbérekre vonatkozó irányelvjavaslat eddigi "életútját" kísérjük végig. Időrendben haladva az alábbi, főbb pontokra fűzzük fel írásunk logikai vezérfonalát: elsőként a javaslat megalkotásának hátterét vizsgáljuk, majd a már fennálló szabályozással való összhang kérdésére térünk ki. Ezt követően a vizsgálat magjaként az irányelvtervezet legfontosabb rendelkezéseit mutatjuk be. Írásunkat végül egy összegző jellegű konklúzióval zárjuk, melyben egy rövid kitekintést teszünk, amelyben megkíséreljük felvázolni a lehetséges hatásokat, elsősorban azok hazai vonatkozásaira fókuszálva.
1. Bevezetés
2. Mögöttes célok
3. Összhang a fennálló szabályozással
3.1. Elsődleges jog
3.2. Másodlagos jog
4. A javaslatot megelőző konzultációk eredményei
5. A szabályozás lényegi elemeinek áttekintése
5.1. A fő irányvonal: kollektív tárgyalások előmozdítása a bérmegállapítás terén
5.2. Minimálbérek megfelelőségének vizsgálata
6. Záró gondolatok
"A minimálbérek hatásosak - itt az ideje, hogy a munka kifizetődő legyen" - jelentette ki Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) elnöke az Európai Unió (a továbbiakban: EU) helyzetét értékelő beszédében 2020. szeptember 16-án. A Bizottság által közzétett felmérésből kiderül, hogy a dolgozó, de továbbra is szegénységben élő emberek teljes uniós munkaerőn belüli részaránya 8,3 százalékról (2007) 9,4 százalékra (2018) nőtt, és a minimálbért keresők 70 százaléka csak nehézségek árán tud kijönni a fizetéséből, így mindenképpen szükséges a megfelelő minimálbér kérdésével foglalkozni.[1]
A Bizottság elnöke még ugyanezen beszédében jelentette be, hogy egy olyan jogi eszközre tesz javaslatot,[2] amely biztosítja, hogy a Közösség valamennyi munkavállalója fair[3] minimálbérre legyen jogosult.[4] A 2019-től hivatalba lépő Bizottság egyik első feladatának tekinti a méltányos minimálbér biztosítására vonatkozó javaslat megfogalmazását, amely megfelelő megélhetést biztosít a Közösség valamennyi munkavállalójának tekintet nélkül arra, melyik tagállamban dolgozik. A Bizottság munkaprogramjában is markánsan megjelenik ez a törekvés, a program hat prioritása közül az Emberközpontú gazdaság címet viselő kulcsterületnek ugyanis egyik kiemelt eleme a méltányos minimálbér elérésének célkitűzése.
A program ugyanakkor kitér arra is, hogy "a minimálbéreket a nemzeti hagyományoknak megfelelően, kollektív szerződések vagy jogi rendelkezések útján kell meghatározni, tekintettel a szociális párbeszéd értékére a munkaadók és a szakszervezetek, vagyis azon emberek között, akik a legjobban ismerik ágazatukat és régiójukat."[5]
A Bizottság tehát leszögezi, hogy az európai minimálbér nem az egyes tagállami minimálbérek harmonizálását jelenti. Nincs és nem is lehet szó egy egységes európai mini-
- 35/36 -
málbér bevezetéséről, a minimálbér meghatározása bármely módszerének kizárólagos alkalmazásáról egy másik modellel szemben. A Közösség tiszteletben tartaná a nemzeti hagyományokat, a szociális partnerek autonómiáját és a kollektív tárgyalások szabadságát. Nem törekedne a minimálbér megállapítására szolgáló egységes mechanizmus létrehozására, és nem határozná meg a fizetési szintet, amely a szociális partnerek szerződéses szabadságához tartozik nemzeti szinten, a tagállamok vonatkozó hatáskörein belül. Az uniós fellépés nem kívánná a törvényben előírt minimálbér bevezetését különösen azokban az országokban, ahol a kollektív tárgyalások magas lefedettséggel rendelkeznek, és ahol a bérek meghatározása kizárólag ezen keresztül szerveződik.[6] A kezdeményezés célja a nemzeti rendszerek megerősítése, az egyes nemzeti tradíciók, a kollektív tárgyalások szabadságának megőrzése és elősegítése.
A következőkben teleologikus megközelítéssel igyekszünk körüljárni a javaslat megszületésének előzményeit, vagyis a javaslat mögött meghúzódó jogalkotói célkitűzések felvázolására törekszünk.
A bevezetőben említett statisztika mellett jól szemlélteti a minimálbérre vonatkozó szabályozás felülvizsgálatának szükségességét azon adat is, miszerint a minimálbért keresők többsége, közel 60 százaléka nő.[7] Ez utóbbi adat a foglalkoztatással összefüggésben felmerülő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére mutat rá, annak is kiemelt kulcsterületére, az azonos értékű munkáért azonos értékű bér elvére. Az egyenlő díjazás kérdése kezdettől fogva meghatározó jelentőségű, mintegy kiindulópont volt a közösségi antidiszkriminációs jog fejlődésében,[8] tekintettel arra, hogy maga az egyenlő bánásmód követelményének definiálása a Római Szerződésben még szektorális formában, kifejezetten az egyenlő díjazás követelményét, ezen belül pedig a nemi alapú diszkrimináció tilalmát alapul véve valósult meg, és ez egészen az Amszterdami Szerződésig nem is változott.[9] Az egyenlő díjazás követelménye pedig különösen jelentős terület a nemek közötti egyenlőség relációjában,[10] így visszautalva a fenti statisztikára, a minimálbérre vonatkozó szabályozás a nemek közötti egyenlőség hatékonyabb érvényesítését is célozza.
Látható tehát, hogy a szabályozás bevezetése mögött több célkitűzés is megjelenik: a dolgozói szegénység, a jövedelmi egyenlőtlenségek, és a nemek közötti bérszakadék csökkentése, ezáltal az egyenlő bánásmód követelményének hatékonyabb érvényesítése, méltányosabb uniós munkaerőpiac megteremtése, a gazdaság ellenálló képességének növelése a tisztességes munkafeltételek biztosítása által, a termelékenység növelése, illetve a tisztességes bért fizető munkáltatók védelme.[11]
A bevezetendő szabályozás több ponton is illeszkedik az acquis communaitaire keretei közé, a következőkben ezen kapcsolódási pontok mentén mutatjuk be az irányelvjavaslat összhangját a fennálló szabályozással.
A javasolt irányelv az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 153. cikk (1) bekezdés b) pontján alapul, amely előírja az EU számára, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének keretein belül támogassa és egészítse ki a tagállamok munkafeltételekkel kapcsolatos tevékenységeit. Mivel a bérszinteket közvetlenül érintő in-
- 36/37 -
tézkedéseket nem tartalmaz, teljes mértékben tiszteletben tartja az uniós fellépésre előírt korlátokat.[12]
Idetartozik, hogy a munkafeltételek meghatározásának, valamint a munkavállalók szociális biztonságának és szociális védelmének kérdése az ún. támogató hatáskörbe tartozik, így az Európai Parlament és a Tanács az EUMSZ 153. cikk (2) bekezdés a) pontja alapján olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek arra szolgálnak, hogy ösztönözzék az együttműködést a tagállamok között, ugyanakkor e cikk rendelkezései nem alkalmazhatók a díjazásra.[13] Ennek indoka az a tény, hogy a bérszintek meghatározása nemzeti szinten a szociális partnerek szerződési szabadsága körébe, illetve a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az említett kivételt ebből következően úgy kell értelmezni, hogy az olyan intézkedésekre irányul, amelyek - mint a munkabérek és/vagy azok egyes tagállamokbeli szintjét alkotó valamennyi tény egységesítése, illetve a közösségi minimálbér bevezetése - a EU-n belül a díjazás meghatározásába való közvetlen közösségi jogi beavatkozásra vonatkoznak.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
